Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-07 / 56. szám
12 1991. MÁRCIUS 7. I Azt beszélik a faluban.» Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban,» Azt beszélik a faluban... Merre tart Jászboldogháza? A község a legújabban szerveződött jász települések egyike. Jóllehet már 1458-ból származó oklevelek is emlegetik Boldogháza néven, de a török idők alatt elpusztult a falu. 1667-ben Ladány és Alsószentgyörgy pereskedett érte, igazi benépesülése azonban csak az 1850-es tagosítás után történt meg, amikor ez a terület Jászberény határához tartozott. Könnyen elképzelhető, hogy ma is oda tartozna, ha 1946-ban egy akkor fiatal tanyásgazda, Konkoly Béla és néhány társa nem veszi fejébe a volna, ha más került volna a székbe, mert az utóbbi évek gazdálkodásának eredményeként jelentős tartalékokat képeztek. Az majd csak a második tárgyalási forduló után jóváhagyandó költségvetés alapján dől el, hogy mennyit költhetnek az -idén. Annyi azonban bizonyosnak látszik, nem kell leépíteniük semmit sem, intézményeik minden bizonnyal képesek lesznek az eddig kialakult szint megtartására. Persze, csak akkor, ha ésszerűen gazdálkodnak, mert például az óvoda a 15 ezer forintos norMatók István polgármester leválást. Talán csak a háború zűrzavarának következtében, lehet, hogy másért, de Konkolyék elérték azt, amivel egy-másfél évtizeddel korábban apáik hiába próbálkoztak. A későbbiekben ugyanez a Konkoly Béla sokak szemében bűnössé lett, hiszen nemcsak egyszerű tagságot, hanem egyenesen elnökséget vállalt a tsz-ben. Nem mentségéül sorolom, de elnökként is igyekezett tenni ezért a maga által kreált faluért. Nem maradt rest akkor sem, amikor ezt a falut is egyesíteni akarták. Boldogháza azonban minden felsőbb ukáz ellenére megtartotta önállóságát. Érdemes lenne egyszer pontról pontra venni, miként tudtak a helybéli vezetők kitérni az egyesítés árhullámai elől. Nem Konkoly döntött ugyan, de fontos tanácsot adott az ott ülőknek, vagy éppen a maga útját járva, a háttérben intézkedett. Az egész történet azért érdemel figyelmet, mert mutatja: pártállami időkben is létezett politikai taktika, a bokák összeverése mellett a kibújás sem volt lehetetlen. A központi rendelkezés szerint egy akolba terelték volna Jászalsószentgyörgyöt, Jánoshidát és Boldogházát. Előbb Alsószentgyörgy „jelentett beteget”. Ezek után a színen maradó páros egyike sem vállalta, hogy vőként a lányos házhoz menjen lakni. Magyarán, engedtek a nyomásnak, de mindketten kimondták: a közös tanács székhelye nálunk lesz! Ez pedig pártállami logikával követhetetlen, megoldhatatlan helyzetet teremtett. Létrejött a modus vivendi: a kijelölt házasfelek alkalmatlanok a házasságra. A fenti történet egy részét Matók István polgármesterrel együtt fűzzük egybe, akit ötéves tariácselnöki múlt után választottak a falu első emberévé. Megállapítjuk azt is, hogy ez a falu mindig a maga útján járt, és remélhetőleg nem tér le erről. A tanyákból szerveződött községben gazdaszemlélettel rendelkező, a parancsolgatást nehezen tűrő emberek éltek, akiket nem is annyira a tsz, hanem inkább az 1963-as pusztító árvíz tört meg, mely rengeteg tanyát összedöntött. 1970-től pedig a hűtőgépgyár radiátorgyárában az asszonyok számára is teremtődött munkalehetőség, így ettől kezdve a foglalkoztatás miatt sem volt másra ráutalva a település. A polgármester reméli, ezután sem lesz. Ő akkor is nyugodt lett ma helyett tavaly is 36 ezer forintba kerrült, melynek „kigazdálkodása’ ’ egyre nehezebb feladat. Emellett sajátos gazdaságfilozófiát vall az önkormányzat. - Többet ér, ha nem vetünk ki adókat, mert önként a lakosság többet ad - vallja a polgármester. Bizonyítékul sorolja: itt csak két évet élt a teho, ennek ellenére nem állt meg az élet, a lakosság hajlandó volt értelmes célokra áldozni. Mindezek alapján adó kivetését csak akkor tervezik, ha nagyon szorul a hurok, vagyis ha már valamilyen alapellátás kerülne enélkül veszélybe. Egyelőre erről szó sincs, hiszen fejleszteni és javítani akarják a vízellátást. Ha a falugyűlés is jóváhagyja, szabadtéri ravatalozó kialakítását tervezik, és megépítik az oda vezető, sáros időben csaknem járhatatlan utat. Ezen túl új út azonban csak lakossági hozket, mert remélik, hogy a lakosságnak tetszőén politizálunk - mondja dr. Kiss Imre körzeti orvos. Az MDF-es orvossal elemeztük, miért nem lett kormánypárti polgármestere a községnek, pedig ez volt az egyik legjobban szervezett csoport a megyében. 1990 tavaszán éppen ez a társaság patronálta azt a képviselőjelöltet, aki orrhosszal maradt le a parlamenti mandátumról. A helyhatósági választások időszakában azonban nem sikerült megegyezniük a kisgazdákkal, amiből tökéletes vereség lett, de ez már a múlt. Kiss doktor másként látja a falut. Sokszor látok kimerült, agyonhajszolt embereket - állapítja meg. Gyakoriak a szívpanaszok és a magas vérnyomás, az emberek egy része gyalázatoson keveset alszik. Most sem lát igazi kiutat, hiszen az emberek még többet fognak dolgozni, mert csak több munkával tudják fenntartani magukat. Mindezt nemcsak orvosként látja, mert a képviselő-testületen belül ő vezeti az egészségügyi és szociális bizottságot. Ebben a minőségében szeretne tisztább helyzetet teremteni, ami ä rossz körülmények között élők aktív felderítését jelentené. Talán így lehetne véget vetni a megalázó kéregetéseknek, és akkor a valóban rászorulókhoz jutna el a nagyon is indokolt szociális támogatás. Sülyi Pálné, a radiátorgyár alkatrészgyártója például naponta úgy jön el dolgozni, hogy előtte ellátja 82 éves édesanyját, és leszázalékolt férjének is segítenie kell az állatok etetésében. Nem érdekel annyira a jószág, mint az itteni munkám - vélekedik ez az asszony, aki 1975 márciusa óta gyári dolgozó. Hozzáteszi még, az utóbbi években, mióta új főnökük van, jobb a hangulat. Eddig hét-nyolcezer forint volt a bruttó keresete, amihez most jön majd a 20 százalék. így, ha nem kellene félni a munka elvesztésétől, semmi bajuk se lenne. A dolgozók megtartásában reménykedik Lipták Zoltán igazgató is, aki két éve meglehetősen zavaros helyzetben vette át a ÄJ1 í Az új Radal-Panel radiátorok zájárulással épülhet, melynek megvalósításához sokféle segítséget tud nyújtani az önkormányzat. Az emberek zsebébe nem lehet belátni, viszont az OTP-hitelek visszafizetésétől túlságosan nem ijedtek meg a boldogháziak - állapítja meg a polgármester. A hitelek visszafizetésére összefogott a család, igazán komoly gondot csak néhány fiatalnak jelentett a kamatok emelése. így továbbra is folytatják az új építési telkek kialakítását. Közművesítésükkel, ellátásukkal úgy számolnak, mint az eddigiekben, amikor évente hat-nyolc új ház épült a községben. A falunak „városias”, értelmiségi többségű képviselő-testülete van. A tíz tag közül négy neve előtt ott van a dr., de van egy igazgató-tanárnő és egy mérnök is a testületben. Valószínűleg azért választottak bennüngyárat. Igencsak anarchikus állapotok uralkodtak, a törzsgyárban megszokott munkafegyelemnek még a nyomait sem találta. Nem kevés konfliktus árán, de fokról fokra helyreállt a rend. Jó néhány területen sikerült kiépíteni a tiszta érdekeltségi viszonyokat. Az argonhegesztők például egy küszöbérték után maguk dönthetik el, mennyit akarnak teljesíteni. Számukra nem a ház'táji vagy az egyéb mellékes, hanem egyre inkább a gyári munka vállalása a célravezető, hiszen itt akár 35 ezret is lejiet keresni bruttóban. Az érdekeltségi viszonyok tisztázásával párhuzamosan értékesítési gondjaik jelentkeztek. 1990 elején nem szállíthattak Lengyelországba, és ma sem rózsás a helyzet, hiszen egy biztos: itthon sem építkeznek többen, mint korábban. Akkor pedig több radiátor semmiképpen sem kell, még a legújabb RadaTPanelből sem. A most folyamatban lévő nyugatnémet bevizsgálás után jelentős spanyol megrendelésre számítanak, ezen túl osztrák és jugoszláv részről is mutatkozik kereslet. Mindezek tetejébe itt van a hűtőgépgyárra vásárlási szándékot bejelentett svéd Elekrolux, amely esetleg éppen porszívókat gyárt majd itt. Ennyi megoldatlan probléma közepette jogosnak tűnik az igazgató érvelése, miszerint: ha mi tavaly másra figyelünk, poli-Sülyi Pálné, a Radiátorgyár alkatrészgyártója tizálunk, könnyen elment volna a hajó. Ennek következményeként Viszont nincs olyan képviselő-testületi tag, aki közvetlenül kötődne a gyárhoz. Pedig vannak összekötő szálak. A tavaly felépült tízmilliós tornacsarnok építéséhez mintegy kétmillióval járult hozzá a gyár. Az iskola december 6-án megrendezett egész napos sportrendezvényét szintén támogatták - tudom meg Zrupkó Fe-A tízmillióért készült új tornacsarnok szintén nem tagja a képviselőtestületnek.) Az igazgatónő viszont igen, sőt tavalyi igazgatóvá választására már a pártok véleményének kikérése után került sor. Az igazgatónő tele van tervekkel, és elképzeléseit meg is fogalmazta, amit követendő példaként mindenkinek ajánlok. Olvasom a leírtakat. Az igazgatónő tiszta iskolát szeretne, méghozzá olyat, amely tudományt közvetít, és ahol jól érzi magát a legokosabb és a tanulási nehézségekkel küszködő gyerek is. Az idei tanévben különös figyelmet akarnak fordítani az esztétikai nevelésre és a gyermekek lelki egészségének védelmére. Remélhetőleg egyre több híve lesz majd a képességfejlesztésre és a tehetséggondozásra irányuló törekvéseiknek. Nagyon rokonszenvesek a terv effajta megfogalmazásai:«/ leggyengébb tanuló is érezze, ö tett azért a kettesért, másutt: az iskolából hazamenve még a legbutusabb gyereknek se legyen olyan érzése, hogy öt kigúnyolták vagy megalázták. Mindemellett nem kis szorongással olvastam a következőket: a vandalizmus megfékezése érrdekében időlegesen megszüntetjük a kabinetrendszert, a tv-előfizetési díjak emelkedése miatt értékesítjük a fekete-fehér tévéket. Az utóbbiak is mutatják, még egy ilyen 195 tanulót foglalkoztató kisiskola sem egyszerű képlet. Az itt dolgozó tizenkét tanító és tanár számára nem kis feladat a különféle igények kielégítése. Azoké sem, ahol a szülők mindenképpen szeretnék, ha gyerekük többre vinné, mint ők. Ezzel szemben van itt hét olyan gyerek, akinek gyógypedagógiai osztályban lenne a helye, de a szülők nem vállalják a Jászberénybe utaztatást. Logopédus kellene a negyven (!) beszédhibás gyerek mellé, de nem akadt szakember, aki ezen a nem kis gondon segítene. Most még további ág is húzza őket: két olyan továbbtanulást vállaló jelentkezését nem fogadták a főiskolák, akik éppen pszichológussá, gyógypedagógussá akarták átképezni magukat. Éppen ennek fordítottját tapasztaltam viszont a Mezőgazdasági Minősítő Intézet Fajtakísérleti Állomásán, melynek tudományos jellegű tevékenysége mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne. Az állomáson különféle növényfajták terméspotenciálját és a különféle betegségekkel szembeni ellenálló képességet vizsgálják. Egy három-, illetve hathektáros kertészeti, illetve szántóföldi táblán 18-20 faj, valamint fajonként további 70-80 fajta összehasonlító kísérleteit és a fajtajelöltek vizsgálatát végzik el. Mindezt úgy kell érteni, hogy az évenként váltogatott kísérleti területekre vetik el a fajtákat, speciális növényvédelemben részesítik őket, és pontosan rögzítik a terméseredményeket. Az adatok elemzése már a budapesti központban folyik, ahova 15 további kísérleti állomásról érkeznek be az eredmények. Rózsa István állomásvezető meglátása szerint tevékenységük szinte légüres térben folyik, hiszen se kutatóintézet, se szakirányban érdekelt felsőoktatási intézmény nincs a közelben. Meglehetősen sajátos az az érdeklődés, mely évenkénti fajtabemutatóik iránt nyilvánul meg: az ország távolabbi részeiből többen jönnek el, mint a környékről. Feltételezhetően lényegesen megváltozik majd mindez akkor, ha a mezőgazdaságban átalakulnak a tulajdonviszonyok, habár a kertészeti növények termelésében a nagyüzemek eddig sem voltak igazán érdekeltek. Pethő László (Fotó: Nemes Árpád) A templom rencné igazgatónőtől. (Ezt a rendezvényt Pomázi Gábor lakatos kisiparos is szponzorálta, aki
