Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-09 / 81. szám

1991. ÁPRILIS 9. Megyei körkép 3 Élet a hobbitelkeken Aki csak tehette, kint volt a hobbin, vagy a ház körül tevékenykedett a hét végén. Voltak, akik még most veteményeztek, de a legtöbben a környezetüket csinosítgatták és rendezgették. Felvételünk Szolnokon a Holt-Tisza-part egyik új utcáját örökítette meg. Fotó: Mészáros Katasztrófától tartok Ha jelen formájában fogadják el a kárpótlási törvényt Gyerekként megtapasztalta a kuláksorsot, a rendszerváltás előtt néhány hónappal választot­ták meg a jászárokszállási Kos­suth Tsz elnökévé. Szabó Béla az Agrárszövetség pártoló tagja­ként kritikus szemmel követi a mezőgazdaságot érintő döntése­ket.- Ha a kárpótlási törvényt jelen formájában fogadják el, akkor ön farmerré válhatna?- Szereztem annyi tapasztalatot és kapcsolatot, hogy nem félnék az önállóságtól. Az ehhez szük­séges földterületet viszont nem biztosítaná a törvény. Hiába volt a kuláksorsot igazán megszenve­dő édesapámnak 30 holdja, most 83 évesen ki kellene lépnie a té- eszből, azután pedig el kellene osztania három gyereke között. A néhai édesanyám után járó 5 hold földet meglehetősen jogsze­rűtlenül íratták le a nevünkről. Tehát ha farmerként esetleg nem is járnék rosszul, az ehhez szük­séges földterület nehezen jönne össze.- Akkor értsem úgy, hogy elé­gedetlen a kárpótlási törvény ter­vezetével?- Egyenesen katasztrofálisnak tartom, ha jelen formájában fo­gadják el. Feltétlenül ki kellene szélesíteni a kárpótlási jegy fel- használását. Továbbá, ha ez megjelenik fizetési eszközként, akkor tovább gerjeszti majd az inflációt. Ami a jóvátételi részét illeti, véleményem szerint nem lehet olyan családot találni, amely nem szenvedett el valami­lyen kárt. Összegezve, én a káros hatását nagyobbnak látom, mint a hasznát.- Mit tapasztal, milyen a tagság hangulata, vannak-e például földigénylők?- Eddig öt hektárt mértünk ki, tízre még van megalapozott igény, ami nem jelent komoly ér­deklődést. Nagyobb probléma a hónapok óta fennálló bizonyta­lanság. Sokan úgy vannak ezzel, mindegy hogyan, csak végre dől­jön már el a sorsuk.- Miként reagál a változó poli­tikai és gazdasági környezetre a gazdaság?- Az elmúlt évet minden gond ellenére eredményesen zártuk, de az utóbbi hónapokban egyre szaporodnak gondjaink. A tej, a sertés és a marha értékesítésénél állandósultak a gondok, az átve­vő vállalatok hetek, hónapok múltán egyenlítik ki az amúgy is egyre nyomottabb átvételi ára­kat. Nagy gondok elé nézünk a gabonánk értékesítése terén. Ta­valy az aszályos évben 4500 ton­na búzát adtunk át a Gabonafor­galmi Vállalatnak, amely idén mindössze 2000 tonna átvételére mutat hajlandóságot. Ha jobb termésünk lesz, félek, bele fo­gunk fulladni a fölöslegbe. Nagy hibának tartom a szovjet piac fel­adását. A mezőgazdasági üze­mek IÍI-IV. negyedévre egysze­rűen tönkremennek, mert annyi­ra eladósodnak. Egyszerűen nem értem, hogy mennyivel olcsóbb a húskészletek költséges hűtőhá­zi tárolása, mint az export meg­hitelezése. Félreértés ne essék, előttem régóta világos, hogy pi­aci viszonyokat kell teremteni, de máról-holnapra ez könnyen katasztrófához vezethet.- Mennyit érez a tagság az új­keletű értékesítési és foglalkoz­tatási gondokból?- Eddig meglehetősen keveset. Mi az év elejéig azonnal fizet­tünk a felvásárolt állatokért, de az utóbbi hetekben már mi is vá­rakoztattuk a háztájiban termelő­ket. A foglalkoztatás terén sincs még vészhelyzet, de a tavalyihoz képest 120 fővel csökkent az ál­lományi létszámunk. Eddig eny­hébbnek, emberségesebbnek mi­nősíthető megoldásokat alkal­maztunk. Voltak, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, 67 tagunk vi­szont a korengedményes lehető­séggel élve vált nyugdíjassá. A továbbiakat nem tudom, de ko­rántsem vagyok bizakodó. Pethő László Keddi jegyzet Gombfociháború Itten, Szépföldön - lehet, hogy Szolnokon - nagy gombfociháború folyik. Én úgy látom, hogy a kutya ott van elásva, ahol a mi nagy magyar szorultsá­gunk úgy általában. Itten a sportot is politikusok csinálták. Városi (MSZMP) vébé által kinevezett elvtárs vitte a prímet, melette ugyancsak elvtársak fontoskodtak, fontoskodnak ma is - úgy ahogy. A . csapat a kiesés szélén áll. A munkát kéretik innen minősíteni. Tehát baj van, nem is kicsi. Úgy tűnik, arra az összefogásra lenne szükség, amit korábban soha nem igényeltek. Mert ha a támogatásban közös lett volna az érdem, úgy a sikert is meg kellett volna osztani. Ezt pedig isten őrizz! Ténykérdés, hogy a MÁV MTE a kiesés szélén áll. Nem kellene, hogy kiessen. Lefordítva a bajt a praktikum nyelvére: pénzre van szükség, nem is kevésre, és nem is akármikor. Most azonnal. De ki adjon? Én nem tudom, nem kellene-e időn­ként felállni a tiszaligeti stadion erkélyén trónoló funkcionáriusoknak, és elvegyülniük az állóhely publikuma között? Akkor tudnák, hogy bizony ez a vezetés senkire nem számíthat. Eljátszották a közönség bizalmát. Ha tehát labdarúgást kíván itt, Szépföldön - lehet, hogy Szolnokon? - bárki is, elölről kell kezdeni mindent. A rendszerváltást - ami úgy ahogy bekövetkezett a gazdaságban és a közigazgatásban - végig kell vinni követkézetesen. Számtalan vasutassal beszélgettem, olyanokkal, akik annak idején bősz szurkolói voltak az NB I-es gárdának, és most bojkottálják a jelenlegi csapatot. Számukra egyetlen játéktér létezik, a Véső utcai pálya. Igaz, ebben a kérdésben megszavaztatták a drukkereket, akkor, amikor a Kádár-rezsimre 99 százalékos igenlő szavazati arány jutott, nos, ekkor néhány száz vokssal a Tiszaliget mellett döntöttek a szurkolók. Ám az új érában új voksolás kívánkoz­nék. Véleményem szerint történjen ez meg, és ha a sivárrá koptatott, elhanyagolt és jelentős mérkőzés­re már alkalmatlannak minősített drága stadion nem kedvenc otthona a publikumnak, váltani kell. Mert a szurkoló szent! A szurkolót ki kell szol­gálni. így lesz ugyanis üzlet a labdarúgás. A napok­ban Barcelonában jártam. Megnéztem a „Barca” stadionát. Hát, kérem: a futballból meg lehet élni, és igenis jól. Csak ehhez keresni kell a sportág szimpatizánsainak kegyét. Catalonia attól van egy­ben - mondják az ott élők -, hogy a Barcelona futballcsapata képes egy tartományt eggyé ková­csolni. Biztos, hogy a játékos isten - hiszen a ke- gyencek mezét méregdrágán árulják, és veszik is minden kis falujában Cataloniának -, tőlük viszont csak egy szentebb lényt ismernek, és ez viszont a klub pártolója. Az, aki a pénzt adja a Nagy Cirkusz­hoz: enélkül beleszólási joga senkinek sincs. Kül­földi túrán nem a szövetségi funkcionárius pöffesz- kedik a buszban, hanem az, aki letette a kemény pesetáját a gazdasági vezető asztalára. Protokollt csak úgy ismernek, ha a megkülönböztetésre áhíto­zó személy megváltja kitüntetett helyét a mérkőzé­sen. Bokázni az előtt illik, aki kalapszám hozza a pénzt, így bizony! Én úgy gondolom, erre az alapra kell átszervezni Szolnok labdarúgását. Sokféle szempont van, amit mérlegelni kellene, hogy hol játsszon a csapat. De a döntő szót ebben a publikum mondja ki. A publi­kum, aki fizessen minden szolgáltatásért. Mert soha nem volt fontosabb a közönség pénzzel mérhető szolidaritása, mint most. Ha még nem késő, a laikus futballcsinálókat váltsák fel végre a hozzáértők. Olyan szakértők, akik nemcsak a játékhoz konyíta- nak, de a gazdaságban is otthonosan mozognak. Higgyék el, ebben az esetben a szépföldi gombfoci vagy akár a szolnoki futball szép perceket is sze­rezhet még a szurkolóknak! Palágyi Béla Munka nélkül Emlékszem azokra a nem is tá­voli időkre, amikor a munkanélkü­lit munkakerülőnek könyvelte el a közvélemény és a hatóság. A gaz­daságossági szempontokat félrete­vő, ideológiai alapokra konstruált teljes foglalkoztatottság időszaká­ban ritka madár volt a munkanél­küli. Az esetek többségében csak a feltűnően lógósok és iszákosok kerültek az utcára. Aki dolgozni akart, simán elhelyezkedhetett, és ha egy kicsit is meghúzta magát, rémálmában sem fenyegette meg a munkanélküliség. A világ azóta alaposan megvál­tozott. Rátértünk arra az útra, ame­lyet előttünk már mások is megjár­tak: a gazdaság átrendezéséből adódóan a munkanélküliség töme­gessé vált. Ma az országban mint­egy 150 ezer munkanélkülit tarta­nak nyilván, és egyes előrejelzés szerint számuk a 300 ezret is elér­heti az év végére. A megyében kö­zel hatezren vannak olyanok, akik Lyukasabb az ózon­lyuk Kétszer olyan gyorsan pusztul a Földet védő ózonréteg, mint azt tudósok hitték - közölte az amerikai környezetvédelmi hi­vatal. A legfrissebb adatok szerint 4-5 százalékkal vékonyodott az ózonburok az Egyesült Államok felett 1978 óta, nem pedig 2-2,5 százalékkal. A jelenség gyor­sabb volta miatt várhatóan 200 ezerrel többen halnak majd meg bőrrákban az Egyesült Államok­ban a következő 50 évben. A tudósok kimutatták azt is, hogy az erősebb ultraibolya-sugárzás miatt a planktonok szaporodása lelassult, s ez veszélyeztetheti a világtengerben a táplálkozási láncot. napló Azon gondolkodom, a zsebtolvajoknak van-e lelkiismeretük? Aki ilyen vagy olyan okból erre a dicstelen mesterségre adta a fejét, esetleg nem is adta, inkább csak ebbe nőtt bele, megörökölte a családból, mindegy, az vajon milyen szempon­tok alapján választja ki áldozatát? Nyilván az a legfőbb szempont, hogy legyen tőle mit elemel­ni, mégpedig minél több, mert ha már kockáztat az ember, legalább megérje, gondolhatja a zseb­tolvaj. A másik szempontja bizonyára éppen a kockázattal függ össze: áldozata hozzáférhető helyre tegye a pénztárcáját, ha lehet, ne legyen erősebb, ügyesebb, gyorsabb a tolvajnál, már a menekülés miatt is lényeges lehet ez a néhány mellékesnek egyáltalán nem nevezhető körül­mény. Egészen biztos számtalan egyéb szem­pontot is mérlegel a tolvajlásra készülődő sze­mély, olyanokat is, amelyek bennem fel sem merülnek, mivel még sohasem próbáltam ezt a mesterséget, de őszintén szólva még a gondola­tával sem játszottam el. Egy dolog viszont ben­nem merül fel, ami a zsebtolvajban aligha. Nyil­ván még gyermekkoromból maradt meg bennem a jószívű rabló, haramia, tolvaj, betyár, stb. ro­mantikus képe, egy Rózsa Sándor eszményített alakja, aki és akik még adtak arra, hogy attól vegyenek el, akinek sok van, s akinek semmi tulajdona nincs a rajta lévő ruhán kívül, azaz a szegénynek, adjanak. Ez a haramiaerkölcs, úgy tűnik, eltűnt a romantikus múltban, ma már csak irodalmi művekben, népballadákban van jelen. A karcagi kágéestépiacon nincs érvényben. Ott gátlástalanul kilopják a téesznyugdíjas nagy ne­hezen összekuporgatott ötezer forintját a zseb­ből, amelyet a testvérének akart odaadni, hogy az vegyen neki a tüzépről valamit. Lopni bűn. Sze­gény embert meglopni az én szememben még súlyosabb bűn. Nem tudom, ez megfordul-e a zsebtolvajok fejében? Aligha. Hát ezért tettem fel bevezető mondatomban a költői kérdést, hogy tudniillik, van-e a zsebtolvajoknak lelkiismere­tük? Körmendi Lajos munkanélküli-segélyben vagy -já­radékban részesülnek. Ma már nemcsak lógósok és iszákosok ke­rülnek az utcára, hanem dolgozni szerető, értékes emberek is. Szerencsések azok, akiknek van munkájuk. Hiszen a munka az em­ber lételeme. Anyagi biztonságot, tartást, önbizalmat, fontosságtuda­tot ad. Ebből adódóan a munka­hellyel rendelkező emberek világ- szemlélete is más - reálisabb, érzé­kenyebb. A munkahelyi közösség pedig semmi mással nem pótolha­tó információkat és értékeket köz­vetít az ember számára. Nem cso­da tehát, hogy sokan rettegve gon­dolnak a munkanélküliségre, és sajnálják azokat, akiket az élet megfosztott a biztonságtudattól, az alkotás örömétől. Ha én valami nem, akkor mun­kanélküli igazán nem szeretnék lenni. Nem tudnám elviselni, hogy céltalanul lézengek a világban, és nem tudom, mit hoz a holnap, mi­ből fogok megélni. Igaz, hogy így sem tudom pontosan, mit hoz a holnap, így sem biztos, hogy meg tudok élni, de legalább a lehetősé­gem nagyobb. Igaz az is, hogy né­ha szeretnék egy kicsit céltalanul, gondtalanul lézengeni a világban, kikapcsolódni a munka darálójá­ból, persze csak rövid időre. Isme­retségi körömben vannak munka- nélküliek. Szenvednek a feles­legesség tudatától, a tétlenségtől, a beszűküléstől. Sajnálom őket. Se­gíteni nem tudok rajtuk, legfeljebb morgolódás nélkül tudomásul ve­szem majd, ha a fizetésemből le­vonnak a munkanélküliek segé­lyezésére. Bevallom azt is őszintén, hogy nem általában a munkanélkülieket szánom, hanem csak egyeseket. Vannak, akiket egyenesen irigy­lek. Ismerek olyan munkanélkülit, aki soha nem szeretett dolgozni. Korábban a fizetését itta, most a munkanélküli-segélyét issza el rendszeresen. Olyanról is tudok, hogy az illető az élet nagy ajándé­kaként és lehetőségeként fogja fel a munkanélküliséget, pihenésre, olvasgatásra, testépítésre fordítja idejét. Megint más rendszeresen maszekolgat, így a segéllyel együtt remekül keres, és jobban él, mint aktív korában. Nem vagyok munkanélküli-el­lenes. De azokat nem szeretem, akik meglovagolják a helyzetet, és a valóban támogatandó és sajnálni való többség nyakán még szána­lomra is igényt tartanak. BI. Ezredvég és búbánat Ezzel a címmel rendeztek kon­ferenciát a hét végén Szolnokon. A Szávai István vezette Metszőkor tagjai úgy érezték, hogy a napja­inkban egyre inkább eluralkodó komorság és görcsösség ellensú­lyozására létrehívják ezt az áltudo­mányos fórumot, ahol különböző szekciókban a felvetett témák ka­rikatúráját teremtik meg. Minden előadó a saját kutatási területéről számolt be, de ezt megpróbálta egy torzító szemüvegen át nézni. Úgy gondolták, a tréfálkozás a szakmai munkában is segítséget jelenthet. Elhangzott előadás többek között a Gordon-féle problémakezelésről vagy a Parkinson-törvény szocio­lógiai változatáról, illetve a postai levelezőművészetről. A résztve­vőknek lehetőségük adódott játék­ra is. Volt itt a „most mutasd meg”-tői kezdve a pedagógiai helyzetelemzéseken át a kosárlab­dáig sok minden. Az est fénypont­ját a performance adta, melyen a fiatalok tanárukkal a helyszínen hoztak létre alkotást tempera, ecsetek, papír és saját testük fel- használásával. Ez a konferencia talán egy soro­zat első állomása volt, ugyanis a rendezők a közeljövőben egy játékest megvalósítását tervezik, ahová bárki jelentkezhet rövid elő­adással, amit beszélgetés, vita és játék követ majd.-b-

Next

/
Thumbnails
Contents