Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-03 / 101. szám
1991. május 3. Hazai körkép 3 Látlelet Az értelmiség feladja magát? Az értelmiség megosztottsága érzékelhető abban is, hogy kik válnak a hatalom kiszolgálóivá, és kik őrzik meg függetlenségüket. S ebben nincs semmi meglep». Mert minden korszak létrehozza azt a hiedelmet, hogy csak egyetlen üdvözítő igazság van, melyet az ideológiailag helyesen gondolkodók tudnak képviselni. Akárcsak a múltban, napjainkban is szembeötlő, hogy az értelmiség egy része közvetlenül beépül a hatalomba, a többséget kitevő középszerűek pedig abban reménykednek, hogy előbb-utóbb szereznek olyan érdemeket, melyek révén szorongató és megalázó helyzetükön változtatni tudnak. S a dilettantizmus és a politikai elkötelezettség - kivált, ha a kettő szövetségre lép - valóban kivívja a maga helyét. Még csak a rendszerváltás elején tartunk, de máris egyre többen foglalkoznak gazdasági és hatalmi pozícióik megerősítésével, s egyre kevesebben a kultúra értékeinek közvetítésével. Akár függetlenségüket is feladva. Jóllehet az értelmiség végül is azért értelmiség, hogy megőrizze függetlenségét és kritikai attitűdjét. Ez pedig nem csupán erkölcsi kérdés. Míg az államszocializmus tudatosan, hatalmi eszközökkel állította az értelmiséget egy hierarchikus rendbe (szellemi bérmunkáslétbe süly- lyesztVe szinte mindenkit), addig a jelenlegi időszakban az anyagi vagy a hatalmi javak birtoklása vált meghatározóvá. Ez azért is veszélyes, mert éppen az értelmiségnek lenne a feladata az emberi szolidaritásra, kölcsönösségre tanítani s pjéldát adni. Másrészt az is köztudomású, hogy a politikai demokrácia önmagában nem lehet mindent gyógyító szer a modem társadalmi élet szociális betegségeire. Korrupció, klikkuralom, nyílt vagy burkolt törvényszegés, a politikai hatalom kihasználása a demokráciában csakúgy lehetségesek, mint a nem demokratikusan szervezett államokban. A különbség csupán abban áll, hogy a demokráciákban rendelkezésre áll a visszásságokkal szemben a nyilvánosság fegyvere, míg a nyílt vagy burkoltan tekintélyuralmi rendszerekben csaknem mindig sikerül a visszaéléseket a közvélemény kritikája elől elvonni. Ha viszont az értelmiségi lemond a fennálló hatalom kritikájáról, vagy ha pártpolitikai érdekek szerint cselekszik, óhatatlanul az új rendi struktúra megszilárdításához járul hozzá. S ezzel új függőségi rendszert tart életben, melynek következtében például a kutatói állásokat vagy a művészeti intézmények vezető pozícióit újra csak a politikai hovatartozás hűségjutalmaként osztják el. Kerékgyártó T. István Bizony, szegényen. Egyre emelkedik a szegények száma Magyarországon, akik a létminimum alatt élnek. Felvételünk Jászberényben készült. (Fotó: T. Z.) Fiatalok lakáshoz juttatása Tudományos tanácskozás Debrecenben Az Alföld jelene és jövője Az Országgyűlés még csak április 9-én fogadta el az Alföld egyes időszerű környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről szóló határozatát, s máris itt van az első tudósítás, amely a végrehajtás felé tett kormánylépésről számolhat be. Dr. Tóth Albert, akinek önálló indítványa volt a fenti határozat, igen hatásosan fogott hozzá a megvalósításhoz, aminek eredménye volt az a tudományos tanácskozás, amely a napokban zajlott le Debrecenben, a Debreceni Akadémiai Bizottság és megyénk képviselőjének szervezésében. Az elnök feladatát is ellátó dr. Tóth Albert igazán rangos személyeket üdvözölhetett. Négy akadémikus, hat akadémiai doktor, több kandidátus és más szakemberek fémjelezték a téma aktualitását. Sokan jelentek meg megyénkből is, részint előadókéin, részint érdeklődőként. A határozatra visszatérve megemlíthetjük, hogy az Alföld tájvédelmét és hasznosítását kutatásokra alapozva, az ökológiai elvek és az ökonómiai érdekek egyeztetésével, a szigorú kölcsönösség alapján látja megoldhatónak. A látszólag tudományos köntösbe bújtatott megfogalmazás mögött nagyon is hétköznapi megfontolások, érdekek és érdekellentétek húzódnak meg, miként ez kiderült a tanácskozás alatt is. Nagy kérdés ugyanis, hogy az Alföld relatív elmaradottságán hogyan lehet segíteni, a fejlődést felgyorsítani úgy, hogy közben az ökológiai elvek se sérüljenek, leegyszerűsítve: a természeti táj a szükségesnél nagyobb mértékben ne sérüljön. Jó esélyek A bevezető előadást dr. Enyedi György akadémikus tartotta, aki többek között hangsúlyozta, hogy a területfejlesztést új módon kell megközelíteni. Az államnak nem szabad itt sem túl nagy feladatot szabni, de ahol be kell avatkozni, azt tegye piac- konform módon, regionális bankokon keresztül. A regionális feladatok ellátásában, főleg az elmaradott térségek esetében az államot be kell vonni a megoldásba, de alapvetően a regionális erőre kell számítani. Ez alatt a belső piac is értendő, magyarul meg kell teremteni azt a belső vásárlóerőt, amire lehet számítani a fellendüléskor is. Mindez nem azt jelenti, hogy nekünk ágazatokban, termékekben kell gondolkozni, sokkal inkább egy olyan klíma megteremtésében, amely elősegíti a helyi vállalkozásokat. Az önkormányzatoknak lenne feladatuk azoknak a prioritásoknak a meghatározása, amelyre építve kibontakozhat a helyi vállalkozók megerősödése. Az akadémikus hangsúlyozta azt is, hogy itt alapvetően fejlesztésről van szó, s ezt nem szabad összekevereni a szociálpolitikával. Ez utóbbi gondjait máshol és más eszközökkel kell megoldani. Ez azt is jelenti, hogy nem mindenáron kell a munkahelyteremtés, ebben volt már része az Alföldnek, s ma látjuk az „eredményt”, hanem nyereséges vállalkozásban kell gondolkodni. Kritérium a fejlődésben tehát a rentabilitás. Nem ipartelepítés kell, hanem a társadalom autonóm fejlődésének elősegítése. Enyedi György szerint az Alföldnek erre jó esélye van. A marginalizálódás nem oly mértékű, mint másutt. Debrecen, Szeged s más városok jelentős szellemi, fejlesztő energiával rendelkeznek, a mezővárosok jó esélyt - bár ez nem bizonyosság - adnak a polgárosodásra. A terészethez kötődő agrár erőforrások jó adottságot jelentenek, főleg ha a hagyományos iparágakban a csúcsminőséget célozzák meg. Gyarmati jelleg Az eddig felvázoltak bizonyos optimizmusról tanúskodnak. Ezt nem mindig erősítették meg a későbbi hozzászólók. Dr. Bartha István az Alföld-fejlesztés gyarmati jellegéről beszélt, amelyet a helybeliek jól ismernek, s amely nem tette lehetővé az önfejlődést és a belső munkamegosztás kifejlődését. Bizonyos felzárkózás volt, fejlődött a tercier szektor is, még akkor is, ha az egy főre jutó beruházás alacsonyabb is volt az országos átlagnál. Különösen lesújtó a végeredmény az iparhatékonyságát illetően, amely a hatvanas években elérte az országos átlagot, a nyolcvanas évek végére azonban a 60-70 százaléknál tartott. Főleg a könnyű- és az élelmiszepparban volt jelentős a lemaradás. Mindez az itteni munka leértékelődéséhez vezetett és vezet ma is. Az élelmiszeriparnak persze helye van az Alföldön, még az átlag felett is, de jelentős hatékonyságbeli, minőségbeli javuláson kell keresztülmennie. A továbblépéshez Bartha István a tulajdonviszonyok rendezését, a vállalkozás élénkítését, a fejlődés gyorsítását tartja szükségesnek, hangsúlyozva, hogy az elmaradottság felszá- molásában a kormányzatnak másra nem hárítható feladatai vannak. Az élelmiszeripar esetében pedig a támogatást az is indokolja, hogy ezt teszik a világon mindenütt. Ehhez azonban stratégia kell, ami ma még nincs. Mészáros Rezső, egyetemi tanár Szegedről, a térbeli megkülönböztetési láncolat meglétére hívta fel a figyelmet. Fejlődési különbség van a településrészek között, csakúgy, mint a települések között, a megyék centrális részei és a megyehatárok közelében lévők között. Végül az országhatár mente is a hagyományosan alulfejlesztett részek közé tartozik, s ez is érinti az Alföldet. Mészáros Rezső szerint éppen ideje beindítani a célirányos Alföld-kutatást. Berényi István, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatója szerint az Alföld jövőképébe korábban sok politikai szempont vegyült. Ma sokfele jövőkép vázolható fel az Alföldön. Az aprófalvas térségekben a tsz-ek szétesése várható. A klasszikus alföldi mezővárosok, s itt a kutató elsősorban a Jászságból vette a példát, tönkrementek, a tercier szektor aránya alacsonyabb, mint a második világháború előtt. Feladat éppen az, hogy központjaikat, az önkormányzatok segítségével úgy építsék át, hogy a tercier szektort is újrateremtsék. A tanyás települések gyorsabban szerezhetik vissza termelési kapcsolataikat. A téeszek szétesése sem olyan mértékű lehet, de számolni kell a melléküzemágak leépülésével. A nagyvárosokat - bár ezt többen vitatták - a kutató válságos övezetnek tekinti az Alföldön, főleg mamut iparágaik szétesése miatt. A Tisza-völgy viszont perspektivikus terület lehet. Mindez bizonyítja azt is, az Alföld fejlesztése sem lehet egységes, ami szintén az önkormányzatok nagy felelősségére hívja fel a figyelmet. Hadiút, betonfolyosó, kínai nagy fal? A nap utolsó részében a környezetvédelem, környezetgazdálkodás került napirendre. Dr. Jakus Pál akadémikus felszólalása külön is kiemelendő, hiszen a bevezetőben felvetett alapproblémára hívja fel a figyelmet. Szerinte Magyarország nagyberuházásain átok ül, természetvédelmi szempontok alapján. Az Alföldön ma is készülnek, terveznek olyan beruházásokat, amelyek később okozhatnak természeti problémákat. A tiszai víztározók, a debreceni atomfűtőmű mel lett a dél i autópályát hozta fel szemléletes példaként. Az autópálya, az ő megközelítésében, nem tíz megyén, hanem tíz tájon megy keresztül, többek között hét tervezett tájvédelmi körzeten. Hallgatóit is idézve, hadiút- nak, kínai nagy falnak, betonfolyosónak nevezte a tervezetet, kiemelve, hogy 10 ezer hektárt foglal el. Javaslata szerint vagy a vasútban kellene gondolkozni, vagy az M7-es, M3-as, Ml-es meghosszabbításában. Ez utóbbi tervezet azonban már nem alföldi probléma lenne. Kérdés csak az, hogy akkor hol van az ökonómia, az Alföld fejlődési lehetősége. A megoldásig sok ilyen kérdést fel lehet még tenni. Füle István Ökológia és közművelődés Tiszafüreden Ökológiai kultúra és közművelődés címmel május 3-4-5-én első ízben találkoznak környezetvédők és közművelődési szakemberek olyan célból, hogy kölcsönös tapasztalatcsere alapján dolgozzanak ki ajánlásokat közös gyakorlati munkájuk számára. A tanácskozás alapvető feladata egy olyan kiadvány (útmutató) összeállítása, amelyet haszonnal forgathatnak a közművelődési intézmények és az úgynevezett zöld mozgalmak egyaránt, az ökológiai kultúra fejlesztése érdekében. A tanácskozás színhelye a városi könyvtár. Az eseményen részt vesz többek között a Művelődési Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Földművelési Minisztérium és a Közép-Kelet Európai Regionális Környezetvédelmi Központ képviselője. A tanácskozást a Magyar Kulturális Kamara rendezi. Kisújszállás Városi Önkormányzat Képviselő-testülete kedden tartotta ülését, melyen szó volt a város távközlésének fejlesztésével kapcsolatos elképzelésekről, a város címerének, zászlójának használatáról. A testület megalkotta a fiatal házasok első lakáshoz jutásának ez évi támogatásáról szóló rendeletét. Az önkormányzat szűkös anyagi lehetőségei mellett is támogatni kívánja az első lakáshoz jutó fiatal házasokat. Ezért úgy döntött, hogy azt a kisújszállási állandó lakosú fiatal házaspárt, akiknek külön-külön vagy együttesen lakástulajdona vagy résztulajdona, a határozott időre szólót kivéve bérleti vagy bérlőtársijogviszonya, illetve állandó használati joga nem volt, jelenleg sincs, lakásépítéshez, vásárláshoz vagy állandó használati jogának megszerzéséhez 120 ezer forint támogatást biztosít. Kitétel az, hogy a lakásépítés, vásárlás vagy a lakás állandó használati jogának megszerzése Kisújszállás közigazgatási területén valósuljon meg. A rendelet szempontjából fiatal házaspárnak tekinthető az, ha a kérelem benyújtásának időpontjában a házastársak egyike sem töltötte be a 35. életévét. E rendeletben megállapított feltételek megléte esetén a fiatal házasokat alanyi jogon illeti meg a támogatás. =napló Mozgáskorlátozottak között jártam. Karcagon, a Táncsics körúton vett egy épületet az ERME (Elesetteket és Rászorultakat Megsegítő Egyesület), ahol átmeneti szállást biztosít"otthontalanoknak, és egyéb karitatív jellegű tevékenységet végez. Az ERME nagyon jó kapcsolatokat tart fenn egyebek között a Mozgáskorlátozottak Egyesületével, így azok természetesen az ERME székházában tarthatták meg teadélelőttjüket. A helyiséget megtöltötték a karcagi, berekfürdői és kunmadarasi mozgáskorlátozottak. Ki széken, ki tolókocsiban nézte végig egy rendkívül ügyes, jó humorú fiatalember bűvészmutatványait, lelkesen, felszabadultan tapsolva a színvonalas produkciókat. A nevető, lelkes arcokat nézve elgondolkodtam: ahány ember, annyi tragikus sors. Ki születése óta, ki később szerezve sérülését hordozza ezt a nehéz sorsot, s lám, nevet! Nem is panaszkodtak, nem kértek semmit a kunmadarasi és a karcagi önkormányzat jelen lévő képviselőjétől. Volt tartásuk. Egy-két szájból azért elhangzott egy-egy óhaj, de csak négyszemközt: jó lenne, ha a berekfürdői strandon egy beemelő szerkezet segítené a mozgáskorlátozottat a tolókocsiból a vízbe; más későn kapta meg az igazolást a rokkantságról, ezért most súlyos gondjai vannak a nyugatról behozott autó vámolásával; megint másnak a telefonnal vannak gondjai. De mindez csak úgy hangzott el, ahogy a színdarabban a „félre” szerzői utasítással leírt mondatok. Egyébként nevetgéltek, felszabadultan beszélgettek, elmondták, hogy az itt látható bútorokat a Népfronttól kapták a mozgás- korlátozottak, akik egyébként százan vannak, s akiket nagyon sokan segítenek Karcagon. Példaként említették a Vízgazdálkodási Társulat nevét, ahol minden év végén kapnak egy birkát. Segít nekik az áfész, a téeszek, és a húsipar is. De megemlítik a karcagi önkormányzatot is, ahonnan már megkapták a mozgáskorlátozottaknak járó benzinpénzt, ami egyáltalán nem általános most ebben az országban. Amikor kifelé igyekszem az ERME székházából, frissen betonozott lépcsőn megyek le. A lépcső mellett ugyancsak frissen betonozott szélesebb rámpa, tolókocsik számára. Azt hiszem, középületek építése vagy átalakítása során gondolnunk kéne a mozgáskorlátozottakra, hogy ne rekesszük ki őket sehonnan. Nagyon aktívak, és nagyon jelen szeretnének lenni az életben. Többre képesek, mint hinnénk. Körmendi Lajos
