Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. MÁRCIUS 9. 7 Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... A Zöld Elefántban Tévedések elkerülése végett ez az elefánt se nem afrikai, se nem indiai, hanem egy hangulatos, kedves kocsma. A bejáratánál cirokseprű: jelezve, hogy a háziak nem veszik zokon, ha a kedves betérő nagyjából körbesikálja a bakancsát. Különösen ilyentájt, amikor akad itt sár mindenfelé dögivei. Odabenn a tulajdonos felesége, Horváth Mihályné fogad.- Kecskemétiek vagyunk és nyolc éve dolgozunk itt. Sokféle mendemonda kering erre, és arra lennék kíváncsi, megadóztatják-e az üdülőket? Aranyos idős néni veszi át a szót.- Sajnos, a nyugdíjam nem éri el a hatezret és tudja, hogy jártam? Az utalványomra szenet hoztak Tiszasasról, mert itt Tüzéptelep sincs. Az áru több lett, és mindössze 300 forintom maradt március elején az újabb nyugdíjra. Mit szól hozzá? Miért nincs itt legalább egy kis Tüzép?- Meg több portalanított út - szól közbe az egyik, nagyfröccsöt ivó férfi. - Egyre több az üdülő, de valahogy a sár is. A társa bólogat, úgy tűnik, ebben a kérdésben ő is egyetért vele. Meg abban is, hogy az ő poharában is nagyfröccs gyöngyözött. FÉL NAP TISZAUGON Demokratikus vezetésből elégtelen A klubkönyvtárban A klubkönyvtárban ezen a napon Tigyi Istvánná nem mindennapi vállalkozásáról beszéltek. Arról, hogy ő, mint az idősek klubjának helyi vezetője bő órás műsorral kedveskedett a település lakóinak, elsősorban lányainak, asszonyainak. A szöveget is ő írta, szerkesztette, taníttatta be mintegy három hét alatt. A szereplők életkora is említést érdemel, hiszen ez a szám 83 esztendőtől 13-ig tart. Túlnyomó többségük deres halántéka azt is elárulta, bizony nekik már hosszú, hosszú idő óta a postás hordja a fizetést. Felszabadultan játszottak ezek a zárkózottnak hitt idős emberek, elvégre legtöbben életük apró kis tragédiáit, a magányosság érzését, a testi, lelki nyavalyák olykor szomorú, máskor derűs pillanatait villantották fel. Megindítóan szép betétek váltották egymást a derű és a kacagás perceivel, és ahogyan az egyik 76 éves, lelkesen tapsoló néző fogalmazott: érdemes volt eljönni, mert legalább másfél órára elfelejtettük, mennyi a bajunk. Köszönet érte mindenkinek, aki az előadásban részt vett. A zsúfolásig megtelt nagyterem hallgatósága a tanúja annak, hogy ezen a délutánon valóban így éreztek azok, akik kettő és fél négy között ellátogattak a klubkönyvtárba. Képeink erről a másfél óráról igyekeznek válogatást nyújtani. A viccmesélő mondta Akad a faluban egy picike „gyár’ ’: a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet kihelyezett cipőfelsőrészkészítő üzeme. Dolgozik benne negyvenegynéhány lány, asszony, és egy részük ezen a településen lakik. Tévedések elkerülése végett nem a munkájukról, hanem arról szerettünk volna érdeklődni néhányuktól: mit beszélnek a faluban, mi bántja, foglalkoztatja az itt élőket? Megdöbbentünk az itteni vezető válaszán: erről így szó sem lehet. Ugyanis az elnök megtiltotta, hogy az ő engedélye nélkül nyilatkozzanak az ott dolgozó nők. Puff neki! Nem hittünk a szemünknek, jobban mondva a fülünknek. Úgy tűnik, sok lehet itt a titkolni való, ha így kezeli az elnök úr ezeket a felnőtteket. Hiába telefonállak át neki, nem volt benn, és távollétében a főkönyvelő sem merte ezt a tilalmat feloldani. Ezért itt, a falusi oldalunkon nem tehetünk mást, mint demokratikus vezetői tevékenységét egyesre, azaz elégtelenre minősítjük. Mindazok nevében, akik, ha már felnőttek, szeretik, ha nagykorúként bánnak velük. Ehhez, ugye a véleményalkotás szabadsága is hozzátartozik. Vagy Önnek erről más a véleménye? A téeszben Rossznyelvek szerint a hétezer hektáron gazdálkodó csépai Tiszamenti Tsz-t - ahová többek között ötvenöt aktív és hetven nyugdíjas tiszaugi is tartozik - csak az adósság tartja össze. Szó ami szó, lehet valami az állításban, hiszen a múlt évet 39 milliós mérleghiánnyal zárták. Mi a megoldás? Amit én is tudok, az az, hogy ez a szövetkezet, akár a többi is, ebben a felállásban, formában 1992. december 31 -ig befejezi létét. Hogy lesz-e belőle néhány kisebb, esetleg a földje jórészét egykori tulajdonosaik vagy leszármazottjaik visszakövetelik - ez a jövő zenéje. Az viszont tény, hogy Ugon eddig hárman-négyen jelezték, hogy visszakérik földjeiket. (Mellesleg Csépán ez a szám.már ma is hetven.) Ennek az egyik oka minden bizonnyal az lehet, A postán és a takarékszövetkezetnél hogy az átlagkereset rendkívül alacsony, évi 92 ezer forint. Azt is beszélik, hogy noha a háztáji egy hektár, de van, aki a sajátjából négyet kér ki. Híre ment, eladó a borkombinát, meg a szőlő is, de hát eddig nem taposták egymás tyúkszemét a kérők, bár szakzsargonban fogalmazva" érdeklődők már akadtak. Egyébként többen mondták: bátor ember ez a Deák István, hogy tavaly októberben a tagság 98 százalékának az igenje után szűk két évre el merte vállalni ennek a süllyedő hajónak a kapitányi, akarom mondani elnöki posztját. Elvégre úgy vannak ők most ebben a világban, mint a képen látható bor a pohárban: ä jó ég a megmondhatója, merre billen a sorsuk. A postahivatal tenyérnyi előterében, illetve helyiségében rendszerint két fő téma akad errefelé mostanában: az egyik az áldatlan telefonhelyzet, a másik pedig a kamatadó. Ami az előbbit illeti, a tizenkilenc előfizető a megmondhatója, hogy itt még a dugdosásos technika honos, és többen elárulták: olykor két nap is kell ahhoz, hogy Pesttel beszélni tudjanak. Ráadásul itt adják fel a havi 1 ezer 500 forintos kamatadókat, esetenként néhány keresetlen mondat kíséretében. A takarékszövetkezetnél azt hallottam, hogy a húszegynéhány lakástartozóból tizenöten már kifizették az adósságot. Ki a nagyszülei betétjéből, ki a szülők segítségével, néhányan pedig saját erőből. Például eladták a kocsijukat, így ismét messze, ' távol került tőlük a város, a világ. Megtudtam azt is, hogy a helybeliek nehezményezik: itt nincsen kedvezményes áru, olcsó hús,minta városokban: Közben a sertések az égvilágon senkinek sem kellenek, holott errefelé a legtöbb családnál a nyugdíj egyetlen kiegészítési formája a jószágtartás. így azután, miközben a havi járandóság sokadikáig alig futja, a moslékpusztítók erről mitsem tudva híznak tovább, ér kifúrnak n megfelelő súlyból. Természetesen gazdáik, tartóik tetemes kárára. A csütörtök délutáni előadás egyik sztárja - a fellépő tízegynéhány remek szereplő közül - a nyugdíjas viccmesélő, Parádi Mária volt. Jónéhány szellemes megjegyzéséből egyet idézek, hiszen a megállapítások talán másokra is érvényesek. A példa így szól: A mindig rendes, tisztességes ember néhány napja meghalt, és természetesen a mennyországba került. De a megszokottól eltérően nem üres kézzel, hanem a hóna alatt egy telefonkagylót, vécélehúzót és bilit szorongatva. Szent Péter szigorúan összevonta a szemöldökét és imigyen fogadta:- Tudod-e fiam, ide így be nem teheted a lábad?!- Sejtettem, Péter bátyám, de kérem, higgye el, hogy ezek a tárgyak hetvenéves földi létem talán legfontosabb kellékei.- Teremburája, ilyet még nem hallottam! - tolta feljebb a glóriát homloka körül. - Hanem tudod mit? Ha meggyőzően indokolod a választásodat, talán megenyhül a szívem!- Kérem szépen, megpróbálom. A telefonkagyló talán a legjobban példázza a sorsom. Kormányok jöttek, rendszerek mentek, de istenigazában én csak ebbe a készülékbe szólhattam bele. Ami a vécélehúzót illeti: sok elképzelésem közül ezt értem .el a legtökéletesebben.- Na, és az éjjeli? - szaladt ráncba az öreg arca.- Uram, a szívemhez nőtt, hiszen ez az, amibe az anyósom sohasem ütötte bele az orrát. Péter bátyánk nagyot kacagott, és szélesre tárta a kaput... A polgármesteri hivatalban Utunk legutolsó állomása a polgármesteri hivatal volt, ahol Hegedűs Jánosné polgármesterrel váltunk néhány mondatot.- Minden tiszteletkor nélkül vágjunk a gondok közepébe, hiszen sok mindent beszélnek a faluban. Nyaranta porosak, ilyenkor sarasak az utcák.- Nem vitatom, látom a cipőjükön, bár a településen az utak hetven százaléka portalanított. Igaz, a fennmaradó harmad szó szerint elsárosítja a többit is. Talán némi gyógyír a felvetésre, hogy az idén ismét egy újabb utca kap szilárd burkolatot, meg a villanyvilágítás is bővül. Ennyire futja 17 milliós költségvetésünkből, amely 90 százaléka fenntartásra szükséges, a többiből lehet fejlesztenünk.- Nincs Tüzép, a kereskedelmi ellátás sem kifogástalan.- Az első kérdésre pozitív a válaszom: áprilisra, de legkésőbb májusra megnyílik a Tüzép-telepünk is. Ami az ellátást illeti, kevés a magánkereskedő, hiszen egy élelmiszer-vegyesbolt, meg egy felsőruházati üzlet létesült eddig. Tervezik cipő- és műszaki bolt nyitását is.- A vidéki telefonálás sziszifuszi munka.- Sajnos, én is megerősítem, hogy olykor két napig sem jön be Pest. Ezen jelenleg mi aligha bírunk változtatni.- A hídlezár ás?- Nem kis gondot jelent, mivel több mint százan Kecskemétre járnak dolgozni. Szerencsére ez csak időszaki torlódást okoz. .- A helyi adóról is sok szó esett.- Általánosságban nem vetünk ki, de azon belterületi lakóházakra tervezi az önkormányzat, amelyekben nem állandó lakók, hanem hétvégi vendégek élnek. Ugyanis az itteni fiatalok képtelenek megfizetni a házak értékeit, amiért elköltöznek máshová, miközben a település központjában igen sok lakóépület hétfőtől péntekig üres. Azután a zártkerti ingatlanok minimális adóját is tervezzük.- Mikortól?- Valószínű júliustól, ahogyan a képviselőtestület dönt.- Ez lesz a plusz bevételük?- Nem, mivel a falunak valaha 38 hektár igen jó minőségű földje volt. Ezt mindenképpen vissza szeretnénk kapni, hiszen segítene gondjainkon. Ezért várjuk a földtörvényt, és bízunk abban, ezt a nem könnyű évet valahogyan átvészeljük. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Tarpai Zoltán
