Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-06 / 55. szám

Néplap 1991. MÁRCIUS 6. NYÍLT TER '///////////// ///// Parlamenti felszólalás A földkérdés múlt heti ország­­gyűlési vitájához hozzászólt dr. Mizsei Béla, a Kisgazdapárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei képviselője is. Felszólalásának rövidített változatát, a legfonto­sabb érvek szerint pontokba szedve, Mizsei úr közlésre az Új Néplap rendelkezésére bocsátot­ta:- Tényekkel bizonyítható, hogy a mezőgazdasági nagy­üzem nem feltétlenül van előny­ben a kisgazdasággal szemben. Az állattenyésztés, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés esetében éppen az utóbbi képes az erőforrásokat ésszerűbben hasznosítani. Igazolja ezt, hogy a háború után a zömében paraszti gazdaságokból álló magyar me­zőgazdaság négy év alatt képes volt a katasztrofálisan lecsök­kent állatlétszámot visszaállítani az 1942-es szintre. Az önkéntes szövetkezéssel a háború előtt létrehozott vidéki sajtüzemek melléktermékeit - például a savót - a közelben lévő parasztgazdaságokban kiválóan hasznosították takar­mányozásra, a mai „központi” tejüzemekből viszont már nem kifizetődő a mellékterméket a csarnokba visszavinni.- A Közös Piac országaiba nem a fekete-tarka tehenészetek­ben nevelődő, nem túl jó minő­ségű borjakkal tudna betömi a magyar mezőgazdaság, hanem gazdaságosan megtermelt zöld-, séggel és gyümölccsel. Hogy ez az ágazat is inkább a parasztgaz­daságban életképes, jól bizo­nyítja a jászdózsai meggyterme­lés története. 1959-ig a község­ből 40-50 vagon meggyet szállí­tottak külföldre, a téesz azonban kénytelen volt a fákat kivágatni, mert munkaigényes volt a terme­lés.- A kisgazdaságok régen és most is igyekeznek vegyes gaz­dálkodást folytatni, tartanak te­henet, sertést, baromfit, gabonát, takarmányt termelnek, így biz­tonságosabban megélnek: egy­­egy ágazat túltermelési válsága nem teszi tönkre őket, mert van­nak más, eladható termékeik is.- A farmergazdaságok földvá­sárlással nem alakíthatók ki, mert földet venni a jövendő tu­lajdonosok csak hitelből tudná­nak - a föld viszont nem ad annyi jövedelmet, hogy abból a kama­tokat fizetni lehessen. A magyar mezőgazdaság szerkezetének át­alakítása, a kisüzemek megte­remtésére egyedül a Kisgazda­­párt (módosító javaslatokat is fi­gyelembe vevő) programja kínál megvalósítható lehetőséget. Ha a régi tulajdonosok, illetve utó­daik visszakapnák földjüket, meglenne a bázis a kisgazdasá­gok fejlesztésére. Visszakapott birtokán termelhetne a földmű­velésre vállalkozó egykori tulaj­donos (vagy örököse), de az ol­csó földbérlet feltételeit is a mi programunk megvalósítása te­remtené meg. Már most látható ugyanis: nem minden földműve­lő kíván mezőgazdasági tevé­kenységgel foglalkozni. Nagyon sokan bérbe kívánják adni föld­­tulajdonukat, a bőséges bérleti kínálat pedig letörné a téeszek által mesterségesen nagyon ma-MDF a szövetkezeti törvényről Igazságszolgáltatás vagyonrendezéssel A kárpótlási törvény vitája várhatóan március 15-ig befeje­ződik. Reméljük - módosítások után - elfogadja a parlament ezt a törvényt, amely „a tulajdonvi­szonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleg kárpótlásáról” - rendel­kezik majd. A Az Uj Néplap politikai vitafóruma gasan tartott árakat. A háború előtt 2-3 mázsa búza árával volt egyenlő egy hold föld évi bérle­te, a termelőszövetkezetek ma 16-20 ezer forintot kémek hektá­ronként. Ezt a falun mezőgazda­ságból megélni kívánó, vissza­igényelhető földet nem öröklő fiatalok képtelenek megfizetni. Az olcsó bérlet viszont nekik is lehetőséget teremtene, hogy gaz­dálkodóvá váljanak. Másként er­re semmi reményük nem lesz: földvásárlásra nincs pénzük, az erre felvett hitel kamatait pedig nem adná meg a földművelés. Az idő sürget! Törvények késé Mind sürgetőbbé válik több régóta esedékes törvény meghozatala, de különösen a tulajdon, a földtörvény, és az önkormányzati törvény késése válik igen veszélyessé. Beruházni akaró külföldi pénzem­berek várják türelmetlenül, hogy végre tárgyalhassanak valakivel arról a telekről vagy épületről, ahol építeni vagy létesíteni szeremé­nek valamit. Türelmetlenek, mert a tőkét működtetni szeretnék. Mi is türelmetlenek vagyunk, mert az a mozgás az országnak pénzt, a lakosságnak munkát, megélhetést jelentene. De ha mi is úgy bánunk a pénzzel, ahogy 40 évig az ország akkori urai tették, a pénz visszafordul és oda megy, ahol működni hagyják. Ami eddig bejött, azt pedig írhatjuk a 22 milliárdhoz, az örökölt adóssághoz. Úgy tűnik, hogy ez a parlamentnek nem fontos, hisz a múlt évben is hosszú ideig csak a „hordót görgették”, mintha az lenne az ország érdeke, hogy bebizonyítsuk a világ előtt, hogy Magyarországon tényleg antiszemitizmus van. Nehogy az izraelita felekezetű pénz­emberek idehozzák a tőkéjüket. Végül a hordóügyről is kiderült, hogy egy rosszindulatú „félrehallás” volt, és ez is része egy szűk látókörű csoport hatalomért való kapadozásának. Ezidáig is sok hibát követett el a kormány, túl a sok késlekedésen. A miniszterek - tisztelet a kivételnek - nem nagyon bizonyították, hogy rendelkeznek a tárcájuk által megkívánt szakmai felkészültség­gel. Ezen túl a diplomáciai készségüket sem bizonyították, akár a taxisblokádnál (ami a kormány által igen rosszul előkészített, még rosszabbul közreadott benzináremelés eredménye volt). Vagy a fegyvereladással kapcsolatban, ahol különösen a külügy­miniszter tagadása volt kirívó eset, amiből aztán az ellenzék az ügy súlyánál sokkal nagyobb vitát provokálhatott. Bár a nagy vitában az sem derült ki, hogy ilyen kereskedelmi ügyleteknek ki a közvetlen felelőse. Vagy most is a pártállami kollektív felelősség dominál? (Ha baj van, kenjük valakire.) i Azonban az ellenzék fellépése sem árul el nagyobb vezetési felké­szültséget, bár mindenáron kormányozni szeretnének. Nem ügyeltek arra, hogy a túlzott támadás nem a kormányt járatja le, hanem az országot. Az ellenzék részéről nem hangzott el egyetlen konstruktív javaslat sem. Csaknem minden ellenzéki felszólaló odajutott, hogy egy vagy több miniszter, vagy az egész kormány mondjon le. Pedig egy kormányválságot ez a szegény ország nem bírna ki, egy újabb bizonytalan kormánynak a tanulópénzét nem tudná kifizetni. Tehát mi kívülről azt láttuk eddig, hogy senki sem veszi komolyan, hogy ennek az országnak milyen nagy problémái vannak, amit a parlamentnek és a kormánynak kell megoldani. Legtöbbször azt látjuk, hogy az ellenzék nem tud konstruktív ellenzékként működni, és nem akar lojális ellenzékként viselkedni. Lássák be végre, hogy az idő sürget, ezt az országot pedig talpra kell állítani, és ezt Önök vállalták! De hacsak egymás ellen áskálód­nak, akkor előre nem jutunk, csak mélyebbre süllyedünk, mint ahon­nan elindultunk, és akkor már hiába keressük a felelősöket. Domokos Imre Szolnok FKgP-szimpatizáns MSZP-tiltakozás A kamatemelés igazságtalan! A Magyar Szocialista Párt meg­döbbenésének ad hangot az 1991. évi költségvetési törvénnyel a ked­vezményes lakásépítési kölcsönök kamatainak drasztikus és egyolda­lú megemelése miatt. A kamatemeléssel kapcsolatos intézkedés milliókat sodor az el­adósodásba és a társadalom perifé­riájára. Azokat, akik korábban fá­radtságot nem ismerve vállalták a lakásépítést és az előtakarékosság miatt tudatosan csökkentették az életszínvonalukat, bízva abban, hogy az hosszabb távon megtérül. Az előtakarékosság, majd a köl­csön és kamatainak visszafizetése korábban is lekötötte a jövedelmek 30-50 százalékát. A mostani közel 300 százalékos, vagy százalékban ki sem fejezhető kamatemelés az utolsó fillért is elviszi az érintett polgártársaink többségétől. Ez em­beri, családi tragédiákhoz vezet­het. Azon polgártársaink, akik OTP-támogatással, saját erőből építettek lakóházat, jelentős építő­ipari kapacitást szabadítottak fel, most saját munkájukat fizetik meg nagyon drágán. Nincs a világon olyan állam, amely kötelezővé tenné polgárai számára, hogy saját munkájuk után fizessenek. Azok, akik az 1970-es évek ár- és belvizei miatt kényszerültek la­kásaikat újjáépíteni, nem luxusból építettek. Akkora lakásukat veszí­tették el, most a kenyerüket veszí­tik el. Azok a fiatal házasok, akik az 1980-as években emberibb kör­nyezetet akartak családjuk számá­ra teremteni, most a társadalom pe­rifériájára szorulnak. A lakásépítési kamat ilyen ará­nyú emelése embertelen, igazság­talan, erkölcstelen, öncélú intézke­dés. Álláspontunk szerint - nagyszü­­leink, szüléink, gyermekeink érde­kében - az idézett törvény kamat­emelésre vonatkozó rendelkezésé­nek felülvizsgálatát és hatályon'kí­­vül helyezését tartjuk indokoltnak. MSZP Községi Szervezete Tiszabura Ebben az esetben országosan 70 milliárd forint értékű kárpót­lási jegyet osztanak szét a jogos tulajdonosok között. Ebből az összegből 35-40 milliárd forint értéket az elvett földek kárpótlá­sa teszi majd ki, a fentmaradó hányad pedig egyéb vagyon (pl. lakóház, műhely, stb.). Nagy előnye a törvényterve­zetnek, hogy a kárpótlási jegy értéke termőföldön kívül más te­rületen is felhasználható, befek­tethető. Példaként csak néhányat említek. Ilyenek: a volt tanácsi lakások megváltása, állami kis­kereskedelmi boltok, vendéglá­tóegységek üzletrészeként, de lehetőséget nyújt a törvényterve­zet kötvények vásárlására is. Természetes velejárója a kár­pótlásnak, hogy a kapott va­gyonérték örökölhető, és el is ad­ható. A kárpótlás körülbelül 1 millió családot érint országosan. A vagyonrendezése ezzel a törvénnyel sem zárul be. Sokkal nagyobb értékű vagyont fog érinteni az egységes „szövetke­zeti” törvény. Elfogadás esetén ez a törvény megyénkben példá­ul 86.100 fő áfész-, 114.000 fő takarékszövetkezeti, 19.500 fő lakásszövetkezeti és 55.000 fő termelőszövetkezeti tagot (a csa­ládok 80-85 százalékát) érinti majd. A törvénytervezet alapja: a „magántulajdonon alapuló szö­vetkezés”. Ezért a jelenlegi ve­gyes (magán, állami, szövetke­zeti) tulajdont egységesen ma­gántulajdonná kell nevesíteni majd. Példaként egy 10 ezer hek­táron gazdálkodó, 1.300 fő tag­gal rendelkező (nyugdíjasokkal együtt) termelőszövetkezetet említek. A szövetkezett ossz. vagyon­értéke: 1989. december 31-én 590 millió forint, 1990. évi va­gyonnövekedés 20 millió forint, összes vagyon: 1990. december 31-én 610 millió forint. A kápótlási törvény alapján kiad 1.400 aranykorona értékű termőföldet, 24 millió forint ér­tékben. Ha feltételezzük, hogy a jelen­legi tagság között nincs tulajdo­nos, akkor a vagyonnevesítés alapját 610 millió-forint vagyon­érték képezi, mivel a kárpótlási jegyet (a kivitt termőföld ellen­értékéként) a termelőszövetke­zet kapja meg. Az egy főre nevesíthető va­gyon érték e példa alapján: 469.200 forint lesz. A törvénytervezet szerint ez a vagyon is örökölhető, eladható, de az átmeneti időszakban - jel­legénél fogva - nem vihető ki. Hisz itt 1000 férőhelyes tehené­szeti telep, 100 milliós nagyság­­rendű öntözőrendszer, ÁBC- áruház, stb. vagyontárgyak is vannak. Természetesen más el­bírálás alá esik az önálló köz­igazgatású területek vagyoni rendezése. Erről a törvényterve­zet külön rendelkezik. Az említett vagyonnevesíté­­ses példa túl egyszerű, ettől lé­nyegesen bonyolultabb helyze­tek alakultak ki. A vállalkozási törvény példá­ul lehetőséget biztosít arra, hogy a szövetkezeten belül kft.-k, be­téti társaságok, vegyes vállala­tok alakuljanak, sőt már arra is van példa, hogy a szövetkezet részvénytársasággá alakult át. Az új vállakozási formák vál­tozásokat hozhatnak - kedvező és kedvezőtlen - a gazdálkodás­ban. Sok a tudatos és rendeletek hiányos ismeretéből adódó visszaélés, vagyonkimentés. Én az eddigi sok panasz, probléma felsorolása helyett egy megol­dást javaslok a megye szövetke­zeti tagságának. A most folyó közgyűlések, küldöttgyűlések hozzanak olyan határozatot, hogy 100 százalé­kos vagyonnevesítést kémek. A vagyonnevesítés alapját a szö­vetkezet 1988. december 31-én meglévő ossz. vagyona és az ezt követő év (évek) vagyonnöveke­dése képezze. Ez esetben sem­milyen mód nem nyílik a va­­gyonkimentésre, de ha már tör­tént ilyen, akkor bírósági úton - közgyűlési határozatra hivatkoz­va - megsemmisíthető. Az átme­neti és a szövetkezeti törvény több, mint 100 gépelt oldal, sok kényes kérdést vethet még fel, ezért (ha az Új Néplap hozzám! és teret biztosít) a törvényt vitára bocsátanám. A felvetődő hasznos gondola­tokat országgyűlési képviselő­ink is hasznosíthatnák. Dr. Török István MDF Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakbizottság elnöke Csibekeltető vagy művelődési ház Mennyit ér a kultúra Jászalsószentgyörgyön? írásomat a népművelő kollégák okulására és a jászalsószentgyör­­gyi lakosok - s akit még érdekel - tájékoztatására szánom. A helyi polgármesteri hivatal pályázatot írt ki a művelődési ház vállalkozásban történő üzemelte­tésére. Egyedüli pályázóként, feb­ruár 27-én az önkormányzati tagok és a helyi pártok képviselői előtt ismertettem az általam elképzelt üzemeltetés három lehetséges módját. Az első változatot pillana­tok alatt elvetették, a harmadikat - mely egy másik vállalkozással volt kombinálva - az én egyetér­tésemmel szintén elvetettük. Ma­radt a második. Bár neves népmű­velők és közgazdászok „kamiká­­ze” módszernek tartották és tart­ják az alább ismertetett elképzelé­semet, mivel éreztem a község la­kóinak biztatását, mégis vállaltam volna. Mindössze annyi hozzájá­rulást kértem a polgármesteri hiva­taltól, hogy fedezzék a fűtési, vi­lágítási díjakat, a vízdíjat és a szennyvíz elszállításának költsé­geit. Ez 630 ezer forint. Továbbá kértem 150 ezer forintot a dülede­­ző mellékhelyiség és az ez évben esedékes villamossági értintésvé­­delmi vizsgálatok finanszírozásá­ra. Tehát összesen 780 ezer forin­tot (1990-ben a művelődési ház költségvetése 950 ezer forint volt, az 1991-re tervezett összeg pedig 1 millió 150 ezer forint). Nem kér­tem sem magam, sem a takarító, sem pedig a fűtő, gondnok számá­ra bért, vállalván, hogy azt kigaz­dálkodom. De vállalkoztam volna olyan kulturális-művelődési munkára, melyről egyébként az önkormány­zat tagjai is elismerően nyilatkoz­tak. (Népfőiskola, gazda-, gazda­asszonyképző tanfolyam, nyelvi képzés, közhasznú tanfolyamok, nívós hétvégi szórakozási progra­mok, stb.) E programok megvaló­sításhoz szintén nekem kellett vol­na előteremtenem (elő is tudtam volna) az anyagi fedezetet. Az önkormányzati tagok megis­merve az én anyagi „feltételei­met”, a polgármester úr 450 ezer forinttal „indított”. Holott tudo­másom volt róla, hogy előzőleg ők - mármint a testület - 550 ezer fo­rintban egyeztek meg, mint felső határban. Itt villant fel először: va­jon komolyan akarják-e a velem szemben ülők, hogy végre legyen élet a művelődési házban? Hiszen nem többet kértem, mint 185 forin­tot lakosonként egy évre, melyből 100 forintot a központi költségve­tés eleve biztosított a polgármeste­ri hivatalnak. Ezt a 85 forintot nem érdemelte meg a falu? Mikor pél­dául Szolnokra az oda-vissza út 116 forint, mikor 2 üveg sör ára ennyi, mikor 1990-ben az egy főre jutó alkoholfogyasztás Szontgyör­­gyön 2 ezer 400 forint? Amikor a megkérdezett fiatalok 32 százalé­ka nem érzi jól magát ebben a fa­luban, s okként elsősorban a mű­velődési-kulturális lehetőségek hi­ányát említették? A falu lakói az igazi pofont Gajdosné Rock Klára alpolgármestertől kapták, aki sze­rint az önkormányzat igazán akkor járna jól, ha csirkekeltetésre adnák bérbe a művelődési házat. Még ek­kor sem szégyeltem magam. Az önkormányzat tagjai közül csupán Kiss Béla fizikai dolgozó próbálta pártomat fogni, elképzeléseimet támogatni - sikertelenül. Az igazi szégyent akkor éreztem, amikor mintegy háromórás alkudozás után rájöttem, - hogy az egy fő kivételével - tulajdonképpen nem akad senki a jelen lévő mintegy harminc fő közül, akit a falu kultu­rális élete igazán érdekelt volna, vagy terveimről akárcsak vitatko­zott volna. Ám csak a pénzről volt szó. Ami idő közben 630 ezer fo­rint lett. Szégyellem, hogy a 11 fős ön­kormányzat hét értelmiségi tagja (abból is öt fő pedagógus) nem tartotta fontosnak a község lakói­nak művelődését, szórakozását. Azt még csak-csak megértem, hogy a falu jegyzőnője nem állt mellém, hisz ő Jászberényből jár hozzánk, s az ő gyerekeinek bizo­nyára nem gond Jászberényben szórakozási, művelődési progra­mokat találni. És a mi gyerekeink­nek? A múlt elöljárói 60-70 évvel ezelőtt zsugoriságukkal, szűklátó­körűségükkel megfosztották a fa­lut a vasúttól. A közelmúlt tanácsi és pártvezetői „patópálomságuk” miatt megfosztották a falut a veze­tékes gáztól és a crossbar-rend­szerű telefonhálózattól. 1991-ben az első szabadon megválasztott önkormányzat meg akarja fosztani a falut a szórakozási, művelődési lehetőségektől. Bár még most is megborzadok, ha rágondolok, hogy ilyen önkormányzati tagok­kal kellett volna nekem kuulturális életet teremteni Jászalsószent­­györgyön. Tóth János A beérkezett anyagok tartal­máért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget! A föld nem bírja el a kamatokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents