Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-25 / 95. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. ÁPRILIS 25. A horgászoknak sem könnyű Nemrég jelent meg e rovatban A horgászok gondjaiból, valamint az Éjszaka is hódolnának a szép sportnak című olvasói levél, melyekre a MOHSZ Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Intéző Bizottsága nevében válaszolok. A kenderesi Balassa József szóvá tette a Szolnoki Halászati Termelőszövetkezet egyeduralmát, kifogásolta, hogy a csatornákból télre leengedik a vizet, s hogy a különféle horgászjegyek ára egyre magasabb. Egyik fő feladatunknak tekintjük, hogy megegyezésre jussunk a Közép- Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság illetékes vezetőivel, akiktől azt kérjük, hogy a mederben - a padka kezdeti szintjéig - hagyják meg a vizet. Tapasztalataink szerint a gátvédelem nem indokolja, hogy télire víztelenítsék a csatornákat. Ezzel összefüggő a csatornák halasítá- sa. A térség illetékes horgászvezetőinek kérésére, március 28-án mintegy 2000, átlagosan egy kilogrammos pontyot helyezett ki a halászati szövetkezet - felügyeletünk mellett - a bánhalmai telekhalmi szivattyúháznál (a volt versenypályánál), és a jövőben is rendszeres lesz a tavaszi halasí- tás. A halászati termelőszövetkezet a vizek többségének kezelője, azokon jogosan folytat halászati tevékenységet. Hogy mi horgászok, s azok vezetői nem vagyunk velük szemben "tehetetlenek", azt többek között az is bizonyítja, sikerült elérnünk, hogy a tavalyi halasítási adósságukat, ami csaknem négymillió forintra növekedett, javunkra rendezzék; a HTSZ összterületi jegy árát 1000 Ft-ról 600,-ra, az élő Tisza- Zagyvára szólót pedig 500 Ft-ról 300,-ra csökkentsék. Ezek is bizonyítják, hogy a halászokkal korrekt, jó kapcsolat alakult ki; a jegyek árbevételéből - 70 %-os mértékben - a kérésünknek megfelelő helyre telepítenek halat. Értéke az idén - várhatóan - eléri, sőt meghaladja a négymillió forintot - halban -, mellyel halasijuk a csatornákat is. Balassa József panaszánál azonban több is a horgászok gondja, nehézsége. Az illetékes legfelsőbb szervek nem méltányolják, hogy önerősen gazdálkodunk, óvjuk a természetet, a vizek minőségét; hogy a természet szeretetére neveljük a fiatalokat; hogy olyan erős szervezetről van szó, amely hazánkban - a családtagokkal együtt - egymillió embert érint, hiszen csaknem négyszázezer a horgászok száma. (Megyénkben huszonkéte- zer.) Éjszaka is hódolnának a szép sportnak címmel (III. 25.), többek között arról írt a kertvárosi horgászklub vezetősége, hogy tiszta képet szeretnének látni, mert az elbeszélgetések azt igazolják: a horgásztársak többsége éjszaka is hódolna e szép sportnak. A város legnagyobb horgászegyesületének küldött- közgyűlésén (március 30-án) minden hozzászóló - kivétel a levél Írói - egyöntetűen azt javasolta, hogy a horgászok megyei érdekképviseleti szerve a jövőben se engedélyezze az éjszakai horgászást. Ennek az a legfőbb oka, hogy a sötétség leple jó lehetőség az orvhorgászoknak; az ellenőrzés szinte lehetetlen. Példaként említem, hogy március 22-23-án éjjel több mint húsz horgászt fogtunk el - köztük olyanokat is, akik csónakot loptak. Végezetül megjegyzem, hogy a horgászkezelésű vizek többségén nem engedélyezik az éjszakai horgászást. Remélem, hogy megértik, e tiltás - a körülmények miatt - ránk is vonatkozik. Jánosi Imre Akadályozta a gyors segítségnyújtást Április 13-án, délután egy férfi a szolnoki, Szántó krt. 16. számú ház előtt összeesett, Már úgy nézett ki, talán élet sincs benne. A. háztömb sarkánál van ugyan egy telefonfülke, de hónapok óta rossz, így a közeli házba szaladt telefonálni,- mentőt hívni két hölgy. A telefonnal rendelkező Márton Tibomé azonban elutasí-. tóttá őket - mondván, nem ismeri a beteget, előbb kérdezzék meg a nevét és címét, aztán hívhatják a mentőt. Amikor az illető fél lába talán már a sírban volt, szabad ilyen kérdést feltenni? Ezek szerint csak annak az embernek nyújtsunk segítséget, akit ismerünk, tudjuk a nevét, címét? Tudomásom szerint a cserbenha- gyást büntetik! Úgy látszik, a telefontulajdonos nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy sokszor perceken múlhat egy emberélete, s az ilyen eset is cserbenha- gyásnak számít. Ezért bátran megírhatom, hogy a háztömb lakói egyöntetűen elítélték az említett telefontulajdonos magatartását. Nagy Mátyás Szolnok Nem csak a nyugdíjasok helyzete aggasztó! Olvasva a Nyugdíjasok fórumában megjelent, Irigyek című cikket (IV.6.), arra késztet, hogy tollat fogjak. Tisztelek, becsülök minden nyugdíjas korú, sok mindent átélt, megtört embert, de valóban igaz, hogy túlságosan is "beszédtéma" lett a nyugdíj. Tisztában vagyok azzal is, hogy nem alaptalanul. De kérem, viszonyítsanak! A legalacsonyabb nyugdíj összege 5.200 forint. Két gyermekünk van, a férjem havi jövedelme 6.800,-, én gyeden vagyok, s az OTP-részletünk havonta 4.300 forint + 1500,- kamatadó, összesen: 5800 forint. A maradék kis pénzünkből villanyt, vízdíjat és egyebeket fizetünk. Ha beteg a gyerek, akkor érezzük, milyen drága már a gyógyszer is, a cipőről és ruhaneműről pedig ne is beszéljünk. Ellentétben a nyugdíjasokkal, bennünket az is sújt, hogy a tavasszal vásárolt cipő már ősszel nem jó a gyerek lábára, ugyanakkor a felnőtt- és gyermeklábbeli árában nincs különbség. Kérem, ezeket a problémákat is mérlegeljék, és gondolkozzunk el azon, hogy Magyarországon jelenleg nem csak a nyugdíjasok helyzete aggasztó. S. Cs. Örményes Támogatásra várva . Tizenhat éve sportolok.. Fiatal korom óta járok a MÁV-MTE volt súlyemelő termébe, a Tisza- híd lábához. Tanúja lehettem annak, hogy annyi sportoló ment el innen, hogy több válogatott csoportra való is kitelne belőlük. Januárban alakítottuk meg Erőemelő és Testépítő Egyesületünket, az IRON MAN-t. A legjobb közülünk 12 kilóval teljesített többet a jelenlegi országos bajnoknál. Egy ideig úgy nézett ki, maradhatunk régi helyünkön, ám reményünk szertefoszlott, mert az edzőtermet - tudomásom szerint - raktárhelyiségnek adták bérbe. Akkora a bérleti díja, hogy a tagok néhány száz forintjából képtelenség lett volna kifizetni, de minderről csak közvetett úton értesültünk, senki nem tájékoztatott minket. A lényeg az, hogy jelenleg nincs hová mennünk. Se az erőemelőknek, se azoknak, akik csak mozogni jártak ide. Bizonyos vagyok benne, hogy testépítésre van igény Szolnokon, de sajnos alig akad olyan terem, ahol erre lehetőségünk lenne. Tudomásom szerint a vasútállomáshoz közeli épületet - amelyet ilyen célra használtak - le akarják bontani. Nem csak a nehézatlétikára jár rá a rúd, így van ez minden más sportágban: nincs pénz. Ez igaz a tömegsportra is. Ennyit az egészségmegőrzésről. Visszatérve az egyesületünkre: termet szeretnénk végre, ahová mások is eljárhatnának. Jólesett, hogy Suki László jászladányi kőműves személyében támogatóra találtunk. A Martfűi Növényolajgyárral is felvettük a kapcsolatot, várjuk a támogatásukat, s reméljük, hogy a város sportra szánt pénzéből talán minket is megillet valamennyi. Csömör István az IRON MAN Erőemelő és Testépítő Egyesület elnöke A közterületfelügyelők jogosan büntettek A "Jogosan büntettek?" című, március 25-i számban megjelent olvasói levélre az alábbi tájékoztatást adjuk: A többszörösen módosított 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet 14. paragrafusa alapján "Aki hirdetőberendezést, hirdetőtáblát, ilyen célokra szolgáló festést, vagy ábrázolást, világítószerkezetet vagy falragaszt e célra ki nem jelölt helyen létesít, illetőleg elhelyez, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." E rendelet a szabálysértések körét határozza meg, a 22/1970. (IX. 18.) ÉVM-KPM számú együttes jogszabály a közterülethasználat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról rendelkezik. Tehát a kettő egymástól független, a későbbi jogszabály nem módosítja vagy helyezi hatályon kívül a korábbit. Véleményünk szerint nem lenne szerencsés, ha a városban bárki, bárhol és bármilyen hirdetést, plakátot, cégtáblát, falragaszt, vagy más egyéb reklámot helyezhetne el, és ezt a városkép védelme érdekében a helyi ön- kormányzat nem akadályozhatná meg. Tehát a közterületfelügyelők helyesen jártak el. Dr.Molnár Ferenc a Városfejlesztési és Üzemeltetési Iroda vezetője Szolnok Áprilisi csendélet Kisújszálláson (fotó: Mészáros) "Akkor hová is mehetünk?" A Kié a sétány? című, (III.26.) jegyzetünkhöz, valamint az április 4-i,... És kié a virág, a bokor? cím alatt megjelent olvasói észrevételhez - a kutyatulajdonosok védelmében és el lenében - sokan hozzászóltak, közülük kettőt emelünk ki, melyekből részletet közlünk. Akkor is gondoljunk a zöld környezetre, amikor a szétszórt kartonokat, törött üvegeket, szeméthalmazt össze kellene gyűjteni. Még szerencse, hogy a kutyások táborában akadnak olyanok, akik tesznek a tisztaságért, noha pár nap múlva semmi látszata! Hogy a.Tisza-parti sétányt kinek tették széppé, nem vitás, de meg is lehet nézni, hogy kik tették tönkre. Szeretnénk megkérdezni mindazokat, akik a má- sikláborba tartoznak: ha már az árterületekről is ki akarják szorítani a kutyásokat.'akkor hol sétáltathatjuk kedvenceinket? Vagy talán szoktassuk rá az út- széli csatornákra? Ahogy azt egy pár szakkönyv írja: "egyszer egy buszmegállóban a kutyám a csatornára pisilt - nagy felháborodást keltve a buszra várókban." Akkor hová is mehetünk? Vida Tibor és húsz Zagyva-parti kutyás * Miből merít bárki is bátorságot ahhoz, hogy minősítse, ki, miért tart kutyát? Miért nem tudja elhinni, csak azért, mert szeretjük az állatot? Valahogy az a szokás alakult ki az évezredek során, hogy a ló, a tehén, a cica, a kutya más-más szerepet tölt be az ember életében. Nem kell szeretni a kutyát, de annyira gyűlölni sem, ahogyan ezt M.J. olvasótársam soraiból is érzhettük. Tény, hogy a Tisza és a Zagyva árterületére a sétány megközelítésével visszük kutyáinkat - a ki- sebb-nagyobb dolgaik elvégzésére, egy-két órás futásra. Oda, ahol - megítélésünk szerint - a legkevesebb gondot okozzuk. Bizonyíthatóan kértünk helyet erre a célra, és vállaltuk volna a mindenkori takarítást. Nem kaptunk. Kérjük, ne küldjenek bennünket a határba. Ugyanakkor kérdezem: Miért nem látják meg a parton és a sétányon tömegével szétzúzott üveghulladékot, a letördelt, ledobált virág-’és sze- méttartókat, padokat; a soha nem takarított, rothadó medersávot - a város szívében? Miután leemelik a parti mederszelvényekben felállított, hagyományos "zöld kis faház" fülkéjét, hónapokig bűzlik; a "vasmacskánál" felállíA tárgyalóteremből Kéménylyukba dugta a lopott rádiót A kunszentmártoni Kollár Mihály (Kálmán út 11. szám alatti lakos) és a helyi rendőri testület nem szimpatizál egymással. E megállapítás helytállóságát bizonyítja az a kellemetlen szokás, melyről a következőképpen nyilatkozik Kollár ún „Ha valami balhé van Kunszentmártonban, akkor mindig engem keresnek!” Persze Kollár úr sem marad adósa senkinek... Ez év március első napján jóformán italozón a két cimborájával - tisztelgő látogatást téve a helyi jelentősebb szórakozóhelyeken. A napot, illetőleg az éjszakát a Center-sörözőben zárták, bár nem saját elhatározásukból. A söröző vezetője éjfél után megunta a könyörgést és kihívta a rendőrjárőrt: ha a vendégek maguktól nem hajlandók elmenni, csináljanak most már ők zárórát. Végül Kollár és társai - a rendőrök unszolásának eleget téve - kitámolyogtak az utcára, ahol magára hagyatva állt a „csíkos” rendőrautó. Akkor csapott Kollár úr agyába a ragyogó ötlet, hogy megleckézteti a rendőröket, mikor felfedezte, hogy a gépkocsi egyik ajtaját - a korábbi sérülés miatt - zárt állapotban is ki lehet nyitni. Először a rendőrkocsit akarta „megfújni”, hogy azután - állítása szerint - a rendőrkapitányságra hajtson vele, a rendőrök hanyagságát bebizonyítandó, majd meggondolta magát - nyilván ezt mégis túl „rázós” dolognak ítélte - így csak a gépkocsiban lévő 43 ezer forint értékű Maros-D hasábrádiót vette magához. Ivócimborái azonban nem ilyen kedélyesen fogták fel a dolgot, s amikor többszöri kérlelé- süknek sem tett eleget Kollár, ők maguk jelentették az esetet a rendőrségen. Kollár Mihály védekezése szerint nem akarta ellopni a rádiót, csupán a rendőri hanyagság példájaként kívánta bemutatni az esetet. Némileg kétségessé teszi ezt a védekezést az a körülmény, hogy a magához vett rádiót lakásán a kéménylyukba dugta el, s csak akkor volt hajlandó előadni, amikor a rendőrök hosszasan a lelkére beszéltek - a rendőrségi épületben. A Kunszentmártoni Városi Bíróság sem értékelte igazán eme védekezést, így a dr. Ivanov Dömötör bíró vezette büntetőtanács egy- rendbeli lopás bűntette miatt 6 hónapi, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte Kollár Mihályt, aki felmentéséért fellebbezett.- Bence Az antennahálózat bontásához, építéséhez engedély kell Kókler vevőrendszer - Műholdfogyatkozás cím alatt, április 18-i számunkban többek között megemlítettük, hogy a műholdvevőrendszerek piacán teljes az anarchia; a szerelés nincs engedélyhez kötve; a telepítéshez szükséges alkatrészek, berendezések különböző forrásból származnak, azok illesztése külön művészet, és végezetül szóltunk a tisztességes vállalkozókról is. Észrevételünkre két levél érkezett, melyek rövidített változatát adjuk közre; Téves az az állítás, hogy a közösségi tv-antenna rendszerek kivitelezése "szerelése" nincs engedélyhez kötve. A tavaly október 24-én kelt levelünkben egy közérdekű tájékoztatás közlését kértük, melyben többek között a következőkre kívántuk felhívni a lakosság figyelmét: A 15/1980. (VII. 25.) KPM-ÉVM együttes miniszteri rendelet előírja, hogy nyomvonalas távközlési létesítményt (tv-antenna hálózatot is!) építeni, bontani, átalakítani stb. csak a távközlési hatóság - 1990. január elseje óta Postai és Távközlési Felügyelet (Debrecen, Petőfi tér 10.) jogerős építési, illetve bontási engedélyével lehet. Aki az állam- igazgatási előírásokat nem tartja be, azzal szemben tízezer forin: tig terjedő pénzbírság szabható ki. Az engedélyezési eljárás során van lehétőségünk arra, hogy felülvizsgáljuk a terveket és* megállapítsuk, azok megfelelnek-e a szabványokban, egyéb hatósági előírásokban foglaltaknak. Kovács Elza a Debreceni Postai és Távközlési Felügyelet vezetője Örültem, hogy felhívták a figyelmet az ún. kóklerek határtalan szemtelenségére, amit ebben a szakmában elkövetnek. Végre! - mondtam magamban, de amikor az utolsó bekezdéshez értem, majdnem elejtettem az újságot. A szerző egyetlen kft.-t emel ki, amely egy jó hírnevű cég erős bástyája mögé bújva, hirdeti tevékenységét. Úgy vélem, rajtuk kívül azért van a városban (nem is egy) olyan vállalkozó, aki megfelelő munkát végez - ráadásul referenciával is rendelkezik! Megjegyzem,hogy ezek minőségi ellenőrei nem újságírók voltak, hanem a Frekvencia Gazdálkodási Intézet jó felkészültségű szakemberei. Jó lenne, ha a szakmai vizsgálatokat továbbra is a szakemberekre bíznák. Hogy a hozzászólásom ne merítse ki a bújtatott reklám fogalmát, nem írom meg, melyik cégnél dolgozom. Holler Zoltán Szolnok * * » Döntsön a piac értékítélete A tévedés informátoraim pontatlan tájékoztatására vezethető vissza. A cikkben név szerint említett kft. kizárólag azért volt érdekes piaci szereplő, mert általánosnak nem nevezhető módon, a vevőrendszerek alkatrészeinek gyártó hátterével is rendelkezik. A tisztességes vállalkozókat érintő mondatban pedig nem véletlenül használtam többes számot, hisz többen vannak a megrendelők érdekeit szem előtt tartó, minőségi munkát végző szerelők. Laczi Zoltán Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné tott sörözősátor környékén pedig egy év után is söröskukapok borítják a fenyőfák tövét. Ahogy más ember, mi kutyatartók sem vagyunk hibátlanok, de igyekszünk embertársainknak a lehető legkevesebb gondot okozni. Boldogok lennénk, ha városunknak, országunknak csak "kutyabaja" lenne, s hogy odáig jussunk, ahhoz nyújtson segédkezet a megye lapja is. Ráczné Kurucz Katalin Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez
