Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-25 / 70. szám
1991. MÁRCIUS 25. Sportextra 9 Szolnoki Olajbányász Tóth Zoltán csapatkapitány: - Hajtós meccs volt. Az első félidő végén rosszul nyúltam a labdához, és kifordult az ujjam. Az orvos rögtön visszahúzta. Úgy néz ki, egy hét alatt rendbejön, és a ZTE ellen használhatom. Berkics László:1 A mérkőzés előtt óriási feszültség uralkodott a csapatban. Egy kicsit el lehettünk fehéredve. Én is nagyon ideges voltam, ez játék közben oldódott csak. De a végére azért bejött. Andrej Tyubin: - Most nem nagyon fáradtam el. Az előző, körmendi meccsen viszont annál inkább. Most szépen bejöttek a dobások, a triplák is. A nagy adok-kapókban kihúztam egy személyi hibával. Rasid Abeljanov: - Jól sikerültek az improvizációink. Azt különösen szeretem, amikor a hátam mögött húzom középre Tóth Zolinak a labdát, és ő a centerposztról dob kosarat. Az edzéseken akár ötvenszer is megcsinálom a horogdobást. Nagyon szeretem, ez a specialitásom. Most kétszer találtam be így, egymás után. Tóth Attila: - Nem is vettem észre, hogy én dobtam a századik és a százegyedik pontot. Csak a különbséget figyeltem. Végig eufórikus állapotban voltam. Az dönthetett a javunkra, hogy mindenki hozta a legjobb formáját. Ilyen egyéni teljesítményekkel nem lehet kikapni. Kmézic Zorán: - Számítottam rá, hogy a pályára kerülök, Rasid helyett általában én állok be. A csapatnak negyven percig küzdeni kellett ezen a találkozón. Az utolsó két-három percben voltunk csak biztosak abban, hogy nyertünk. Horváth Imre: - Véleményem szerint a bírók nagyon korrektül vezették a meccset. Nem sokat tévedtek, ha mégis, akkor sem mindig az egyik csapat javára. Én végig bíztam a győzelemben. Az első perctől kezdve vezettünk, szerintem sima ügy volt; Kiss Péter: - Felemelő érzés volt ekkora szurkolótábor előtt küzdeni. Megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból. Az ifimeccsen, amikor pályán vagyok, azért kevesebben ülnek a lelátón, most lámpalázas voltam egy kicsit a szokatlan helyzet miatt. Judik Béla: - Nagyon nagy dolgot műveltünk itt. A közönség is sokat segített. Én már vettem részt néhány ilyen mécsesén, de itt, Szolnokon egész más a hangulat. A sok jó egyéni teljesítmény mellett az döntött, hogy nagyon együtt volt a csapat. Persze, ilyenkor minden gyönyörű. Boldogok vagyunk. Bede Miklós: - Csodálatos és felemelő érzés volt a kispadon is végigülni a mérkőzést. Nagyon várok arra a percre, amikor a pályán is bizonyíthatok. Óriási lesz ilyen elődök, példaképek után játszani. Rezák László - Ilyen közönség előtt más eredmény nem is születhetett. Gratulálok a fiúknak. ÍGY LÁTTÁK ŐK Kosárlabda NB I - rájátszás a döntőbe jutásért Aranykapuban a kosarasok Szolnoki Olajbányász-Körmend Hunor 115-95 (62-49) Szolnok, 4000 n„ v.: Toók, Váradi Olajbányász: Tyubin 42/18, Abeljanov 11, Tóth A. 24/12, Tóth Z. 5/3, Berkics 24. Csere: Kmézic 4, Horváth 4, Kis P. 1, Judik. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc. Körmend: Bell 33/6, Szájer 5/3, Zsebe 20, Hódi 6, Molnár 1. Csere: Érsek 12/9, Kardos 3/3, Véha 10, dr. Forray 2, Szekeres 3/3. Edző: Patonay Imre, Fodor Péter. Kipontozódott: Szájer a 20., Hódi a 29., Abeljanov a 31., és Molnár a 32. percben. Az eredmény alakulása: 5. p.: 14-11; 10. p.: 27-19; 15. p.: 45-33; 25. p.: 76-57; 30. p;: 88-69; 35. p.: 101-84. Két héten belül immár ötödik - s egyben utolsó - alkalommal néztek farkasszemet egymással a döntőbe igyekvő csapatok. Hazai mérkőzéseiket eddig egyformán hibátlanul vették, így a bajnoki táblázaton előrébb végzett szolnokiak rendezhették a végső összecsapást Rezák László: - A hazai pálya előnyét ki kell használnunk, közönségünk megérdemli, hogy bajnoki döntőt láthasson. Patonay Imre: - Itt már nem lehet taktikázni, aki tovább akar lépni, annak kockáztatnia kell. A csapatok bemutatása előtt Kékesi István, az Olajbányász szakosztályvezetője egy óriási méretű piros-fekete zászlót adott jutalmul a „B-középnek”, az elmúlt esztendőben tanúsított sportszerű szurkolásáért. A riói karnevált megszégyenítő hangulatban csak a játékosok voltak szótlanok, szinte valamennyien falfehér arccal végezték a bemelegítést. Még a rutinos, sok nagy csatát megélt Abeljanovon és Belien is látszottak a feszültség jelei. A feldobás után azonban megszűnt a lámpaláz, szédítő iramban vetették magukat a küzdelembe. Gyorsan kialakultak a párok, Berkicset Hódi, Tyubint Zsebe, Tóth Attilát Bell követte mindenhová, és viszont. Szó szoros értelemben játszott az Olajbányász, mindig volt egy szabad ember, akinek már csak a ziccert kellett értékesíteni. A gyenge védekezés következtében sorra szedték össze a hibapontokat a játékosok, ezért néhányuknak idő előtt befejeződött a rangadó. Tyubin ismét szenzációs teljesítményt nyújtott, de nem sokkal maradt el tőle Tóth A. és Berkics sem. Rövid pihenő után ott folytatódott a majális, ahol az első félidőben véget ért. A hazaiakat fűtötte a visszavágás vágya a csütörtöki fiaskóért, ezért pillanatnyi lazítást nem engedélyeztek maguknak, s természetesen ellenfelüknek sem. Fokozatosan elhúzott az Olaj, és tomboló közönsége támogatásától hajtva háromszámjegyű győzelemmel biztosította helyét a fináléban. Mikor a játékvezetők lefújták a találkozót, a nézők beözönlöttek a pályára, vállukra emelték kedvenceiket, így köszönve meg a csodálatos estét, amit a szolnoki kosaras fiúk varázsoltak a csarnokba. (GJ) Körmend[ Hunor Zsebe: - Idegenben nem tudunk játszani. Az első félidőben rosszul védekeztünk, s utána már csak apasztani voltunk képesek a hátrányt. Tyubin persze most is hozta magát, minimum ötven százalék a szerepe abban, hogy a Szolnok döntős. Arra készültünk, hogy majd jön az egész vezérkar, s a bírók nem „segítenek be”. Erre jól elfujták a nótán.kat. A ZTE-sek is megmondták: mióta Toók jár Szolnokra vezetni, itt nem terem babér. Abeljanov és Tyubin valóságos kötöttfogású birkózók, ennek jóformán nyoma sem volt a táblán. Húsz pont semmi esetre sem volt reális különbség, héínyolc talán. Hiába, Bell nélkül nem megy. Nagyszerű volt a hangulat, élveztem nagyon. Voltak szurkolók, akiket már szinte kerestem a nézőtéren. Jó ilyen közönség előtt játszani.... Az Olaj még nem volt bajnoki döntős, állítólag most ő lett a soros. A szövetség egy maffia! Bell: - Ha-ha-ha . . . Hello! (Nem volt hajlandó nyilatkozni.) Szájer: - Ha fennmaradok a pályán, talán . . . Talán. Sajnos ilyen kicsinek teremtődtem. Mindenüvé odaférek, s amint hozzáérek ezekhez a megtermett gyerekekhez, befújják. Igaz, véletlenül lekaptam egyszer-kétszer a Kiss Petit, s már azon vettem észre magam, hogy a kispadon ülök. Molnár: - A meccs egyik áldozata lettem. Szerintem az ötből csak egy volt fault. Hódi: - Többek között rajtunk is múlott a mérkőzés. Ha a második félidő közepén mi vezetünk 10-15 ponttal, tikkor mi nyerünk, még itt, az oroszlánbarlangban is. Ez ilyen dolog. Mindenképpen győzni akartunk, de a meccs formaság lett. Korrekt bírókkal talán... Dr. Forray: - Szerintem Szolnok nyert ma, és nem a bírók, de közel sem ennyivel. A második félidőben már nem engedték a fiúk, hogy följöjjünk. Az tény, hogy jobb csapatjátékot játszottak a hazaiak, náluk végig öt játékos volt a pályán, mi inkább a kétszemélyes munkát erőltettük. Nem lett volna szabad megengedni azt sem, hogy a Szájer kipontozódjon már az első félidőben. Kardos: - Csatlakozom, ma jobb volt az Olaj, de kicsit „alájuk tettek” a bírák. Berkics Laci, akinek őrzője voltam, tényleg jó játékos, de most sokat elnézett a hazai pálya ellenére. „Elkövettem rajta” négy hibát az ítélők szerint, pedig jóformán hozzá sem nyúltam. Érsek: - Egy egész évet készültünk azért, hogy most elvegyék tőlünk ezt a mérkőzést és a bajnokságot. Foggalkörömmel küzdöttünk, főleg az elején, de itt ma néhányan ellenünk voltak. Föl is húztak rendesen, bár én a második félidőt jószerivel végig ültem. Véha: - A sok kipontozódás miatt többet voltam a pályán, mint máskor. Érzésem szerint ma itt a Szolnoknak kellett nyernie. Ha mi kezdjük otthon a rájátszást, most mi örülhetnénk. A körmendiek azért az öltözőből üzenik: ha már bejutottak ezek a srácok, legyenek is bajnokok! No comment. téesj (BCS)
