Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-29 / 74. szám

1991. MÁRCIUS 29. Megyei körkép 3 Felmérjük a hátrányos helyzetű gyerekek és idősek helyzetét Beszélgetés dr. Ördögh Györggyel, a népjóléti bizottság elnökével- Mikor alakult meg és kik a tagjai az abonyi népjóléti bizott­ságnak? - kérdeztem a bizottság elnökét, dr. Ördögh György fő­orvost, gyermekorvost.- 1990. novemberében alakul­tunk meg az abonyi önkormány­zat keretén belül, kilenc egyenlő szavazati joggal bíró képviselő­ből. Tagjaink: dr. Gyuris Valé­ria, dr. Tóth Katalin, Dudinszky Györgyné, Orosz Zsuzsanna, Mészáros Józsefné, Speckner Nándor, Csaba József, ifj. Batta Tiborés jómagam. Tanácskozási joggal állandó résztvevője a nép­jóléti bizottságnak Nagy András esperes plébános és Fábián Zol­tán lelkipásztor.- Milyen feladatokat tűztek ma­guk elé, illetve melyeket valósí­tották már meg?- Kidolgozzuk az egész­ségügyi és szociális programot rövid és közép távon. Felmérjük a hátrányos helyzetű gyerekek, idősek és fogyatékosok helyze­tét, és lehetőségeinkhez mérten javítunk rajtuk. A foglalkoztatási nehézségekkel kapcsolatos egészségügyi és szociális elem­zőmunka elvégzése is a mi fel­adatunk. Elbíráljuk a rászorultak segélyezését. Az egészségügyet első helyen érintő infrastrukturá­lis gondok megoldásában aktív segítséget adunk más bizottsá­gokkal együtt. Legfontosabb kö­zös feladatunk az egészséges ivóvízhez jutás, valamint a csa­tornázás, higiénikus szeméttelep kialakításának lehetőség szerinti minél hamarabbi megoldása. Magunkra vállaltuk az egész­ségügyi intézmények működte­tésével kapcsolatos javaslatok kidolgozását, valamint az egész­ségügyben és a szociális ellátás­ban dolgozók munkakörülmé­nyeinek javítását. Az egész­ségügyben dolgozók kinevezé­sében javaslati joggal bírunk. Eddigi üléseinken a „múlt ha­gyatékát” dolgoztuk fel. Az ese­ti, rendkívüli segélyezésről, va­lamint közgyógyellátásról, gyógyszertámogatásokról dön­töttünk az elmúlt hónapokban, de tekintetbe véve a napról napra tornyosuló kérelmeket, a bizott­ság úgy döntött, hogy halasztást nem tűrő esetekben egyszeri al­kalommal és meghatározott összegszerűségben a hivatal szo­ciális ügyeket intéző dolgozói járnak el, és a következő bizott­sági ülésen beszámolnak az álta­luk végzett adminisztrációról. Ugyanakkora rendszeres szociá­lis segély, ápolási díj, közgyógy­ellátás, lakáscélú beruházások­hoz kedvezményes kamatozású kölcsönkérelmek a népjóléti bi­zottság elé kerülnek. Az egészséges ivóvíz megte­remtésének előfeltételeként összehívtuk a környezetvédelmi és mezőgazdasági bizottságot. Megvizsgáljuk a Hunyadi és Tó­szegi út sarkán jelenleg még meglévő artézi kutunkat higiéni­­kai és műszaki szempontból, s amennyiben megfelel a normák­nak, üzembe helyezzük őket. A Mátyás király úti és víztorony közötti szakaszra három közki­folyót létesítünk, ez a rendszer adja az elfogadható ivóvizet cse­csemők és gyermekek részére. A költségvetés ismeretében újabb, halasztást nem tűrő feladatokat kívánunk megoldani. Bálint Zsuzsa Hangverseny hazai előadókkal Telt házat vonzott a hét elején a Déryné Művelődési Központba a Nemzeti Filharmónia harmadik bér­leti hangversenye. Mind a koncert műsora, mind pedig az előadók ko­moly vonzerőt gyakoroltak a zene­kedvelőjászberényiekre: Beethoven zenéje immár csaknem két évszázada rendkívüli népszerűségnek örvend, s ez a muzsika ezen az esten jól ismert művészek tolmácsolásában szólalt meg. A Szolnoki Szimfonikus Zene­kar és karmestere: Báli József, vala­mint aszólista: Gulyás István zongo­raművész - akit Jászberény mindig is a saját fiának tekintett - koncertjét nagy várakozás előzte meg. A hangverseny programján három nagylélegzetű mű szerepelt. Első­ként az Egmont-nyitány hangzott el a műsoron. Ennek a zenének jelképes jelentősége van: az egykori németal­földi szabadságharc vezére, Egmont gróf, aki szembefordult II. Fülöp spa­nyol király abszolutista, népelnyomó törekvéseivel, s akit a király vezére: Álba herceg álnokul elfogatott és le­fejeztetett, az egyetemes emberi sza­badságeszmény hősévé magasodott az eltelt évszázadok során. Egmont heroikus jelleme, egyénisége megra­gadó erővel bontakozik ki a nyitány­ban. A C-dúr zongoraverseny először 1800-ban szólalt meg a zeneszerző első önálló bécsi hangversenyén. Beethoven ebben a művében még magára nézve kötelezőnek tartja a Haydn és Mozart által kialakított klasszikus formákat - de bizonyos értelemben már a maga útját járja: hírneves elődeinél szabadabb, ro­mantikusabb hangot üt meg, és jóval bátrabban kezeli a hangnemeket. A háromtételes versenyművet (Allegro con brio-largo-rondo, Allegro scer­­zando) a zeneszerző tanítványának: Rudolf főhercegnek ajánlotta. A VII. (A-dúr) szimfóniát 1812- ben írta a mester, s bemutatójára még ez évben sor is került - azonban az ezzel egy időben keletkezett művek mellett „a Hetedik” szépsége háttér­be szorult, értékét hosszú időn át nem ismerték el (példának okáért Schu­mann sem). Elsőként talán Wagner figyelt fel a nagyszerű darabra, a tánc apotheózisának aposztrofálva azt. A szimfónia részletes elemzése megha­ladja ezen írás kereteit; azon felül arról áhítattól fűtött, ugyanakkor rendkívül szakszerű bevezetőt hall­hatott a jelen lévő közönség a másik két műhöz is kedvet csináló műsoris­mertetőtől, Zelinka Tamástól. A hangverseny főszereplője: a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és karmestere, Báli József igen fárasztó időszak után lépett ezúttal a hangver­senydobogóra. Hátuk mögött van ti­zenegy, a megye különböző települé­sein az általános iskolásoknak adott koncert - no meg a zenekar oroszlán­­részét kitevő zenetanároké mögött az elmaradt órák pótlása. így aztán ke­vés lehetőség adódott a monumentá­lis műsorrészleteinek kidolgozására hivatott próbákra, az elmélyült mű­helymunkára. (Mindezt figyelembe véve ezúttal talán okosabb lett volna a koncert műsorának rövidítése, a nyitány elhagyása.) Zavaró körül­ményként hatott továbbá a terem akusztikája: a zenekar szólamai szin­te alig hallották egymás játékát. Ta­lán ennek rovására írható az eseten­ként túlméretezett hangerő (rézfú­vók) és az időnként pontatlan szólamindítások, együttjátszási gon­dok is. A zenekar legstabilabb, leg­megbízhatóbb szólamainak ezúttal a fafúvók és a mélyvonósok bizonyul­tak. Gondot okozott továbbá a hang­verseny összes szereplőjének a nem túlságosan jó minőségű, elhangoló­dott zongora is. Mindezeket figyelembe véve és leszámítva, zenekar és karmestere, és nem utolsósorban Gulyás István zongoraművész igen emlékezetes él­ménnyel ajándékozta meg a koncert hallgatóságát. Nagyon szép volt az Egmont-nyitány utolsó szakasza, a zongoraverseny második és harma­dik tétele, és a VII. szimfónia tételei közül ugyancsak a második és a har­madik. Mindent egybevetve a jász­berényi közönség egy élményt nyúj­tó koncert emlékével a tarsolyában térhetett haza ezen a márciusi estén. Szathmáry Judit — napló Egy kiállítás vendégkönyvébe valami ilyesmit írtam: „Azt hittem, hogy már nincs nekünk Papi Lajosunk. E kiállítást látva rá kell döbbennem, hogy van. Csak ez fotózik.” Igen, az ifjabb Papi Lajos kisújszállási kiállításán járva kellett levonnom ezt a következtetést. Érdekes, ő eddig is volt, létezett, fotózott, de mi, akik pedig szeretjük a művészetet, ezt inkább a szabadidő hasznos eltöltésének véltük, s vigyázó szemünket máris az apára, a szob­rászművészre vetettük. A figyelem e nyilvánvaló hiánya miatt most lelkifurdalást érzek, miközben a fotós Papi Lajos képei előtt ácsorgók. Megörökített építészeti remekműveket, amilyen például a zsám­­béki templom; a magyar felvilágosodás nagy alak­jának, Bessenyei György házának paraszti kultúrát idéző tárgyait; sok embert lefényképezett, érdekelte a gyermek és az anya viszonya, az arcokon hordo­zott történelem, az öreg arc, melyről lerí a tragédia, s az olyan arc is, mely minden megpróbáltatásra fittyet hányva huncut kajánsággal emelkedik a min­dennapok fölé. Nagyon foglalkoztatja Papi Lajost a ritmus, mint rendező elv, a képkompozíciók alapja, s e ritmusok ellentéte, egymásnak feszülése. Ehhez motívumokat talál a környezetben, felfedezi a léc­kerítés és a kocsikerék egymásnak feszülő formáit s az árnyékok furcsa játékait. O hol félelmetesnek, hol talányosnak, máskor játékosan energikusnak láttatja a pusztát, majd lakott tanyák, szekerek kiet­len látomását tárja elénk. A hangulatot jól meg tudja ragadni, például a debreceni nagytemplom áhítatot sugárzó belső terében. Kedvtelve fényképezi a szép, fiatal női testet, de itt is ellenpontokat keres, egye­bek között egy elszáradt, kitört facsonkot, a sóder holdbéli kihaltságát, hogy még jobban kiemelje a szép női formákat. Aztán egy portré: az apáé. Azé az emberé, akinek az árnyékában a fiúnak fel kellett nőnie, mint egy óriás tölgy árnyékában egy pici csemetének. Nem lehetett könnyű. Amíg a fotókat nézem, ezt az iszonyú küzdelmet vélem érezni, s mélyen megrendít ez a szívós önérvényesítés, amely bizonyára teljesen kilátástalannak, remény­telennek tűnt, amíg az apa, a fantasztikus személyi­ség és jeles szobrász élt. A kisújszállási alkotóház mostani fotókiállítása dráma: az önkéntelenül is mindenen és mindenkin eluralkodó apa és a művé­szi felnőttségéért küzdő fiú drámája. Körmendi Lajos Látlelet A vallásosság csak divat? Eddig 240 kérelem Segít az önkormányzat a kamatterhek fizetésében Döntött a törökszentmiklósi önkormányzat a kamatterhek fi­zetésére kötelezettek támogatásá­ról. Mint ismeretes, 1991-ben az OTP-kölcsöntörlesztés korábban meghatározott havi részlete a kedvezményes kamatozású la­káshitelekre -1500 forinttal meg­emelkedett. Az önkormányzatok a költségvetés által juttatott ösz­­szegből támogatást nyújthatnak azoknak a családoknak, amelyek nem képesek fizetni a megemelt összeget. Törökszentmiklós 5 millió fo­rintot kapott erre a célra. Ez az összeg 270 család havi 1500 fo­rintjának egész évre szóló átvál­lalását teszi lehetővé. Eddig 240 kérelem érkezett a polgármesteri hivatalba. Mivel év közben újabb jelentkezőkre is le­het számítani, valamint felmerül­het igény a kisebb összegű tarto­zások elengedéséhez nyújtott egy összegű támogtásra is; ezért elő­ször csak félévi támogatást állapí­tanak meg. Ezt az év másik részé­ben az anyagi lehetőség függvé­nyében folyósítják. A támogatás mértéke természetesen a jövede­lemtől függően változik. A beérkezett kérelmekkel a szociális és egészségügyi bizott­ság foglalkozik. A sokszor önfeladásra kény­szerítő társadalmi körülmények között egyre többen keresnek me­nedéket a vallásban. Csalódott­ságból és kiábrándultságból is akár, vagy azért, mert már senki­nek sem kell félnie a - hol nyilván­való, hol rejtett - ideológiai kire­kesztéstől. A vallásellenes hadjá­rat fokozatos megszűnése miatt a választás mindkét esetben pusztán személyesnek tűnik; annak ellené­re, hogy a vallástól való elfordulás korántsem öltött olyan méreteket az elmúlt időszakban, mint amennyire azt egyesek állítják. Elemi erővel törnek ugyanakkor felszínre az egyetemes értékek iránti igények, hiszen a viszonyla­gosság valósága semmiképp sem jelent biztos kiindulópontot. S ha nem is tudatosodik mindenkiben az a hiány, melyet az e világi lét látszólag teljessége maga után hagy, a vallásosságot kifejező ér­tékek mégis szabályozó erejűek. Mert egyszersmind olyan életvi­telt testesítenek meg, melynek jel­lemzői - mint például a nagylelkű­ség, a megbocsátás, a segítőkész­ség, a vigaszra, tanácsadásra való készség - hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. Konkrétan pedig a nagylelkű jóságot fenntartó maga­tartásokig és cselekedetekig, me­lyek nélkül gyakorló vallásosság­ról nem beszélhetünk. Éppen ezért az említett erénye­ket sem lehet divatként elfogadni, még kevésbé megvalósítani. A vallásos hit ugyanis egyaránt ma­gában foglalja a korlátozást és az ösztönzést. Egyfelől korlátozza az egyént abban, hogy ne fogadjon el olyan normákat, melyekkel má­soknak kárt okozna, másfelől ösz­tönözni arra, hogy a szeretet tör­vényeit mindennél fontosabbak­nak tartsa. Vagyis a vallásos em­ber olyan normákat fogad el és vállal magára, amelynek szelle­mében segíthet másokon, s olyan személyes vonzalmakat alakít ki a maga számára, amelyek a feltétlen bizalmon alapulnak. Csakhogy különböző életstílu­sok lehetnek jók, s lehetnek egyfor­mán jók. Az az életstílus, amelyik jó az egyik embernek, nem feltétle­nül jó a másiknak is. így az élet­módok valódi sokfélesége az a fel­tétel, amely mellett a vallásos és nem vallásos magatartás azonos szabadsággal jelenhet meg. Leg­feljebb a kettő közötti - szocioló­giailag érzékelhető - különbség abban rejlik, hogy a vallásosság - a humánum elveinek megfelelően - életstratégia is lehet, mely meg­védi az egyént az összeroncsolt társadalom lélekpusztító hatásai­tól és következményeitől. Kerékgyártó T. István Korlátok közé szorított harmónia Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy kék szemű, szőke hajú le­ány. Mihályi Máriának hívták. Te­hetségesen rajzolt, festett. Vágyai és képességei rajztanári diplomához juttatták. Ez már 1967-ben történt. Jöttek-mentek az események, egy valami azonban változatlan maradt: Kaposváriné Mihályi Mária vonzal­ma a festészet iránt. Hogy ez mennyire így van, igazolja a március 21-én a szolnoki Ecseki István Úti Általános Iskolában megnyílt kiállí­tása. Akik ismerik őt és piktúráját, tud­ják róla, hogy szűrőként működteti érzelmeit. Soha nem tudta és nem is akarta kivonni magát a természet ha­tása alól. Soha nem akarta cserben hagyni sem a látványt, sem a látás által keletkezett emóciókat. Tevé­kenységére tökéletesen illenek a köl­tő szavai (O. Paz): „Amit látok, az teremt engem”. Képei láttán felvidul a néző szeme, a megszokottság sövény kerítése mö­gül csapatostul rontanak elő az érzel­mek. Kaposváriné Mihályi Mária az ösztönös ráérzések leple alatt mind több átgondoltságot enged be festői munkásságába. Az erőt nem duz­zasztja agresszivitássá, a lírai meg­hatottság és alázat nem kicsinyül le alkotói meghunyászkodássá. A ko­­morabb színhangulatú táj vagy csendélet képein is minden néző megtalálhatja a derűs színek oldalki­járatát. Nem többet és nem keveseb­bet akar, minthogy képein a rejtet­tebb arcát mutassa fel- és meg a ter­mészet. Olajjal festett képei szép pél­dái a korlátok közé szorított harmó­nia kifejezésének. A bájos könnyedt­séget és a szorongatóbb érzéseket su­galló színek egymást jól kiegészítve törekszenek a képi egység érvényre jutására. Kaposváriné Mihályi Mária első­sorban rajztanárnak vallja magát. Maximálisan épít a gyerekek képze­let- és fantáziavilágára. Tisztában van a használatos anyagok és eszkö­zök inspiráló voltával. Tanítványai megkapják a nevelőtől azokat a „be­segítéseket”, melyek életre keltik alakító, megformáló és leképező kedvüket. Akár jelképes értékűnek is tekinthető az az eljárás, hogy az isko­la auláját elhagyva (itt látható a ne­velő kiállítása) a legtehetségesebben dolgozó tanulók munkái kaptak he­lyet ízléses és igényes kivitelezés­ben. Szenti Ernő Bővülnek a turisztikai lehetőségeink Forintért utazhatunk Lengyelországba is?! Mint ismeretes, a vojt KGST- tagországok 1991. januárjától - a turizmusban is - a konvertibilis el­számolásra tértek át. így az idén már a magyar turisták csak „ke­mény” fizetőeszközzel (az évi 50 dolláros, nevetséges kerettel) utaz­hatnak a környező volt szocialista országokba, Csehszlovákiát kivé­ve. Prágával ugyanis sikerült idő­ben kölcsönösen kedvező, forint­elszámolásos megállapodást kötni e téren is. Petronyák László országgyűlési képviselő (Szolnok, 4. sz. vk.) ettől indíttatva intézett közérdekű kér­dést nemrég a pénzügy­­miniszterhez. „Miért nem kötöttek még a csehszlovákhoz hasonló pénzügyi megállapodást a lengye­lekkel, tekintettel arra, hogy a zloty konvertibilissé vált?” A válasz részleteiről érdeklőd­tünk, mivel azt írásban kapta meg a képviselő. A következőket mon­dotta el erről: Kérdésemre a Magyar Nemzeti Bank elnöke részletesen tájékoz­tatott az eddigiekről, a tárgyalások alakulásáról, a kedvezőnek ígérke­ző kilátásokról, melyeknek lénye­ge a következő: tény, hogy köl­csönösen kedvező elszámolási megállapodást eddig csak a cseh­szlovák féllel sikerült létrehozni. Szovjet, román és bolgár viszony­latokban ennek megkötését első­sorban a nemzeti valuta adott or­szágon belüli rendkívül korlátozott felhasználási lehetősége akadá­lyozta. A lengyel szakértőkkel a múlt év decemberében folytatott újabb tár­gyalások eredményeként remény van arra, hogy március-április hó­napban velük is sikerül egy, a cseh­szlovákokkal kötött egyezmény­hez hasonlójellegű megállapodást létrehozni. Ennek alapjául szolgál, hogy a hazai turisztikai igény je­lentős, a lengyel beváltóhelyek pe­dig jelenleg is vásárolnak forintot, és a magyar kereskedelmi bankok­nak is lehetővé válik hamarosan a zloty érdekeltségi (piaci) alapon történő forgalmazása. (Korábban az MNB készletében lévő, irreáli­san magasan értékelt lengyel fize­tőeszközöknek a partnerbankkal történő elszámolásáig ezt nem tart­juk kívánatosnak.) így a Lengyel Nemzeti Bank és a Magyar Nemzeti Bank között bankjegybeviteli megállapodás megkötésével lehetővé tennénk az állampolgárok számára, hogy a ke­reskedelmi bankok által piaci ala­pon forgalmazott nemzeti valutát - bizonyos összeghatáron belül - le­gálisan bevihessék egymás orszá­gába. Úgy tűnik, a Lengyel Nem­zeti Bank hajlandó egy ilyen meg­állapodásra, még a turistaszezon beindulása előtt. A Lengyel Nemzeti Bank érde­keltsége esetén ez az egyezmény fizetőeszköz-csere (készpénz- és utazási csekk) megállapodással egészülhetne ki a két központi bank között, ami gyakorlatilag a magyar állampolgárok korlátozás­­mentes zlotyellátását biztosít­hatná. Ezzel lehetővé válik, hogy a magyar állampolgárok hamarosan forintért (és nem dollárért) utaz­hassanak Lengyelországba is - üdülni, tárgyalni, ügyeiket intézni! L. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents