Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-15 / 86. szám
4 A szerkesztőség postáj ából 1991. ÁPRILIS 15. Felszólításra kártalanították a vásárlót Maga kárán tanul a kisember? címmel, március 21-i számunkban adtuk közre Török Dénes szolnoki olvasónk levelét, melyben szóvá tette, hogy az originált tapétacsomagból hiányzott egy rész, de hiába vitte vissza oda, ahol vette, a szolnoki Baross úti maszek tapétaboltba, reklamációjával tovább küldték ... Ügyében - levelének közlésével egyidejűleg - a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal Kereskedelmi és Piacfelügyelőség vizsgálatát kértük. Nagy András felügyelőségvezető a következőkről tájékoztat. Ellenőrzésük, próbavásárlásuk alkalmával megbizonyosodtak arról, hogy az eredeti, gyári csomagolás felbontása nélkül értékesítik a posztert; a vásárlót a forgalmazóhoz irányították, mert a termékhez adott tájékoztatóban az áll: hiba esetén (ha például hiányos a termék) a Képzőművészeti Kiadó budapesti. Deák Ferenc téri boltjához kell fordulni. A vásárló ezt meg is tette, de a panasz kivizsgálásáig nem kapta meg a szükséges tapétarészt. (Az alakalmazottak megjegyezték, hogy a vásárló levelében szereplő, az árra és méretre vonatkozó adat pontatlan volt.) A vásárlók minőségi kifogásainak intézéséről szóló 4/1978. (III. 1.) Bk. M. sz. rendelet előírja, hogy a jogos panasz intézéséért a hibás árut forgalomba hozó magánkereskedő vagy az általa megbízott dolgozó a felelős, és köteles a kártalanításról gondoskodni. Török Dénes esetében nem ezt tették, ezért - határidőt szabva - felhívták a tulajdonos és alkalmazottai figyelmét, egyúttal kötelezték a kártalanításra. (A tulajdonos március 29-én beszerezte a hiányzó részt, s elvitte a vásárlónak.) Tekintettel arra, hogy a minőségi kifogás bejelentésekor a kártalanítást nem szabályszerűen intézték, szabálysértést követtek el, ezért a tulajdonost pénzbírsággal sújtották. Vízmérők - bürokráciával Tavaly októberében - a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szolnoki üzemigazgatóság vezetőjének egyetértésével - mellékvízmérőket szereltettünk a Madách utca 33. számú, társasházi lakásaink közül háromba. írásban jelentettük a beszerelést, majd november 8-10. között le is mérték a mellékvízmérőink induló állását. Mindezt a Belügyminisztérium lakás- és településgazdálkodási főosztály tájékoztatója értelmében - a szolgáltatási jogviszony létrejöttével kapcsolatban - elégséges ráutaló magatartásnak tekintettük. (Megjegyezzük, hogy a vállalat február 14-i hirdetésében a mellékvízmérők felszerelését propagálta.) Ennek ellenére az ez év február 15-i leolvasáskor csak a közös vízmérőt volt hajlandó figyelembe venni - mondván, a többi nem érdekli. Ezt az eljárást írásban és szóban kifogásoltuk az üzemigazgatónál, aki szintén helytelenítette dolgozójuk megnyilvánulását, egyidejűleg átadta a vállalat nyomtatványait, mely értelmében - azokat kitöltve - kétféle szerződést kell kötnünk velük. Később megjelent az egyik dolgozójuk, aki ugyancsak megfelelőnek találta a mellékvízmérőinket, és ő is átadott egy 3 példányos szerződési űrlapot. A szerződő felek egyikének kórházi ápolása miatt, kb. két hétig elhúzódott az nyomtatványok kitöltése, így március 25-én tudtuk eljuttatni a vállalat üzemigazgatóságához. A szakember ennek alapján ismét megjelent a helyszínen, és közölte, hogy április 9-től veszik figyelembe a mellékvízmérőink állását, addig viszont a hatlakásos társasház közös vízórája szerinti fogyasztást kell fizetnünk - a korábban meghatározott arányban. Reklamálásunkra, hogy ez méltánytalan, hiszen tavaly 8- 10. között leolvasták az induló állást, azt felelte: a vállalatnál nincs dokumentálva. Nem tudjuk elfogadni, hogy emiatt lényegesen nagyobb vízdíjat kérjenek tőlünk, kisnyugdíjasoktól, hiszen a mulasztásokat nem mi követtük el. Császár István, Klein Imre és Magyar István Kedvező döntésre várnak Levelem indítéka az az esemény, amely nemrég a kunszentmártoni autóbuszállomáson történt velem. A Kecskemét felől érkező Körös Volán-buszra szálltam, ám a sofőr letessékelt - mondván, nem jó a bérletem. (Érvényes bérlettel utaztam.) Utólag megtudtam, hogy ez mással is megesett, és az is kiderült, hogy új rendeletet hoztak, mely szerint Volán-bérlettel nem szállhatunk fel a Kunszentmártonon keresztül közlekedő. Békés megyei autóbuszra. A Kunszentmártonba járó tanulók, dolgozók többsége úgy közlekedik, hogy Volán-busszal megy és a békésivel jön vissza, vagy fordítva. Ha egyfajta busszal közlekedünk, sokkal korábban kell elindulnunk az iskolába vagy a munkahelyekre, délután pedig órákat várni, hogy hazaindulhassunk. Sem az érettségi előtt álló diákoknak, sem a bejáró dolgozóknak nincs erre idejük. Az viszont elképzelhetetlen, hogy kétféle bérletet vegyünk. A változtatásról egyébként semmilyen tájékoztatást nem kaptak a bérletesek. Szeretnénk, ha az illetékesek az újonnan hozott rendelkezést felülvizsgálnák, és a diákok, bejáró dolgozók számára is elfogadható döntés születne. Demjén Edit Öcsöd Burgonyavetés idején jól jön egy kis segítség... (Fotó: Korányi) Oázis a szigeten Aki figyelemmel kíséri az Új Néplap írásait, gyakran találkozik Hofgárt Györgyné nevével. Az utóbbi időben országos lapokban is megjelennek - az általa léterhozott, értelmi fogyatékosokat foglalkoztató műhelyről - kívülálló számára szívfacsaró írások, valamint az Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Szervezetéről (ÉFOÉSZ), s egy alapítványról, melynek neve Oázis. Az írások többségének hangvétele egy megkeseredett, fáradságot nem ismerő asszony hiábavaló küzdelméről tanúskodik, akit a hivatalok s a jogszabályok csak akadályoznak abban, hogy az értelmi fogyatékosoknak munkát, elfoglaltságot, otthont teremtsen. Hofgártné a nyilvánossághoz fordul, ha tervez valamit, akkor is, ha terve nem sikerül, ha valaki akadályt gördít elé. Valami azonban nincs rendben. Röviden az előzményekről. Hofgártné a szolnoki Bimbó utcában elkezdte építeni a házát - mondván, hogy az majdan több fogyatékos gyermeknek ad munkahelyét és otthont. A ház önerőből (vagy segítséggel?) elkészült. A munkahely jellegét illetően több elképzelés is volt . . . Végül a Sziget Rehabilitációs Kisszövetkezet juttatta munkához az Oázist, melynek ágazatvezetője Hofgártné lett. Sínen volt minden. Vagy mégsem? Rövid időn belül tucatnyi szülő keserű szájízzel vette ki gyermekét az Oázisból, és Törökszentmik- lóson önálló ágazatot hoztak létre. Hogy miért tették? A Bimbó úti lakáson berendezett foglalkoztató fenntartási költségeihez a Sziget Kisszövetkezet hozzájárul, az ágazatvezető fizetést kap, ugyanakkor Hofgártné a szülőktől is beszedett gyerekenként 1000 Ft-ot, melyről semmiféle számla nem készült. A munkavégzéshez a Sziget gyemekfel- ügyelőt biztosított, ezzel szemben a torokszorító cikkekben azt állítja, hogy a WC-takarítástól kezdve a mosogatásig minden az ő nyakába szakadt. Az már csak részletkérdés, hogy a gépkocsi- vezetőtől is kért havi 500 Ft költségtérítést, amiért autóval járhat be Törökszentmiklósról ... (A gyerekek szállítása volt nap mint nap a feladata.) A szülők megsokallták, hogy az „önzetlen" ’ Hef- gártnénak még a szódáért is fizetniük kellett. S részükről egyértelmű volt az is, hogy a NYSA típusú gépkocsi, amit a saját pénzükön vásároltak, őket illeti. Ugyanis az eladási szerződésre és a pénztárbizonylatra a Sziget Oázis ágazatának a bélyegzője, míg a forgalmi engedélybe a Hofgárt György és neje által létrehozott alapítvány - mint tulajdonos került!? Létezik egy fogyatékosokért létrehozott alapítvány, s egy munkahely. Talán merő véletlen, hogy mindkettő neve Oázis. És ez még nem minden. Hofgártné, mint megyei ÉFOÉSZ-titkár, elnyerte a Népjóléti Minisztérium 300 ezer forintos pályázatát. Gyarapodott a vagyon. De kinek a vagyona? A Szigeté, az ÉFO- ÉSZ-é, Hofgártéké? Egy dolog igencsak elgondolkodtató. Miközben Hofgártné a harcát vívja, nem azokkal kerül összeütközésbe, akik nem érzik, nem érezhetik át fájdalmát - mint értelmi fogyatékost nevelő szülők, hanem éppen azokkal, akik hasonló sorsúak, vagy azokkal, akik éppúgy tenni szeretnének valamit annak érdekében, hogy a mozgássérültek, értelmi fogyatékosok és más hasonló sorsú emberek élete szebb legyen. S teszik ezt hírverés, harsány önreklámozás és önsajnálat nélkül - csendben. tisztességesen. Ideje lenne önvizsgálatot tartania. Hogyan képes így egy érdekvédelmi szervezet vezetője igazságos érdekképviseletre? Egyáltalán kinek az érdekét képviseli, ha majdnem mindenkivel összeütközik, akivel kapcsolatba kerül? Ki a hibás abban, hogy megszűnni látszik a Sziget Oázis ágazata? Ki lesz az, aki ezt az összekuszált vagyoni helyzetet kibogozza? S közben mi lesz a fogyatékosokkal? Mintha az ügyben ez lenne a legkevésbé fontos. Hofgámé foglalkozott a gondolattal, hogy felajánlja a házát egy jótékony szervezetnek - írta a Néplap tavaly január 4-i számában. ____Egyházi szervezetre g ondolt. Az álíami segítségben nem bízik.” A szigetet az állam dotálja, és a megyében mintegy száznegyven embernek ad munkát. Szolnokon és Karcagon fogyatékosok számára napközi otthon működik, Pusztataskonyban bentlakásos szociális foglalkozató intézet van, melyhez hasonló nyílik nálunk is a közeljövőben - otthont és munkalehetőséget adva negyven fogyatékos felnőttnek. Az állam, vagyis mi, mindnyájan azon vagyunk, hogy értelmet adjunk életüknek. A szülők és a Sziget Kisszövetkezet dolgozói úgy érzik, az említett mentalitás semmiképp sem méltó az ügyhöz. Reméljük, levelünkkel - a közvélemény tudatában is - helyreállítjuk az egészséges arányt. Nász Margit szolnoki, Márton Jánosné törökszentmiklósi ágazatvezető A vevő a legfontosabb! Az irattovábbítás volt a legfontosabb című, március 28-i olvasói levélre válaszolva, ezúton tájékoztatjuk a vásárlókat, hogy Alcsiszigeten, a Héki Állami Gazdaságnál nincs üzletünk. A Bolt Bt. szolnoki üzletei a következők: Mykene butik (Árkád üzletsor), a Teletechnika (Jókai út), a Cók-mók butik (Ady E. út) és egy hónap múlva a Fehérház Áruház (a volt MSZMP-szék- ház), melyekben a legfontosabb a vevő, s erről bárki meggyőződhet, aki felkeres bennünket. Hável Gábor ügyvezető Legyünk őszinték A március 28-i számban megjelent, Ne a valóságot leplezzék című írásra szeretnék válaszolni. Először is - szemben Tolnai Antal szolnoki lakossal - dr. Juhász László jászkiséri nyugdíjas főorvos március 21-én megjelent levelével egyetértek. Tolnai Antalnak nincs igaza, amikor kétségbe vonja a főorvos állítását, hogy amit a letűnt rendszer vallott, „legfőbb érték az ember”, azt nem tartották be. Hát kedves Tolnai Antal, nem! Lehet, hogy annál igen, akinek kezébe volt a piros könyv, de még annál sem mindenkinél (lásd koncepciós perek sokasága). Egyik barátom egyetlen elejtett szóért 3 évet kapott, s mikor kiszabadult, tíz évig nem kapott munkát, de munkanélküli-segélyt sem. Nekem 1966-ban valami elintéznivalóm volt az üzemben, a párttitkámál, s ázt mondta, hogy lépjek be a pártba. Nem voltam hajlandó, s tudja mit felelt? „Akkor dögölj meg!” Legfőbb érték az ember? Színházba ma is eljutok, havonta egyszer-kétszer moziba is, ha akarok. A munkanélküli-segélyről pedig annyit, hogy akad, aki szándékosan tesz is azért, hogy abban részesüljön. S tudok olyan dolgozót, aki nem volt három napig sem munka nélkül, mert el akart helyezkedni. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs komoly állásprobléma nálunk. De hát legyünk őszinték. Ki tette tönkre a magyar gazdaságot? Ez a kormány? Nem! Ahhoz, hogy rendbe jöjjön, idő kell. Fátyol József Zagyvarékas A tárgyalóteremből Pofonnal fizetett a segítségért Nem szokott dicsekedni, de nem is volt mivel. A munkahelyén - amikor volt ilyen - még egyszer sem „emelte meg” magát, munkatársait sem hagyta szégyenben azzal, hogy ő többet, jobbat teljesített. Volt azonban valami, amit sose hallgatott el, amivel szívesen dicsekedett. Azzal, hogy barátjáért, különösen az ivócimboráért mindenkor és mindenkivel - ha kell, az ördöggel is - szembeszáll, ha úgy adódik, bírókra kel. Jászberényben, a Fazekas út 17. szám alatt lakó Banya Káról ynak volt barátja nem egy, ivócimborája pedig sok. Ez érthető, hiszen kocsma is sok van a városban, márpedig ahol italt mérnek és szeszt fogyasztanak, ott barátságok is kötődnek. Nem tudni, miért Nyíri Ferenc helyi lakos volt az, akivel Banya a legszívesebben poharazgatott. Mint a vonalkával hitelesített féldecis poharat, úgy ismerte kettőjüket Jászberény minden kocsmárosa. Banyát arról, hogy szereti meg bírja is az italt. Nyíriről viszont tudták, hogy csak szereti, de nem bírja, mert valami asztmás gondokkal küszködik, és a „ki tudja, hányadik” pohár után fulladozni kezd. majd összeesik. így történt az elmúlt év őszén is, amikor egyik nap kora estétől majdnem éjfélig az Otthon büfében italozott Banya meg Nyíri. Természetesen rajtuk kívül sok más ivócimbora is szorgalmasan fogyasztott a büfében, vagy ahogyan ők mondták, a szeszadagolóban. Nyíri szokása szerint úgy ivott, mint máskor, vagyis igyekezett lépést tartani a többiekkel. Senki sem emlékezett arra, hogy Nyíri hányadik pohár után kezdett köhögni, majd fulladozni, csak arra lettek figyelmesek, hogy menetrendszerűen a földre rogy. Az üzlet vezetője is tette a dolgát úgy, mint máskor. Amikor meggyőződött arról, hogy a kedves vendég kitartó köhögés után eszméletét vesztette, értesítette a mentőket. Amilyen gyorsan csak lehetett, jöttek, Banya szerint azonban csigalassúságuk az oka annak, hogy kedves ivócimborája majdnem meghalt. A „haldokló” közben magához tért, és látszott rajta, hogy legszívesebben egy újabb pohár itallal gyógyítaná magát. Banya haragja azonban nem csitult, annyira nem, hogy odalépett a beteget szállító ápolóhoz, és teljes erővel arcul ütötte. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Banya Károly ügyében. Közfeladatokat ellátó személy elleni erőszak miatt 5 hónap börtönbüntetésre ítélte. A büntetés letöltését 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.- ésalA nép magas árat fizet Úgy gondolom, állampolgári jogon megillet, hogy felháborodásomnak adjak kifejezést, amikor azt látom, a parlament padsorai hézagosak; hónaporól hónapra üléseznek - különösebb eredmény felmutatása nélkül. Tisztában vagyok azzal, hogy a gazdasági életünk talán minden területén a reánk maradt örökséget elődeink jól a sárba taposták, de a politikai pártok most ne egymással civakodjanak, hanem azon munkálkodjanak, miképp juthatnak közös nevezőre. Itt van például a földtörvény, ami régóta húzódó ügy, a mai napig sem tudtak pontot tenni a végére! A gondok, problémák megoldásában szigorúan rangsorolni kell, azzal foglalkozzanak, ami a legégetőbb, ami a magyar nép előrehaladását szolgálja. Képviselőinket pedig azért választottuk, hogy minden döntésben, szekcióülésen ott legyenek, érdekeinket képviseljék. Nem igazi országgyűlés az, ahol a képviselők csaknem 50 százaléka hiányzik. Egy ország ügyében, az égetően fontos dolgokról teljes részvétellel kell dönteni, mert a hiányosságokért a nép magas árat fizet - írta többek között Zsidai József szolnoki olvasónk. V _______________________________J H ozzászólás cikkünkhöz A fásításról A március 28-i számban megjelent, „Fásítsunk, de ésszerűen” című írásukkal kapcsolatban a Szolnok Városi Polgár- mesteri Hivatal Városfejlesztési és Üzemeltetési Iroda részéről az alábbi tájékoztatást adjuk: A szolnoki, Ecseki út 20. számú ház mellett, a sportpálya körüli fásítást indokoltnak tartjuk. A korábban ültetett fákat pótoltuk, valamint körbehatároltuk - mintegy lezárva a még rendezetlen területtől. Nem tartjuk ésszerűtlen megoldásnak, ha a gyerekek a fák hűs árnyékában rúghatják a labdát. Dr. Molnár Ferenc irodaveztető főmérnök Szerkesztői üzenet Trombitás Lajos, Mezőtúr: Leveléből kiderült, hogy minden fontos adatot, igazolványmásolatot eljuttatott a Kárpótlási Hivatalba (korábban a BM Titkárságára). Sajnos nem minden ügyet tudnak néhány hónap alatt lebonyolítani, közte akad olyan is, amely egy évbe telhet. (Az érdeklődő levelekre képtelenek válaszolni, mert az az érdemi munkát hátráltatná.) Dr. Tütős Sándor, a Kárpótlási Hivatal elnöke azonban azt ígérte, hogy a jövő hónap végéig minden, a nyugdíjkiegészítéssel kapcsolatos ügyet rendeznek. Addig cs türelmét kérjük. Az oldal .-'volta: Csankó Miklósné
