Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-29 / 98. szám

1991. ÁPRILIS 29. Sportextra 13 Lezárult egy fejezet Ismét a munka kerül előtérbe Mintha színházi estére gyülekeztek volna az emberek, csöndben, illedelme­sen várakoztak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előterében, a bajnok­ságot nyert Olajbányász kosárlabdacsa­patáról készült film bemutatójára. Nyo­ma sem volt a meccsek előtti feszült hangzavarnak, mindenki csak közvet­len szomszédjával váltott néhány szót, azt is csak suttogva. A harmadik figyel­meztető csengő elhangzásakor - a ne­gyedórás várakozást szigorúan betartva - már majd’ táblás ház leste, várta, az „aranyos” fiúkat. Az igencsak borsos jegyárak, valamint az egyenesben köz­vetített televízióadás nyilván sok fiatalt késztetett otthonmaradásra - leginkább a B-közép tizenévesei hiányoztak -, így aztán foghíjasok maradtak a széksorok. Egyszerű, mégis az alkalomhoz illő díszletek - a bajnoki kupa és a döntő labdája - között, a vezérdobos Lázár Zoltán „zenéjére” lépett közönség elé a műsor konferansziéja, a városi tv sport- riportere, Lengyel György. Hívó szavá­ra a főszereplők, a játékosok és vezetőik előmerészkedtek rejtekhelyükről, sőt Tojás és Dodi, a két törzsszurkoló is a színpadon foglalt helyet. Először az Olajbányász ügyvezető el­nöke, Balogh László került mikrofon­végre, árverésre bocsátotta a döntő mér­kőzéseinek dedikált labdáját. ígérete szerint a bevételt e nagyszerű sportág támogatásásra kívánja az egyesület for­dítani. A mintegy félórás bevezető után elhalványultak a lámpák, elkezdődött a mindenki által izgatottan várt film vetí­tése. Sorra villantak fel a bajnokság leg­izgalmasabb pillanatai. Berkics Laci triplája, majd Tóth Attila labdaszerzése a Tungsram otthonában, méltán váltott ki ismételten vastapsot. A rájátszás e- lőtti utolsó hazai mérkőzésen a Csepel ellen Tyubin mentette meg a gárdát a vereségtől, másodpercekkel a lefújás előtt szerzett kosarával. Mint a későbbi­ekben kiderült, ennek a három pontnak különös jelentősége volt, hiszen így a második helyről vághatott a piros-feke­te legénység a rájátszásnak. A döntőbe jutásért valóságos háborút vívtak a kör­mendiekkel. Újra szemtanúi lehettek a nézők Harsányi játékvezető „nagyjele­netének” a Hunor csarnokában, de azt is megcsodálhatták, mikor a vesztes csata után Zsebe „Baba” elsőként gra­tulált legyőzőinek. Miközben a ZTE ta­lálkozók felejthetetlen pillanatai pereg­tek, már-már igazi mérkőzéshangulat uralkodott a széksorok közt. A film ké­szítői - Debreceni László és Lengyel György - a bajnokcsapat hazafelé veze­tő útját, a fogadtatást, sőt az érmek át­adását is megörökítették. A közel másfélórás vetítést többször megszakították egy-egy riport erejéig, a találkozók főhősei ilyenkor mondhatták ki érzéseiket. Mindenkihez volt egy-egy kérdése a műsorvezetőnek, a szakosz­tályvezetőtől kezdve a sportmasszőrig sorra közönség elé lépett mindenki, sőt a mérkőzéseken szereplő Olajka tánc- együttes tagjai is bemutatkozhattak a nagy nyilvánosság előtt. Zárszóként befutott Halápi Gyula, aki megnyerte a licitálást, 7000 forintért övé lett az „ereklye”. A gálaműsorral lezárult az ünneplés ideje, újra a játék, a kosárlabda kerül előtérbe, már kedden a magyar váloga­tott ellen szeretnék bizonyítani a fiúk, méltán nyerték a bajnokságot. Május­ban a Magyar Kupa fordulóira kerül sor, ahol szintén az élen akarnak végezni a Rezák László-legényei. Szóval szép volt, jó volt, de most már jöhet a munka!- Géléi József ­Nem csak az eső elől futottak... Barcelona ’92, olimpiai ötpróba Dacoltak esővel, sárral Nem fogadta kegyeibe az időjárás szombaton az olimpiai ötpróba futószá­mára összesereglett résztvevőket. A rossz idő ellenére is sokan érkeztek Bács-Kiskun, Pest és természetesen Jász-Nagykun-Szolnok megyéből - sőt mint megtudtuk, még Győrből is - így a 7 kilométeren 188, a 14 kilométeres tá­von 29. míg 28 kilométeren 139 induló volt. Az országos esménynek a magyar férfi kosárlabda-válogatott és a Szolno­ki Olajbányász magyar bajnokságot nyert csapatának jelenléte adott na­gyobb rangot (nem győzték autogram­mal). A Gutenberg téren Andrej Tyubin in­dította a mezőnyt, a cél pedig az Achim András Úti Ruhaipari Szakközépiskolá­nál volt. Az intézet előcsarnokában szép kivitelű serlegeket láttunk, amelyeket a Szolnokon székelő spanyol XACO Kft., Barcelonából pedig a DOBRA SA és a TEXHM AQ cég ajánlott fel valamennyi szám férfi és női győztesének éremmel együtt, több pár edzőcipőt pedig a sor­solásra. A futás rendezője a Szolnok Vá­rosi Gyermek és ifjúsági Alapítvány volt. Vezetője, Papp Gyula örömmel új­ságolta, hogy a szponzorok mintegy 20- 25 ezer forint értékű tárgyat ajánlottak fel sorsolásra. Szintindőn belül hamaro­san érkeztek a hét kilométeres szám résztvevői. Férfiaknál az újszászi Bor­sos Ferenc, nőknél pedig Varjúné Szalai Margit, a MÁV Kórház negyvenéves vegyészmérnöke.- Az eső kissé zavart a futásban - li­hegte a célbaérkezéskor. - Nem számí­tottam az első helyre. Naponta három kilométert gyalogolok, a két fiam kedvé­ért indultam, hogy a kapott szerencse­kártyával izgulhassanak a sorsoláson. A nők 14 kilométeres távján Soltész Andrásné (Hatvan) győzött, a 28 kilo­méteres számban Barta István (Triatlon SE Szolnok), Megyeri Zsolt (Szolnok), Kocsis István (Jászapáti) az élcsoport sorrendje. A futók között láttuk a nagy­kőrösi 70 éves Bocskai Lászlót is, aki­nek öt évvel ezelőtt, a Tiszán elsüllyedt kölcsönkajakja hétezer forintjába került. Az iskola udvarán az Olajbányász ko­sárlabdázói húzták ki a sorsjegyeket, a szintidőn belül teljesítők az egész or­szágból részt vesznek azon a sorsoláson, amelyen olimpiai utazást húznak ki. Aki akar, indulhat a többi próbán is, amivel még nagyobb esélye nyílik a barcelonai utazásra. Mindenesetre a futás sikert aratott Szolnokon is. (pi) Bizonytalankodó léptekkel ballagok szombaton délután a Szolnoki Galéria felé. Ha nem szorongatnám esernyőmet a fejem fölé tartva, nyakamba vízcsep- pek zúdulnának. A Májusfa futás négyórási rajt idő­pontjához közeledve, egyre több isme­rős arcot fedezek fel. Mint később kide­rül, közülük többen már túl vannak a délelőtti olimpiai ötpróba 28 kilomé: teres futásán (éppen előtte dohogtam magamban az időpont miatt, hiszen az előbb említett futóakción kívül ezen a napon a MÁV MTE Véső utcai pályáján középiskolás atlétikai versenyt is ren­deztek. Négy óra. Szélsebes rajtot vesz a me­zőny. Ezúttal a jelképes májusfa elma­rad, csupán a felvezető rendőrautóban gyönyörködhetünk - legalábbis amíg az az élbollyal el nem húz. Lassan bú­csút intünk a Szapáry útnak. Egyelőre feltűnően könnyen szedem a levegőt és a lábaimat. Már itt is a Várkonyi tér. Ha minden igaz, ezen a tájékon csatlakozik az általános iskolások serege. Igen, már látom is őket. Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy ennyien összegyűl­nek. A Tabán környékén néhányan megelé­gelik a „túlfeszített” tempót, sétára válta­nak. Hiába, a hídra még fel kell kapasz­kodniuk valahogy. A Tiszára letekintve pecásokra leszek figyelmes. Ejnye, ha ők állják a sarat (pardon, esőt), nehogy raj­tunk kifogjon ez a pár csepp. Futás tovább! Most úgyis lejtősebb rész következik, majdnem a körcsarnokig. Az egyre szapo­rább lélegzetvétel közepette egy színesbő­rű férfira leszek figyelmes. Acélbaérkezés után megtudom róla, Ghánából érkezett, még ’81-ben, s a családjával együtt rend­szeresen részt vesz futóversenyeken. Lassacskán ahhoz a szakaszhoz érünk, ahol már hajrázni szokás. Utoljára nekive­selkednek azok is, akik eddig sétával, tré- cseléssel lazították izmaikat. S végre, itt a cél! Ugye nem is volt olyan hosszú? A nyeremények mellett egy „élő” meg­lepetés vár gyerkőcökre és felnőttekre egyaránt: Tóth Zoltánnak, az Olajbányász kosárlabdasapata kapitányának szemé­lyében. Őt magát a díjátadó szerepében köszönthetjük, míg kisfiát, Viktort a tom­bolahúzóéban. Utóbbi többnyire a TVM által felajánlott mosószerekből és Bud- mil-os táskákból sorsolt a legtöbbet, s ez jutott a győzteseknek is,akik: általános iskolás fiúk:01áh István (Kohói Ál), lá- nyok:Siket Anita (Délibáb Ál), középis­kolás fiúktVarjú Gáspár, lányok:Cso- mor Erika, felnőtt férfüHoffer István, nő:Kocsis Erika. (ko-) (Fotó: Novák) ****'- 1 Két keréken a nők nyomában Négyszemközt Harris Károly kerékpáredzövel Beszélgetésünk apropóját az a tény szolgáltatja, hogy április 25-től Szolnokon, olimpiai és világbajnoki arany- illetve bronzérmes kerékpárosok edzőtáboroznak. A szovjet női válogatott a Szolnoki Cukor­gyár kerékpár szakosztályá­nak meghívására érkezett ha­zánkba, és negyven napon ke­resztül a Tisza-parti várost te­kinti kiindulási bázisának a különböző európai versenye­ken való részvételek alkalmá­val. Minek köszönhető, hogy a me­gyeszékhelyen egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a nem könnyű sportág? - kérdeztem a zöld-fehérek mesterétől.- Mióta sikerült válogatott szintű sportolókat Szolnokra csábítani (Molnár Péter és Szabó Lajos egy éve érkezett Szeged­ről), valóban nőtt szakosztá­lyunk létszáma. Fiatal, agilis versenyzőink sikeres évet tud­hatnak maguk mögött, az egye­sületi rangsorban a Ferencváros és a Csepel nyomában a harma­dik helyre zárkóztunk fel. Az eredmények hatására vállalatunk vezetése minden segítséget meg­ad, hiszen jó reklámhordozói va­gyunk a cégnek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy dúská­lunk a forintokban. A köztudatban nem eléggé is­mert mennyire költséges sportág a kerékpározás? Mibe kerül ma­napság egy jó minőségűfelszere- lés?- Lehet, hogy sokan megle­pődnek, de az egyik legdrágább sportág a miénk. Molnár Petiék gépe 180-200 ezer forintba ke­rül, és ehhez jön még az egyéni szerelésük, ami megint kitesz legalább harmincezret. Arról már nem is beszélve, alkatrésze­ket csak külföldről - általában Olaszországból - tudunk besze­rezni, természetesen valutáért. Lesz-e folytatása idén a tava­lyi menetelésnek, számíthatunk- e újabb bajnoki címekre?- Nagyon remélem, eredmé­nyek tekintetében túlszárnyaljuk az 1990-es évet. Ehhez a kellő alapot már megszereztük, mikor februárban Grúziában megnyer­tük aGagra Kupát, ráadásul négy fiúnk az első tízben végzett. Á márciusi Zamat Kupa harmadik fordulójában Szabó Lajos az el­ső, Molnár Péter a harmadik he­lyen érkezett célba, a múlt heti Álba Regia viadalon pedig új szerzeményünk, a kétszeres or­szágos ifjúsági bajnok Csorvási Zoli győzött, Heusmidt László pedig bronzérmes lett. Utánpót­lásunk is szépen fejlődik, a saját nevelésű Szabó Tibor 20 km-en harmadikként futott be. Ezzel az eredményével egy hatnapos ausztriai versenyre szóló meghí­vást érdemelt ki. Ha jól tudom csak férfi szak­osztálya van a Cukorgyárnak - lányok az egyéniben szoktak in­dulni -, mégis miért hozzánk jöt­tek a szovjet lányok?- Evpak Valentina (olimpiai bronzérmet szerzett Szöulban), Ljubov Rugovicsnikova (vb aranyérmes 1989-ben), és Ta­mara Poljakova (kétszeres vi­lágbajnok) hatvan kilométeres tempóját a mi legényeink sem rázzák ki a kisujjukból, kapasz­kodniuk kell, ha nem akarnak szégyenben maradni, így mind­két fél számára ideálisak az edzőpartnerek - fejezte be Harris Károly. Országos döntőbe jutottak a Széchenyi Gimnázium fiú kézilabdázói, miután a me­gyei bajnokságot megnyerték, a Kiskőröst, a Győrt és legutóbb Békéscsab együttesét búcsúztatták az ország legjobb négy csapa­ta közé való jutás során. A döntőt májusban a fővárosban rendezik, amelyen B. Tóth János tanítványai is részt vesznek. A keret tagjai: Ősz Árpád, Kovács Zsolt, Fekete Károly, Szömyi Attila, Horváth András, Tóvizi Krisztián, Balogh László, Zana Zol­tán, Halász Róbert, Hidasi Zoltán, Szabó Attila. NB Il-es férfi roplabdamérkőzésen a Szolnoki Utász 3 -0-rn (11,7,12) győ­zőn idegenben a Nyíregyházi Tanár­képző Főiskola ellen, ami egyben azt is jelenti, hogy a szolnoki együttes ezzel a győzelmével, függetlenül a hátralévő mérkőzésektől, a második helyen fejezi be a bajnokságot. Az ifjúságiak szintén 3-0 arányban bizonyultak jobbnak. Ugyanebben a csoportban a kunhegye- si gárda 3-2 (-14,12. -13, 5, 16) arány­ban nyert Berettyóújfaluban. A végig küzdelmes, helyenként jő játékot hozó összecsapáson, a nagyobb lelkesedéssel harcoló kunhegyesiek győzelme meg­érdemelt volt. A fiatalok szintén 3-2-re gy őzedel mesked tsek. A túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium tornászai Debrecenben, a diákolimpiái or­szágos döntőn a fővárosi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskola mögött a második helyet szerezték meg a csapat- verseny során. Kurtz József testnevelő si­kercsapata: Hégely Tibor, Izbéki Sándor, Szabados László, Varga Zoltán, Gecse Ist­ván és Nagy Tamás. A túrkevei fiatalok ezüstérme nem szakította meg az 1980 óta tartó kiváló eredménysorozatot. Beindult az NB Il-es női tekebajnok­ság tavaszi szezonja. A szolnoki ÁÉV SE 6-2 (2171-2155) arányban legyőzte a MÁV MTE-t. Már az első párnál ma­gához ragadta a kezdeményezést a pá­lyaválasztó, sőt négy páros után ugyan­annyi győzelemmel büszkélkedhetett. Ráadásul tetemes volt a fa különbség (50) is. A biztos siker tudatában már csak az eredmény megtartása volt célja az ÁÉV-nek, ellenfele erejéből csupán a szépítésre futotta. A megyei rangadó­nak számító összecsapáson elért siker értékét emeli, hogy a MÁV MTE négy első osztályú versenyzővel állt ki. A Labdarúgó Magyar Kupa megyei se­lejtezőinek során a 17-18 évesekből álló fiatal tószegi együttes nagy meglepetésre 4-1 (1-0) -re legyőzte a megyei első osztá­lyú Sz. Vegyiművek csapatát. A körzeti osztályban szereplő tószegiek ilyen kü­lönbséggel is megérdemelten jutottak to­vább, hiszen a mérkőzést végig ők irányí­tották. Gólszerző: Weinrauch 2, Vágó, Pá­linkás, ill. Zsidai. A Tószeg összeállítása: Bak-Király, Vígh, Lödy, Valter, Kiss, Zse- dei, Weinrauch, Tóth, Pálinkás, Vince (Vá­gó). Edző: Somogyváry József. További eredmények: Jászapáti-Jászberény 0-0, Karcag-Kisújszállás 5-1, Szajol-Sz. Cu­korgyár 0-3. Jászberényben első alkalommal ren­dezték meg a Fóka Kupa mini és úttörő korosztályos női röplabdatomát, a Le­hel Vezér Téri Általános Iskolában. A minik és úttörők részvételével lezajlott erőpróbán a kisebbek küzdelmét a ve­retlen szegediek nyerték, miután a dön­tőben szoros küzdelemben verték a nyíregyháziakat. A hazaiaknak még túl erősnek bizonyult a mezőny, egyetlen győzelmükkel az ötödik helyen végez­tek. Az úttörőknek lényegesen jobban ment a játék, a Lehel SC-Nyfregyháza összecsapás volt a torna legszínvonala­sabb mérkőzése, amelyen rendkívül szoros játszmákban a jászberényiek diadalmaskodtak. Végeredmények: mi­ni: 1. Szeged, 2. Nyíregyháza 1,3. Nyír­egyháza II,... 5. Lehel SC; úttörők: 1. Lehel, 2. Nyíregyháza, 3. Debrecen L Külön díjat kapott: Kiss Tímea (Debre­cen), Koronczi Szilvia (Nyíregyháza), Lukács Henrietta (Lehel SC). Színpadon a társulat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents