Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-14 / 110. szám
1991. MÁJUS 14. Megyei körkép Öt városi kapitány személye már biztos (Folytatás az 1. oldalról) A Kunszentmártoni Városi Rendőrkapitányság vezetője Lukács István őrnagy. 1952-ben született, és rendőrtiszti főiskolai oklevele van. 1974 óta dolgozik a rendőrségen, kezdetben nyomozó volt, majd ’87-től kapitányságvezető. Nős, két gyermek édesapja. A Tiszafüredi Városi Rendőrkapitányság parancsnoka Balia Ferenc százados. 37 éves, mezőgazdasági gépészeti főiskolai diplomával rendelkezik, és elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola átképző tagozatát. BM-szolgálatá- nak a kezdete 1978. Kezdetben nyomozó, majd később vizsgáló, és 1983-tól osztályvezető. 1989- ben lett a rendőrkapitányság vezetője. Nős, egy gyermeke van. A Mezőtúri Városi Rendőr- kapitányság parancsnoka Szabó Károly őrnagy. 42 éves, és 1972- ben lépett a rendőrség kötelékébe. Elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát. Kezdetben nyomozó volt, majd később osztályvezető, 1983 óta pedig kapitányságvezető. Nős, két gyermeke van. A Karcagi Városi Rendőrkapitányság új parancsnoka a 33 éves Szabó Dénes rendőr hadnagy. BM-szolgálatának a kezdete 1982. Elvégezte a Rendőr- tiszti Főiskolát. Járőrként dolgozott, majd nyomozó lett. Nős, két gyermeke van. Összességében elmondható: eddig négy korábbi rendőrkapitányt ismét megválasztottak. Tö- rökszentmiklóson az önkormányzatok még nem döntöttek, míg a Tiszai Vízirendészet kapitányi kinevezéséhez 81 önkormányzat - ennyi az érintett település - voksának az összegyűjtése szükséges. Ennek a nem kis munkának a lebonyolítására egy hónap áll rendelkezésre. A megyeszékhely városi rendőrkapitányi posztjára az első fordulóban öt pályázat érkezett, amelyből egyet később visszavont a készítője. A szakmai bírálóbizottság alapos értékelések, elemzések után egyik pályázatot sem tartotta megnyugtatóan alkalmasnak arra, hogy a tulajdonosa a megyeszékhely városi kapitányságának a vezetője legyen. Ezért a megyei főkapitány május 20-i határidővel új pályázatot írt ki erre a beosztásra. A sajtótájékoztatón a kérdésekre adott válaszokban elhangzott az is, hogy Magda János ügyét a rendőrség emberölés bűntettének az alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Ugyancsak tart még a vizsgálat annak a két kisújszállási rendőrtisztnek az ügyében, akik az ottani peep show-ban szórakoztak egyenruhában. A következményekről, illetve a még függőben lévő három kapitányságvezető személyéről a döntések után tájékoztatjuk olvasóinkat. DSZM A tolvajok réme Az autók új személyi száma Az autósok legfőbb ellensége ma már nem a rozsda, hanem az autótolvajok, fosztogatók népes tábora. Védekezni ellenük szinte lehetetlen. A legforgalmasabb parkolóban fényes nappal éppúgy meglepik a kiszemelt négykerekűt, mint éjszaka a lakattal zárt garázsban. Az elcsent kocsik nyomára csak ritkán bukkan a rendőrség, akkor is többnyire kifosztva, összetörve kerülnek elő. Ebből a közbiztonsági hullámvölgyből legegyenesebb kiút az országos összefogás ... De hogyan is lehetséges ez? Homokfúvással 0,1 mm mélyen alumínium-oxid-porral a gépjármű rendszámát minden üvegalkatrészébe „belekarcolják”. Az egyéni jelölés, az autó „személyi száma” így tizenöt helyen válik láthatóvá a kocsin, az igazoltató rendőrnek, határőrnek vagy éppen az újdonsült tulajdonosnak pedig rögtön a szemébe ötlik, ha vamelyik jel nem stimmel. A megjelölt autókat a klub szakemberei számítógépen regisztrálják, az adatok országos nyilvántartásba kerülnek. Hogy a „siker” biztosabb legyen, a rendszer létrehozója, az Autoregiszter Klub a rendőröket anyailag is érdekeltté szeretné tenni, így remélhetőleg szemüket mind gyakrabban járatják majd a kocsik jelölésein. Nyári szezonban a Balatonpart és a többi üdülőhely az autótolvajok paradicsoma. A strandok mellett, a hétvégi házak kihalt udvarán őrizetlenül hagyott kocsik könnyű prédái a fosztogatóknak. Az eltűnt kocsik megtalálására pedig igen kicsiny a remény. A segítség egy szivar alakú, kicsi szerkezet, amely a tolvajok legkellemetlenebb útitársa lehet. Méretei miatt bárhol elrejthető, ha azonban a kocsi indításakor „elfelejtik” kikapcsolni, a vezető számára nem, de a rendőrautó számára jól hallha- . tó jelzéseket sugároz. A tervek szerint ez év nyaráig minden járőrkocsit és határátkelő-állomást ellátnak a szükséges jelfogókkal, így biztosítva a mind könnyebb kézrekerítést. B. Zs. Pedagógus-illetményföld A városinak nem volt, a falusinak még van Mi is az a pedagógus-illetményföld? Használatra átengedett mezőgazdasági földterület. Szolnokon és a városokban nincs, nem is volt. A rendelet bevezetésével ösztönözni kívánták a falusi tanítók, tanárok letelepedését. Végül is jól jött a nem ritkán állattartással is foglalkozó vidéki pedagógusoknak, hiszen választhatott (van, ahol lehet ma is), hogy megművelik-e a földet, vagy pénzt kémek hasznosításáért. Keresetkiegészítés? Jövedelempótlék? Ennek is, annak is felfogható. Tulajdonképpen évente egyszer, egy szerény összegről van szó. Ez is felértékelődik viszont napjaink pedagógustársadalmában, a régóta toldozott-foldozott pedagógusbér-rendszer, a sokszor megkésve érkezett, és ezért egyre csökkenő értékű béremelések, pedagógus-reálbérek világában. E foglalkozási rétegnél nincs tizenharmadik havi fizetés, és a pedagógusnapi jutalmak - még a jelképes nagyságrendűek is - halódnak. Ha abból indulunk ki, hogy az illetményföld a pedagógusbérek öröklött tartozéka, a pedagógusok bérére pedig állami garanciákat kell adni, akkor magától értetődik, hogy az önkormányzatok kötelessége ennek további biztosítása. így van ez Tószegen is. Varga Józsefné, az általános iskola igazgatónője szerint eddig a helyi termelőszövetkezet bérelte és művelte meg a pedagógusoknak járó földterületet. Minden év őszén, a művelési költség levonása után kerülhetett sor a pénzbeni megváltásra. Legutóbb ötezer forint körül volt az összeg, amit kaphatott egy pedagógus, ami után a termelőszövetkezet adózott. Erre az évre már az önkormányzat vállalta a földterület feletti gazdálkodást, és ígéret van arra, hogy a tavalyihoz hasonló összeget fizet majd. A tószegi iskolában egyébként - a belső szabályzat szerint - csak törzsállományban lévő pedagógus kaphat illetményföldet. Molnár Tamás besenyszögi iskolaigazgató „buta” intézménynek, a rossz finanszírozási mechanizmus melléktermékének tartja az illetményföldet. Véleménye szerint ez mára már elavult, mást kellene kitalálni helyette. A pedagógusnak nem az a dolga, hogy földet szántson vagy szántasson. Ugyanakkor az intézmény föld körüli hercehurca sokszor méltatlan volt, és megalázó is. A mezőgazdasági nagyüzemek periférián kezelték ezt az ügyet. Az ilyen címen évente kézhez kapott összeg három- és tízezer forint között mozog a megyében attól függően, hogy milyen talajadottságú az illető község. Besenyszögön, mivel kedvezőtlenek a talajviszonyok, három-négyezer forintnak megfelelő terményben kapják a pedagógusok. Az iskola javára telek- könyveztetett földterületet a tantestület a termelőszövetkezettel művelteti, ebben idén sem lesz változás. Jegyzetíapol<i Expo négy lábon Először is leszögezem: állampolgári voksom az Expóé. Legyen világkiállítás 1995-ben Magyarországon. Hogy miért nem duzzasztóm az aggályos- kodók táborát? Erről szól az alábbi dolgozat. 1984 augusztusában fogathajtó világbajnokságot rendeztek Szilvásváradon. Abban a helyzetben voltam, hogy közelről szemlélhettem az előkészületek minden fázisát, a mostani vita az Expóról számomra tehát amolyan - dejá vu. Ott is megvoltak a rendezés hívei, és meg az ellenzői. Ha az arányokat nézzük, talán hasonló volt, mint most, csak éppen akkor és ott az állásfoglalók köre volt szű- kebb. Mit mondtak az ellenzők? Hát azt, hogy vakmerőség a Bükk kétnyomsávos szerpentinjére hívogatni százezer embert gépkocsival. Szállást ígérni nekik egy hegyi faluban és a környék községeinek Ibusz-lakásaiban. Aztán mi lesz az ellátással, a szemetelőkkel, mi lesz a közlekedéssel? Nem kerül-e kibogozhatatlan csomó a hegyek között átfűződő betonszalagra? A verseny két legnagyobb külföldi mecénása a Dunhill cég és a Wellcome Foundation Ltd. volt. Kezdetben fanyalogtak ők is, így a magyar közbiztonság, úgy a politikai viszonyok - aztán elég volt megnézni a helyszínt, és minden aggályuk szertefoszlott. Aztán elkezdődött a verseny: a maraton- pálya mellett huszonöt árus emelt sátrat, a fedett lovardában 79 nép- és iparművész kisiparos kínálta portékáját. Mindig és mindenütt volt hideg sör, még a hegyi ösvényeken is, a bocsi sörgyár szinte valamennyi hűtőpultját kölcsönadta. Továbbá voltak jegyszedők kellő számban, WC-s nénik, tiszta mosdók, kényelmes ülőhelyek, és volt több mint százezer ember. Rendben, fegyelmezetten, illő méltósággal. Egy kisvendéglő tulajdonosa eladta nyugati márkájú személykocsiját, szerényebbet vásárolt, és a különbözetet befektette a vendéglőbe. „Már háromszázezret invesztáltam az üzletbe, ha a verseny alatt végig lesz Kőbányai sör, nem lehet baj.” Nem lett. Ma dúsgazdag ember. És ami maradt: az 1800 lakosú községben 1200 méter vízvezeték, 300 folyóméter szennyvízcsatorna, tízmillió forintért mindez. Korszerűsítették a telefonhálózatot, elkészült öt crossbar hívású nyilvános^ állomás, erre a Posta 15 millió forintot áldozott. Álomszép lovasstadiont varázsoltak a régiből, a zsűritorony akár a táj szimbóluma is lehetne. Megépült a Szalajka-völgyi vasútállomás, járdák, parkok, gépkocsi-parkírozók létesültek. Felújították a Lipicai Szállót és a Szalajka vendéglőt. Bélapátfalván benzinkutat nyitottak, és megszépült a szilvásváradi műemléktemplom. Az 1800 lelkes település az urbanizációt tekintve bemasírozott a XXI. századba. Az eredménylistáról szemérmesen: az első öt magyar után csak a hatodik helyet sikerült megszerezni a legjobb külföldinek, az angol Flynn-nek. Ami pedig a külföldi véleményeket illeti? A legilletékesebb szakértő úgy nyilatkozott, hogy a rendezés minden korábbit fölülmúlt, és ebben az évezredben túlszárnyalni nem is lehet. De aki a banketten Fülöp herceg közelében ült, láthatta, az angol királynő férje kicserélődött a verseny alatt. Megérkezésekor alig titkolta gyanakvását, a záráskor viszont virágos hangulatban ígért viszontlátást az egykori versenytársnak, Abonyi Imre bácsinak. Bélapátfalva Szilvásváradtól öt kilométernyire van. Egy kellemes ebéd utáni séta mindössze. Én itt találkoztam egy 44 éves asszonnyal, aki azt mondta: „Annyit beszélnek mostanában a tévében, rádióban Szilvásváradról, hogy megnézem már.” Ez az asszony a szomszéd faluban sem volt életében. A világbajnokság kellett hozzá, hogy felkerekedjen egy szomszédolásra. Az elmúlt negyven év alatt nem jártuk túlzottan sokat a világot. Van egy generáció, amelyiknek esélye sincs arra, hogy valaha is átlépje az országhatárt. Talán megédemel- nék, hogy egyszer az életben helyükbe hozzuk a nagyvilágot. Palágyi Béla Fél óra a patikában Vannak olyan foglalkozások, melyek gyakorlásakor egyáltalán nem mellékes, hogy milyen az illető magatartása. Aki élettelen tárgyakra irányítja napi nyolcórás ténykedését, az lehet közömbös, fölényes, durva s a többi, gyűlölheti akár munkája tárgyát, de már például az állatokkal foglalkozóba vágóhídi mészárost leszámítva) nem. Hát még az, aki ténykedése során emberekkel kerül kapcsolatba! ... Nagyanyám számára a patikus egy kedves, szemüveges öregurat jelentett, aki előzékenyen és kizárólag azon iparkodik, hogy tudásával elűzze vagy enyhítse az emberi nyavalyákat, aki bizonyos esetekben (megfázás, enyhébb emésztési zavarok s egyebek előfordulásakor) akár recept nélkül is ad, ajánl gyógyszert vagy gyógyhatású füveket. Nekem a patikusról általában egy savanyú, szigorú, magaslataiban megközelíthetetlen, klimaxa körül leledző hölgy képe elevenedik meg, akit a kliens - ki tudja, milyen fontos gondolataiban - zavar meg, amikor szomorúan (hisz vagy ő, vagy szerettei közül valaki beteg) arra kényszerül, hogy betérjen a patikába. A minap magam is betértem Szolnokon az egyikbe, rengetegen voltunk, az ajtóban megesküdtem magamban, hogy nem leszek ideges. Meg kell értenem, hogy ebben az átmeneti világban még mindig az a helyzet, hogy akár egyetlen doboz piruláért három hosszú sort kell végigállnom (a mindmáig makkegészségesek kedvéért: egyet az árazónál, egyet a pénztárnál és egyet a kiadónál); nyilván, sok a beteg, kevés a gyógyszertár (sokkal kevesebb, mint mondjuk a kocsma); türelmes kell lennem azért is, mert a gyógyszertári dolgozók is egyre fáradtabban birkóznak a gyógyszerek mindegyre változó áraival stb. De a beteg vagy beteget gondozó embertársaim nem mindegyike tud türelmes lenni. A raktár felé vezető lengőajtót néha meglengetik, látni lehet, hogy jó néhány fehér köpenyes csoportba verődve cseveg, tárgyal(?), kicsi a valószínűsége, hogy halaszthatatlan munkaértekezletet tart. Időnként behívják egy-egy társukat, aki addig nem túl nagy igyekezettel „tartotta kinn a frontot”. Amikor a pénztárost invitálják befele, az egyik sorbanálló felcsattan: na ne, az előbb az árazó tűnt el tíz percre, most magára várjon itt hiába az ember betegen?! Az árazó furcsán „veszi a lapot”: tényleg, meg sem néztem az órám - mondja szemtelenül lemosolyogva a reklamálót. A pénztáros hölgy keményebb jellem, ő le sem ereszkedik annyira, hogy reagáljon a megjegyzésre, és távol áll tőle a gondolat, hogy szabad mozgásában bárki befolyásolja, nyugodtan felkel és átlibben a lengőajtón. A pénztár előtt várakozók kórusa felhördül, nyög, nyüszít; én nem vagyok ideges, hisz még az árazó szentélyéig vagy húszán vannak előttem, majdcsak visszajön az a pénztáros . . . Közben a gyógyszertári dolgozók mozgását figyelve megállapíthatom, hogy körülbelül háromszor annyian csevegnek bent, mint ahányan dolgoznak (?) ide- kint. Emezek sem sietnek, a munkaidő sietség nélkül is telik, nem az eladott gyógyszermennyiség függvényében fizetik őket. Némi igyekezetnek feltüntethető „nincs rá időm” csak akkor tapasztalható, amikor valakinek odalökik a dobozokat, és máris fordulnak a következő felé (a továbbiakban a csigalassúság ritmusát tartva keresgélik elő az árut), hiába kérdi egy idős néni, hogy „drága, ebből a sárgából mennyit kell bevenni?”. A válasz: ráírtam! Még mindig a soromra várok, mondom a néninek, mutassa, mert látom, nem tudja kisilabi- zálni. Nézem, én sem vagyok okosabb, csak a szorzójel a biztos, de a firkálás lehet 1 x 1,4x 1,1 x4 vagy 4x4 (az első és utolsó változat összekeverése abszolút nem mindegy, tessék csak elképzelni, hogy történetesen hashajtóról van szó). Azzal nyugtatgatom magam, hogy felidézem a nemrég hallott hírt: lesznek magánpatikák. Azokban bizonyára fel lesz írva a pulton lévő üvegfalra: A KLIENS VAGY BETEG VAGY SZOMORÚ EMBER! Mert most - tisztelet a kivételnek - mintha ez lenne felírva: A kliens nem is ember. M. H. L. Több millió forint kár! Sajnos Szolnokon alig- alig lehet működő telefonfülkét találni. Hiányzik a készülék, nincs rajta számtárcsa, vezeték, kagyló stb. Valószínűleg, akik rongálják az utcai állomásokat, nem voltak még igazán bajban, nem függött életük egy telefonon. Havonta több millió forint kárt okoznak, amelyet nekünk, állampolgároknak kell megfizetnünk. Felvételünk a Széche- nyi-lakótelepen készült, de bárhol láthatunk hasonlót. (Fotó: T. Z.)
