Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-15 / 86. szám

1991. ÁPRILIS 15. Megyei körkép 3 Erdei iskola Megállnak a kanyargó Zagyvánál... Az utóbbi időben a legtöbb általános iskola arra törekszik, hogy kialakítsa egyéni arculatát, azt, ami az összes többitől megkülönböz­teti. Ebben a nemes versenyben - valljuk be! - időnként fából vaska­rika tantervek is születnek, amik csak arra „jók' ’, hogy agyonnyúzzák a tanárt, diákot egyaránt. Ugyanakkor természetesen ezen a nagy „versenyen” találkozunk igazi, építő programokkal, amelyek a gye­reket nem akarják zárt, egyénre nem szabott skatulyába préselni: alkothat, megőrizheti egyéniségét. Ilyennek tűnik az a kísérlet is, amelyben a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola vesz részt, mától hat héten keresztül. A lovasiskolától nem messze található a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Erdei Művelődési Háza, amelyben dr.Tácsikné Fekete Anikó, a mű­velődési ház vezetője, valamint Kissné Benedek Eszter, az Abo­nyi úti iskola igazgatójának ve­zetésével olyan kísérlet indul, amelyre megyénknek, mint az ország második legfátlanabb megyéjének, úgy hisszük, igen­csak szüksége van. A legtöbb új tanterv egyre in­kább arra törekszik, hogy köze­lebb vigye az iskolát az élethez, praktikus ismereteket közöljön, amelyeket a gyermek - felnöve­kedve - a társadalom számára hasznosítani tud majd. Az Abo­nyi Úti Általános Iskolában ezt olyannyira szó szerint veszik, hogy az egész iskola - helyeseb­ben az alsó tagozat - hat hétre kiköltözik az erdőbe. Az országban körülbelül öt ilyen erdei iskola működik, amelynek tapasztalatairól hall­va, az Abonyi úti tanárok lelkes tanterv-átdolgozásba kezdtek. Két okból is. A négyes út melletti iskola levegője annyira szennye­zett, hogy a gyerekeket olykor az ólommérgezés veszélye fenye­geti. Ez máris elég indok a „ki­költözésre”. Másrészt itt megta­nulják az erdő, a fák, a vizek adta természet- és környezetvédő le­hetőségek kihasználását, alkal­mazását, s nem utolsósorban a természet szeretetét. Az embernek, bár látszólag megszokta a falak, autók közé való bezártságot, mégsem ez az igazi környezete - vallják az Abonyi úti iskola nevelői, akik rövid két hét alatt kétszer hangol­ták át a tantervet az erdei környe­zetre. Először szóbeli tapasz­talatcsere után megszülettek az első erdei tantervek, majd ami­kor terepszemlét tartottak a gyö­nyörű épületben, a természethez szervesen kapcsolódó ház láttán újabb lázas munka, fantáziadús, lelkes tervezés kezdődött, mely­nek eredményeként hat hétig a „természetet” tanulják a gyere­kek. A tananyag: a Zagyva par­ton található fák, cserjék, gyom­növények. Ezért egy-egy óra nem 45 perces, hanem annyi, amennyit egy-egy anyag megkö­vetel, hiszen minden óra: túra! Kint az erdőben tanulják meg felismerni a növényeket. Lesz ezen kívül szárazvirág-kötészet, lóápolástan (a közeli lovasisko­lával együttműködve), madárvé­delem, vagy irodalomóra a Zagyva partján. Petőfi Sándor A Tisza című versét például úgy tanulják a gyermekek, hogy ma­guk is megállnak a kanyargó... Zagyvánál. Megtapasztalhatják azt a hangulatot, ami Petőfit a nagyszerű vers megírására ihlet­te. Az egész, természetre épült gazdag tantervet nem akarjuk felsorolni, ízelítőnek ennyi is elég. Tanár, diák lelkesen várja a következő hat hetet, melyen az elsősök csak látogatók lesznek. Nekik először ími-olvasni kell megtanulni, s jövőre már ők is teljesjogú polgárai lesznek az er­dei iskolának. Ha vége lesz a hat hétnek, az iskola tanárai közreadják tapasz­talataikat, és a város más iskolái is jelentkezhetnek a következő (tavaszi-őszi) hathetes erdei is­kolára. A természet- és kömyezet- szeretetre nevelésen túl figye­lemre méltó törekvése a tanterv­nek a családi életre nevelés, de úgy, hogy ezt nem szlogenekben teszik, hanem csinálják is, közö­sen megtanulják a tűzrakást (fel­nőtteknek sem árt!), együtt főz­nek, együtt ebédelnek, együtt van a család. Dr.Tácsikné Fekete Anikó így foglalta össze az iskola cél­ját: ha nem Szolnok megye lesz húsz év múlva az ország második legfátlanabb megyéje, ha a ter­mészetet tiszteletben tartó, sőt fát ültető felnőttek lesznek a gye­rekeinkből, azt mondhatjuk, tet­tünk valamit az emberiségért, anely, ha nem tanulja meg szeret­ni, védeni saját természetadta környezetét, maga is elvész, vele együtt. Fotóriporterünkkel mi is ott leszünk. Az érdekes kísérletre visszatérünk, képes riportban számolunk be az erdei iskola ta­pasztalatairól. K.Sz. TAVASZI MÜ ANYAGVÁSÁR A METALLOGLOBUSNÁL! Ha épít, ha korszerűsít, most vásároljon MŰANYAG ÉPÍTÖTERMÉ- KEKET a METALLOGLOBUS gazdag áruválasztékából. Készpénzzel fizető kedves vevőinknek április 8 - 30-a között 15 százalék kedvezményt adunk a PVC-padlók, lefolyócsövek, nyomócsövek, csa­tornacsövek, belső falburkolók, redőny lécek és THERWOOLIN hő- és hangszigetelő üveggyapot árából. BUDAPESTEN: MŰANYAGBOLT címe: Budapest, XIII. Mór utca 2. Telefon: 1/120-1830. MŰANYAGTELEP címe: Budapest, X. Sírkert utca 2. Telefon: 1/127-1099. VIDÉKEN: TARNASZENTM1KLÓS, METALLOGLOBUS TELEP Telefon: 39/11-800. SOLYMÁRI TELEP címe: Solymár, Tersztyánszky út 89. Telefon: 26/39-356. SZEKSZÁRDI TELEP címe: Szekszárd, Palánkai út 6. Telefon: 74/16-538. AZ ÁRUKÍNÁLATRÓL ÉS AZ ÁRAKRÓL RÉSZLETES A művészet nem halhat ki Diákok fesztiválgálája a megyei művelődési központban Siránkozunk a művészet egy­re mostohább sorsa miatt, hogy pénz híján elsorvadnak a kezde­mények, hogy a műkedvelés is halálra van ítélve. És kétségtele­nül az elszomorodás, a kesergés nem alaptalan. De szerencsére vannak jelek, biztatóak, hogy igenis léteznek elszánt hívei, méghozzá diákfiatalok, akik nem tudnak, nem akarnak bele­nyugodni, hogy ne mutathassák meg mindazt, amit tudnak: játék­ban, zenében, táncban, versmon­dásban, mindabban, ami tehet­ség dolga, és ami színpadra, pó­diumra való. A múlt péntek este rendezett pompás diákgála a legborulátób­kincs az, amit a tiszafürediek is jelentenek! S micsoda gyémánt­ja van ennek a kitűnő csapatnak, a kis Árvái Zsigmond, aki gyé­mántja a táncmozgalomnak is, életteli elevenségével, a népköl­tészet líráját, báját és erejét kife­jező táncával külön is felhívta magára a figyelmet. A szandaszőlősi volt általá­nos iskolások pedig, csak azért alapítottak egyesületet, hogy együtt maradhasson a Vadvirág, ők azt az emberi melegséget hoz­ták magukkal, táncukkal a szín­padra, amely akkor terem meg, amikor nemcsak a lábak, karok, a szívek-lelkek is együtt dobban­nak. stílusosan szólaltatta meg kuruc idők dalait. És a jászberényiek, a Lehel Vezér néptáncosai - vad, fergeteges moldvai táncukban micsoda őserő, micsoda indula­tok - szinte beleremegett az egész ház; a jászok büszkesége is benne tombolt ebben a tőlünk távol élő népnek a „szertartá­sos” dübörgésében! A finom színeket, árnyalato­kat képviselték a szolnoki egész­ségügyi szakiskolások. Kelle­mes mulatságot hoztak a kisúj­szállásiak, akik egy dolgozatírás humoros jelenetében azt mutat­ták meg, hogy nem veszett ki a diákhumor sem - él és virul, csak formát kell neki adni - ahogy most ők tették. A szolnoki tisza- partis lányok és fiúk gazdag ízelítőt ad­tak mind zenei, mind táncos tudá­sukból, művészi ér­zékenységükből. Jó volt hallani Éber Tünde erőtől duzza­dó versmondását, Arany-balladát szó­laltatott meg éret­ten, robbanó dráma- isággal. Néhány kiraga­dott pillanat, e váz­latos beszámoló többre nem is vál­lalkozhat, amely ta­lán elegendő arra, hogy bizonyítson: bőviben vagyunk if­jú tehetségeknek, akiket fel nem ka­rolni, megbocsátha­tatlan vétek - mindegy, hogy mi­lyen formában; gazdátlanul nem maradhatnak. Ezúttal az úgyne­vezett Regionális Diákszövetség és megyei művelődési központ vállalt oroszlánrészt a fesztivál­gála létrehozásában - előbbi di­vatos szóval, szponzorálta a ren­dezvényt - ez feltétlenül megem­lítendő. De hogyan lesz majd a továbbiakban? Nem volt oklevél, se kötelező értékelés - csupán a közönség tapsa mérte a teljesítményt - a színháztermet megtöltő fiatalok - minden jel szerint kitűnően érezték magukat - a művészet bűvkörében. V.M. (Fotó: Tarpai) A tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium citerazenekara bakat is meggyőzhette: az ifjú­ság akár anyagi áldozatokra is képes, csakhogy ott lehessen tár­saival együtt a művészet sereg­szemléjén, örömet szerezve má­soknak, s így örvendeztetve meg saját magukat is. A tiszafüredi diáktáncosok például saját ma­guk adták össze forintjaikat, csakhogy útra kelhessenek, s el­juthassanak a megyeszékhelyre, s részt vehessenek a középisko­lások tavaszi művészeti feszti­válján. Persze van ebben az ör­vendetesben valami elgondol- kodtatóan keserű is: hát senki nem akadt széles e Tisza-tájon, aki anyagilag támogatta volna e lelkes társaságot? Hisz micsoda És milyen elbűvölően énekelt Kovács Kálmán, a szolnoki szé- chenyis gimnazista fiú, aki a Nyomorultak című zenésjáték egyik dalát szólaltatta meg, őszinte átéléssel, átütő sikerrel. Aztán a földvári citerások, a Haj­nóczy tűzről pattant leányai - mennyi vidámságot, huncutsá­got, magával ragadó derűt érez­hettünk az egy húron pendülő, nagyszerű négyes önfeledt mu­zsikálásában. A citera, ez a kedves népi hangszer talált ifjú mesterére a szolnoki vegyipari középiskola diákjában, Szőke Péterben is, aki Pribojszky Mátyás tanítványa­ként ritkán hallható zenei finom­ságokat csajt ki hangszeréből, Katalán est Szolnokon Hangulatos vacsoraestre ka­pott meghívást szerkesztősé­günk a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ínyenc Klubjától. Pénteken és szombaton hét órakor kezdődött a Katalán-Magyar Baráti Társa­ság és a Spanyol Nagykövetség által támogatott rendezvény. Az eredeti spanyol ételeket az első­éves hallgatók a Hotel Flamenco konyhafőnök- helyettese, Budai László segítségével készítették. Ő az Ibériai-félszigeten tanulta a számunkra különös ízek rejtel­meit. A vacsorát megelőzte a ha­zánkban tanító katalán zeneszer­ző és fuvolaművész, David Nel- lo és felesége vérbő humorú mű­sora. A tortilla és a töltött sertés­szelet között a szervezők, Dedics Gábor és Lukács István, elmond­ták, hogy mindkét est hangulata felülmúlta a várakozásokat. A felszolgáló hallgatók véleményt kértek az asztaloknál ülőktől, akik megelégedéssel nyilatkoz­tak. Szeretnék folytatni ezt a ha­gyományt, mely kulturált szóra­kozást jelenthet a város igényes közönsége számára. Eljött egyébként a Katalán- Magyar Baráti Társaság elnöke, Lengyel Márton is, akivel a vi­lágkiállítás megrendezéséről ké­szült interjúnkat egyik követke­ző lapszámunkban olvashatják. napló Együtt utaztam egy Bátyi Lajos (Mezőladány, Arany J. u. 30.sz.) nevű, ötven esztendős mun­kással. Mint a beszélgetésből kiderült, másfél évet húzott le Orenburgban, azután pedig ugyan­csak másfelet Tengizben. A jobb kereset remé­nyében ment ki, mindenféle munkát elvégzett a kompresszor kezelésétől a betonozásig. Oren­burgban nekik senki nem mondta, hogy ott vala­mi veszély leselkedik rájuk, nem is tűnt fel semmi különös, ha csak az nem, hogy az egyik helyen a cukorrépa kicsike volt és satnya, egy kicsivel odébb viszont már természetellenesen nagy. Va­lami sugárzás érhette az ott dolgozó magyarokat, véli Bátyi Lajos, amely érthetetlen folyamatokat indított meg a szervezetükben, s ennek hatását évek múlva tapasztalhatták. Neki például nem nő többé a szakálla, valamint hátul, a tarkóján, éppen ott, ahol még a kopasz embernek sem szokott, kihullott a haja. Meg is mutatta a kerek tisztást, amelyre fölülről ránövesztette a haját. Tengizben is emlékezetes másfél esztendőt töltött. Ott szólni sem lehetett, mert a főnökök mindenért hazaza­varták a melósokat, akiket egyébként szinte asz­kétaéletre kényszerítettek, például egy hétvégére csak egy üveg sört vehetett egy munkás, ugyan­akkor a főnökök dörbézoltak. Bátyi Lajos látta, hiszen behívták, hogy muzsikáljon nekik, s el- ámult az asztalon lévő italok sokfélesége és mennyisége láttán. A főnökök bejártak vásárolni és szórakozni Gurjevbe, sőt még Alma-Atába is, a melósok pedik bent rohadtak a táborban, mérgeskígyók, skorpiók és ugróegerek között. Most már, így utólag, bánja Bátyi Lajos, hogy ezt az összesen három évet odakint töltötte, akkor, kimenetelkor csak a pénz, a családja boldogulása lebegett a szeme előtt, nem gondolta, hogy ilyen súlyos következményei lesznek. Mert lettek. Teljesen tönkrement a tüdeje és a szíve, szanatóriumból szanatóriumba megy, szerinte az orenburgiakat máig sem vizsgálták ki tisztességesen, az eddigi orvosi vizsgálatok csak arra jók, hogy elkenjék az ügyet. Bátyi Lajos egyébként megvan, köszö­ni. Ha két lépcsőn kell felhágnia, már úgy érzi, megfullad. Most százalékolják le... Körmendi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents