Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-23 / 69. szám
12 Humor 1991. MÁRCIUS 23. Az új bankó Látták már az új ötezrest? Nem a síkfutót, a bankót! Az atléta különben is perceken belül célba ér, és vége a versenynek. Megkapja a kupát, és mehet. De ez a bankó még most kezd majd futni, a kormány meg már előre megkapta a Kupát. Hogy ki fut majd és miért, azt még nem tudom. Meg hogy érdemes-e futni, amikor már megvan a Kupa . .. Azt sem tudom, volt-e előzetes doppingvizsgálat, mert ha nem, előfordulhat, hogy visszaveszik tőlük. Az olimpián is diszkvalifikáltak néhány atlétát tiltott doppingolás miatt. No, persze én tudom, hogy a mi kormányunk nem olyan. Véletlenül se sértenék meg a játékszabályokat. Mielőtt forgalomba hoznak egy-egy keserű pirulát, mindig megkérdezik tőle, hogy nem nagyon keserű-e. Sőt azt is megkérdezik, nincsenek-e mellékhatásai. A pirula elpirula, s büszkén vallja, hogy ő ugyan nem. Ha nem hiszik, próbálják ki. No igen, de hogyan? A vegyelemzés sokba kerül, meg kockázatos is, hiszen kiderülhet, hogy ez a pirula nem is az a pirula. Az állatkísérletek hosszadalmasak, és kétes értékűek. Végtére is a patkányaink elhagyták a süllyedő hajót, a macskák fölfalták a fehér egereket, a nyulakat eladtuk apportként egy vegyes vállalatnak, a disznókat levágtuk, a marháknak elapasztottuk a tejét, a nagy kutyákat meg védi az Állatvédő Liga. Mi marad hátra? Leszíjazzuk a beteget az ágyához, és belegyömöszöljük a pirulát. Ha még félóra múlva is élőnek látszik, jöhet a következő pirula. Hogy közben sokkosán rángatózik, és kinő a szőr a talpán? No de uraim, ki figyeli a talpát, amikor mi torokgyulladással kezeljük?! Szóval itt az új ötezres. Már előre érzem selymes tapintását, hallom távoli, halk zizegését. Merthogy mindig csak a távolból leshetem meg, és legföljebb megtapinthatom, de soha se kerül a zsebembe. Talán majd akkor, ha Ő is aprópénz lesz, mint a hajdani büszke százas vagy az ötszázas. Mert előbb-utóbb mindennek eljön az ideje. Jön a délceg tízezres, a pöffeszkedő ötvenezres ... De mikor jövünk mi, akiknek még az ezresekből se jutott elég? Nagy eleink most arról vitáznak az égi parlamentben, kit illet a megtiszteltetés, hogy arcképe a soron következő bankóra kerüljön. Kossuth és Széchenyi vitája frakciómegállapodással zárult. Petőfi megelőzte ugyan őket, de el is vérzett a követválasztáson. Dózsa még biztatja lázongó parasztjait, de azt suttogják a parlamenti folyosókon, hogy hamarosan telefonérmét csinálnak belőle. Hej, Rákóczi, dicső kuruc, érted is egyre kevesebb schillinget ad a labanc sógor... Deák az egyik várományos, hisz ő egyezett ki Béccsel. Jókai viszont elandalította a széplelkeket. Kodály is interpellál; Bartók már kapott bankót, neki miért ne járna? És sorban verik az asztalt a nagy szellemek. S míg bent a plenáris ülésen folyik a szócsata, kint a folyosókon Rózsa Sándor legényei dulakodnak az őrökkel. Pisze Matyi néhány papírlapot lobogtatva lohol a vezérhez.- Nízzed, Sándor, itt az inflációs csomagterv, mög a tízezres kópiája. Elvigyük?- Hí de csúf! - vonja össze szemöldökét Rózsa. Tödd le! Inkább mögyök Szögedre Veszelka Julishó. Ehhő képest még az is gyönyörűség... T. Ágoston László Viccturmix Bede István gyűjteményéből Tanács Botrány a családban. Az apa kiabál:- Végeredményben ki a család feje? Mit tegyek, hogy érvényesítsem az akaratomat? A kétesztendős Andris szerényen javasolja:- Kezdj hangosan sírni, papa! Késés- Kis úr, ezen a héten már ötödször késik el a munkából. Mit jelentsen ez?- Bizonyára azt, hogy ma péntek van! Csere Ejtőernyőket válogat a pilóta.- Remélem, ezek jó ejtőernyők - mondja. Mire a raktáros:- Ha nem működik, tessék visszahozni, kicseréljük. Pénztárca A stewardess az utasokhoz:- Néhány perc múlva landolunk Nápolyban, kérem, kapcsolják be jól a pénztárcájukat. Bátorítás- Kérem, pilóta úr, nagyon óvatos legyen, ma ülök először repülőn.- Ne tessék aggódni, nekem is ez az első légi utam! Fecskék Egy fecskerajt megelőz egy sugárhajtásos repülőgép.- Hogy ennek milyen sietős - jegyzi meg az egyik fecske.- Na hallod, hiszen ég a feneke! - hangzik a válasz. Nagyjavítás A szerelő miután átnézi a kocsit, így szól a tulajdonoshoz:- A benzin rendben van, minden mást ki kell cserélni! Igen- Be lehet menni ezzel a kocsival kilencvennel egy hajtűkanyarba?- Egyszer igen. (Internaitonal Harald Tribune) Imre, te édes! Csak ülök és viccelek ... ... És akkor egyszercsak megteremté az Úr a humort (úgy estefelé, a nyolcadik napon). Momentan nemcsak a rajongásig szeretett OTP, egyes emberek is sokoldalúak. Ha megengedik, egyet taglalnék is közülük. Az kétségtelen, hogy manapság egy konferanszié (tévébemondó) sokkal inkább lehet nemzeti hős, mint a bányász, aki saját leheletével magára maradtan vágja ki a rezet odalenn, nap mint nap. Nem csoda, ha a gyermek Déri Jánost, Kovács P. Józsefet vagy Mohai Gábort fogadja példaképéül. Ez a tömegkommunikációk korszakában megbocsátható félreértés, hiszen őket szenvedjük el estéről estére. Azért le kell szögezni gyorsan, tömegkommunikátorból is van sokféle: nagy és kicsi, tüllruhás és gyűröttes, rámenős és szelíd. Ám Antal(l) Imre mind közül kiválik. Örökkön örök. Jellem és jelenség. Az Ungarishe Woody Alan! Ja, és ezeregy arca van. Imre, a hamis, Imre, a komisz, Imre, a bohém, Imre, a színész, Imre, a kacér, Imre, a művelt. Aki ráadásul bevallottan rajong a komolyzenéért. Hát nem aranyos!? Lábai előtt hever az egész ország. Megbolondulunk egy-egy tréfájáért, amivel pedig tele van a szája az ebadtának. Bőrünkből bújunk ki, amint megáll velünk szemközt a képernyőn, illedelmesen köhint, és akkora marhasággá fűzi a szavakat, hogy a plafon reng a röhögéstől. Nemkülönben mellette a Kudlik. ... És akkor Imre egyszercsak elkezdett viccelődni. No nem komolyan, mint máskor, csak úgy, félvállról. Felcsapott reklámfigurának, a’la Compack! Megvásárolták ellenállhatatlan vigyorát, s kicsiny porceláncsészét illesztettek kacsójába. így Vitray Tómi és Rózsa Gyurka után ő is beszállt a reklámbusiness óriáskerekébe. Ehhez mérten csak annyi a dolga, hogy el kell sütnie alkalomadtán egy-egy „kibiztosított” poént. A forgatókönyv szerint nagyrészt szakállas, megkövült ékeket (kis jóindulattal - jó kis indulattal - klasszikusokat), amik már az özönvíz idején kimehettek a divatból. S a viccáradat kifogyhatatlan. Hoppá, zacc Imi! Tonettek és élére hajtott újságívek, diszkrét berendezés, korabeli színek és formák, penészes pösti kávéház... És a szellemes, utánozhatatlan Antal(l)-adomák. Mindig egy újabb! Ujjé, de jó nekünk! A Compack a maga módján meglepi a sanyargó magyarságot egy kis ingyen humorral, épp csak el kell tűrni. (Lehet, Klapka urat is ez sarkallta arra, hogy pénzét ingyenkonyhába fektesse? . . .) De vajon miért fészkelődik az emberfiába az érzés: megrendelésre nem lehet jóízű humort csinálni - hogy püffenjen a geg -, mert megrendelésre nevetni is nehéz. Ehhez az egyhez, hál’ istennek, még nincs szükségünk szponzorokra. ... És akkor egyszercsak feltűnt az omladozó falakon, az utak mentén a mélymagyar pusztában az ólajtónyi, új multireklám: Fogyassza! Őrölt jó! S róla valamelyik viccét megmosolyogván Antal(l) úr néz le ránk lenézőn. Idővel azon kaphatjuk rajta magunkat, hogy szívünkhöz nő e látvány, jó rajta megpihentetni sokat látott tekintetünket. S mikor este hazaérünk egy újabb nehéz nappal után, megvacsorázunk szépen, s megérintjük lágyan a távirányító selymes indítógombját. Elkészülni, vigyázz, start! - Jöhet az újabb bombapoén! Ha-ha-ha-ljak meg, ha értem! . . . Ha-ha-ha-llottam már valahol... técsi (Öböl-győzelem (La Republica) Moszkvai Vidám Park (Le Monde) (La Republica) Albán rendszerváltás (Le Monde)
