Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-25 / 70. szám

1991. MÁRCIUS 25. Sportextra 13 Csupa kuka duma Új nyár, új fürdőruha - vallják a divattal lépést tartó höl­gyek. Valahogy így vagyok én a szilveszterrel. Olyankor ren­díthetetlenül abban reménykedem, hogy a fordulónaptól kezd­ve varázsütésre megváltozik honi futballunk. Az újévi lapok hasábjain dülledt szemekkel, kitartóan keresem a vágyaimat igazoló nyilatkozatokat, melyek szerint január elseje volt a ha­tárkő, és mától kezdve azt mondjuk: új életet kezdtünk, jelsza­vunk az igényes szakmai munka, a teljesítmény szerinti bére­zés és a kifogástalan menedzselés. No nem. Beismerem, megint csalódtam az új esztendő nyi­tányán. Sőt, tavaszig sem tört meg a több évtizedes „jég”, pe­dig szegény Mátyás mindent elkövetett. Az általam elképzelt pálfordulás helyett tovább tart a szakmai köntösbe öltöztetett kapitányi típusdumák „eladása”, pedig válogatottunk igen ne­héz Eb-selejtezők (Ciprus, Szovjetunió, Olaszország) előtt áll. Persze lehet, én tévedek, mert a szövetségi kapitány már a kö­vetkező világbajnokságra keresi álmai csapatát. Hogy kereste, abban nem lehet kételkedni, hiszen az indiai zsíroskenyér-túra után Dél-Amerikába is elvitte itthon javában alapozó fiait, igaz, némi dollárban (állítólag hetvenötezer, sokáig nem volt tisztázott) mért zsebpénz fejében. De az is igaz, hogy a klub­edzők ezt zokon vették közvetlenül a magyar bajnokság meg­kezdése előtt. Már csak azért is egyetértek velük, mert ugye a nemzeti tizenegy kudarcait bevett szokás a bajnokság ala­csony színvonalával „kibekkelni”, magyarul a felelősséget az egyesületekre hárítani. Arról nem beszélve, hogy a „Szőke Szikla” az elmúlt napokban meglátogatta idegenlégiósainkat azzal a nem titkolt szándékkal, hogy figyelembe vegye őket a szerdai, spanyolok elleni barátságos meccsen. Nyilatkozata szerint valamennyien kitűnő formában vannak, edzőik áradoz­nak róluk, csak éppen kezdőcsapataikba nehezen tudnak be­kerülni néhányan. Nem baj, Spanyolország ellen harmincezer dollárért jók lesznek. Ezek szerint hiába próbált ki kapitá­nyunk a két év eleji túrán számtalan itthoni ifjút, és tömte a fe­jüket buzdító nyilatkozatokkal, jönnek a légiósok. Létszámuk (hét) megközelíti egy kezdőcsapatét. Játszani tudásuk alapján (?) természetesen ők fognak, a túrákon „beetetettek” közül pedig jó, ha némelyeknek a kispadon jut hely. Ha ott sem, ma­rad a Magyar Kupa következő fordulója és a hazai bajnokság, amelyre ezután is mindent rá lehet majd kenni. Talán majd jövőre másként lesz. (ni) V_____________________J Ahol a nyúl együtt indul a medvével A példakép Sylvester Stallone Nem adta fel, (öt)tusázott tovább (3.) 1956, Melbourne - és ami utána történt Szolnokon a Tiszai igetben a Testedző és Szabadidős Egye­sület erőemelő-versenyt rende­zett. Lám, még a neve sincs kita­lálva a sportágnak, annyira új. Erőemelő - hát azért a fiúk nem erőt emelnek, legalábbis ha a súlyemeléssel való párhuzamra gondolok. Mindenesetre a tisza­­ligeti faházban - a közterület­fenntartó egykori helyén - az el­ső ilyen szolnoki rendezvényen számtalan kíváncsiskodó fiatal bizonyította, hogy a domborodó izmoknak és a dagadó bicep­szeknek igenis él és virul a kul­tusza. A színrelépők jobbára test építők, így igazán vállas és ro­bosztus gyerekek voltak. Az éledező sportág népszerűsége alighanem abban rejlik, hogy a lebonyolítás pergő ritmusú, a Képünkön Török Imre a súlyok­hoz méltó, hatalmas csatakiáltás­sal áll föl a guggolásból. A vállát 220 kilogramm nyomja. (Fotó: Novák) mozdulatsor nem kíván különö­sebb iskolázottságot - van gug­golás, fekve nyomás és felhúzás -, így bárki az induló helyébe képzelheti magát. Egy dolog számít: a nyers erő. De az na­gyon! Ami pedig a rendezést il­leti, a nyúl együtt indulhat a medvével. Eredményüket mondjuk az adózáshoz hasonló­an - egy táblázat segítségével minősítik: a testsúlykilogramm­ra eső felemelt teher összeveté­se dönt, így nyerhet a húszkilós gyerek is a kétmázsással szem­ben. Szerény megítélésem sze­rint a legtöbb kurázsi a mezőtú­ri Török Imrébe szorult, aki mindössze 17 és fél éves, és igazán tiszteletet parancsoló tár­csákkal birkózott még akkor is, ha az övénél jóval vastagabb izomkötegek is akadtak a te­remben. A tizenöt induló közül nyolc volt a felnőtt és hét az if­júsági, ketten a kezdősúlyt sem emelték meg. Két nő is kacér­kodott e férfias sportággal - bár a fene se tudja, ma már van-e értelme nemek szerint kategori­zálni -, ám az utolsó pillanatban visszaléptek. Molnár Pál, a Szolnoki TSZE „erőfelelőse” azt ígérte, rendszeressé teszik az ehhez hasonló küzdelmeket. Egy biztos, közönsége lesz a versenyeknek! Eredmények: Felnőtt: l. Kapás István (Szolnok AIRO­­MEN), 2. Szabolcsi Károly (Kisújszállás), 3. Lovas Sándor (Mezőtúr). Ifjúsági: 1. Török Imre (Mezőtúr), 2. Lévai László (Mezőtúr), 3. Sárkány Zoltán (Kisújszállás).-pb-1956 októberében nagy volt a zűrzavar. Az utazás bizonyta­lanná vált. A magyar csapat Prágában találkozott. Ott dön­tötték el, hogy részt vesznek az olimpián. Október végén meg­alakult a magyar olimpiai csa­pat forradalmi bizottsága, ami­be a legdemokratikusabb esz­közökkel beválasztották Bene­dek Gábort. A bizottság határo­zatba foglalta: 1. Egyetért a szabad Magyarország törekvé­seivel. 2. Megszakít minden kapcsolatot a szovjet sportolók­kal. Melboume-ben nagy szim­pátiával fogadták küldöttségün­ket. Kilenc aranyérmünk az ak­kori helyzetben csodálatos tel­jesítmény volt. Az öttusacsapat szereplése azonban elmaradt a várakozástól. Csapatban IV. hely, egyéniben Benedek Gá­bor révén VI. hely. Benedek Ferenc az olimpián edzőként vett részt. A magyar csapat ka­landos körülmények között - már aki hazafelé vette az irányt - ért haza. A két Benedek fiú mindenesetre visszajött. Gábor visszavonult, követte fivérét, edző lett. 1958-ban viharos gyorsasággal megszüntette munkaviszonyát. Elkezdődött kálváriája az ’56-os forradalmi bizottsági tagsága miatt. A dön­tést különösebb indoklás nem követte, csak papírra vetett, száraz tények maradtak. Élnie kellett valamiből. Eladta a vi­lágbajnoki címért kapott lovat, amiből lehetett, pénzt csinált, és szikvizesként kezdett dol­gozni. A Sport Érdemérem arany fokozatával (1952) és Munka Érdemrenddel (1954) kitüntetett sportoló szódásként volt kénytelen dolgozni. Néha még Csepelre lejárt vívni, ’59- ben elindult a Karvázy-emlék­­versenyen. A versenyt 1959. november 22-án rendezték. A Hétfői Hírek tárgyilagosan tu­dósított az eseményről. A no­vember 3-i Népsport tudósítás (a cikk szerzője: S. Lajos) már hűen tükrözte a kor szellemét. Tisztességtelen módon tett tönkre egy, már amúgy is félre­állított embert. Benedek Gábor nem kapott lehetőséget a véde­kezésre. (Erre csak 1991. febru­ár 5-én került sor, amikor a Nemzeti Sport leközölte a szer­kesztőséghez írt nyílt levelét.) November 3-a után beindult a megtorló adminisztráció. No­vember 5-én a Csepel kizárta a vívószakosztályból, az MTST örökre eltiltotta a sportolástól, majd november 27-én a sport­­hivatal visszavonta az ’52-ben és ’54-ben kapott kitüntetéseit. Erős akarattal küzdött tovább. Ekkor már nős volt. Vállalko­zása tisztességes, de szerény megélhetést biztosított család­jának. Házasságából (felesége Heim Pál unokája) két gyerek született, egy lány és egy fiú. A sors még tartogatott számára meglepetéseket. Kislánya sú­lyosan megbetegedett. A leuké­mia gyógyítására csak külföldi gyógykezelés nyújthatott re­ményt. Erre családi kapcsolatok révén 1969-ben nyílt lehetőség. Az állam „nagylelkűen” enge­délyezte a kiutazást, az akkori magyar „módi” szerint. A fiát nem vihette magával, a kisfiú élő zálogként Magyarországon maradt. Az orvostudomány saj­nos tehetetlen volt. A kislány szervezetét véglegesen legyűrte a kór. Benedek Gábor úgy dön­tött, hogy nem tér haza. A kö­rülmények kényszerítették erre a lépésre. Vissza kellett fizetni a gyógykezelésre felvett köl­csönöket. Sokadszor kellett újrakezde­ni. Keményen dolgozott, hogy talpra tudjanak állni. 1971-ben kopogtatott ajtaján a német öt­tusaszövetség képviselője, edzőnek kérték fel. A waren­­dorfi öttusaközpontban dolgo­zott, közmegelégedésre. Az SZK öttusasportja a hetvenes évek közepétől figyelemre mél­tó eredményeket ért el, amiben része volt Benedek Gábornak is. Legismertebb tanítványai: Belmann és Zimmermann. Fő­leg junior korosztályban voltak sikeresek, de felnőtt világverse­nyeken is értékes helyezéseket értek el. Gábor 1984-ben láto­gatott haza. Útja során felkeres­te Tiszafüredet. Félévszázados emlékek elevenedtek fel. 1990- ig aktívan dolgozott, ekkor ment nyugdíjba. Feri bácsi a jó testvér büszkeségével mutatta a német újságot. 1990. május a dátum. A cím: Búcsú a nagy mestertől. A fiatal német öttu­sázók között egy egyenes tartá­­sú, nyílt tekintetű, ősz hajú sportember áll. Ő Benedek Gá­bor, Tiszafüred egyetlen olim­piai bajnoka. Nincs benne bosszúvágy, nem követel elég­tételt Az élet tanította meg er­re. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal 31 év után rehabi­litálta. A hivatal elnökének el­őterjesztését Göncz Árpád hagyta jóvá. Tudom, hogy 1991. jnius 21- 24-e között ismét hazajön. Bor­bély Imre, a tiszafüredi sport­csarnok vezetője már szervezi az élménybeszámolót és az öt­tusa-történeti kiállítást. Remé­lem, hogy addig már nem jön közbe semmi. Kedves Benedek Gábor! Vi­szontlátásra Tiszafüreden! ’’Minden felett a hit vezet S igaz szív, tiszta szándék Ocstnány, aki híreszteli, hogy Hamis úton járnék” (Ulrich Von Hutten: Új dal) (Vége) Percze Miklós BEK-szereplés előtt a MÁV MTE Bajnokcsapatok Európa Kupája szereplésre ké­szülődik a Szolnoki MÁV MTE gárdája! Nem fan­tasztikus? De még mielőtt bárki tévhitbe vagy csalfa álomvilágba ringatná el magát, tisztázom az esetle­ges félreértéseket: ezúttal az egyesület női atlétáiról esik szó. A dolog ott kezdődött, hogy a tavalyi évben egy­re simább úton haladt a szakosztály szekere. Oly­annyira, hogy a szeptemberi országos bajnokság pontversenyében valamennyi csapatot megelőzve (még az etalonnak számító Bp. Honvédőt is három ponttal) az első helyen végeztek. Ezek után automa­tikusan adódott a lehetőség, amennyiben vállalják az önköltséges alapon való részvételt, ám legyen. Per­sze egy ilyen sanszot hogyan is lehetne kihagyni? Akkor, amikor városunkból még soha egyetlen sportág egyetlen csapata nem vett részt ilyen rangos küzdelemben. De még ha megyénkre bővíteni is a kört, elegendő az egyik ujjam ahhoz, hogy megszá­moljam a Lehel SC jégkorongozóit, akik ugyebár a tavalyi bajnokságban elért első helyezésük megér­demeltjutalmaként szerepelhettek Bolzanóban. A szponzorok segítségnyújtásából, úgy tűnik, egyre közelebb kerül - mind időpontban, mind a realitást tekintve - a spanyolországi Alicante, a júni­us eleji verseny színhelye. Mint Balasi Péter vezető edző elmondta, a nemzetközi szereplést kihasználva színes műsorfüzetet jelentetnek meg, amelynek ol­dalain bemutatkozik a város Spanyolországnak, s a viadalon keresztül egész Európának. Persze az sem mellékes, milyen esélyekkel vág­nak az útnak atlétahölgyeink. Előreláthatólag tizenöt csapat veszi fel a küzdelmet, s a tervekben az szere­pel, hogy a mezőny első felében végezzenek. A múlt évi döntő során a kupát 1990. legjobb női atlé­tájának, a 200 méteres síkfutás újdonsült fedett pá­lyás világcsúcstartójának, Merlene Ottey-nak klubja nyerte el. Az egynapos viadalra (diadalra?) való tekintettel -Vetési Edit gerelye is spanyol földre készül duplázásra nem túlzottan adódik lehetőség - a mie­ink is erősítéssel próbálkoznak. A tervek szerint a debreceni távolugró. Fekete Ildikó, valamint a sze­gedi 800-as Szabó Erzsébet csatlakozik majd ideig­lenesen a MÁV MTE-hez. No, de az indulásig még csaknem két hónapnyit kell lapozgatni a naptárokon, tervezgetni, álmodoz­­gatni s edzeni (nem edzegetni)! (kocsis) NB IH-as női asztalitenisz-mérkőzé­sen a Volán Rákóczi 10-6-ra legyőzte a Szentendrei Petőfi SC-t. A szolnoki találkozón Padányi Bea nélkül is (kéz­törést szenvedett) sikerült visszavágni a Duna-partiaknak az ősszel elszenve­dett vereségért, és ezzel a volánosok a Mednyánszky-csoport negyedik helyé­re jöttek fel. A százszázalékos teljesít­ményt nyújtó Juhász Erika és Farkas Klára mellett Árkosi, valamint Szabó egy-egy győzelmet szerzőt. Törökszentmiklóson úszószakosztályt alapított Katona Ferenc elektronikai és idegenforgalmi magánvállalkozó. Az edzői és szakosztályvezetői szerepkört Kocsisné Török Ágnes testnevelő tölti be, aki kiemelt feladatként kezeli a jövő­ben az általános iskolák tanulóinak okta­tását. Túrke vén az uszodai lehetőségek jobb kihasználása érdekében a rhegyei úszószövetség képviselői tárgyalásokat folytattak a Ványai Ambrus Szakkö­zépiskola vezetőivel, aminek hatására még ebben a negyedévben megalakít­ják az iskola DSE úszószakosztályát. A sportcsoport támogatása miatt a szö­vetség Túrkevén rendezi meg a soron következő utánpótlás csapatbajnoksá­got, továbbá egy vízilabda-bemutató­val szeretnék fokozni az érdeklődést a városban. Kitűnő időben, jól előkészített pályán rendezték meg Jászberényben a városi sportfelügyelőség utánpólás labdarúgó­tornáját. Az 1978 után született gyermek­ekből álló csapatok - Jászberény, Szol­nok, Gyöngyös, Eger, Heves - kitűnő mérkőzéseken bizonyították rátermettsé­güket, s azt, hogy tehetségekben továbbra sincs hiány. A torna végeredménye: 1. Szolnoki MÁV MTE, 2. Jászberényi Diákválogatott, 3. Heves, 4. Eger, 5. Jászberényi SE, 6. Gyöngyös. Nagy sikerű duatlonverseny mező­nye rajtolt Jászberényben a hűőögép­­gyári lakótelepről. A helyi nevezőkön kívül szolnoki, újszászi, tápiószelei próbázók is megmérték magukat futás­ban és kerékpározásban, öt korcsoprt­­ban. Győztesek: II. korcsoport, leány Bagi Nikolett, fiú: Palla Szilveszter. III. kcs. leány Nyíri Katalin, fiú Tóth János. IV. kcs. leány Baranyi Szilvia, fiú Krasnyánszky Krisztián. V. kcs. le­ány Nagy Adrienn, fiú Légrádi Attila. Felnőtteknél Eszesné Vas Éva és Ko­vács Koméi érkezett elsőnek a célba. Könnyen előfordulhat, hogy Diego Maradona (30), az argentin labdarúgás fenegyereke ismét magára ölti hazája cí­meres mezét. A hír kissé meglepő, hiszen a Nápolyban profiskodó sztár még tavaly nyáron lemondott a válogatottságról. Igaz, azóta történt egy s más az argentin szövetség háza táján is: például Carlos Bilardó szövetségi kapitányt december­ben Alfió Basile váltotta fel, aki kijelen­tette: - 70-80 százalék esélyt látok Mara­dona szerdai játékára a brazilok ellen Bu­enos Airesben. Súlyos tragédiát okozott Franciaor­szágban a meggondolatlanság. Edzés közben öt fiatal (18-22 évesek) kajakos az Argcnton vizébe fulladt azért, mert nem voltak kellően felkészítve azokra a veszélyekre, amelyek ezzel.a sport­ággal járnak, különösen a gyors folyá­sú hegyi vizeken. Gallov Rezső helyettes államtitkár az OTSH elnöke Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyébe látogatott. Mindkét helyen alkalmat kapott arra, hogy találkozzon a megyék sportszerve­zeteinek vezetőivel, a diáksport irányítói­val és véleményt cseréljen a sportélet ak­tuális kérdéseiről. Ferenc és Gábor (jobbról) visszatalált a szülői házhoz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents