Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-06 / 79. szám

1991. ÁPRILIS 6. 5 Az önállóság még szárnyaszegett madár A helyi honatyák gondjai írhattam volna önkormányzati tagoknak, önkormányzati képvi­selőknek, de valahogyan mind­két szóösszetételt hivatalosnak, legalábbis papírízűnek ítéltem. A helyi honatyák megnevezés valami olyasmit sugall, hogy ha­táskörük a falu, a község, a város legszélső mezsgyéjéig terjed. Szőkébb hazánkban, a mi me­gyénkben a helyhatósági válasz­tásokat követően 886-an kezdték meg ezirányú tevékenységüket. Vajon hivatalba lépésük után fél évvel miképpen ítélik meg hely­zetüket, lakóhelyük, kimondva kimondatlanul a vidéki Magyar- ország mindennapjait? Fejlesztés aligha lesz Dr. Juhász István Nagyiván- ban nemcsak az 1 ezer 400 lélek köztiszteletben álló orvosa, de a helyi képviselő-testület egyik tagja is.- Kezdem a szürke tényekkel: ennek a Hortobágy széli falunak 22 milliós a költségvetése, amelyből kétmillió hiányzik. Kissé visszafelé haladva az idő­ben, annyi ismeri, hogy a '47-es állapotok szerint volt 750 hektár legelőnk, rétünk, nádasunk, mo­csarasunk. A szántót nem tudjuk pontosan, de 200 hold körül le­hetett. Ez lenne a mi helyi vagyo­nunk, de hát a tulajdonunkra vo­natkozó törvény késik, mint a debreceni személyvonat. Sze­rény, de nagyon dolgos emberek laknak errefelé, akiktől mintegy 1,2 milliós bevételre számítunk. Tartalék egy fillér sincs, de új beruházás sem lesz.- Elég lehangoló a felsorolás.- Az. Fentről kaptunk egy cso­mó feladatot, szebben fogalmaz­va hatáskört, de pénzt alig, vagy semmit. Ezek az úgynevezett normatív számok a hozzánk ha­sonló kis helyeken a valós kiadá­sokat nem fedezik. Sajnos, a rá­dió, a televízió és különböző pro­pagandaeszközök, fórumok azt sugallták: majd az önkormány­zat segít, megoldja a helyi gon­dokat. így azután az orvoslásu­kat is általában tőlünk kérik szá­mon. Mindezek után én, mint fa­luban élő önkormányzati tag azt vallom: lehetetlen helyzet elé ál- lított bennünket a kormány. Gondolom, hogy a meglátásom­mal nem vagyok egyedül.- Ezek szerint lehúzhatják a ro­lót?- Ha nem lesznek árváltozá­sok, talán szűkösen kijövünk a kevésből. Ráadásul, hogy mást ne említsek: nyakunkon a tele­fonkorszerűsítés, ami szintén nem olcsó mulatság. Egy településsel arrébb az egy­kori székhelyközségben, Tisza- őrsön Bordás Józsefnél kerestem fel.- Azzal kezdem a bemutatko­zást, hogy én korábban semmifé­le közéleti tevékenységet nem végeztem, bár mások is elmond­hatják magukról, hogy most ta­nulják az ilyen jellegű munkát, elvégre negyven éven keresztül más volt a divat.- Van-e sok hiányuk?- Mivel én pedagógus vagyok, elsősorban azt említem meg, hogy az iskola, a kultúrház és az óvoda működéséből több mint egymillió forint hiányzik. A ja­vaslat az volt, gazdálkodjuk ki! Igén ám, de miből? Azt sem tu­dom, mennyi ingatlana, földje volt a falunak, mert ebből lehetne gazdálkodni, de hát ezeket más használja. így nem tehetünk mást, mint azt, hogy az önkor­mányzat különböző pályázato­kon vesz részt, hátha azokból csurran-cseppen valami. Azután ott van a strandunk is, amelyet vállalkozásba szeretnénk kiadni, mert a fejlesztésére nem futja. Azért eredményeink is akad­nak: tíz asztallal piacteret alakí­tottunk ki, diszkont áruház nyílt, meg kevés útépítésünk is lesz. Szeretnénk támogatni az első la­káshoz jutókat százezer forinttal, és erre a célra is félretettünk 5- 600 ezret. Mindezek után is igaz az állítás: nekünk is hiányzik sok-sok forintunk, ezért megle­het, hogy a költségvetést az év második felében alaposan át kell fésülnünk. Van még egy furcsa­ság, amelyet egyre nehezebben értek. Azt tudom, hogy nálunk is egyre több a munkanélküli, amelyben az az érdekes, hogy mi, őrsiek naprakészen nem is­merjük ezeket az adatokat. Állí­tólag egyesek szerint titkosak, mások szerint nem, de hát mégis elgondolkoztató, hogy a mi mun- kanélkülieinkről itt, a faluban csak hozzávetőleges ismereteink vannak. Egyféle változat Tiszafüreden egy ifjú hona­tyát, a 34 éves Deák Józsefet ke­restük meg, aki a Fidesz támoga­tásával jutott be a képviselő-tes­tületbe.- Azt nyugodtan állíthatom, hogy a legtöbb helyi képviselő, így én is elsősorban saját ismere­teimre számíthatok. Ez azt jelen­ti, hogy amikor az emberek bi­zalmából bekerültünk ebbe a tes­tületbe, nem kaptunk elég segít­séget. Igaz, a Fidesz szokott adni most is útravalót. kapok haszno­sítható elképzeléseket, de én másra gondolok. Bízom abban, hogy majd kialakulnak olyan ön- szerveződő csoportok, amelyek segítenek bennünket. Ilyen lehet például nálunk az ipartestület, vagy egy pedagógusok alkotta testület, mert komoly viták van­nak az oktatásról is. Éppen ezért rengeteg idő, energia telik el az információk gyűjtésével, elvégre a döntés akkor jó, ha az előter­jesztett lehetőségek közül vá­laszthat az ember.- Gondolom, ez most már így van.- Nem mindig. Például az idei költségvetési előirányzatunk mintegy 400 millió, amelyből 30 millió hiányzik. Megkaptuk a pénzügyi tervet, vagy elképze­lést, írd és mondd: egyetlen egy változatban. Igaz, módosítani le­hetett, bár érdekesebbnek ítéltem volna, ha mondjuk három, azaz A, B és C elképzelés is a testület elé kerül. Olyan változatok, ame­lyek önmagukban, egymástól el­térő, önálló elképzeléseket tar­talmaznak. így viszont elébünk került egy terv. és mivel a képvi­selő-testület nem volt harapós, az elképzelést kisebb módosítá­sokkal elfogadtuk. Ugyanakkor azt is tudom, születnek majd újabb variációk, hiszen a hiány­zó 30 millióra valahogyan ku- porgatni kell, vagy máshonnan előteremteni az összeget. A helyzetünket nehezíti az is, hogy sajnos lényeges törvények változatlanul hiányoznak a tulaj­donról, arról, hogy mi mindennel is gazdálkodhatunk. Ennek is­meretében költői a kérdés: ki mondja meg nekünk, honnan és hogyan lehetne a mai jogi szabá­lyozások, viszonyok, a vállalko­zókat nem éppen segítő törvén­yek között pénzt csinálni. Elvég­re szerintem erre lenne most a legnagyobb szükség Füredtől Berényig, meg Kunszentmárto- nig. Hárommilliós hiány Akárhogyan is foglalkozunk az önkormányzatokkal, sok a nyitott kérdés, hiszen nemcsak itt van hiány, de például Tomaj- monostorán is mintegy 3 millió. Itt Lakatos Józsefné polgármes­tert kérdezzük, aki egyúttal kép­viselő is.- Több mint tíz éve dolgozom az államigazgatásban, de állí­tom, ennyire bajban még nem voltak a kistelepülések. Nekünk nincs se kempingünk, se fo- lyónk, se gyárunk, se más tulaj­donunk. Szaknyelven forráshiá­nyos település a miénk, ezért csak a pályázatokban bízunk. Annyi a pénzünk, hogy őszig elég lesz, hiszen a fejkvótarend­szer a hozzánk hasonló kistele­püléseken semmire sem jó. Pél­dául az iskola 117 tanulójára 3,5 milliót adnak, ez a pedagógusok bérére futja. Helyi közművelő­dési feladatokra 93 ezret kapunk, holott a kultúrház működtetése félmillióba kerül. Bezárni sem tudjuk, mert egyúttal tornaterem is. ráadásul itt edz az országos hírű tornászcsapatunk. Ne vegye panaszkodásnak. de egy adat még ide kívánkozik: az eddigi, idei költségvetésünk 500 ezerrel kevesebb a tavalyinál, és akkor még figyelembe sem vettük az inflációt, vagy az. energiaárak emelkedését. Érdeklődésünk utolsó helyszí­ne Kunhegyes volt, ahol azért sa­játos a képviselő-testület össze­tétele, mert mind a katolikus, mind a református papot bevá­lasztották a helyi honatyák közé. Itt Muzsnai László református tiszteletest kerestem fel.- Úgy érzem, kezd összerá­zódni a testület, amelyben orvo­sok, tanárok, lelkészek, iskolai­gazgatók, agrárszakemberek egyaránt akadnak. Zavarónak ítélem meg viszont, hogy az ön- kormányzati tulajdonba válto­zatlanul nem kerültek vissza a valamikori javak. Holott ezt az önkormányzati törvény tartal­mazza. Ide tartoznak a legelők, az erdők, a földek, a rétek, a jelentősebb ingatlanok is: szóval minden, amelyből pénzt lehet szerezni. Ennek a tisztázását éppúgy várjuk, mint az egyházi földekének. Én úgy ítélem meg, hogy míg a pénz jó részét, vagy egy részét ismételten központi­lag osztják el, addig centrális az irányítás is. Úgy is fogalmazhat­nék, hogy van, él, létezik egyféle centralizmus, amely valamilyen formában csorba, vagy fék az önállóságon. Vitathatatlan, érdekes gondo­latok, észrevételek gyűltek össze kőrútunk során. Elvégre egyféle keresztmetszetét láttuk annak, mi mindennel küszköd­nek ma a képviselő-testületek, illetve a helybeli honatyák. Az is tény, ezt a fajta önállóságot most tanulják a testületek, ami önma­gában dicséretes eredmény. Hiányzó paragrafusok Másfelől riasztó, hogy hiába él az önkormányzati törvény, amikor a hatáskör hiányzik. Ma­gyarul az: mihez van, és mihez nincs joga ezen testületeknek. Nem beszélve arról, hogy híre sincs az önkormányzatok tulaj­donát és vagyonát rendező pa­ragrafusoknak. Ugyanis ezek a javak biztosítanának bizonyos bevételeket, forrásokat, aligha a helyi adók. Márpedig hiányuk­ban az önállóság, ha nem is fából vaskarikának, de szárnyaszegett madárnak tűnik. Legalábbis 1991 áprilisában. D. Szabó Miklós Szolnokon, külterületi, kertes kis csa­ládi házában kerestem fel a 88 éves Kürthy Lászlót. Kedvenc almafái társa­ságában él itt egyedül, de nem magányo­san, mert két lánya, három unokája és hat dédunokája gyakran látogatja.- Amikor én születtem, 1903-ban, sen­ki se tapsolt, hogy van egy újszülött a családban. Szégyellték, mivel házassá­gon kívül születtem. Szobalány volt az anyám egy uraságnál, tudom azt is, ki volt ez az ember, de erről nem kívánok beszélni. Az Isten rendelte-e vagy a sors, de ott voltam - egészen véletlenül - en­nek az embernek a temetésénél. Meg­mondom úgy, ahogy van. Azért a sok tragédiáért, ami a famíliában volt, a na­gyapám, Kürthy Albert a felelős. Len­gyelországban, Krakkóban volt remun- da lovashuszár nyolc évig. Amikor ló­háton hazajött Krakkóból, nagyon el volt vadulva, a saját anyját is alig ismer­te meg. Később se volt, aki rendreutasít- sa, nagyanyám is meghalt mellété bána­tában. Vad ember volt no. a lovak elva­dították. Annyi lovuk volt a Hortobá­gyon, hogy külön kasztot tartottak fenn nekik. A Kürthy család oklevele, a ku­tyabőr, a debreceni múzeumban van ál­lítólag.- Laci bácsi! Tetszik -e emlékezni arra, hogy mi történt az édesanyjával'.’- Amikor anyám hazavitt Kisújszál­lásra, nagyapám elvett tőle, egyet lendí­tett rajtam, és pólyástól odavágott a mestergerendához. Sírva hozott vissza anyám Szolnokra. A menhelyen keresz­tül kerültem nevelőszüleimhez, akik tíz saját gyerek mellett, még velem együtt másik hármat is felneveltek Csecsemő­ként, nagy betegen kerültem nevelőa­nyámhoz, aki kamillás-tejes-teával ita­tott. így aztán megmaradtam. De y isz- szatérve kétclésére.- szülőanyam két.és fél éves koromban lett a szerelmével együtt ön­gyilkos. Megbolondult a nagyapám, amikor a lánya - az anyám - hozzá akart menni egy pék mérnök fi­ához. Egy kisújszállási er­dőben előbb szíven lőtte a kedvese anyámat, majd ő magát halántékon. Előbb azonban - erre jól emlék­szem, bár nem voltam há­rom éves se - 1905. október 5-én elbúcsúzott tőlem a ne- velőszüleimné! az anyám. A nevelőapám is öngyilkos lett később, más okból. Nem bírta elviselni, hogy nyomorék, ’19-ben ugyanis elvesztette a lábát. Nem pu­liszkával lőttek ám már ak­kor se!- Hogyan kezdett el dol­gozni? Hallhatnánk erríil valamit?- Szolnokon, a Nemzeti­vel szemben volt egy szabó­ság. onnan szabadultam fel. Később Surányi Domon­kosnál, a Temető utcában dolgoztam, nála fejeztem be a tudományt. Tőle kerül­tem Pestre ’23-ban. Akkori­ban, mint manapság, nagy volt a munkanélküliség. Hogy mégis lett munkám annak köszönhettem, hogy énekeltem a MÉMOSZ- ban. Kórusban összesen 22 évig voltam, mindenem volt a nótázás. A kocsmái óbégatásokat viszont sose szerettem. Héberül is tud­tán),ígfő voltam jegyezve Szigorú vegetáriánusként él tolmácsnak. Zsidó gyere­kek voltak a barátaim, és volt Szolnokon egy báró Sellevert nevű huszárka­pitány, a Fenyő melletti utcában lakott, vele be­szélgettem sokat héberül. Elég az hozzá, lett mun­kám Pesten, a Király Színházban voltam al­kalmazva. Rátkai Márton mellé lettem vezényelve. Még megvan a karikaha­jós gépem, bár a felesé­gemé. a hosszúhajós kis Zinger még régebbi, olyan 150 éves. A szín­házból mentem volna nyugdíjba, de nevelőa­pám tragikus halála miatt visszajöttem Szolnokra.- Úgy tudom, hogy Laci bácsi vegetáriánusként ét, élet reform klubba jár. Mi volt az oka, hogy meg­változtatta életmódját?- Tizenhárom éve va­gyok szigorú vegetáriá­nus. A gyomromarmég 1951-ben kiiktatták. Szervi szívbajom és epe­kövem is van. Tízszer voltam kórházban, de nem hagytam el sose ma­gam: Hat, hetet- töltöttem el a Róbert Károly úti kórházban hús­mérgezéssel, heveny májgyulladással. Kigyógyultam. De nem ám a gyógy­szertől! Azt sose vettem be! A lányom hozott be enni-, innivalót. Én már a harmincas években kísérleteztem, el­jártam Bicsérdy Béla termé­szetgyógyász előadásaira, Pesterzsé­betre. Az utcára ki se mehettem anél­kül, hogy ne kötöttek volna belém gú­nyolódva: - No, mész mán legelni? Kell-e sárgarépa? - és így tovább. Ami­kor legutóbb bekerültem kivizsgálásra, tizenhárom éve ennek már, azt mondta a Bogdándi főorvos a lányomnak, az én fülem hallatára: - Kedves! Nem szíve­sen nyúlok apukához, mert már korha­ladott, és a szíve nagyon el van hanya­golva. Akkor ért oda a másik lányom Pestről. - Gyere haza, apu! - mondta. Úgy húzott haza. a lábam csaknem a levegőben volt! Akkor én megfogad­tam, hogy se húst, se gyógyszert nem eszek egy mikro-milligrammot se! Megfogadtam, hogy nem leszek többet állati hullák élő krematóriuma! Azóta a krumpli, hajába megfőzve, a tökfőze­lék, a sóska, spenót, a zöldség, gyü­mölcs, méz, tejtermékek a fő tápláléka­im.- Mit tetszik tanácsolni a fiataloknak, hogy egészségesen öregedjenek meg?- Azt tanácsolom, ha esznek is húst, mindig először zöldséget, vagy gyü­mölcsöt egyenek, mielőtt a húshoz fog­nak. Nagyon fontos a sport, az úszás. A víz az egyik éltető erő, elviszi a salak­anyagot. Ahogy egy öreg révész mond­ta: - A szent úristenit! Mindent a víz hoz, de el is visz!- Kedves Laci bácsi! Köszönjük a ta­nácsait, és még hosszú életet, jó egész­séget kívánunk! ,i J u. r. • Csirke József Laci'bácsi a tegfcétfVésébb almafáia előtt. Kezében Bicsérdy Béla? Á ható le&ytó&sé’cfínŐ féltve orzoft líbriyve Kalandos 88 év

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents