Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-27 / 97. szám
1991. ÁPRILIS 27. Kőröstetétleni hétköznapok 7 Ahol egyetlen rendőr sincs Öt település vonzásában Kőrútunkat Fehér Pál polgármesternél fejeztük be, aki a falunak tiszteletdíjas vezetője, hiszen főállásban a jászkarajenői téeszben dolgozik.- Polgármester úr, meglepett, hogy Tetétlenen egy árva rendőr sincsen!- Pontosan ebben az ügyben jártam délelőtt Cegléden a kapitányságon. A teljességhez hozzátartozik, hogy Jászkarajenő- nek és nekünk összesen egy rendőrünk van. Ha az önkormányzat vállalja a lakás előteremtését és durván számolva az évi 350 ezer forintot, nekünk is lesz. A kérést 16-án viszem a testületi ülés elé, ahol rajtam kívül majd dönt a hét ember. Én mindenesetre támogatom ezt az elképzelést.- Sok vád érte a közlekedést is.- Elismerem, mert például Szolnokra döcögősen lehet eljutni. Abonyba pedig, holott mindössze 8-10 kilométer, Cegléden keresztül óriási kerülővel. Csak kérni tudjuk az érintett Volánokat, hogy bővítsék a járatokat.- Hallottuk azt is, nem viszik a hízókat.- Most voltam a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatalánál, ahol Juhász László úr megígérte, segít száz túlsúlyos hízó értékesítésében. Ki szidja, ki áldja Vitathatatlan, a távolsági buszjáratokon kívül a legtöbb észrevétel a helybeli ABC üzletet érintette, amelyik a Dél-Pest megyei Áfész tulajdona. Mint egyedüli efféle jellegű boltot, a lakók egy része áldotta, a másik hányada kritikával illette. Igaz, azt mindenki elismerte, hogy az alapvető élelmiszerek itt is megkaphatok, aki pedig bővebb választékra vágyik, úgyis elutazik. Mi is bekíváncsiskodtunk az áruházba, ahol ottjártunkkor a kenyéren, a tejen, a cukron, a són és a töltelékárun kívül lehetett kapni például kerékpárt, cumit, drótkerítést, bugyit, mirelité árut, mosószert, napolajat, üdítőt, füzeteket, magnót, festékeket, szódavizet üvegben, vetőmagot, kávéfőzőt, rádiót, villanykörtéket és a jó ég tudná megközelítőleg is felsorolni, hányféle terméket. A havi forgalom 1,3 millió forint, és amit ezen a napon tapasztaltunk az az, hogy valóban minden volt, amit egy ilyen falusi üzletben illik tartani. Persze, aki többre vágyik, és gépkocsija van, nincs messze sem Abony, sem Cegléd, de még Szolnok sem. Miért hallgat a nép? cseléd volt a falu, akkor az uraság miatt hallgattak, most pedig a nagybirtok helyéit téesz van. Az is igaz, kevés gazda igényli vissza a földjét, bár aki kért bérleménybe, kapott. Fogalmam sincs, miképpen alakul a kárpótlás, mert a föld népe nagyon bizalmatlan az eddigi kötélhúzások miatt. Azután baj van a hízófelvásárlással is. Van olyan ember, aki még januárban leadta a törteli téesznek a hízót, de pénzt még nem látott. Az áfész is átvenné, de fizetni egy hónap múlva bír. Szerintem most is akad a faluban párszáz túlsúlyos hízó, főleg hogy csak a fehér kell. Ha bekopog sorra a házakhoz, biztos, hogy kilónként ötven forintért már bír vásárolni, de tudok mondani két olyan címet is, ahol elfogyott a takarmány és 45 forintért ha megkéri, viheti a 150 kilós állatot. Ugye ezekután megérti, miért hallgat a paraszt?- Nem nagyon beszélnek itt az emberek semmiről, mert félnek. Féltik a családjukat, az állásukat, a jövőjüket. Valaha-A bolti ellátás is szóba került.- Szerintem a szükséges és alapvető élelmiszerek kaphatóak. Bizonyos áruféleségekből, pl. kenyérből, húsból nincs olyan választék, mint Szolno-- kon, de hát ismétlem: a mienk falusi bolt, és nem a Hatvanas Szolnokon.- Mennyi a költségvetésük, és mire futja?- Tizennégy és fél millió, amelyből az óvoda és az iskola fenntartására 9,7-9,8 millió kell. Fejlesztésre egymillió marad és nagyon meg kell gondolni, mire költjük. Az iskolánál szertár készül, meg zuhanyozó, mosdó. Ez pár perc is elég. Jó kinézetű házaikhoz szellősen tágas porták simulnak, így az utcáiról messze kalandozhat a tekintet. A távolban Szolnok ipamegyedének kéményei füstölnek, és ha megfelelő a széljárás, a kutyagyár nem éppen húsvéti illata belopódzik az udvarokba is. Néhány kilométernyi messzeségben pedig a karajenői templomtorony körvonala didereg az április reggeli hidegben. Ez még olyan település, ahol az ismeretlennek kijár a jó napot, és az utcanevekben járatlan vándort bárki készséggel segíti. Az első tapasztalatok szerint igazi falusias a hangulat, ahol mindenki ismer mindenkit, de hogy milyen is a valóságban a tetétleniek élete, erre igyekeztünk megfelelő támpontokat, riportalanyokat keresni. A hallottakat, tapasztalatainkat ezúton ajánljuk olvasóink, érdeklődőink figyelmébe. Ide születtek szegénynek Hogy mi is foglalkoztatja itt valóban az embereket, arról Szerdai Ká- rolyné, a település tanítónője, aki szakdolgozatát is a falu történetéből írta, az alábbiakat mondja:- Nagy a bizonytalanság, a jövőtől való félelem. Ez a falu valaha két uradalom közé ékelődött, ezért a privatizáció, a földvisszaadás nálunk másképpen jelentkezik, mint ahol tehetősebb középparasztok éltek. Megjelent a munkanélküliség árnyéka is, hiszen a betanított munkásoknak, a bedolgozóknak szűkült a lehetősége, és azok, akik dolgoznak, meggondolják magukat, hogy betegállományba menjenek-e, ha hőemelkedése van a gyereknek. Nekem elmondják: tanító néni, féltem az állásomat, mert ha nem kellek, hol bírok munkát szerezni? Könnyesen szomorú tények ezek, hiszen úgy vannak ezek az őszinte, kétkezi emberek: ide születtek szegénynek, és itt maradnak boldognak. A nyugalom talán megéri, hogy aki különlegesebb árut akar venni, hetente egyszer eljár Szolnokra, bevásárlóútra. Ha teheti gépkocsival, mert vonat az nincsen, a buszközlekedés pedig - főleg Szolnokra - kriminális. Autóbazár Szolnok felől érkezve az út jobb oldalán takaros ház áll, amely előtt tábla adja tudtul a kíváncsiskodóknak, hogy a tulajdonos, Kiss Sándor autóbazárt nyitott. Mestersége cégéreként néhány használt kocsi színesíti az udvart: amelyek között akad jobb is, meg olyan, amelyik minden valószínűség szerint akkor megy, ha viszik az ártatlant. A családfőt nem találjuk, hivatalosan Németországban dolgozik egy hónapot, hogy a keresetből törlesszék a havi kilencezer forintos hitelt, hiszen élete párja munkanélküli. Korábban népművelő volt, de hát ma, aki ezen a pályán ügyködött, sok helyen takaréklángra került. O azonban vár, és rendületlenül bízik abban, hogy egyszer, valamikor még reá is szükség lesz a faluban. Ha másért nem, azért, mert tízegynéhány esztendőt itt dolgozott, szereti a települést, hiszen ide köti az otthona, a családja, egyszóval minden. Mondhatnám, Kissné sorsa tipikus mai sors, de nem teszem, hiszen arra kért: ne sajnáltassuk, ha szót ejtünk mindennapjairól. Köszöni, megvan, él, vezeti a háztartást, várja haza a férjét a mesz- sziből, és nagyfiát naponta az iskolából. Kenyeret, tejet itt vesz a boltban, húst Törteién, mert olyat adnak, amilyet választ, de a lengyel piacot is felkeresi olykor Szolnokon. Hogy talpon tudjanak maradni, ezért a férjének ősszel még ismét jó lenne kimenni, de hát ez annyira bizonytalan, akár a kutya vacsorája. Egy viszont biztos: hozzájuk hasonlóan a faluban még tíz vállalkozó található. Túlzás nélkül állítható, többségük Kis- sékhez hasonló gondokkal küszködik. közel 300 ezer, a többi 700 ezret pedig a szolgáltatóház további építésére fordítjuk. Azt is tudjuk, erre a célra ez az összeg nem elég.- Kihúzzák az évet?- Szeretnénk, bár március végén kis híján hamarabb kellett kiadni a vakációt, mert az iskola mindössze háromnapi szénnel rendelkezett. Szerencsére a tavaszi szünet segített, mert közben 200 mázsa szenet sikerült vennünk. Ez a kis példa is bizonyítja, hogy a falusi önkormányzatok helyzete szinte sehol sem irigylésre méltó. Kőröstetétlen néhány kilométerre fekszik a megyehatártól, zöldellő búzatáblákkal, a földben szunnyadó kukoricavetésekkel, apró ligetekkel övezve. Olyan ez a kilencszáznegyven lelkes falu, mintha közlekedési csomópont lenne, hiszen a központjától - ahol minden világtáj felé kanyarodik út - bő negyedóra alatt gépkocsival Ceglédre, Abonyba, Szolnokra el lehet jutni, sőt Törteiig és Jászkarajenőig Találkoztunk a Néplappal is A postahivatalban megtudtuk, hogy a nem egészen ezerlelkes faluban a Szabad Föld a legnépszerűbb, amelyből 90 jár. A Pest Megyei Hírlapból 77, a Képes Újságból 68 és a Népszabadságból 41 kel. Legújabban a Néplap sem hiányzik, kettőre előfizetnek, a másik kettő pedig árus példányként kapható a postán. Az egyik előfizetőt, Fergéné Kovács Editet otthon találtuk.- 1986-ban költöztünk ide, mivel a téesz adott szolgálati lakást. Korábban a férjem katonatiszt volt, de erősen pályát tévesztett. Mint műszaki főiskolát végzettet a műszaki pálya érdekelte, de a katonaság nem. Most itt dolgozik a szövetkezetben, én pedig a harmadik gyerekünkkel gyesen vagyok. Mivel Szolnokon is laktunk, sőt gyakran bejárunk, hiszen a párom szülei ott élnek, kevés megszakítással a Néplapot is hordja a postás.- Mit olvasnak benne a legszívesebben?- A férjemnek a sport a mindene, nekem pedig a szerkesztőség postája a tárgyalóteremmel. Egyébként a hirdetéseket is mindig átfutom, mert sok érdekességet tartalmaz. Varga József, a Kisgazda- párt községi elnöke ekképpen indokolja a helybeliek esetenkénti némaságát: Ha adódnak őszinte emberkék, alighanem a helyi általános iskola hetedik osztálya vezeti a rangsort. Ezek az értelmes, talpraesett, zömében 13 éves ifjú hölgyek és fiúk íme, az alábbiakat vallják: jó itt lakni, mert legtöbbször tiszta a levegő..., azután az emberek segítik egymást. Igaz, semmi szórakozási lehetőség, még mozi sincs, és akinek rokona él például Cegléden vagy Szolnokon, ott megy el a moziba. Itt egy fia rendőr sincs, ezért lehet kerózni a járdán, vallja be Mihály Tóni. Igaz, ezért ki is rámolták a posta páncélszekrényét, kontráz Meggyesi Mária. Mindenki ismeri a másikat: ez jó is, meg nem is, mert a hír így gyorsan repül. Az is baj, hogy kevés a munkaalkalom, így az édesapák főleg Szolnokra a Cukorgyárba, a Papírgyárba és a Vegyiművekbe járnak dolgozni. Az sem előny, hogy minden komolyabb árucikkért utazni kell, ugyanakkor itt olcsóbb az élet, hiszen a kertekben megterem a gyümölcs, és a baromfiudvarokon sok az aprólék. Az is hátrány, hogy itt nagyon szűkös az elhelyezkedési lehetőség, főleg úgy, hogy ha végeznek, történészek, cukrászok, műszerészek, szülésznők, tanárok, csecsemőgondozók, asztalosok, ápolónők, stb. szeretnének lenni. Szerintük a legjobb fej Varga Ottó, aki nem tanul, de mégis sokat tud. Mellesleg a fél osztály járt hittanra, de sokan kimaradtak, mert az órákra egy másik faluba kellett utazniuk. Ennyit dióhéjban a húsz hetedikes csapongó gondolatairól, nyíltszívűségé- ről. Hogy mi minden valósul meg vágyaikból, esztendő teltével talán többet tudunk... Ami a szívükön, a szájukon
