Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-17 / 88. szám

4 Nyílt tér 1991. ÁPRILIS 17. MSZMP-viszontválasz az MDF-nek Nem akarunk visszarendeződést Tisztelt MDF Hölgyek és Urak! A Munkáspárt számára vála­szuk logikája világos. Kimond­va, kimondatlanul megfogal­mazzák, volt lehetőség, hogy ki­javítsátok önmagatokat, miért most vagytok okosak? Ebben van is alapigazság. Önök azon­ban ragaszkodnak egy prekon­cepcióhoz, makacsul figyelmen kívül hagyják, hogy a Munkás­párt és tagjai elvégezték a szigo­rú politikai és etikai önszembe­sülést, elutasították a régi MSZMP hibáit, meghatározták viszonyukat a „régi”, de védhe­tő értékekhez. Szemünkre vetik, hogy tönkretettük a gazdaságot,' beleértve a 20 milliárdos dollár- adósságot is. Reméljük, nem azt tartják a gazdaság tönkretételé­nek, hogy a magyar agrárterme­lés az elmúlt 35 év alatt a világ élvonalába került. Gondoljuk, nem tartják a gazdaság tönkreté­telének, hogy a falvakban általá­nosan elterjedt a közművízháló­zat, a falu villamosítva lett, a községek lakáskultúrája és inf­rastruktúrája is jelentősen fejlő­dött. Új ipari ágazatok jelentek meg, az ország vasúthálózat dí- zelesítve, illetve villamosítva lett. Évente 60-70 ezer lakás épült, és ennek fele központi költségvetésből. Az ingyenes oktatás és az orvosi ellátás állam- polgári jog lett. A nők és a csalá­dok számára bevezetésre került a gyes és a gyed. Nem volt ismert a munkanélküliség, a kétszámje­gyű infláció, a tömeges elszegé­nyedés, az anyagi kilátástalanság és lehetne sorolni tovább. Nem először fordul elő, hogy önök a Munkáspárt álláspontját félremagyarázzák, csúsztatások­kal, elhallgatásokkal, belema- gyarázásokkal és rágalmakkal (pl. illegitim a hatalom, tehát an­tidemokratikus eszközökkel meg lehet dönteni). Észérvekre felépített válaszadás helyett gon­dolataikat érzelmi irányba terel­ték, a vita során túllépnek a poli­tikai jóízlés határain, a Munkás­párt tagjait személyükben is sér­tegetik, ezzel feljogosítva őket arra, hogy hasonló stílusban vá­laszoljanak. Mi mégsem tesszük ezt. Viszont (gondolván, hogy önök fiatalok és nem szenvednek részleges amnéziában sem) még­is felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a parlamenti választások előtt létezett egy ellenzéki párt, és annak „Ez a kiút” című kiad­ványa. Ebben a röplapban olvas­hatók az alábbi sorok: „... Az Ön véleménye, javaslatai vagy kriti­kája előtt mindig nyitva állnak a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének irodái és az MDF központja Budapesten.” Kérdé­sünk ezek után az, hogy tényleg az a kiút, ahogyan önök válaszol­tak a Munkáspárt tiszta és jó szándékú véleményére? Hölgyek és Urak! A Munkáspárt minden doku­mentuma és a tevékenysége bi­zonyítja, hogy a mai magyar va­lóságból indul ki és alkotmányos keretek között kíván politizálni. Nem akar visszarendeződést. Tisztában van azzal, hogy a rend­szerváltás helyett még a modell­váltáshoz való visszatérés lehe­tősége is elmúlt, ezért a vissza­rendeződés még ebben az érte­lemben is gyermeteg gondolko­dású emberek felfogása. A Mun­káspárt tevékenységének a fenti­ek miatt sem filozófiai alapja a „minél rosszabb, annál jobb”. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a Munkáspárt kritika nélkül, ölbe tett kézzel nézi és tudomásul ve­szi a tőkés restaurációt. A Mun­káspárt célja a korszerű, demok­ratikus Magyarország, ezért arra törekszik, hogy a tőkés restaurá- ciós folyamatok lelassuljanak, humanizálódjanak, kapjon na­gyobb hangsúlyt a régi értékek megőrzése. A Munkáspárt joggal elvárja, hogy a kormány teremtse meg hatékony intézkedésekkel a de­mokratikus rend, a munka, a lét- biztonság és a társadalmi igazsá­gosság alapjait, bizonyítva ezzel is elhivatottságát a kormányzás­ra. Talán még néhány dolgot ajánlunk figyelmükbe: Először azt, hogy Görögországban, ahol nem a kommunisták voltak ha­talmon, a dolláradósság 21 milli­árd. A politikai pártok mégsem kiabálnak egymásra útszéli han­Torgyán Törökszentmiklóson „Veni, vidi, vici” Azt hiszem, sokan tudják, mit jelent e három szó. Jöttem, lát­tam, győztem. Az ókor egyik legnagyobb hadvezére, Julius Caesar mondotta ezt kétezer éve. E mondás talán kicsiben hasonlít az FKgP f. hó 13-án Törökszent­miklóson megtartott nagygyűlés tényéhez. Hangsúlyozom - kicsiben -, mert aki e közlésemért azzal akar támadni, hogy milyen összeha­sonlítás dr. Torgyán József itteni részvétele Julius Caesaréhoz - annak azt válaszolom: - Kicsi ha­zánkban kicsi Törökszentmiklós természetesen nem mérhető a Római Birodalomhoz, de ha­zánk kis népe, melyhez T.miklós is tartozik, a ráerőltetett járom lerázásával igenis felkeltette a Az Új Néplap politikai vitafóruma gon, hanem keresik a közös ki­utat, közöttük még a görög KP is. Másodszor: Boros belügymi­niszter úr nyilatkozatát arról, ahol félreérthetetlenül megindo­kolta, miért rendelte ki a rendőr­séget a hídfeljárók, csomópon­tok környékére a tavaszi nagy áremelések előtt. Végül: a több­pártrendszer még nem demokrá­cia, a piacgazdaság nem jólét. A valódi demokráciához, a bizton­ságos és elviselhető élethez sok­kal többre van szükség, mint ami az elmúlt egy évben kormányzati szinten történt. MSZMP Megyei Koordinációs Bizottsága Nyílt levél dr. Gergátz Elemérhez Tisztelt Miniszter Úr! Ahhoz, hogy a húspiacon ta­pasztalható feszültségeket olda­ni lehessen, világosan kell látni a probléma szerkezetét. Ha nem helyes a diagnózis, nem lehet eredményes a terápia sem. Pedig be kell avatkozni, méghozzá mi- nisztériális szinten, persze csak olyan mélységben, ameddig a minisztérium hatásköre megen­gedi. Ezt hívják állami intervenció­nak. Úgy látom, hogy a jelen helyzet holtpontról való elmoz­dításához a fenti kompetenciaha­tár elegendő beavatkozási lehe­tőséget biztosít. Tisztelt Miniszter úr, erről írok a továbbiakban. A piac mű­ködését a kereslet és kínálat egyensúlyi viszonyával lehet jel­lemezni. Piacgazdaságban, sza­badáras termékek esetében e vi­szony mozgatja az árakat, és okoz a piac egyes résztvevőinek - termelőknek, feldolgozóknak, kereskedőknek, fogyasztóknak - rövid távon kellemetlen gazda­sági helyzetet. Elsősorban a külpiaci értéke­sítési lehetőségek beszűkülése - például a szovjet piac időleges fizetőképtelensége - sokkolta a húspiac résztvevőit. Olyan hely­zet állt elő, amilyennel az elmúlt évtizedekben nem találkozhatott sem a termelő, sem a kereskedő. Úgy tűnik, nem tudnak ezzel a váratlan hatással ma mit kezdeni. Azt mondják, túltermelési válság van, mert megdermedt az egész hústermelési rendszer: telítettek a raktárak, a belföldi kereslet csökken, a feldolgozókapacitás sok helyen az 50 százalékos ki­használtságot sem éri el, és mindezért a sertéstartók nem tudnak megszabadulni az állata­iktól. Számomra úgy tűnik, hogy esetünkben nem termelési, ha­nem értékesítési válságról van szó, azaz a megoldást is erről az oldalról kell megtalálni. Itt egy marketingkérdéssel állunk szemben, nem szabad hagyni magunkat a piacainkról kiszorí­tani. Meg kell tartani rugalmas alkalmazkodó képességünket, felkészültségünket arra az időre, ha visszaáll ismét a piac felvevő- képessége. Ismerve a sertéste­nyésztés háztáji és nagyüzemi arányait, ez igen komoly egzisz­tenciális kérdés is azok számára, akik önhibájukon kívül kerültek válságos helyzetbe. A tárgyilagosság kedvéért kell itt megjegyeznem, hogy e nehéz helyzetről nem ez a kormány te­het, de a megoldás közös erőfe­szítéseket igényel mind a kor­mánytól, mind a piac résztvevő­itől: a termelőtől, feldolgozótól, kereskedőtől és fogyasztótól. Olyan jellegű kormányzati be­avatkozást javaslok, amely a je­lenlegi - átmeneti - kínálati több­letet és keresleti beszűkülést összhangba hozhatja. Ezek a lépések szerintem a kö­vetkezők: 1. Minden állami húsipari vál­lalatot, konzervüzemet „kötelez­ni” kell arra, hogy a termelőknél lévő túlsúlyos állatokat dolgoz­zák fel hosszabb ideig eltartható termékekké. Ilyenek a füstölt ké­szítmények, a szalámik, a külön­féle kolbászok és a húskonzer­vek. 2. Az így feldolgozott termé­keket a termelők megfelelő kísé­rő okmányokkal kapják vissza, és pár hónap leforgása alatt az okmányok birtokában szabadon értékesíthessék árujukat. 3. A kormány az intervenciós pénzalapjából az egész tevé­kenységet a bérfeldolgozás költ­ségeinek átvállalásával támo­gassa. Tehát ne a mai gyakorlat szerint, amikor a nyershús fa- gyasztási és raktározási költsé­geit fedezi, azaz mozdulatlan­ságban tartja a készleteket és nem ösztönzi a feldolgozókat a megoldások fokozott keresésé­ben. Megjegyzem: a hűtéshez szükséges energia rendkívül drá­ga, a hűtőtároló pedig kevés. A fenti beavatkozással mit le­het megoldani? Ami a legfontosabb, a termelő megszabadul a levágandó állata­itól, értékesebb árut kap vissza, aminek szabadpiaci értékesítése során visszanyerheti korábbi veszteségeit is. Ezzel együtt enyhül a napja­inkban vidéken tapasztalható jo­gos ingerültség. A feldolgozók ismét kihasználták termelőkapa­citásukat, azaz ők is megszaba­dulnak felesleges - a fogyasztói- ár-emelésekben jelentkező - ki­adásaiktól. Ezzel - ha ideiglenesen is - megteremthető a termelő, a fel­dolgozó, s ebből következően a fogyasztó, vagyis mindannyiunk közös érdeke. Zacsek Gyula a Magyar Demokrata Fó­rum országgyűlési képviselője, a Monopoly csoport tagja világ népeinek csodálatát. Örök történelmi tény marad egy bizo­nyítani nem tudó társadalmi rend megbuktatása, amit egy pár elvét meghazudtoló, megtollasodott betyár kivételével országunk la­kossága örömmel vett tudomá­sul. És a történelem fintoraként most a mocsárból egy eddig nem tapasztalt Kárpát-medencei in­goványba lépnénk? Ezt senki nem akarja. Rendszerváltás (de milyen?!), demokrácia, előpri­vatizáció, privatizáció, deg- resszió, kárpótlás, jogszabályok halmazának módosítása, föld­törvény, alkotmányosdi stb. - Szép szavak. De mikor lesz be­lőlük a szavak ki nem facsart értelmében valóság, ahogy ezt országunk lakossága és a világ a ránk irányított reflektorfényének kihunyni látszó gyenge világítá­sa ellenére is látni szeretné? Ma már nem a 30-as, 40-es és 50-es években élünk, amikor a különböző magyarázatok után az emberek nagy része a boldog­ság reménye után elhitte mind­azt, ami soha nem következett be? Az évszázadokig tartó úri huncutság eltűnésekor ránktele­pített vörös hazugságok után most milyen demokratikus el­veknek higgyünk, amikor soha nem látott mértékben süllyed az életszínvonal, százezrek marad­nak munka nélkül, ezrek lesznek hajléktalanok? Tudjuk, hogy ez nagyrészt a volt diktatúra következménye, azt is tudjuk, hogy a kormány a kivezető úthoz megoldást akar! De hát milliók látják, hogy száz- és százfajta csűrés-csavarással, bürokratikus okfejtéssel van akadályoztatva mindaz, ami né­pünk mielőbbi felemelkedését szolgálná. És ezek közt van szá­zezrek jogos sérelmeinek orvos­lása is. Csak vigyázzunk, ne­hogy mezőgazdasági stafétabo­tunkkal lemaradjunk a Szovjet­unió, Csehszlovákia és Románia mögött, ahol a gordiuszi csomó elvágásával már kezdenek ben­nünket megelőzni! És aki mind­ezek orvoslásáért harcba száll, az demagóg, az szélsőséges? Azt nem vakon követik az embe­rek (mint ahogy ez az őt elítélők közül elhangzott), nagyon is vi­lágos szemmel követik, a nép nem vak, nagyon is tisztán lát. Az akarná a káoszt? Azt hiszem, parasztságunk túlnyomó többsé­ge országos tényként bizo- nyíttatva, őbenne látja azt a sze­mélyt, aki a kivezető utat nem­csak magyarázni, de bizonyítani is tudná. Mindenütt az országban a dr. Torgyán melletti rokonszenv- tüntetés tény marad, nem lehet meg nem történtté elsilabizálni, gyűlöletes támadásokkal meg­másítani. Ezt bizonyította az az április 13-i törökszentmiklósi kisgazda nagygyűlés is, amit lát­ni és hallani kellett, amihez kü­lönös aktualitást adott az a szinte percenként felhangzó tapsvihar, aminek több száz ember tanúja volt. Guth Sándor Szolnok Munkástanács-tanácsok Az üzemi tanácsok szervezéséhez A következő hetek, hónapok meghatározó tényezője az üzemi tanácsrendszer kialakítása üzeme­inknél. A Munkástanács Megyei Szövetsége megtesz mindent, amit a törvényes keretek adta lehetősé­gén belül az üzemi tanácsrendszer létrehozásáért tenni lehet. A me­gyei szövetség javaslata, hogy az üzemi tanács, mint intézmény mű­ködjön az érdekvédelmi szervek támogatásával, és alapfeltétel, hogy alulról szerveződve alakulja­nak meg. Képviseltesse magát ben­ne a munkástanács, a szakszerve­zet és a szervezeteken kívül állók is! Az üzemi tanácsok létrejöttével meg kell szűnni a vállalati taná­csoknak, mert az abban tömörülök zömében gyáregység-igazgatók és embereik. Azon vannak még min­dig, hogy tudják a már meglévő szervezettséget a dolgozók között szétverni, hogyan tudják időhúzó manőverezésüket érvényesíteni. A munkástanácsok véleménye a következő: e sorsfordító időben ne­künk, munkásoknak, parasztok­nak, értelmiségieknek, mindazok­nak, akik józanul gondolkodnak, kezünkbe kell hogy vegyük e könnyűnek nem mondható sorsun­kat. Tennünk kell, ki-ki a saját munkahelyén, de hogyan, ha nincs munkás és vezető között megértés? A huszonnegyedik órában va­gyunk, és még mindig várják főnö­keink, tisztelet a kivételnek, hogy majd repül a sült galamb, mármint a munka a munkahelyre. Hát a munka nem jön csak úgy magától, nekünk, illetve a főnökeinknek kellene érte menni, felkutatni. Vál­lalni és hozni addig, amíg van rá lehetőség. Addig, amíg az utcára nem kerül a kétkezi munkavállaló. Addig, amíg az indulatok el nem szabadulnak. Mindezeket sok ve­zető nem érti meg, vagy egyáltalán nem is akarja megérteni. Aki akár a munkástanácsot, akár a szabad szakszervezetet szervezi, miért kell féltenie munkkahelyét? Miért őket üldözik a főnökeik? Miért kell eltűrniük a hozzá nem értő, korrupt „kiskirályt”, aki soha nem tapasz­talt gőggel viselkedik s teszi mun­kanélkülivé például azt, aki fel­emeli hangját társai és a maga ér­dekében? Ezekkel a személyekkel, az üze­mekben, az érdekképviseleteknek nem elbeszélgetni kell, hanem meg kell szabadulni tőlük, a lehető leg­rövidebb időn belül. És helyükre zöld utat biztosítani az éppen álta­luk félretett, olyan tanult szemé­lyeknek, aki igenis tenni akarnak a koldusbotra juttatott országért, és benne a sokkal több megbecsülést érdemlő népért. Mert csakis a dol­gozó és vezető egyetértésében kö­zösen tudjuk a válságból talpra ál­lítani az országot. Mindezekhez, a nehéz munkához kívánunk min­den becsületes dolgozónak és ve­zetőknek erőt és jó egészséget. Jász-Nagykun­Szolnok Megyei Munkástanács Szövetség Felhívás 1991. június 30-án az utolsó szovjet katona is el­hagyja hazánk földjét. Megvalósul az ország teljes függetlensége. A nap ha­zánk igazi történelmi sors­fordulója. Ezért felkérjük a megye településeinek önkormány­zatait és Szolnok megyei jo­gú város polgármesterét, valamint a pártokat, hogy az esemény jelentőségéhez méltó ünnepségeket szer­vezzünk a nevezetes napon. Kérjük az egyházakat, hogy csatlakozzanak az or­szágosan meghirdetett há­laadó akcióhoz, és zúgjanak a harangok egy óra hosszat nálunk is. Kérjük a megye valamennyi országgyűlési képviselőjét, hogy közösen javasolják a parlamentben, hogy június 30. legyen á jö­vőben a nemzeti független­ség napja. MDF Megyei és Szol­nok Városi Elnöksége A megjelent írások tartal­máért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget A Hortobágyi Állami Gazdaság nyári legeltetésre csikókat vállal április 20-tól október 20-ig. Ár: 2.000 Ft/db/idény Érdeklődni: Katona László állattenyésztőnél Telefon: 52/69-020 Személyesen: Hortobágy-mátán. *51793/ 2* _______ A Közlekedési és Metró Építő Vállalat várhatóan 1991. második félévtől telefon-, telefax- és telexhasználattal bérbe adja Szolnok, Rákóczi út 66. sz. alatti irodahelyiségeit. Az irodák 15-25 négyzetméteresek, összterületük 500 négyzet- méter, a közlekedőkkel és a mellékhelyiségekkel együtt. Az irodaépülettől függetlenül munkásszállót üzemeltetünk, két- három ágyas, hideg-meleg vizes szobákkal. A férőhelyek száma negyven, bérleti díja 200 Ft/nap/fő. A bérleti lehetőségen túlmenően potenciális vevő esetén mind­két esetben eladás is lehetséges. Felvilágosítást a helyszínen, vagy 39-144 és a 39-312-es telefo­non Tálas László és Búzássy Pál tud adni. *50846/1*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents