Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-23 / 93. szám
1991. ÁPRILIS 23. Megyei körkép 3 Szélvédőjavítás szélsebességgel Volt repedés, nincs repedés Az ember nem akar hinni a szemének, mert alig telik el röpke félóra, s a mester keze nyomán a Lada szélvédő üvegén nyoma sincs a kavics által okozott sérülésnek. Eltűnnek a repedések, nem látni semmit, mintha tényleg új lenne az üveg. Pedig nem is cserélték ki. Tulajdonképpen ez volt a lényege annak a bemutatónak, amelynek kellős közepébe a minap kollégámmal belecsöppentünk. Molnár János szolnoki autószerelő mester az általa vásárolt Duobond nevű berendezéssel - hat kiló, s egy táskában elfér az egész -, illetve technológiával pár perc alatt boszorkányos ügyességgel tüntette el a szélvédő üvegről a kavicsfelverődés nyomait, így is komolyabb kiadástól kímélve meg a tulaj pénztárcáját. S ma, amikor egyre csak nőnek az autózás költségei, ez sem elhanyagolható szempont. Hisz például egy Samara szélvédő üvege majdnem 9 ezer, a sima Ladáé pedig csaknem 6 ezer forintot kóstál, a nyugati kocsikról meg jobb nem is beszélni, mert azok szélvédő üvegéért - nem túlzás, de - 30-40-50 ezreket kérnek. Míg ezzel az eljárással jóval olcsóbban meg lehet úszni a dolgot. Éppen ezért lenne megfontolandó nemcsak a magánosoknak, hanem azoknak a nagyobb cégeknek is, amelyek rengeteg gépkocsit üzemeltetnek, hogy most új szélvédőt vesznek-e, vagy pedig megpróbálják ezzel a módszerrel megjavíttatni a sérült üveget. A biztosítókról már nem is beszélve, mert valójában ők nyerhetnének az ügyön, hisz tán csak a jóisten a megmondhatója, hogy mennyi pénzt fizetnek ki évente a szélvédő üvegek cseréjére. Ezért is furcsa, hogy noha a meghívót kipostázták részükre, ám ők úgy látszik, hogy nem voltak kíváncsiak erre a bemutatóra ... - nt Fotó: M. J. Azik a volt székházuk Kerekesek ( \ %eddijegyzet Az elcsábított nagymama igaza Szerkesztőségünk levelet kapott egy kedves (ám éppen nagyon elkedvetlenített) olvasótól, aki hétgyermekes anya (a hétből még három kiskorú), és mivel, három kisunokája is van - ahogy írja -, „negyvenéves fejjel” nagymama. Valami olyasmire kér, hogy tegyük közhírré, miszerint egy bizonyos István (teljes név, lakcím, munkahely megjelölve a levélben) életveszélyes a hölgyekre. Idéznék a levélből: „Tisztelt Szolnok megyei asszonyok vagy lányok, nagyon szépen megkérem, hogy kerüljék vele az ismeretséget, mert egy házasságszédelgő. Házasságot ígér, és amellett még fel is csinálja azt az asz- szonyt vagy lányt, akit kiszemel magának, utána odébbáll. A nőket nagyon szereti, soha nem tud megelégedni eggyel, ő is tudja ezt saját magáról, mégsem fékezi meg magát. Visszaél egy asszony jóságával. Én is mindent megtettem neki, a családom is elfogadta, tényleg az ágyba vittük a kávét, az ennivalót, azt sem tudtuk, hogy járjunk a kedvében. Nem a féltékenység beszél belőlem vagy a gyűlölet, én csak azt akarom, hogy ne higgyenek neki. Elég keserű így is az élet, hátha még ez az ember így megkeseríti a hiszékeny asszonyokat. Soha nem mond igazat, mire rájöttem, addigra terhes is lettem tőle ...” Előbb azon vacilláltam, hogy próbáljam-e felkutatni ezt az „egyelőre-nyoma-veszett” Istvánt, és kérdezzem meg, igaz-e a nagyi panasza, vagy finoman bár, de dorgáljam meg a levélírót, hogy ennyi év után miként lehet ennyire hiszékeny, és ennyi gyerek után hogyan nem tudja: ha nem csak a kávét viszi a férfi ágyába, hanem saját magát is, akkor előbb-utóbb terhes lehet (főleg, ha fogamzásgátlót sem használ). Aztán olvastam a tévéújságban, hogy a Lányok című francia tévéfilm alapjául szolgáló könyv „a férfikomisz- ság nyersen zseniális leleplezése; arról szól, milyen bonyolult, összetett, szeszélyes és önző a férfi szerelme a nő egyszerű odaadásához képest, arról szól, hogy a férfiak alapjában véve menynyire nem szeretik a nőket”. Megnéztem a filmet, fenti dilemmám szertefoszlott. Valóban rendkívül visszataszító teremtményei vagyunk mi, férfiak a Jóistennek. Ez a filmbéli Costals (bár stílusa „elegánsabb”) nagyon hasonlít a levélben szereplő Istvánra (aki - amúgy magyar módra - késsel rs szurkálja az asszonyokat) abban, hogy úgy szeretik a nőket, hogy tulajdonképpen csöppet sem szeretik. Mind ilyenek volnánk? Biztosan sokan vannak másmilyenek is, de ahogy ismeretségi körömben és saját magamban „szétnéztem”, azt a sajnálatos megállapítást kell tennem, hogy a férfitársadalomra a Costals-Ist- vánok a jellemzőek. A nőket nagyon szeretjük (ágyba vinni), általában nem elégszünk meg eggyel, és - hangsúlyozott önkritikával jelentem ki - ezenközben még fel is csináljuk néha az asszonyt. Visszaélünk asszonyaink jóságával, bizonyíték erre, hogy számtalanszor hangoztatják (mindhiába). Én, disznó, önző, imádom, ha az ágyamba hozzák a kávét (a többiről nem is beszélve). Házasságot ígérünk (és sajnos, néha be is tartjuk), csak hogy elérjük önző célunkat, bonyolult, összetett mesékkel hajszoljuk szeszélyeinket, csikarjuk ki a nő egyszerű odaadását. Mindezek őszinte bevallása után levélírónk felhívását kissé módosítva teszem közzé. Tisztelt Szolnok megyei asszonyok vagy lányok, nagyon szépen megkérem, hogy kerüljék a Pityukákat, Józsikákat, Lajcsikákat és általában a férfiakat. Mivel a teljes elzárkózás - sejthetően - az örök társtalanságot, a testi és anyai örömök nélkülözését jelentené, ezért nem ajánlanám, hogy az ismeretséget kerüljék. Sőt, ezt ne kerüljék, ne hanyagolják el. Talán ha előbb ismerik meg alaposan az ólálkodó hímet, és csak utána fekszenek mellé, megspórolhatják az úgyis elég keserű életből a társban csalódás keserűségét. De ha véletlenül sikeres és önzetlen a kapcsolat, vagyis ha a férfi megérdemli, legyenek oly jók, vigyék az ágyába a kávét. És a többit! ... M. H. L. Tanár a tengeren túlról A demokráciát is tanítani kell Törvényre vár az ipartestület A szolnoki ipartestület 1885^ ben alakult meg. Tizenöt évvel később építették meg székházukat, amelyet 1950-ben államosítottak. Ez a ház ma Szolnokon a Szapáry utcában található, a felső szintjét a Szolnok és Vidéke Ipartestület bérli. Aki kívülről veszi szemügyre az épületet, annak nem akad meg a tekintete semmi feltűnő dolgon. De beljebb lépve mindjárt más a kép ... A tető ugyanis beázik. Emiatt a mennyezet több helyen igen csúnyán fest. A tűzfal - a szakemberek véleménye szerint - élet- veszélyes. Ennek rendbetételét a kezelő, a szolnoki IKV vállalta. Csakhogy a tető is felújításra szorul. Az ipartestület tagsága úgy döntött, hogy vissza kell igényelni az épületet. A megoldás kézenfekvőnek látszik. A sok jókezű iparos meg tudja csinálni a tetőt. Hiszen a szakmunkáért nem kell fizetniük. Persze az építőanyag is pénzbe kerül. Nem is kevésbe ... Ha az ipartestület az épület tulajdonosa lehetne, akár kölcsönt is fölvehetne saját vagyona terhére, hogy rendbe hozza a tetőt. A visszaigénylést már be is adták a polgármesternek. A polgármesteri hivatalban tudnak a problémáról. Buday György alpolgármester szerint ha az épület beázik, az IKV-nak rendbe kell hoznia a tetőt. Persze nem az egész felújítási munkát magára vállalva, hanefn csak úgy kijavítani a hibákat, hogy megszűntessék a beázást. Kéri József alpolgármester szerint egyelőre a jogi megoldások dzsungelében kell harcolniuk. Ki- semmizni senkit nem akarnak. Most a hivatal szándékáról beszélhet csak, hiszen minderről a kárpótlási törvény szellemében kell majd dönteniük. Mert ha például az önkormányzathoz kerül a szóban forgó épület, hozhat olyan döntést, hogy az ipartestületnek adja oda. Mindezek csak elvek, hiszen amíg törvény nem születik, addig semmi se biztos. Az iparosok pedig csak akkor látnak neki a felújításnak, ha van értelme, vagyis.számukra egyedüli garancia a tulajdonosság .. Persze a sok bába között egyelőre elvész a gyermek - pardon, a tető. Mert az aztán fittyet hány a kárpótlási törvénynek meg annak, hogy az IKV- nak, mint kezelőnek milyen kötelezettségei lennének. A tető rendületlenül ellátja megváltozott feladatát. Beázik . . . Paulina Éva Városvédők Megtartották Kisújszálláson a Városvédő és Szépítő Egyesület számadó közgyűlését. Az ötödik éve működő, százhúsz tagot számláló társadalmi testület számvetése szerint a lokálpatrióták sokat tettek a patinás város történelmi értékeinek megőrzéséért, közkincseinek a védelméért. Az egyesület felnőtt és ifjúsági tagozata felvállalta a temetőben lévő katonasírok, a kunkapitányok nyugvóhelyeinek gondozását, a köztéri szobrok ápolását, a zöldterületek tisztán tartását. Kezdeményezést tettek a második világháború idején a németek által elhurcolt és egy bombatámadás során valahol a szajoli vasútállomás területén a föld mélyébe temetődön templomi harang felkutatására. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot az amerikai nagykövetséggel is, amely légi felvételeket bocsátott a város rendelkezésére. A testület újabb tervei között szerepel egy második világháborús emlékmű felállítása, kis arborétum telepítése a túrkevei út menti területre. Fontos kérdés, hogyan lehet keményen, mégis demokratikusan kormányozni... A fiatalok biztonságosabb közlekedése érdekében évente megrendezik a Kerékpárosok Iskola Kupáját és az Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Kupát. Az országos döntőn szép sikert értek el a jászalsószentgyörgyi iskolások, hiszen biciklicsapatuk a dobogó második fokára állhatott. Az ezüstérmes csapat az egyéni vetélkedőben is remekül helytállt, hiszen Csinger Krisztina második. Eszes Andrea negyedik lett. A fiúk között Tóth László a negyedik, Bajzáth László pedig az ötödik helyen végzett. Megyénk versenyzői közül hárman: Csinger Krisztina, Eszes Andrea és Tóth László válogatott lett, és júliusban Lengyelországban nemzetközi versenyen képviseli hazánk színeit. A versenysorozat sikeres lebonyolításához támogatást nyújtott a Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, a Vöröskereszt megyei szervezete, a mentőszolgálat és az Országút Járművezető-képző Munkaközösség^ _________________________ A mit a görögök még maguktól csináltak, azt nálunk tanítani kell? A kérdés nem ilyen egyszerű, mint ahogy a demokrácia sem abból áll csupán, hogy „minden ember egyenlő”. Joseph V. Julian professzor a New York állambeli Syracuse Egyetemről érkezett Szolnokra, hogy egy régi, de mégis új tantárgyat, a „demokráciát’ ’ oktassa városunk középiskoláiban. Kutatócsoportjával olyan oktatási programot dolgozott ki, amely segít a demokratikus iskolai légkör kialakításában. Egyfelől a tanároknak ad útmutatót a demokratikus módszerek elsajátítására, másrészt a diákoknak a demokráciában való viselkedésformák megtanulására. _______________ A tanárokkal való együttműködés során nagy hangsúlyt kap a diákok aktivitása, szabad véleménynyilvánítása. Konkrét helyzetek kapcsán dilemma elé állítják őket - mint az élet a politikusokat -, dönteniük kell egy-egy fontos politikai, önkormányzati ügyben vagy az osztályt, iskolát érintő egyéb kérdésekben. A Pedagógiai Intézet közreműködésével Szolnokra érkezett professzor a Tiszaparti Gimnáziumban nemcsak diákoknak tartott bemutató órát „demokráciából ’ ’, hanem társadalomismereti tárgyakat tanító nevelők, valamint osztályfőnökök részére konzultációt - a Varga Katalin Gimnáziumban pedig tolmács nélküli, angol nyelven zajló tanórát az angoltagozatos osztályokban. (ksz) Fotó: K. É. <? POMÜS IGAZI OTTHONT TEREMT. Azokért, akikről a film szól Mozipremier jótékonyságból Szolnok utcáin a napokban érdekes meghívó bukkant fel a falragaszok közt, amely szokatlan mozielőadásra invitálja a járókelőt. Április 25-én, csütörtökön fél hétkor egy film díszbemutatójára kerül sor a Nemzeti moziban, az országos premierrel közel egy időben. A film címe: Ébredések, s talán sokak számára már nem is csupán üres cím, hisz nemrég az Oscar-díj kiosztógálán is elég sokszor hallhattunk róla. A mű többek között azért is tarthat számot érdeklődésre, mert két színészóriás, Robert de, Niro (Misszió, A taxisofőr) és Robin Williams (Holt költők társasága) alkotják a főszereplő párost. A film, amely újabb döbbenetes pszichológiai történet, megint a beteg lélek labirintusába vezet, ahol „alvó” tudatú emberi lények eszméléséről, világra ébredéséről láthatunk igazán megrázó képsorokat. Aki mozijegyet vált a pénztárnál, azon túl, hogy felejthetetlen perceket szerez magának, valamelyest hozzájárul a filmben szereplőkhöz hasonló kataton skrizofrén betegek ellátási körülményeinek javításához. A Szolnok Film ugyanis a teljes bevételt erre a nemes célra ajánlotta fel. (técsi)
