Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-02 / 75. szám

1991. ÁPRILIS 2. SPORTEXTRA 7 Kézilabda NB I/B Pontmentés a hosszabbításban A vendégvédők feltartott keze nem azt jelenti, hogy nem ők segítették Medgyessit földközelbe. (Fotó: M.J.) Férfi ak:Törökszentmiklósi SE • Balassagyarmati Kábel SC 9-9 (7-6) Törökszentmiklós, 300 n. V.: Láda, Némedi. TSE: Köteles - Laki, Bukta, Medgyesi 1, Csuti 5 (1), Kocsis 2, Szécsi. Csere: Hoppál (ka­pus), Daróczi 1, Kiss, Zsíros, Gyáni. Edző: Felföldi Zoltán. Kiállítás: 10 ill. 16 perc. Gól hétméteresből: 2/1 ill. 5/1. A tartósan szemerkélő eső nem igazán kedvezett a szabadtéri pá­lyának, az aszfaltréteggel bur­kolt játéktér ezúttal döntően be­folyásolta az első tavaszi mérkő­zés kimenetelét. Csúszós felüle­tén szinte korcsolyáztak a játéko­sok, szerencsére komolyabb sé­rülés nem történt. A TSE ragadta magához az irá­nyítást, Csuti és Kocsis átlövése, valamint Daróczi remek ejtése nyomán 3-0-ra vezetett. Bán csak a 10. percben tudott betalál­ni a kitűnően védő Köteles háló­jába, Kürtössy követte őt gyor­san, majd megint Csuti követke­zett, 6-3-ig meg sem álltak a csa­patok. Ekkor azonban tartós gól- talanságot fogadtak hosszú idő­re, mígnem a játékrész végére Bán felkormányozta a Kábelt 7- 5-re, aztán egy büntetőt értékesí­tett. Fordulás után még irreálisabbá vált a küzdelem, a labda szivacs­ként szívta meg magát vízzel, a játékosok nagy bosszúságára ál­talában más irányt választott^ mint amit szántak neki. Látható­an a TSE-t zavarta jobban ez a körülmény, hiszen a második félidő 23.percéig (!) nem tudtak gólt dobni Kocsisék. A vendégek hébe-hóba azért betalálgattak, öt perccel a vége előtt 7-9-et muta­tott a kézi vezérlésű eredmény- jelző. A lelkes hazai szurkolók már nem bíztak, ám a még lelke­sebb játékosok nem adták fel. Csuti ugyan hetest hibázott, de az 57. percben javított, 8-9-re köze­lített. Rendkívüli izgalmak köze­pette a gyarmatiak megpróbálták „lenyelni” a víztől dagadt lab­dát, azonban Medgyesi ellopta tőlük és a sérülés miatti hosszab­bításban a hármas sípszó előtti másodpercben egalizált, a sírból visszahozva az egyik pontot. Az első félidőben jól startoló miklósiak nem tudtak megújulni a másodikban, több játékosuk­nak kedvét szegte a mostoha idő­járás. Ha legalább Köteles, Csuti és Daróczi mellé a többiek is fel­zárkóztak volna lelkesedésben, s ha Laki kevesebb labdát lő el vaktában, akár hazai győzelem is születhetett volna. A vendégek közül Bán, Kürtössy és Miklóssy küzdött a legelszántabban. (ni) Bizonytalan kapusokkal Kisvárda SE-JTKF Lehel SC 22-22 (11-12) Kisvárda 300 n„ v.: Góg, Horváth. JTKF-Lehel SC: Lenhardt- Molnár 5, Krisztóf 1, Esztáriné 3, Tarjáni 2, Poljah 6/1, Ésik 1. Csere: Dőltl (kapus), Szegő, Patai 3, Vona 1. Edző: Ugrin György. Kiállítás: 2 ill. 2 perc. Gól 7 méteresből: 5/4, ill. 2/1. A bajnokság első és harmadik helyezettjének rangadója izgal­masnak ígérkezett, hiszen mind­két csapatot idegenlégiósok is erősítették. A hazaiaknál a négy kot láthatott a szépszámú közön­ség. Mindkét csapat tagjai sokat hibáztak, több volt az eladott lab­da, technikai hiba. Az első har­minc percben fej-fej mellett ha­ladt a két együttes, többnyire a jászberényiek vezettek. A máso­dik játékrész elején úgy tűnt, el­dőlt a mérkőzés sorsa. A JTKF- Lehel SC a 40. percben három­gólos előnyre tett szert (15-12), és 5 perccel a találkozó Vége előtt is vezetett még, igaz már csak egy góllal. Feltűnő volt, hogy mindkét oldalon milyen sokat bi­zonytalankodtak a kapusok. lőnyben is játszottak. Egy perc­cel a vége előtt azonban Esztári­né góljával kiegyenlített a jász­berényi csapat és így kialakult a végeredmény. A mérkőzés szín­vonala alaposan elmaradt a vára­kozástól, a tét nagyságát egyik csapat sem tudta igazán elvisel­ni. A jászberényiek valós tudá­suknál gyengébben játszottak a jó játékerőt képviselő hazaiak el­len, akik közül a 12 gólt szerzett Zagyirakát egyszerűen nem tud­ták tartani. A megszerzett bajno­ki pont értéke majd akkor derül Méghogy női sportág a kézilabda? külföldi közül Zagyiraka - volt sokszoros válogatott - és Zubko lépett pályára, míg a jászberényi éknél először szerepelt bajnoki találkozón Larissza Poljah. Ide­ges hangulatban, idényeleji játé­Gyenge védekezés, kihagyott ziccerek borzolták a szurkolók idegeit. Az utolsó percek rendkí­vüli izgalmakat hoztak, hiszen 22-21 -re már a hazaiak vezettek, s Poljah kiállítása miatt embere­ki, amikor a nagy ellenlábas, a Postás is ellátogat Kisvárdára. A látottak alapján bizony ők sem számíthatnak sétagaloppra. (Szántai) Röplabda NB I Negyedikek a jászberényi lányok Magyar Kupa döntő A hét végén a Vasas SC Fo­lyondár utcai csarnokában ren­dezték meg az 1991 évi női röp­labda Magyar Kupa négyes dön­tőjét. A finálé mezőnye egy kivé­tellel a papírformának megfele­lően alakult. Meglepetést egye­dül a Lehel SC négy közé jutása jelentett. A Tungsramot is kiverő jászberényiek az elődöntőben a hazai döntőben már egy éve ve­retlen Vasas SC-t kapták ellenfé­lül. A bajnoki címet védő piros­kékek szinte szóhoz sem enged­ték jutni a jászberényi lányokat. Macska-egér harc folyt a pályán, a kék-fehérek teljesen alárendelt szerepet játszottak. Jellemző a Vasas fölényére, hogy a 36 per­cig tartó mérkőzés három játsz­májában a Lehel SC összesen sem tudort 15 pontot gyűjteni. A másik ágon az esélyesebbnek vélt BSE-Tavema meglepetésre sima, 3-0-ás vereséget szenve­dett a BVSC-Miriad együttesé­től. A harmadik helyért másnap a két vesztes lépett először pályá­ra. Az előző napihoz képest sokat javult jászberényiek nem titkolt célja a bronzérem megszerzése volt, amely azonban nem sike­rült. Kétszer - 0-1 -ről és 1 -2-ről - még kiegyenlítették a játszmák állását, de a 15-1-re nyert negye­dik szett után az ötödik ismét a fővárosi csapat sikerét hozta. A BSE-Tavema 15-9-re nyerte a döntő játékrészt és ezzel 3-2-re a találkozót. A döntőben a Vasast a BVSC-Miriad sem tudta meg­szorítani. A mezőnyből kiemel­kedő piros-kékek fölényesen nyertek 3-0-ra, s így az 1991. évi Magyar Kupa győztesei lettek. A jászberényiek fennállásuk leg­jobb eredményét érték el, s ha a tudásuknak megfelelően játsza­nak, akár harmadikok is lehettek volna. Ezzel együtt a kupasoro­zatban nyújtott teljesítményü­kért mindenképpen dicséretet ér­demelnek. Sz. T. Nők, rájátszás a 9-12. he­lyért: Szolnoki Vegyiművek - Almásfüzitő TSC 3-0 (2,7,13) Szolnok, 100 n., v.: Fodor, Szabó K. Vegyiművek: Kovácsné, Kmézic, Göblyös, Illésné, Sü- lyösné, Pirókné. Csere: Cser- tán, Gergelyfi, Surányi. Edző: Vasicsek János. Almásfüzitő: Szépe, Barta, Meretei J., Árgyelánné, Csor­ba, Ónodi. Csere: Marosi, Me­retei Á., Lendvai, Kara. Edző: Kerekes László. Szűk „baráti ” körben játszot­ták az idei bajnokság utolsó ha­zai mérkőzését a Szolnoki Ve­gyiművek női röplabdázói, az Olajbányász kosarasain kívül szint alig akadt érdeklődő a tisza- ligeti zárófelvonáson. Pedig ezek a lányok ez évi produkció­juk alapján sokkal több nézőt ér­demelnének, hiszen a szezon ele­jén még a szakemberek is kevés esélyt láttak a feljutásra. A szív, az akarat, - no meg egy kis sze­rencse - átsegítette a gárdát a ne­héz időszakon, s az ATSC ellen már mint A-csoportos csapat ké­szülődhettek. Az első pár perc tapogatózása után gyorsan kiderült, nincs egy súlycsoportban a két együttes, a hazaiak klasszissal magasabb szinten művelik ezt a sportágat. Igazi játék nem is alakulhatott ki, A fiatal Surányi zökkenő­mentesen illeszkedett a hazai csapatba a vendégek az első ütésváltást követően rendre rontottak, így nem volt meglepetés a Vegyimű­vek fölényes győzelemé. A foly­tatásban Vasicsek mester pályára küldte az eddig jobbára kispadon ült lányait, akik igyekeztek pieg- hálálni a bizalmat. Gergelyfi és Surányi zökkenő nélkül illeszke­dett be a „gépezetbe”, míg ruti­nosabb társaik ezúttal a vonalon kívülről csendben szemlélték az eseményeket. A cserék hatása nyomán ugyan több pontot sze­reztek a Duna-partiak, de a szol­nokiak újabb játszmanyerése egy pillanatig sem forgott ve­szélyben. Majdnem elaludtak a gyorsabb ritmushoz szokott ven­déglátók a harmadik menetre. Meglepetésre az almásfüzitőiek ragadták magukhoz a kezdemé­nyezést, s a találkozó folyamán először megszerezték a vezetést. Pünkösdi királyságuk nem tar­tott sokáig, látványos támadá­sokkal gyorsan fordítottak Göb- lyösék (13-4). Úgy látszik azon­ban elszámolták az eredményt a vegyisek, hiszen idő előtt meg­álltak, ezzel alkalmat adtak ven­dégeiknek a játszma szorossá té­telére. Az utolsó pontot mégis a Tisza-partiak érték el, akik végül negyven perc alatt megérdemel­ten fektették kétvállra ellenfelü­ket. Az edzőmérkőzéssel felérő találkozón nem lehet senkit ki­emelni, mivel az ATSC nem késztette különösebb erőbedo­básra a hazaiakat. (GJ) Férfiak, rájátszás a 9-12. he­lyért. Szolnoki Vegyiművek-Du- naferr SE 3-1 (5, 10, -14, 13), Szolnok, 100 n., v.: Újhelyi, Máthé. Szolnok: Sármán, Gulyás, Hajdú, Illés, Tóth, Soós. Csere: Szűcs. Edző: Liszi Ferenc. Mérkőzés előtt azon töpreng­tem, vajon milyen gondolatok között lépnek pályára a hazai le­gények a rájátszás utolsó fordu­lójában. Tudvalevő, hogy győ­zelem híján már a korábbi meccseken le kellett mondaniuk az A-csoportba való feljutásról, de a dunaújvárosiaknak csak- csak illene visszavágni az egy héttel ezelőtti vereségért... Az első két szett alapján sima vegyis győzelem dukált. Igaz, nem játszottak kifogástalanul, de jól használták ki a fáradtnak tűnő vendégek hibáit. Tetszett, hogy a szolnoki sáncmunkának köszön­hetően a Duna-partiak képtele­nek voltak támadásaikat befejez­ni, s ha mégis sikerült nekik, ak­kor a Vegyiművek fogadott, vagy szedett fel földközelből menthetetlennek hitt labdákat. Következett a harmadik szett. Az utolsó? A rájátszás során nem egyszer előfordult, hogy nyert helyzetből veszítettek a Liszi-ta- nítványok. Mindenesetre egy lendületesen játszó Dunaferr lé­pett a pályára, azonban a vissza­térő hibákat jól használta ki a Vegyi, 9-4-re elhúztak. A vendé­gek két pont különbségig még felzárkóztak, ám a lázasan játszó Soós leütéseivel megpecsételőd­ni látszott sorsuk. Négy mérkő­zéslabdája volt a vegyiseknek 14-10-nél. Az ellenfél sánca ütésállónak bizonyult és - leírni is rossz - ebből az állásból úszott el a szett. A következő is duna­újvárosi fölénnyel indult (0-3), ekkor azonban a Papír-Kalmár kft. által szponzorált Soós helyé­re Szűcs állt be. Kiegyenlítettb lett a játék, bár 5-9-re még elhú­zott az ellenfél, sőt az üresen ma­radt területekre hulló labdák kö­vetkeztében 10-13 lett. De Szűcs jó cserének bizonyult, leütései­vel megfordította az állást. Jó:Illés, Tóth, Szűcs.- kocsis ­Soós lázasan is tartotta a frontot

Next

/
Thumbnails
Contents