Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-30 / 74. (75.) szám
8 Irodalom 1991. MÁRCIUS 30 OLVASTA-E? Gondtalannak ígérkező víkend, öngyilkos lány a szomszédos villában. Mi történt? Hogyan juthatott el az öngyilkossági kísérletig egy ilyen fiatal élet? - ez a kérdés foglalkoztatja az Ördög a falon című regényében a szerzőt, SzilvásiLcgost, akinek immár harmadik kiadásban látott napvilágot ez a könyve 1991 -ben. Szilvást egyébként szorosan kötődik Szolnokhoz is, diákéveinek egy részét itt töltötte, írásaiban az itt szerzett élmények is helyet kapnak. Regényeit nagy mesélőkedv és ugyanakkor szociális érzékenység jellemzi. Szóban forgó munkájában is társadalmunk egyik fontos gonája rajzolódik ki - egymástól elidegenedett szülők és gyerekek sorsa, egy rosszul értelmezett, elviselhetetlen és mégis elfogadott életforma gúzsába kötve -, egy család értelmetlen vegetáló élete olyan szinten, tunit köznapi kifejezéssel a „társadalom krémjének" szokás nevezni. Az alábbi részlet a regény Vízöntő című fejezetéből való. Vízöntő A kórház kertjében ültek le egyegy piros-fehérre festett, fonott nádszékre. Judit halványkék, rózsaszín virágmintás köpenykéje rövid volt, félig se takarta hosszú combját. Sűrű, csaknem derékig éró, fényesre fésült haja világosabb barna volt, mint az anyjáé. Elöl úgy igazította, hogy csaknem a szemöldökéig elfedje magas homlokát. Szív alakú arca sápadt volt a szobalevegőtől, de nem betegfehér. Duzzadt száját is az anyjától örökölte - állapította meg Tatár. Hosszú szemöldöke szintén anyai örökség. Se zavart, se idegességet nem vett észre a lányon. Judit nyugodtan ült vele szemben. Két kezét az ölében nyugtatta, egyiket a másikkal takarva, nehogy Tatár észrevegye, hogy rágja a körmeit. Ami történt vele, arról csak a nyakán fehérlő géz árulkodott. Furcsa fehér gallérként rejtette el a kötés a gégemetszés forradását.- Ha nem tudom, hogy maga Madaras Judit, nem ismertem volna meg. Amikor először láttam, nem hasonlított a mostani Madaras Judithoz. Várta, hogy erre szóljon valamit a lány, de Judit hallgatott, összeszorította duzzadt száját, és a sötétkék szeme is elutasítóan hideg maradt.- Több időt is tölthetne a napon, kislány... hamarosan vége a nyárnak, ki kell használni, ami még maradt belőle. Az időjárás-szakértők azt jósolják, hogy korán jön az ősz ebben az évben. Judit megmozdult. Ellenségesen firtatott bele Tatár szemébe.- Azért tetszett jönni, hogy meteorológiáról társalogjon velem? Tatár elmosolyodott. Kedve támadt, hogy megsimogassa a lány sűrű, fényes haját. Ami a korát illeti, a saját lánya is lehetne ...- Maga akart beszélni velem, kislány.- Mert többször is üzenni tetszett a főorvos úrral, hogy beszélni akar velem.- Amit akkor kérdeztem volna, már nem időszerű. A barátjának az alibijéről lett volna szó, de az most már érdektelen. A lány csodálkozó szeme feléje fordult.- Miféle alibi?- Amikor a barátja otthagyta magát Balatondiósdon a bajban, meglehetősen ideges volt. Úgy is mondhatnám, hogy elvesztette a fejét a fiatalember. Rémült volt, menekülni akart, nyomtalanul eltűnni, mielőtt maga értesíthetné a rendőrséget. A lány szája kinyílt. Ajkai aprókat rándultak, mintha előbb hangtalanul formálta volna meg a kimondandó szavakat.- Miért . . . miért értestítettem volna...- Mert a barátja a saját logikája szerint arra gondolt, hogy maga csak egyféleképpen reagálhat arra, amit ő csinált. Ripityára törte a szoba berendezését, a tulajdonos lá. nya azonnal a rendőrséghez fordul.- Tudnia kellett, hogy én nem ..- Hogy mit tudott, vagy mit nem, most már szintén kevéssé érdekes. Mondja, emlékszik egyáltalán, hogyan távozott a srác? A lány újra hangtalanul formálta meg a szót, mielőtt kimondta.- Elrohant.- Miután rázárta magára az ajtót, kislány.- Rám zárta?- Igen. A sötétkék szempár valahová messzire merengett, vagy szórakozottan, vagy közönyösen.- Rám zárta ... Tatár cigarettát vett elő. Időt kell engednie ennek a gyereknek, hogy végiggondolhassa, amit eddig hallott. Rágyújtott, és karikát fújt az első szippantás füstjéből. Judit észrevette a füstkarikát. Nézte, amíg szét nem foszlott.- Tessék elhinni, hogy én nem akartam a rendőrségre ...- Erről engem nem kell meggyőznie. Inkább arra próbáljon visszaemlékezni, ótt volt-e még a fiú, amikor maga nekifogott, hogy jóllakjon altatóval. A lány szemében gyanakvás jelent meg. Gyorsan, határozottságot mímelve felelt.- Nem. Nem volt ott.- Biztos ebbben?- Biztos vagyok. Nem hagyta volna. Tessék elhinni...- Elhiszem. Eszerint ebben a tekintetben igazat vallott a barátja. Tehát... otthagyta magát a romok között, kulcsra zárta az ajtót, elmenekült, föltehetően teljes pánikban. A Szigony vendéglő elől elkötötte egy olasz állampolgár gépkocsiját, hogy minél nagyobb egérutat nyeljen. Az is biztonsággal föltehető, hogy egy ilyen gyakorlatlan autóvezetőnek szokatlanul gyors volt az Alfa Romeo. Nem csoda, hogy nem jutott messze vele. Balatonkenese határában elütött egy öregembert, aki az út szélén baktatott, ettől még inkább megrémült, elvesztette az uralmát a gépkocsi fölött, és nekirohant egy fának. A lány duzzadt ajkai szétnyíltak, és újra hangtalan szavakat formáltak.- Mit akar mondani, kislány?- Nem lehet... Tatár rámosolygoft.- Nyugalom, nein halt ifieg. A kocsi tisztességesen összegyűrődött, de ő csak a karját törte és a homlokát verte bele a szélvédő keretébe. Még az eszméletét se vesztette el. Behúzódott az országút mentén a kukoricásba. Nagy fájdalmai voltak, ott akart meglapulni, amíg valami megoldás jut eszébe. Éppen csak arról feledkezett el, hogy a homlokából folyik a vér. A vémyomok vezették el hozzá a rendőröket. Akkorra már valóban csaknem elvesztette az eszméletét. Bevitték Balatonalmádiba, úgyahogy rendbe hozták. Azzal a mesével akarta megmagyarázni a bizonyítványát, hogy kiugrott a vonatból, de szerencsétlenül ért földet, így tört el a karja. Talán még ma is tagadja a kocsilopást és a gázolást. Legutóbbi értesülésem szerint még mindig ragaszkodik hozzá, hogy a maga vallomásával igazoljon alibit, Jutka. Elhallgatott. A lány kezét nézte. Judit mereven markolta a fonott szék karját.- Az segítene rajta?- Ugyan, kislány ... A fiatalember érzi, hogy számára ez az utolsó szalmaszál. Áltatja magát. Nem meri belátni, hogy ha maga igazolná is az alibijét, ez a vallomás nem bírna bizonyító erővel. A kocsiban talált vémyomok, ujjlenyomatok ... A lány a cigretta füstjét követte a szemével.- Hogyan kell alibit igazolni?- Sehogy. Ebben az esetben sehogy. Majd, a rend kedvéért, egy nyomozó meg fogja kérdezni magától, hány óráig tartózkodott magával együtt a balatondiósdi villában Borbély András. Maga feleljen a legjobb emlékezete szerint. Most ne törődjön ezzel. Judit tétován ingatta a fejét.- Nem tudom, mikor rohant el. Eszembe se jutott akkor, hogy megnézzem, hány óra. Nem tudom ... - Szeme tanácstalanul bámult valahová a levegőbe. - Én akkor .. . - Válla előreemyedt. Tanácstalan szeme megint ellenségessé hidegült. - Okosabban tették volna, ha nem avatkoznak belém. - Belenézett Tatár szemébe. - Azt hiszi, szobrot érdemel, hogy nem hagyott átkorcsolyázni a nihilbe? Belemosolygott a lány ellenséges szemébe. Újra kedvet érzett. hogy megsimogassa a haját.- Kár lett volna magáért. Ugyanis az a véleményem, hogy a csinos lányokat nem ritkítani, hanem szaporítani kell. Maga pedig tetszik nekem. Jutka. Elfogadnám a saját gyerekemnek.- Kösz. Vegyem megtiszteltetésnek? - Már csak a hangja volt ellenséges, szeméből lassan enyészni kezdett a gyanakvás. - Tartsam szerencsémnek? - megrázta a fejét. - Túl fiatalnak tetszik lenni ahhoz. Három lányt is mutathatnék az osztályból, akiknek ilyen korú szeretőjük van, mint... ahány éves körülbelül tetszik lenni.- Minden elismerésem az övék. A lány szeme láthatatlan, távoli pontot nézett a levegőben.- Lecsukták?- A barátját? Még nem.- Mennyit kap?- Nem tudom. De ha érdekli, kiszámíthatom, hogy megközelítően mennyit... A lány szeme mereven fürkészte a láthatatlan távoli pontot. Újra mozgott a szája, de időbe telt, amíg meg is szólalt.- Nem érdekel. - Elfutotta szemét valami nedvesség. Észrevette, önmagára bosszús apró rándulás mozdult a szája sarkában. Nagyra nyitotta a szemét, hogy gyorsabban száradjon. - Én se érdekeltem őt. Kutyát is tarthatott volna helyettem, az is csodálta volna ...- Maga csodálta ezt a srácot?- Bátornak hittem.- Most már nem hiszi?- Ő se hitte, hogy merek meghalni. Igazoljam neki azt az alibit. Hogy azt higgyék, nem ütötte el azt a szerencsétlen öregembert... Felkelt a fonott székből. * A magasban fehér csíkot húzott maga után egy szuperszonikus repülőgép. Meredeken, hangtalanul fúrta magát felfelé a levegőben.- Én beváltanám, hogy elütöttem. Legalább leacsuknának. Ott nem kell semmivel se törődni. Ott ... - A lány félhangosan dobta ki magából a szavakat. Mintha elfeledkezett volna Tatárról. - Nem akarok elmenni innen. - Megfordult, hogy a kórház magasba nyúló épületére nézzen, de a szeme Tatáron akadt meg. - Nehogy azt tessék hinni, hogy becsavarodtam ...- Itt biztonságban érzi magát, ezt akarta mondani?- Kösz, hogy helyettem tetszik fogalmazni. - Judit szeme újra ellenségesen nézett rá. - Ettől kapok mindig kiütést. Apu is mindig helyettem fogalmaz, mert úgy rövidebb, ha ő fogalmazza meg a helyzetemet, időt takarít meg, ha helyettem beszél. - Duzzadt szája lebiggyedt. - El tetszene fogadni a saját gyerekének .. . Klasszikus ötlet. De nem hihetetlen. Nagyon hasonlítani tetszik az apuhoz. Logikus, hogy a lényem apai szimpátiát indukált.- Miben hasonlítanék az édesapjához? A lány végigmérte.- Fehér ing, drága anyagból, szolidan modem mintázatú nyakkendő, drága anyagból, az öltöny angol szövet, szintén drága anyag, a cigarettája is drága, bár az apu bolgárt szív, ez meg amerikai . . . Mind hasonlít...- Tipikus egyed az establishmentből. A lány szeme állta a tekintetét.- Az öniróniája is, mint az apué. Biztosan nem tetszik elzárkózni, az apu se zárkózik el, ha megkérem, hogy kínáljon meg a cigarettájából.- Örömmel, kisasszony. - Elővette az öngyújtóját. - Parancsoljon, hölgyem. A lány rágyújtott, majd figyelmesen megszemlélte a krómfényű öngyújtót.- Ronson. A legdrágább öngyújtó, amit kapni lehet. Mint az apunak. Tulajdonképpen minden adva van ahhoz, hogy ugyanolyan apám legyen, mint az igazi. Az örökbefogadásnak nincsenek gyakorlati akadályai. Illetve ... Sofőrje van?- Nincs. Judit mosolygott. Tatár cseppnyi oldódást érzett a mosolyában.- Füstbe ment a perspektívám. Nincs sofőrje. - Amilyen váratlanul jelent meg valami barátságos fény a mosolyában, ugyanolyan gyors hirtelen el is tűnt. - Kivel tetszik neveltetni engem, ha nincs sofőrje? A csönd sokáig tartott, de nem volt benne taszító feszültség. Közben észrevette, hogy a lány nem szívja le a cigarettafüstöt. Ahogy figyelte, arra is gondolt, hogy amilyen kislányosan üde az arca, olyan koravén időnkint a szeme.- Tehát - kérdezte, hogy véget vessen a hallgatásnak - elengedhetetlen feltétel, hogy sofőröm legyen? A lány tűnődve bólintott.- Elengedhetetlen feltétel. Alapvető feltétel. Meghatározó feltétel. Conditio sine qua non . . .- Latint is tanult, Jutka? - Igen, latint is tanultam. Szerettem tanulni a latint. Meg is tanultam mindent. Szerencsére latinból nem kellett érettségizni, mert ha kellett volna, hiába koncentráltam volna, hogy el tudjak bukni latinból, nem tudtam volna annyira koncentrálni, hogy elhúzzanak. Franciából is több energiámba került, hogy elhúzzanak, mintha jelesre akartam volna menni belőle. Latinból egyáltalán nem lett volna esélyem .,. Tatár visszaült a fonott székbe, és rákönyökölt a térdére. Erre eddig nem gondolt ... Ez a gyerek szándékosan bukott meg az érettségin? Csak el ne rontson most mindent a kérdésével.- Ha akarattal bukott meg az érettségin, akkor nem értek egy tényezőt az egyenletből. Miért mondta az édesapjának, hogy az érettségi biztos elfogultsága miatt. ..?- Miért tetszik érdeklődni erről?- Mert ellentmondást gyanítok ezen a ponton. És ha ellentmondás van?- Föl kell oldani.- Különben nem kapok kakaót vacsorára?- Jutka, ide engem maga hívott. Ezzel felhatalmazott, hogy megkérdezzem, ami érdekel. Legalábbis eddig ebben a hitben ringattam magam.- És nem tetszett elálmosodni a ringatástól? - A lány olyan mozdulattal nyúlt a torkához, mintha meg akarta volna lazítani gézt. Ahogy ujja a kötéshez ért, valami eszébe jutott. Ránézett Tatárra. - Pardon szegény fejemnek. Megfeledkeztem, hogy jó magaviselettel tartozom életem megmentőjének. Ne tessék szabadkozni, nem változtatna a földrajzi helyzetünkön.- Nem szabadkozom, csak éppen közlöm, tisztelvén az igazságot, hogy semmi szerepem nem volt az élete megmentésében. Az életét és ezt a szép nyakravalót - pillantott a lány nyakára tekert gézre - egy barátomnak köszönheti. Biztosíthatom, mindkettő jól áll magának. Az élete is, ez a fehér kötés is.- Úgy szelídít engem, mint szegény ember az egyetlen bolháját.- Önkritikának szánta a hasonlatot?- Lehet. Bár az anyu biztosan kellemetlenebbnek tart a bolhánál.- Alaptalanul? .- Nem. Eleget keserítettem. Miattam kénytelen állandó jelleggel cukrozni az életét. Pedig már régen elromlott az ízérzéke. Már csak hiszi, hogy mindenki édes, aki nem én vagyok.- Azokra az emberekre-gondol, akik az édesanyja társaságát alkotják? A lány messze nézett a levegőbe. Megint hangtalanul mozgott a szája, mielőtt megszólalt.- Társaság... Mindenféle kétlábú élőlények, hím- és nőneműek, akik halálosan unják egymást, de már képtelenek meglenni a kollektív unalom nélkül. Összeülnek, mint az ENSZ, magasröptű sódert hintenek egymás szemébe, és mindenki mindenben igazat ad a másiknak. Esetleg rálicitál a másik véleményére. Ha rosszat kell mondani valakiről. Eljárnak a színház- i premierekre, hogy legyen témájuk a másnapi kollektív unalomhoz, de csak a szünetben figyelnek oda a szövegre, mert ott kell felcsípni legalább egy állatian eredeti megjegyzést a darabról, valamelyik sznob kinyilatkoztatását, amil másnap úgy adnak tovább, mint s saját sziporkájukat, hogy aki csak hallja, elbágyadjon a gyönyörtől noha mindenki tudja, hogy a szöveg lopott holmi, már a színházi sznobok is szellemi zsebtolvajlással jutottak hozzá.- A maga édesanyja nem ezért jár premierekre.- Ismeri az anyut?- Ismerem, és azt hiszem, nerr alaptalanul feltételezem, hogy c oda is figyel a színpadra.- Jobb, ha tőlem tetszik megtudni, hogy a színházi premiereket két színpad van. Az egyiken a színészek játszanak, a másikon i nagyérdemű közönség. A színészek színpada poros deszkákból éí poros díszletekből van, a premierek közönségének a színpada < foyer, a büfé, a lépcsők és a folyosók. Tessék egyszer megérdeklődn az anyutól, melyik színpad izgatjs intenzívebben? Ha olyan napor tetszik meglepni a kérdéssel, amikor meteorológiai frontátvonulás van, ennek hatására esetleg őszinte feleletet tetszik kapni tőle. Frontát vonulástól ugyanis fejfájása van, t fejfájástól pedig mer dühös lenni Másokra is, önmagára is. Frontátvonuláskor szoktam abban a meg tisztteltetésben részesülni, hogy a: anyu vszekedés formájában szobi áll velem. Ha reggel bemondja a rádió ; meteorológiai frontot, előre bol dog vagyok, hogy az anyu veszekedni fog velem. Amíg volt bennem türelem, ugyanúgy bekarikáz tam ezeket a napokat a kisnaptáramban, mint a menstruációm nap jait. De nem pirossal, hanem zöld del, mert a zöld a remény színe, és ilyen napokon mindig remén) gyűlt bizakodó lelkemben az anyt emberié válását illetően. Ugyánis jobb, ha azt is tőién tetszik megtudni, hogy az anyu nem igazi ember, hanem egy robot aki megtévesztően hasonlít az ala csonyabb rendű élő emberekhez.- Ótt tartottunk, hogy a színháznak két színpada van.- Szíves elnézését kérem. Kizökkentem, mint a Hamletben aj idő. Igen, két színpad van, és aj anyu a fontosabbik színpadon ala kit, a lépcsőkön és a büfében és í foyerban, ahol a divatbemutató zajlik. Az anyut mindenhol körülcsodálják, ugyanis erkölcsi kötelességem írásban adni, hogy az anyt zseniálisan öltözteti magát, és nerr megy el kétszer ugyanababan í szerelésben színházi premierrt vagy hangversenyre. A szünetber az anyu előbb leszüreteli a sikei szőlőfürtjeit, és ha ezzel végzett learatja az előző premieren hintet vetését, ugyanis az előző premie ren viselt szerelésének a pontos mását egy hét múlva már tizenkét ten hordják a premier hölgyközön ségének létszámából, tekintet nél kül arra, hogy a testükön kívül aj egyéniségüket is fedi-e az anyuiéit szerelés. Van például az anyu társaságá ban egy teltkarcsúnak jellemzet hölgy, foglalkozását tekintve fő osztályvezető, elhivatottságát te kintve pedig vezérigazgató, és annyi zsírt hord magán, hogy hí kiolvasztanák, fedezné egy átlagos parasztcsalád évi szükségletét, ( már négy nap múlva követi a; anyu példamutatását, nagyvonalú an eltekintve attól, hogy úgy illil rá az anyu méreteihez tervezet szerelés, mint Kínára az albán szó lidarítás.- Nem hiszem, kislány, hog) maga egyszer is irigykedett volm az édesanyja sikereire.
