Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-25 / 95. szám
1991. ÁPRILIS 25. Megyei körkép Elvileg szabad az iskolaválasztás Hatezer új nebuló szeptembertől (Folytatás az 1. oldalról) Ettől függetlenül persze nagyon is fontos, hogy hogyan sikerül az első osztály követelményeinek eleget tenni. így ugyancsak nem kis felelősség eldönteni, hogy egy gyermek alkalmas-e vagy sem az iskolára. Az érvényben lévő oktatási törvény lehetőséget ad a rugalmas iskolakezdésre, azt a kisgyereket tekinti tanköteleskorúnak, aki az adott évben május 31-ig betölti 6. életévét, de a szülők és az óvónők egyetértésével megkezdhetik tanulmányaikat azok is, akik június 1. és szeptember 30. között ünnepelik a 6. születésnapjukat. Sőt, rendkívüli esetben a nevelési tanácsadók szak- véleménye alapján beírathatják a szülők akkor is gyermeküket az iskolába, ha október 1. és december 31. között töltik be 6. évüket. A beiratkozások időpontjáról a helyi önkormányzatok döntöttek. Szolnokon például, ahol mintegy ezer hatévest várnak az iskolák, ma és holnap lesz a be- íratás. A szülők vagy gondviselők személyi igazolvánnyal és a gyermek fejlettségéről tanúskodó szakvéleménnyel kereshetik fel a kiszemelt iskolát délelőtt 7-12, délután 13-19 óra között. A megyei jogú város önkormányzata hetekkel ezelőtt kiadott egy ismertetőt valamennyi általános iskoláról. Elvileg szabad a választás, de mivel a köztudatban jobb iskolák falai sem tágítható- ak a végtelenségig, nem könnyű bejutni egy-egy tagozatos osztályba. Mindenesetre biztató, hogy az intézmények tanárai, érezvén a versenyhelyzetet, igyekeznek új szolgáltatásokkal - idegen nyelv tanulási lehetőség, speciális osztályok, tagozatok stb. - vonzóvá tenni az iskolát. Hatvanhét évesen Ismét huszonnyolc köblösön A tágas, szépen díszlő, jó termést ígérő jásziványi határban Lénárt Mihállyal, a termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatvezetőjével beszélgetve arra gondolok, hogy a jóból is megárt a sok. A fiatal agronómus a fejét vakarja:- Úgy tűnik, búzából most lesz rekordtermés. Most, amikor előreláthatóan nem tudjuk egy részét értékesíteni. Kisvártatva hozzáfűzi:- A jószágokkal is ugyanez a helyzet. Az egyik traktorosunk is mérgelődött: „Most fialt tizenhárom malacot a kocám, s egyet sem nyomott agyon. Amikor meg ára volt a sertésnek...” Van azonban, aki a nehéz helyzetben is vállalkozik. Azt mondják, Tajti Ferenc tsz-nyug-' díjas hatvanhét évesen visszakérte és visszakapta huszonnyolc köblös földjét. Az erdőn túl, a falutól egy dű- lőnyire van Tajtiék újonnan kimért földje. Az öreg középkorú fiával szorgoskodik ott. Hamar barátkozó, kitárulkozó ember:- Mielőtt beszerveztek a téesz- be - kezdi a beszélgetést -, huszonkilenc köblös földön gazdálkodtam apámmal. O vitte a prímet. A téeszbe lépésig nem adta át a stafétabotot. Mintha annak kései megszerzése töltené el örömmel. Vagy a földművelés végtelen szeretete sugárzik róla? Mindenesetre kiegyensúlyozott embernek látszik. Megelégedéssel néz végig birtokán:- Törvény adta lehetőség volt a visszaszerzése, de a jó emberek is hozzájárultak. A beruházási lehetőség is megvolt, oszt nekifogtunk. Most már sokan mondják, hogy milyen jó nekünk, pedig eddig csak a ráfordítás volt. Mindenért fizetni kellett. Nem olcsó játék ez, ne irigyelje senki, de ha valaki szereti a mezőgazdaságot, dőljön neki, adott a lehetőség, csak pénzbe kerül.- Mégis, mennyibe?- Az ősszel a búza és az árpavetőmag húszezerbe, az idén a zab-bükköny tízezerbe, a lucernamag is tízezer körül, a fűkeverék meg tizenkettőbe. És ez még csak a vetőmag ára, a bevétel még semmi. Van tehát kockázat, de ha nem kockáztatunk, nem is várhatunk semmit.- És a gépek?- Arról ne is beszéljünk, hogy milyen beruházást csináltunk. Van T-25-ös traktorunk a hozzávaló farmerkocsival. Vettünk egy 555-ös MTZ traktort is a hozzávaló hármas középmélyszántó ekével. Van német tárcsánk, szántóföldi kultiváto- runk, sorközművelő kultiváto- runk, szemenkénti kukoricavetőgép, szervestrágyaszóró, körbálázó, az MTZ traktorra homlokrakodó, rendsodró, 165-ös rotációs kasza, háromtagú gyűrűshenger, vannak nehézfogasaink és könnyű magtakaró fogasaink. Minden gépünk új.- Kölcsönt vettek fel?- Nem. Raktuk a pénzt a takarékba, s ez jött...- hiány éves?- Hatvanhét. Mondják is, hogy ilyen korban huszonnyolc köblös földön már kínszenvedés a munka. De ilyen gépesítés mellett semmi az. Még aprómagve- tőgépünk is van. Azt is úgy csinálták meg, hogy a faros fent állt a gépen, fütyül-dalol vetés közben. Akkor volt nehéz a paraszti munka, amikor kézzel arattunk, lóval szántottunk. Meg a téeszcsében a kezdetkor. Volt olyan tizennyolc nap, hogy nem aludtam ágyban, csak a traktoron. Most viszont ilyen gépekkel passzió a munka. Tetszik érteni? Választ sem vár, annyira természetes számára mindez. Fürgén traktorra pattan, s máris porzik mögötte a hőn állított föld. Simon Béla Tervezni másképp is lehet „Épületes” lehetőségek Ha ma valaki építkezésbe fog- legyen az magánember vagy esetleg bármilyen cég -, szinte biztos lehet benne, hogy rámegy inge, gatyája. Ezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy gazdaságunk jelenlegi állapota még mindig nem kedvez az újabb beruházásoknak. Leálltak az állami lakásépítések, s a népgazdasági szintű beruházások emlékképei is egyre inkább a múlt távolába vesznek - és sorra megszűnnek a tervező irodák. így aztán az első pillanatban valamiféle kamikáze, vagyis öngyilkos akciónak tűnhet az a fajta vállalkozás, amibe Dombi Ferenc és felesége fogott. Ugyanis nemrégiben megalakították Szolnokon a Premiterv Precizitás Mérnöki Irodát, ahol elsősorban építéstervezéssel foglalkoznak. Tudják-e, hogy egyáltalán mibe vágták a fejszéjüket? - ez a kérdés motoszkált a fejemben sokáig. Ám, ahogy leültem velük beszélgetni, az első pár mondat után meggyőztek: nagyon is tisztában vannak azzal, hogy nem a legkönnyebb utat választották.- Minket kiképeztek valamire- kezdte a férj -, és tizenhat évig a szakmában dolgoztunk. Tehát az életünk nagy részét arra áldoztuk, hogy profi tervezőkké váljunk. Előző munkahelyünkön nagyarányú létszámleépítések voltak, s nekünk is útilaput kötöttek a talpunk alá, hát ezért vágtunk bele ebbe a vállalkozásba. Meggyőződésünk, hogyha a tervező hozzáállása más lesz mint korábban volt, akkor a kisebb piacokon is meg lehet élni. S példaként beszélgetőtársam azt hozta föl, hogy eddig a tervezőknek nem fűződött semmiféle érdekük ahhoz, hogy az általuk papírra álmodott létesítményt mennyi pénzből lehetett tető alá hozni. Illetve mégis, mert a vállalatoknál az volt a lényeg, hogy minél többe kerüljön az építkezés, mert annál magasabb volt a tervezési díj. így nyilván eszébe sem jutott senkinek úgy közelíteni a feladathoz, hogy miként lehetne olcsóbbá tenni egy-egy beruházást. Holott a tervezőnek pontosan az a feladata, hogy a lehető legkisebb költséggel a lehető legjobb megoldást kínálja a megrendelőnek. - Ha ebben előrelépünk, akkor versenyképesek lehetünk - tette hozzá Dombi Ferenc.- A régi gyakorlatnak ma már vége - folytatta beszélgetőtársam. - Higgye el, ma is van igény a piacon, csak nem úgy, hogy kapok egy megbízást, összecsapom, és utána odaadom, hogy építsék meg. Nem. Mi úgy gondoljuk, hogy a tervezőnek az első pillanattól jelen kell lennie, s a beruházó érdekeit kell szem előtt tartania. Mi így is csináljuk és csodák csodája, most ebben a beruházásínséges időszakban is van munkánk. Főleg a kisvállalkozások és az önkormányzatok különböző apróbb megbízásai jelentenek feladatot számukra. Persze ezen a területen is kevés a pénz, így aztán nem nagyon engedheti szabadjára fantáziáját a tervező. Legalábbis egyelőre. N.T. Pénz, money, das Geld EGK: tények és illúziók Magyarországon az utóbbi időkben felerősödtek azok a hangok, amelyek az ország csatlakozását sürgetik az Európai Közösséghez, közismertebb nevén az EGK-hoz. Megjelenik ez a sajtóban csakúgy, mint a politikusok megnyilatkozásaiban is. Nem véletlen azonban az, hogy a gazdasági sajtó ebben a kérdésben jóval óvatosabb. Számunkra úgy tűnik, hogy minden oka megvan rá, ezért is vállalkoztunk ezen rövid elemzés közreadására. A túloldalról Az EK felől nézve - sajátos módon - a kelet-európai változások a lehető legrosszabb pillanatban jöttek. Készülnek 1992- re, amikor is gazdasági uniójuk a lehető legteljesebbé válik. Ez számukra is jelentős feladat megoldását jelenti, beleértve a „protekcionista” szárny (déleurópai tagok, valamint Írország és Franciaország) húzódozásá- nak leküzdését. A piaci vonal kiépítése az EK-n belül sincs, éppen az utóbbiak miatt, kiépítve teljesen, addig pedig saját szemszögükből nézve nincs szükségük újabb partnerekre, akik ráadásul igen messze vannak a piaci viszonyoktól. Mindezek miatt talán érthető, hogy nem kapkodnak utánunk. Amivel nem lehet egyetérteni, az az, hogy gyakorlatilag ma is tömbként kezelik a volt KGST-tagállamokat, s részben a Szovjetunió szemszögéből vezetik le fejlődésüket. Az EK-hoz való csatlakozás persze inkább Magyarország oldaláról nézve problematikusabb. Egy hirtelen csatlakozással gazdaságunk azonnal összezuhanna. Túl egyszerű lenne a volt NDK példájára hivatkozni, bár ez is kétségkívül intő jel. A lényeg végül is az, hogy habár sikerült az utóbbi években külkereskedelmünket jelentős mértékben Nyugatra terelni, s új versenyképes exporttermékeket találni, az új piacokra való belépés nehézségei mégis igen nagyok. Hatékonysági gondok A legfőbb gond, hogy maguk a piaci viszonyok, intézmény- rendszerek nem épültek ki. Az EK-hoz csatlakozás minimális feltétele a piac megteremtése, beleértve a monopóliumok széttörését is. Nekik ugyanis nemcsak- a piaci viszonyok kialakulásában van ellenérdekeltségük, hanem az EK-ba való belépésben is. Nem vitatva persze azt, hogy bizonyos védelemre szüksége van az ország iparának. Hogy nem a levegőbe beszélünk, azt jól példázza a hazai tévégyártók legutóbbi követelése a vámok emelését illetően. További súlyos probléma a hatékonysági szint. Mi még a volt NDK-tól is elmaradtunk, tehát feladataink is jóval nagyobbak. A felzárkózás az EK hatékonysági szintjére távoli ábránd. Saját modell kell Távolságtartás tehát az egyik oldalon, a piaci viszonyok ki- épületlensége, hatékonysági problémák a másikon. Mit lehet tenni? Mindenekelőtt hangsúlyozzuk azt, hogy nekünk saját modellt kell kialakítani, de azt sürgősen. Miként a sztálini modellben nem érezte jól magát a magyar gazdaság, ugyanúgy nem fogja jól érezni egy lemásolt nyugati modellben, lettlégyen az német vagy angolszász. Ezenközben tudnunk kell, hogy Európa nem fog megváltani minket, magunknak kell azt megtenni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk közvetítő szervezetekre. Ilyen lehet a Pentagonale, bár itt is sikerült a hovátországi fegyverszállításokkal a bizalmatlanság légkörét elültetni. Ilyen lehet az EK-n kívüli fejlett európai országokat tömörítő EFTA-ba való belépés, a velük való szabadkereskedelmi kapcsolatok megteremtése. Belső feladat a külkereskedelem liberalizálásának felgyorsítása, reális árfolyam kialakítása, a valuta konvertibilitásának fokozatos megteremtése. Füle István Éneklő Ifjúság Mezőtúron, az Éneklő Ifjúság városi kórustalálkozóján a város négy általános iskolájának öt kórusa nyújtott maradandó élményt a hallgatóságnak. Változatos, magas színvonalú műsor jelezte a résztvevők igen komoly szakmai felkészültségét és zeneszeretetét. Mezőtúron egyébként is nagy hagyományai vannak a kórusmozgalomnak, mely a zsűri szerint is a karnagyok példás összefogásának köszönhető. Négy kórus - a Kossuth Úti Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola kicsinyek kórusa Csídemé Csézi Magdolna, a lánykórus Seres Attiláné és Csurga Erzsébet vezetésével, a Rákóczi Úti Általános Iskola kórusa Halmágyi Tamásné vezetésével, és az Újvárosi Általános Iskola kórusa Fe- rencz Kornél vezetésével - arany minősítést kapott. Verseghy Ferenc Anyanyelvi Központ Az ötlettől a megvalósulásig o o Az Új Néplapban 1990. november elsején jelent meg az a javaslat, amely elsőként vetette föl, hogy létesüljön Szolnokon Verseghy Ferenc Anyanyelvi Központ. A szerkesztőség több egyetértő véleményt kapott, amelyek közül dr. Botka János, dr. Horváth Károly és Molnár Sándor levelét közre is adta. A Verseghy-kultusz ápolását és az anyanyelvi kultúra országos módszertani gondozását szolgáló intézmény terve az értelmiség széles körében kedvező fogadtatásra talált. Ennek köszönhető, hogy a javaslat megvitatását napirendre tűzte Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzatának kulturális, közművelődési és sajtóbizottsága. Ezen az ülésen az alapvető kérdésekben teljes egyetérnapló Az ember éli az életét, igyekszik úrrá lenni a mindennapok gondjain, lohol, időzavarban van, dolgozik, teszi a dolgát, azt, amit rámért ez a fájdalmasan izgalmas kor, s aztán este, amikor végre lepihenhet, kifújhatja magát, ellazulhat, akkor hirtelen úgy érzi, valami hiányzik. Vagy valaki? Vagy is-is? Ezt éreztem tegnap este. Sokáig töprengtem a hiányérzetem okáról, aztán rájöttem: egy ideje nem olvasom a Karcagi Hírmondóban özv. Józsa Istvánná önéletírásának folytatásait, amit pedig mindig vártam, hónapról hónapra örömmel olvastam, hiszen kétségtelen néprajzi és történeti értékei mellett irodalmi értéke is van ennek a munkának. A szerző több országos pályázaton is díjat nyert önéletírásának újabb és újabb köteteivel. Méltán. Nagyon jó megfigyelő özv. Józsa Istvánná, s van olyan tehetséges író, hogy ezekből a nagyon jellemző, remek részletekből fel tudja építeni a mű egészét. Azaz: láttatni tudja a korabeli szegényparaszti életet, a család szűkölködését, reménytelen küzdelmüket a felemelkedésért, megérezteti olvasójával a kor atmoszféráját, a háború borzalmait... Egyszóval, a történelmet. Az ő magántörténelme ennek a népnek a története, s ezért egyáltalán nem magánérdekű. Azt remélem, egyszer majd megjelenhet egy könyvben özv. Józsa Istvánná kitűnő munkája, hogy a gyerekeink, unokáink jobban megismerhessék ezt a szörnyű évszázadot, amit a szerző megélt, s amit az ő ábrázoló erejének köszönhetően majd a kései olvasó is megismerhet és átélhet. Ez a mű hiányzik tehát az életemből. És persze a szerző is: nagyon régen láttam özv. Józsa Istvánnét, pedig mindig örömöt jelentett ezzel a szerény és bölcs asszonnyal beszélgetni. Régen láttam, pedig egy városban élünk. Korábban fel-feltűnt a környezetemben az elmaradhatatlan kisunokával. Mi van vele? Vajon ír még? írja nagyívű munkájának újabb kötetét? Szeretném biztatni: biztosan nagyon nehéz, de értéket teremteni mégiscsak nagyon jó dolog. S az a hiányérzet, amiről fentebb beszéltem, nem csak engem kínoz. > Körmendi Lajos tés alakult ki. Megállapodás jött létre egyebek közt abban is, hogy kezdeti lépésként célszerű lenne a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtáron belül megszervezni egy részleget, amelyből néhány év alatt „kinőhetne” egy önálló intézmény. Foglalkozott a témával a szolnoki rádió, továbbá ismertetni fogja az elképzelést az Édes Anyanyelvűnk című nyelvművelő folyóirat is. A tájékozódó jellegű, előkészítő feladatok ellátásával, mint javaslattevőt, engem bízott meg Szolnok város alpolgármestere. A további tennivalók egyeztetését szolgáló megbeszéléseket folytatunk, most készül a feladatok megvalósításának részletes ütemterve. Az anyagi támogatás ügyében hamarosan felvesszük a kapcsolatot a Soros Alapítvány Titkárságával. Terveinkről a Magyarok Világszövetségét is tájékoztatjuk, mivel a távlati elgondolások között a határainkon kívül élő magyarok nyelvi, irodalmi kultúrájának bizonyos mértékű gondozása is szerepel. Felkeressük a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot, főként az iskolákkal kialakítandó együttműködés alapelveinek pontosítása érdekében. Az intézményen belüli vállalkozásként szeretnénk majd létrehozni egy többfunkciójú információs központot. Ez adatgyűjtéssel, lap- és könyvkiadással, tanfolyamok, konferenciák szervezésével, propagandatevékenységgel, továbbá sokféle kiegészítő szolgáltatással segítené a tartalmi célok megvalósítását, ezzel együtt pedig az intézmény minél gazdaságosabb működtetését. Kópiás Sándor
