Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-09 / 81. szám

1991. ÁPRILIS 9.

Megyei körkép

3

Élet a hobbitelkeken Aki csak tehette, kint volt a hobbin, vagy a ház körül tevékenykedett a hét végén. Voltak, akik még most veteményeztek, de a legtöbben a környezetüket csinosítgatták és rendezgették. Felvételünk Szolnokon a Holt-Tisza-part egyik új utcáját örökítette meg.

Fotó: Mészáros

Katasztrófától tartok

Ha jelen formájában fogadják el a kárpótlási törvényt

Gyerekként megtapasztalta a kuláksorsot, a rendszerváltás előtt néhány hónappal választották meg a jászárokszállási Kossuth Tsz elnökévé. Szabó Béla az Agrárszövetség pártoló tagjaként kritikus szemmel követi a mezőgazdaságot érintő döntéseket.- Ha a kárpótlási törvényt jelen formájában fogadják el, akkor ön farmerré válhatna?- Szereztem annyi tapasztalatot és kapcsolatot, hogy nem félnék az önállóságtól. Az ehhez szükséges földterületet viszont nem biztosítaná a törvény. Hiába volt a kuláksorsot igazán megszenvedő édesapámnak 30 holdja, most 83 évesen ki kellene lépnie a té- eszből, azután pedig el kellene osztania három gyereke között. A néhai édesanyám után járó 5 hold földet meglehetősen jogszerűtlenül íratták le a nevünkről. Tehát ha farmerként esetleg nem is járnék rosszul, az ehhez szükséges földterület nehezen jönne össze.- Akkor értsem úgy, hogy elégedetlen a kárpótlási törvény tervezetével?- Egyenesen katasztrofálisnak tartom, ha jelen formájában fogadják el. Feltétlenül ki kellene szélesíteni a kárpótlási jegy fel- használását. Továbbá, ha ez

megjelenik fizetési eszközként, akkor tovább gerjeszti majd az inflációt. Ami a jóvátételi részét illeti, véleményem szerint nem lehet olyan családot találni, amely nem szenvedett el valamilyen kárt. Összegezve, én a káros hatását nagyobbnak látom, mint a hasznát.- Mit tapasztal, milyen a tagság hangulata, vannak-e például földigénylők?- Eddig öt hektárt mértünk ki, tízre még van megalapozott igény, ami nem jelent komoly érdeklődést. Nagyobb probléma a hónapok óta fennálló bizonytalanság. Sokan úgy vannak ezzel, mindegy hogyan, csak végre dőljön már el a sorsuk.- Miként reagál a változó politikai és gazdasági környezetre a gazdaság?- Az elmúlt évet minden gond ellenére eredményesen zártuk, de az utóbbi hónapokban egyre szaporodnak gondjaink. A tej, a sertés és a marha értékesítésénél állandósultak a gondok, az átvevő vállalatok hetek, hónapok múltán egyenlítik ki az amúgy is egyre nyomottabb átvételi árakat. Nagy gondok elé nézünk a gabonánk értékesítése terén. Tavaly az aszályos évben 4500 tonna búzát adtunk át a Gabonaforgalmi Vállalatnak, amely idén mindössze 2000 tonna átvételére

mutat hajlandóságot. Ha jobb termésünk lesz, félek, bele fogunk fulladni a fölöslegbe. Nagy hibának tartom a szovjet piac feladását. A mezőgazdasági üzemek IÍI-IV. negyedévre egyszerűen tönkremennek, mert annyira eladósodnak. Egyszerűen nem értem, hogy mennyivel olcsóbb a húskészletek költséges hűtőházi tárolása, mint az export meghitelezése. Félreértés ne essék, előttem régóta világos, hogy piaci viszonyokat kell teremteni, de máról-holnapra ez könnyen katasztrófához vezethet.- Mennyit érez a tagság az újkeletű értékesítési és foglalkoztatási gondokból?- Eddig meglehetősen keveset. Mi az év elejéig azonnal fizettünk a felvásárolt állatokért, de az utóbbi hetekben már mi is várakoztattuk a háztájiban termelőket. A foglalkoztatás terén sincs még vészhelyzet, de a tavalyihoz képest 120 fővel csökkent az állományi létszámunk. Eddig enyhébbnek, emberségesebbnek minősíthető megoldásokat alkalmaztunk. Voltak, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, 67 tagunk viszont a korengedményes lehetőséggel élve vált nyugdíjassá. A továbbiakat nem tudom, de korántsem vagyok bizakodó.

Pethő László

Keddi jegyzet

Gombfociháború

Itten, Szépföldön - lehet, hogy Szolnokon - nagy gombfociháború folyik. Én úgy látom, hogy a kutya ott van elásva, ahol a mi nagy magyar szorultságunk úgy általában. Itten a sportot is politikusok csinálták. Városi (MSZMP) vébé által kinevezett elvtárs vitte a prímet, melette ugyancsak elvtársak fontoskodtak, fontoskodnak ma is - úgy ahogy. A . csapat a kiesés szélén áll. A munkát kéretik innen minősíteni.

Tehát baj van, nem is kicsi. Úgy tűnik, arra az összefogásra lenne szükség, amit korábban soha nem igényeltek. Mert ha a támogatásban közös lett volna az érdem, úgy a sikert is meg kellett volna osztani. Ezt pedig isten őrizz! Ténykérdés, hogy a MÁV MTE a kiesés szélén áll. Nem kellene, hogy kiessen. Lefordítva a bajt a praktikum nyelvére: pénzre van szükség, nem is kevésre, és nem is akármikor. Most azonnal.

De ki adjon? Én nem tudom, nem kellene-e időnként felállni a tiszaligeti stadion erkélyén trónoló funkcionáriusoknak, és elvegyülniük az állóhely publikuma között? Akkor tudnák, hogy bizony ez a vezetés senkire nem számíthat. Eljátszották a közönség bizalmát. Ha tehát labdarúgást kíván itt, Szépföldön - lehet, hogy Szolnokon? - bárki is, elölről kell kezdeni mindent. A rendszerváltást - ami úgy ahogy bekövetkezett a gazdaságban és a közigazgatásban - végig kell vinni követkézetesen. Számtalan vasutassal beszélgettem, olyanokkal, akik annak idején bősz szurkolói voltak az NB I-es gárdának, és most bojkottálják a jelenlegi csapatot. Számukra egyetlen játéktér létezik, a Véső utcai pálya. Igaz, ebben a kérdésben megszavaztatták a drukkereket, akkor, amikor a Kádár-rezsimre 99 százalékos igenlő szavazati arány jutott, nos, ekkor néhány száz vokssal a Tiszaliget mellett döntöttek a szurkolók. Ám az új érában új voksolás kívánkoznék. Véleményem szerint történjen ez meg, és ha a

sivárrá koptatott, elhanyagolt és jelentős mérkőzésre már alkalmatlannak minősített drága stadion nem kedvenc otthona a publikumnak, váltani kell.

Mert a szurkoló szent! A szurkolót ki kell szolgálni. így lesz ugyanis üzlet a labdarúgás. A napokban Barcelonában jártam. Megnéztem a „Barca” stadionát. Hát, kérem: a futballból meg lehet élni, és igenis jól. Csak ehhez keresni kell a sportág szimpatizánsainak kegyét. Catalonia attól van egyben - mondják az ott élők -, hogy a Barcelona futballcsapata képes egy tartományt eggyé kovácsolni. Biztos, hogy a játékos isten - hiszen a ke- gyencek mezét méregdrágán árulják, és veszik is minden kis falujában Cataloniának -, tőlük viszont csak egy szentebb lényt ismernek, és ez viszont a klub pártolója. Az, aki a pénzt adja a Nagy Cirkuszhoz: enélkül beleszólási joga senkinek sincs. Külföldi túrán nem a szövetségi funkcionárius pöffesz- kedik a buszban, hanem az, aki letette a kemény pesetáját a gazdasági vezető asztalára. Protokollt csak úgy ismernek, ha a megkülönböztetésre áhítozó személy megváltja kitüntetett helyét a mérkőzésen. Bokázni az előtt illik, aki kalapszám hozza a pénzt, így bizony!

Én úgy gondolom, erre az alapra kell átszervezni Szolnok labdarúgását. Sokféle szempont van, amit mérlegelni kellene, hogy hol játsszon a csapat. De a döntő szót ebben a publikum mondja ki. A publikum, aki fizessen minden szolgáltatásért. Mert soha nem volt fontosabb a közönség pénzzel mérhető szolidaritása, mint most. Ha még nem késő, a laikus futballcsinálókat váltsák fel végre a hozzáértők. Olyan szakértők, akik nemcsak a játékhoz konyíta- nak, de a gazdaságban is otthonosan mozognak. Higgyék el, ebben az esetben a szépföldi gombfoci vagy akár a szolnoki futball szép perceket is szerezhet még a szurkolóknak!

Palágyi Béla

Munka nélkül

Emlékszem azokra a nem is távoli időkre, amikor a munkanélkülit munkakerülőnek könyvelte el a közvélemény és a hatóság. A gazdaságossági szempontokat félretevő, ideológiai alapokra konstruált teljes foglalkoztatottság időszakában ritka madár volt a munkanélküli. Az esetek többségében csak a feltűnően lógósok és iszákosok kerültek az utcára. Aki dolgozni akart, simán elhelyezkedhetett, és ha egy kicsit is meghúzta magát, rémálmában sem fenyegette meg a munkanélküliség.

A világ azóta alaposan megváltozott. Rátértünk arra az útra, amelyet előttünk már mások is megjártak: a gazdaság átrendezéséből adódóan a munkanélküliség tömegessé vált. Ma az országban mintegy 150 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, és egyes előrejelzés szerint számuk a 300 ezret is elérheti az év végére. A megyében közel hatezren vannak olyanok, akik

Lyukasabb az ózonlyuk

Kétszer olyan gyorsan pusztul a Földet védő ózonréteg, mint azt tudósok hitték - közölte az amerikai környezetvédelmi hivatal.

A legfrissebb adatok szerint 4-5 százalékkal vékonyodott az ózonburok az Egyesült Államok felett 1978 óta, nem pedig 2-2,5 százalékkal. A jelenség gyorsabb volta miatt várhatóan 200 ezerrel többen halnak majd meg bőrrákban az Egyesült Államokban a következő 50 évben. A tudósok kimutatták azt is, hogy az erősebb ultraibolya-sugárzás miatt a planktonok szaporodása lelassult, s ez veszélyeztetheti a világtengerben a táplálkozási láncot.

napló

Azon gondolkodom, a zsebtolvajoknak van-e lelkiismeretük? Aki ilyen vagy olyan okból erre a dicstelen mesterségre adta a fejét, esetleg nem is adta, inkább csak ebbe nőtt bele, megörökölte a családból, mindegy, az vajon milyen szempontok alapján választja ki áldozatát? Nyilván az a legfőbb szempont, hogy legyen tőle mit elemelni, mégpedig minél több, mert ha már kockáztat az ember, legalább megérje, gondolhatja a zsebtolvaj. A másik szempontja bizonyára éppen a kockázattal függ össze: áldozata hozzáférhető helyre tegye a pénztárcáját, ha lehet, ne legyen erősebb, ügyesebb, gyorsabb a tolvajnál, már a menekülés miatt is lényeges lehet ez a néhány mellékesnek egyáltalán nem nevezhető körülmény. Egészen biztos számtalan egyéb szempontot is mérlegel a tolvajlásra készülődő személy, olyanokat is, amelyek bennem fel sem merülnek, mivel még sohasem próbáltam ezt a mesterséget, de őszintén szólva még a gondolatával sem játszottam el. Egy dolog viszont bennem merül fel, ami a zsebtolvajban aligha. Nyilván még gyermekkoromból maradt meg bennem a jószívű rabló, haramia, tolvaj, betyár, stb. romantikus képe, egy Rózsa Sándor eszményített alakja, aki és akik még adtak arra, hogy attól vegyenek el, akinek sok van, s akinek semmi tulajdona nincs a rajta lévő ruhán kívül, azaz a szegénynek, adjanak. Ez a haramiaerkölcs, úgy tűnik, eltűnt a romantikus múltban, ma már csak irodalmi művekben, népballadákban van jelen. A karcagi kágéestépiacon nincs érvényben. Ott gátlástalanul kilopják a téesznyugdíjas nagy nehezen összekuporgatott ötezer forintját a zsebből, amelyet a testvérének akart odaadni, hogy az vegyen neki a tüzépről valamit. Lopni bűn. Szegény embert meglopni az én szememben még súlyosabb bűn. Nem tudom, ez megfordul-e a zsebtolvajok fejében? Aligha. Hát ezért tettem fel bevezető mondatomban a költői kérdést, hogy tudniillik, van-e a zsebtolvajoknak lelkiismeretük?

Körmendi Lajos

munkanélküli-segélyben vagy -járadékban részesülnek. Ma már nemcsak lógósok és iszákosok kerülnek az utcára, hanem dolgozni szerető, értékes emberek is.

Szerencsések azok, akiknek van munkájuk. Hiszen a munka az ember lételeme. Anyagi biztonságot, tartást, önbizalmat, fontosságtudatot ad. Ebből adódóan a munkahellyel rendelkező emberek világ- szemlélete is más - reálisabb, érzékenyebb. A munkahelyi közösség pedig semmi mással nem pótolható információkat és értékeket közvetít az ember számára. Nem csoda tehát, hogy sokan rettegve gondolnak a munkanélküliségre, és sajnálják azokat, akiket az élet megfosztott a biztonságtudattól, az alkotás örömétől.

Ha én valami nem, akkor munkanélküli igazán nem szeretnék lenni. Nem tudnám elviselni, hogy céltalanul lézengek a világban, és nem tudom, mit hoz a holnap, miből fogok megélni. Igaz, hogy így sem tudom pontosan, mit hoz a holnap, így sem biztos, hogy meg tudok élni, de legalább a lehetőségem nagyobb. Igaz az is, hogy néha szeretnék egy kicsit céltalanul, gondtalanul lézengeni a világban, kikapcsolódni a munka darálójából, persze csak rövid időre. Ismeretségi körömben vannak munka- nélküliek. Szenvednek a feleslegesség tudatától, a tétlenségtől, a beszűküléstől. Sajnálom őket. Segíteni nem tudok rajtuk, legfeljebb morgolódás nélkül tudomásul veszem majd, ha a fizetésemből levonnak a munkanélküliek segélyezésére.

Bevallom azt is őszintén, hogy nem általában a munkanélkülieket szánom, hanem csak egyeseket. Vannak, akiket egyenesen irigylek. Ismerek olyan munkanélkülit, aki soha nem szeretett dolgozni. Korábban a fizetését itta, most a munkanélküli-segélyét issza el rendszeresen. Olyanról is tudok, hogy az illető az élet nagy ajándékaként és lehetőségeként fogja fel a munkanélküliséget, pihenésre, olvasgatásra, testépítésre fordítja idejét. Megint más rendszeresen maszekolgat, így a segéllyel együtt remekül keres, és jobban él, mint aktív korában.

Nem vagyok munkanélküli-ellenes. De azokat nem szeretem, akik meglovagolják a helyzetet, és a valóban támogatandó és sajnálni való többség nyakán még szánalomra is igényt tartanak.

BI.

Ezredvég és búbánat

Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a hét végén Szolnokon. A Szávai István vezette Metszőkor tagjai úgy érezték, hogy a napjainkban egyre inkább eluralkodó komorság és görcsösség ellensúlyozására létrehívják ezt az áltudományos fórumot, ahol különböző szekciókban a felvetett témák karikatúráját teremtik meg. Minden előadó a saját kutatási területéről számolt be, de ezt megpróbálta egy torzító szemüvegen át nézni. Úgy gondolták, a tréfálkozás a szakmai munkában is segítséget jelenthet. Elhangzott előadás többek között a Gordon-féle problémakezelésről vagy a Parkinson-törvény szociológiai változatáról, illetve a postai

levelezőművészetről. A résztvevőknek lehetőségük adódott játékra is. Volt itt a „most mutasd meg”-tői kezdve a pedagógiai helyzetelemzéseken át a kosárlabdáig sok minden. Az est fénypontját a performance adta, melyen a fiatalok tanárukkal a helyszínen hoztak létre alkotást tempera, ecsetek, papír és saját testük fel- használásával.

Ez a konferencia talán egy sorozat első állomása volt, ugyanis a rendezők a közeljövőben egy játékest megvalósítását tervezik, ahová bárki jelentkezhet rövid előadással, amit beszélgetés, vita és játék követ majd.-b-