Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-18 / 89. szám

A szerkesztőség postájából 1991. ÁPRILIS 18. Gyászmisére vártak A vásárlók elnézését kérik Ferenc olvasónk sírva aszolta szerkesztőségünkben vele és gyászoló hozzátartozó­ival, ismerőseivel történt, nem mindennapos esetet. Kérte, hoz­zuk nyilvánosságra, hogy má­sokkal ne fordulhasson elő. Elhunyt feleségéért március 19-én, 17.30 órára kért gyászmi­sét. Szentesről, Kisújszállásról, Túrkevéről és Törökszentmik- lósról érkeztek a hozzátartozók Szolnokra, akikkel jóval a szent­mise kezdése előtt helyet foglalt a Xavéri Szent Ferenc kiskápol­nában. Ám Himfy Ferenc kano­nokra, akinél megrendelte és ki­fizette a szertartást, hiába vártak ... Végül a Jézus Szíve paróki­ára mentek érte, s akkor derült ki, a gyászmiséről sajnos megfeled­kezett, s mint mondta, aznap már nem is tudja megtartani. Ezek után vissza akarta adni a befize­tett 200 forintot, de a gyászoló idős ember - mélységes felhábo­rodásában - nem fogadta el. Emberileg érthető, hogy Vígh Ferenc azóta is fájlalja a kano­nok úr feledékenységét - hiába szólt feleségéért másnap reggel a harang s a szentmise. Véletlen kár a madárboltban A szolnoki Sütő utcában lévő díszhal- és madárkereskedő bolt­ba mentem április 8-án. A bejá­rattól kb. egy méterre, műanyag, kerek ülőkén volt két nagy mére­tű, üres terrárium, majd mögötte ugyanilyen - hanyagul odarakva - több is. Sajnos a kabátom hoz­záért az egyikhez, s letört belőle egy kis darab. A tulajdonos kö­vetelte, hogy azonnal fizessem meg az árát, ami 650 Ft. Megle­petésemben kifizettem, de meg­kérdeztem: ha megcsináltatom, visszaveszi? Ingerülten azt felel­te, hogy nem! Ezután elvittem a Sallai úti üvegeshez, ahol a tör­téntek után ingyen akarták meg­csinálni. A ragasztás ára ugyanis 30 forint volt, de természetesen kifizettem. Ezt követően telefo­non kerestem meg a tulajdonost - mondván, hogy megragasztat- tam a terráriumot, eredeti állapo­tában van, visszaveszi-e. Ismét nemmel válaszolt. Megjegyzem, azon a bizonyos napon csaknem kétezer forintot hagytunk a boltban, díszhalat, akváriumot vettünk. Éppen ezért nem lehet más a véleményem, minthogy az említett kereskedő emberségből, kapzsiságból előt­tem levizsgázott. Ocskó Tiborné Szolnok Igazságos kárpótlást Sok szó esett már a kárpót­lásról, de csak az egyik, a kár­pótlást kapók szemszögéből. Engedtessék meg, hogy egy ki­csit nézzünk a másik oldalra is. Az egyiken körülbelül egymil­lió család áll, aki kap, a mási­kon több mint hétmillió, aki nem. A hétmilliós kisebbség szenvedte el a gigantomániás téeszesítéseket, mikor a kifize­tett munkaegységből vissza kellett .fizetni a tsz-tagságnak; az alacsonyan tartott munka­bérek árán folyósították a vissza nem térítendő állami tá­mogatásokat, hogy a tsz-ek talpra álljanak. Nagyon megfi­zettük az árát! A tervbe vett kárpótlási törvénnyel megint ezt a széles réteget sújtják - po­tom százmilliárd erejéig, de ki garantálja, hogy nem lesz a többszöröse? Senki nem vitat­ja, hogy a jogos sérelmeket or­vosolni kell, de nem egy sokkal nagyobbal. Az igazságérzet azt kívánja, hogy vagy mindenkit, vagy senkit. Az elvett vagyon­tól nagyobb veszteségek is ér­tek sok millió embert. Mindad­dig, míg azoknak a családok­nak nem adnak semmiféle anyagi kárpótlást, akik háború­ban vagy gázkamrában, láge­rekben vesztették el hozzátar­tozóikat, minden kisebb sére­lem kárpótlása igazságtalan. Kövessünk meg valamennyi sérelmet szenvedett embert, és szolgáltassunk nekik erkölcsi elégtételt, mert máskülönben véglegesen megosztjuk - örök nincstelenekre és vagyonosok­ra - ezt az egyébként sem túl egységes nemzetet. A tervezet nem tesz különb­séget, hogy milyen jogcímen vesztette el tulajdonjogát a ko­rábbi tulajdonos. Nem tudom, hogy a művelési kötelezettség elmulasztása miatt állami tulaj­donba vett földeket miért adnák vissza a volt tulajdonosnak vagy leszármazottjának, mikor azok arra érdemtelenekké vál-' tak akkor, amikor a jobb jöve­delem reményében otthagyták földjeiket, inkább gyári, városi munkát vállaltak. Aki meg be­csülettel művelte, azt a munka- lehetőségtől is megfosztanák? A tsz közös használatában lévő földek nagyobbik része az 1967. évi IV. Tv. alapján került megváltással tsz-tulajdonba. Az 1968-ban „bagóért”, 80 Ft/aranykorona megváltási ár­ral kifizetett összeg jelenlegi értéke - átlagosan 11 %-os inf­lációval számolva - 979 Ft, te­hát a jogosnak tűnő kárpótlás 21 Ft/aranykorona. Ez hektá­ronként - 23 aranykoronás föld esetében - 9 négyzetmétert tesz ki. Hát ezért igazán érdemes ekkora költségbe verni magun­kat. A jelenlegi nagyüzemi táb­lákból a mintegy egymillió 1-6 kh közötti területeket csak utak kialakításával lehet kimérni. Ha szövetkezetenként csak 5-5 ha-t vonnak ki a művelésből, megközelítő értéke 4 milliárd forint, amit a földvédelmi alap­ba kell befizetni. Ez kit fog ter­helni? A földek kimérése, váz­rajzok készítése, az ingatlan­nyilvántartás átvezetése renge­teg időt vesz igénybe. De a visszaadandó földek sorsa a legaggasztóbb, ugyanis az így juttatott földek művelését a tsz- ek nem fogják vállani, mert földjáradék formájában sem tudnak bérleti díjat fizetni, hi­szen a jelenlegi földjáradékon felül mintegy másfélszeresét kellene pluszban kifizetniük, ami megközelítőleg további 5 milliárd forint lenne. Ekkora összeg nem áll rendelkezésük­re. A volt tulajdonosoknak vi­szont nagyon nagy része nem rendelkezik azokkal a feltéte­lekkel, ami egy farmergazda­sághoz nélkülözhetetlen. En­nek a földek műveletlensége lesz a következménye - két-há- rom éven belül. Nem tudom, hogy milyen jogállamban lehet egy ellenér­ték fejében jóhiszeműen szer­zett ingatlan tulajdonosát köte­lezni arra, hogy a volt tulajdo­nos részére azt évtizedek múl­tán visszaszolgáltassa - még akkor is, ha ezt a legfelsőbb jogalkotó szerv rendelné el. Ez a fajta földvisszaadás reprivati­záció - még akkor is, ha a kár­pótlási jegyet közbeiktatják, és erre már egyszer az Alkot­mánybíróság kimondta a szen­tenciát. Ezzel az intézkedéssel nem azokat juttatnák helyzeti előnyhöz, akik a földet meg tudják művelni, mert azok ré­szére nem biztosítanak vásárlá­si lehetőséget, hanem kizárásos alapon csak a volt tulajdonosok érdekeit tartanák szem előtt, ami az országnak is nagy hátrá­nyára lesz. Számolni kell azzal is, hogy a tsz-ek jó része meg­szűnik, vagy tönkremegy. Ha a mezőgazdaságból elbocsátot­tak tömege az országra zúdúl, a munkanélküliek száma több százezerrel nő. Szeretném, ha demagógiától mentesen, konkrétumokkal alátámasztva bebizonyítanák, hogy aggályaim alaptalanok. Miskolczi László Szolnok A „Hirdetés vagy bolondí- tás?” című, április 11-i olvasói észrevételt kivizsgáltam, mely­ről a következő tájékoztatást adom. A megyei állatforgalmi és húsipari vállalat - fogyasztóink minél jobb ellátása érdekében - tavaly úgy határozott, hogy nagy választékú, az átlagosnál alacso­nyabb árú diszkont húsáruházát nyit. Elképzelésünk találkozott a fogyasztók igényeivel, melyet a bolt nyitása óta értékesített áru- mennyiség is jelez. Piacpoliti­kánkban nagy hangsúlyt kapott és kap a folyamatos, „akciós ér­tékesítés”. Ennek keretében hir­dettük a kedvezményes borjú­hús-értékesítést is, melyre a ko­rábbi forgalmi adatok alapján ké­szültünk fel. Önkritikusan be kell valla­nunk, hogy nem számítottunk ilyen rendkívüli érdeklődésre, s míg az eladási lehetőségeket összhangba hoztuk a vevői igé­nyekkel, addig sajnos előfor­dultak a cikkben is jelzett ano­máliák. Mindezt csak magyará­zatul szánom, a történtekre nincs mentségünk. Éppen ezért vala­mennyi csalódott vásárlónktól ezúton is elnézést kérünk! A fo­kozott érdeklődés alapján, az eredetileg, egyhetesre tervezett akciónkat április 19-ig meghosszabbítjuk, s nagyobb gondot fordítunk rá, hogy vala­mennyi vásárlónk elégedetten távozzon üzletünkből. Dóra László kereskedelmi és termelési igazgatóhelyettes Levelekből - sorokban A „Lefelé - mint a kutyáknak” című, március 18-i olvasói levél­re válaszolva Szabó István, a Jászkun Volán igazgatója a kö­vetkezőkről tájékoztat: az ANU 935 frsz. autóbusz, kisegítő járat volt, s a vezetője az egyenruhá­ban lévő kollegáját engedte fel - megállón kívül - a buszra. Ekkor lépett fel a panaszos, akit lekül­dött a járműről. Tekintve, hogy a gépkocsivezető ezt udvariatlanul tette, magatartásáért figyelmez­tetésben részesítették. Az Utastól ezúton is elnézést kémek. Gál István olvasónk szóvá tet­te, hogy a Szolnok és Vidéke Áfész hirdetése nyomán - mely szerint április 13-án a Skálában és ABC-áruházakban 170 Ft he­lyett 100-ért adták a csirkemájat - hiába járta végig a boltokat. A Széchenyi-lakótelepen, a 100-as ABC-ben például nem is tudtak a kedvezményről, a Skálában pe­dig hamar elfogyott a készlet, 10 órakor már csak néhány csomag csirkeszív volt. Felháborította az eset, s az a véleménye, míg nem rendelkeznek elegendő áruval, ily módon ne csalogassák a vá­sárlót a boltba, ne idegesítsenek senkit az „akcióval”. A rendszer változott, a mód­szer mradt? című, március 9-i, valamint a témával összefüggő április 2-i írásokhoz fűzte gon­dolatait - saját tapasztalatát em­lítve - Dóczi Jánosné. Vélemé­nye szerint az IKV-hoz tett beje­lentései miatt kapott ő is egy „visszavágást”. Mint írja, „ami­kor bérlemény-ellenőrzés címén Bartucz Istvánnénak ajtót nyitot­tam, kis híján fellökött. Élőbbért a konyhába, mint én. Éppen főz­tem, gyümölcsöt mostam, és folyt a vízcsap. Ez volt a tetten érés, melyből aztán aktacsomó, ÜGY lett”. A Hetényi Kórház szemészeti osztályán sikeres szemműtéten esett át nemrég özv. Peres Bélá- né mezőtúri olvasónk, aki ezúton mond köszönetét az osztály va­lamennyi dolgozójának - az Is­ten gazdag áldását kérve. Hozzászólás cikkeinkhez Az emberek védelme a cél A „Kolompot ne kössek a nya-. kantba?” című jegyzetben fog­laltakkal kapcsolatosan (Új Nép­lap, III. 50 az alábbi szakmai szempontok közzétételét tartom szükségesnek: A levélíró indulatai érthetetle­nek, indokolatlanok, alapvető félreértést tükröznek. A tervezett közlekedésbiztonsági intézkedé­seket - melyek megegyeznek a fejlett motorizációjú országok­ban már sikeresnek bizonyult gyakorlattal - összetéveszti az autósok anyagi helyzetét rontó pénzügyi intézkedésekkel. E vé­resen komoly témáról „jópofa” stílusban írt sorai értetlenségről vallanak. A magyar közutakon 1990- ben 27.801 sérüléses közúti bal­eset tötént, melyek következté­ben 2432 ember vesztette életét, 36.996 pedig könnyű vagy sú­lyos sérüléseket szenvedett. A jegyzetírónak ezek a számok ta­lán nem jelentenek sokat, remél­hetőleg nem érintették szűkebb baráti vagy családi körét a mö­göttük megbúvó igazi tragédiák. Annyit azért tudnia kell, hogy a hazai közúti közlekedés törté­netében soha nem volt ilyen ma­gas a halálos áldozatok és sérül­tek száma. A közúti biztonság romlása pedig már tragikus mé­reteket ölt. (Néhány évvel ezelőtt még az évente közúton életüket vesztett áldozatok száma 1600 körül járt.) A hivatalos statisztika szerint az összes esemény 86 %-át a jár­művezetők, 12 %-át pedig a gya­logosok okozták, a fennmaradó 2 %-ba a pálya- és járműhibára visszavezethető balesetek sorol­hatók. Még ha tudjuk is, hogy a statisztika torzít, nem tartja nyil­ván az emberi mulasztások mö­gött rejlő pálya- és járműhibákat, akkor is megállapíthatjuk, hogy a tragédiák legalább 75-80 szá­zalékáért a közlekedők felelő­sek. Attól tartunk, hogy a felfa­gyott útburkolat kijavítása sem tartaná vissza a tilosba hajtókát, a felelőtlen, saját és mások életét, testi épségét néhány percnyi idő­nyereségért gondolkodás nélkül kockára tevőket, a szabályokat, előírásokat semmibe vevőket. Ha a közlekedésbiztonság terü­letén eredményt akarunk elérni, nem kezdhetjük mással, mint a közlekedési fegyelem megszi­lárdításával, tehát igenis az autó­sokkal. Akik józan többsége - bí­zunk benne - megértéssel fogad­ja majd á tervezett intézkedése­ket. Hosszan fejtegethetnénk, hogy a jármű nappali kivilágítása javítja a láthatóságot, külföldi ta­pasztalatok szerint csökkenti a másik jármű észre nem vételéből eredő ütközések számát, a „nagymama bekötése” egyszer rűen .a baleseti halál kockázatát harmadára, negyedére csökken­ti, a büntetőpontrendszer gondo­lata pedig annak a sorozatosan szabályt sértő, agresszív, feltűnő magatartásé kisebbségnek a ki­szűrését szolgálja, amelynek közútról való eltávolítása mind­annyiunk jól felfogott érdeke. Hosszan fejtegethetnénk azt is, hogy a lakott területen belül el­A tárgyalóteremből Országúti ámokfutó A rendőrségi híreket figye­lemmel kísérő olvasóink bizo­nyára emlékeznek arra a nem mindennapi közlekedési bűncse­lekményre, amely múlt év októ­berében történt a Szolnoki Cu­korgyár előtti buszmegállóban. Az akkori, városszerte tapasz­talható nagy felháborodás is in­dokolja, hogy a büntetőeljárás befejezése után visszatérjünk az -rügyre. Paulusz Gábor (Szolnok, TVM-lakótelep, V. ép. II/3.) azon a végzetes napon, október 9-én délután munkahelyi udvar­mérkőzésre ment szurkolni. A mérkőzés alatt mintegy másfél liter bort ivott az egyik munka­társa demizsonjából, majd a meccs után a közeli bisztróban tárgyalta meg ismerőseivel az eseményeket, miközben két üveg sört fogyasztott. Közepes fokú alkoholos állapotba került, ez azonban nem gátolta abban, hogy volán mögé üljön. Este hat órakor indult a Papírgyártól a TVM-lakótelepi lakására, kivi­lágításán személygépkocsijá­val. Ittassága miatt bizonytala­nul vezetett, s mintegy 60 km/óra sebességgel letért az út­testről, felhajtott a Cukorgyár előtti kiemelt buszmegállóhely- re, és a nagyszámú várakozók közül kilencet - akik nem tudtak idejében elugrani előle - elgá­zolt. Paulusz Gábor azonban ahe­lyett, hogy megállt volna, meg­próbált a helyszínről elmenekül­ni. Jó 200 méterre a buszmegál­lótól nekirohant egy szemből szabályosan közlekedő jármű­nek, de még ekkor sem fejezte be ámokfutását. Több mint egy ki­lométer után, az út szélére leszo­rítva tudták megállásra kény­szeríteni az üldözésére indult au­tókkal. A bűncselekmény következ­tében egy ember meghalt, egy maradandó fogyatékossággal já­ró sérüléseket szenvedett, és négy személy esetében ma sem lehet tudni, hogy kialakul-e ma­radandó fogyatékosság. Rajtuk kívül még három személy szen­vedett könnyebb-súlyosabb sé­rüléseket. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság dr. Kovacsics László bíró által vezetett bünte­tőtanácsa 1991. március 28-án kihirdetett ítélete szerint Paulusz Gábor vádlottat egyrendbeli, ha­lált okozó ittas járművezetés bűntettében, egyrendbeli, veszé­lyeztető helyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmu­lasztásának bűntettében és egy­rendbeli cserbenhagyás vétségé­ben mondta ki bűnösnek, és helybenhagyta a Szolnoki Váro­si Bíróság korábbi ítéletében ki­szabott 4 év 8 hónapi börtönbün­tetést, valamint a közúti jármű- vezetéstől 7 évre szóló eltiltást. Rá kell mutatnunk még arra, hogy a baleset időpontjában a buszmegállóban kb. húszán tar­tózkodtak, akik közül a vádlott kilenc személyt ütött el, és akár­csak további egy személy is nyolc napon belüli, könnyű sérü­lést szenved, a jogi minősítés már halálos tömegszerencsét­lenséget okozó, ittas járműveze­tés bűntette lett volna, amelyhez 5 éves alsó határú büntetés kap­csolódna. - Bence ­rendelt 50 km/órás sebességkor­látozás emberek százait menti meg az értelmetlen haláltól, né­hány perces (esetleges) idővesz­teségért cserébe. Ma a demokrácia, a szabad vé- leménynyilvánítás korát éljük. Ez jó dolog, de roppant nagy fe­lelősséggel is jár, hiszen kimon­dott mondatainkért, leírt sorain­kért vállalnunk kell a felelős­séget. Az említett intézkedése­ket javaslókat egyértelműen a felelősség, a tragikus helyzet ja­vításának sürgető igénye moz­gatja. Nem az autósok bosszan­tása, sokkal inkább védelme a céljuk. A levélíró által vitatott, eleve ellenérzéssel fogadott, talán megérteni sem próbált szakmai intézkedések mindegyike kipró­bált, világszerte bevált. Külföl­dön ezeket nem a demokrácia csorbításául fogják fel, hanem úgy, ahogyan kell: mindannyi­unk biztonságát szolgáló intéz­kedéseknek. Pedig ott az útháló­zat, a járműpark és a közlekedési kultúra is lényegesen fejlettebb, mint Magyarországon. Bízunk benne, a cikk szerzője előbb-utóbb megérti, hogy az Európába, vezető útnak bizton­ságot is kell hoznia, nemcsak szabad véleménynyilvánítást. A megalapozott, hazai és külföldi kutatásokkal egyértelműen alá­támasztott szakmai intézkedése­ket természetesen lehet - bár nem érdemes - vitatni. Megingatni azonban csak megalapozott szakmai ellenérvekkel lehet. Ezek azonban egyelőre még hiá­nyoznak a „kolompos levélíró” jópofa soraiból. Császár György a KHVM Közúti Közleke­dési Főosztály helyettes vezetője * A jegyzetíró megjegyzése: Miután a szakember új érvekkel nem szolgált, az intézkedés vala­mennyi pontjával szemben el­lenérzéseimet továbbra is fenn­tartom. Nem bontják le, hanem belső átalakítással felújítják Szolno­kon, az Ady Endre út és a Batthyány utca sarkán lévő épületet. A tetőszerkezetét újjáépítik. (Fotó: N. Zs.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents