Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-23 / 69. szám
4 Nézőpontok 1991. MÁRCIUS 23. Szombati jegyzet A 2-es másodrendűt jelent? Hát ezt is _________ megértük! InB" 'íJÉWÉfe*. kaptuk a személyi szá- I munkát, és f- -f benne a vezető 2-est, mosolyogtam a női egyenjogúságot froclizó tréfákon. Es egy percig se hittem, hogy a 2-es azt jelenti, jelentheti, hogy mi csak az 1 -essel jelölt férfiak után következünk, másodrendű állampolgárok vagyunk... Ha most kapnánk meg a személyi számunkat, egyáltalán nem mosolyognék ezeken a tréfákon. Be se tudnák bizonyítani nekem, hogy a 2-es nem valamiféle célzatos szám ... Mikor kezdődött? Pontosan nem lehet tudni. De akárhogy is töröm a fejem, nem mondhatok mást, mint hogy a rendszerváltással szinte egy időben jött. Egyre nőellenesebb lett a hangulat, a közélet, a politika. Persze ha most az illetők - akik általában férfiak - meghallanák ezt, hevesen tiltakoznának. Hiszen a nézeteiket többnyire szépen csomagolva adták elő, a világért se akarták azt a látszatot kelteni, hogy nőellenesek, sőt mintha éppen a gyengébb nem érdekeiért szállnának síkra. Bár az abortusz szigorításával kapcsolatos vitákban ezt nagyon nehéz volt elhitetniük. Mondhatnám: lehetetlen. Mert abban a langyos kádári diktatúrában valahogy csak összeszedtek annyi információt a nők, hogy nem lehet átejteni őket. Tudják az istenadták - hogyne tudnák, hiszen közülük nem egy lett áldozat! -, hogy a Magyarországon kapható fogamzásgátlók nagy része nem biztonságos, vagy ártalmas az egészségre. Amikor próbáltak hangot adni véleményüknek, hogy ilyen életszínvonal és feltételek mellett mégse kellene az abortuszt szigorítani, megkapták a „gyilkos”, „önző”, „szívtelen” jelzőket. És valahol itt lett gyanús a dolog, hogy mégsem a nőkért történik mindez. Akkor lett gyanús, amikor kételyeikre indulatokat és legyilkosozást kaptak, nem feleletet és segítséget. Nem garanciát, hogy ha már megszülték gyermekeiket, föl is tudják nevelni - európai módon. Hiszen e felé a kontinens felé tartunk, vagy nem? Aztán jött a bölcsődék bezárásának, a férőhelyek csökkentésének ügye. Ki kérdezte meg a nőket, hogy ők mit szeretnének? Pontosabban, hogy mire kényszeríti őket a sors? Mert akkor ilyen válaszokat kaptak volna, mint például: ha a szakmámban haladni akarok, vissza kell mennem dolgozni. Vagy: szükség van otthon az én keresetemre is, mert az egyik fizetés elmegy a hitelek törlesztésére. Vagy: nem maradhatok távol a munkahelyemtől, ott kell lennem, bizonyítanom kell, mert félek, hogy ha három év után visszamegyek, kezembe nyomják a munkakönyvét. Milyen világban élünk? Ilyen világban. Csakhogy aki nem alkalmazkodik, az elpusztul. A robotoló, műszakozó nők nem szórakozásból lettek azzá. Csupán alkalmazkodtak. Pontosabban: próbáltak életben maradni. És most hiába, hogy kimúlt a rendszer, amely kitalálta a dolgozó nő és anya hamis ideálját, az életkeretek maradtak a régiek, a szocialista nőtípus maradt szocialista nőtípus - szocializmus nélkül. És akit nem a szükség, a kényszer, az életben maradás kíméletlen törvényei kényszerítenének a munkapadok mellé, az irodákba, annak meg igénye az értelmes tevékenység, életcélja, hivatása van. Unná magát a konyhában. Megint megerősödött ugyanis a nézet, hogy a nőknek a tűzhely mellett a helyük. Csak azt felejtik el a múltat lelkesen visszaálmodók, hogy lassan-lassan üresen kongó fazekak várják a fakanalunkat. Attól meg aztán végképp hajlandók eltekinteni, hogy az úgynevezett demokráciákban se kárhoztatják sütésre-főzésre az asszonyokat. Választhatnak: otthon maradnak, vagy sem. Sokan, amikor gyerekük iskolába megy, munkát vállalnak. A gazdag asszonyok meg jótékonykodnak, mert cél nélkül valahogy még Nyugaton se élet az élet. Itt vagyunk hát most, Európa középtáján, még reszkető lábakon álló demokráciánkban, és megint kényszeríteni akarnak bennünket. Míg az „átkos” szocializmusban munkát vállalni kényszerítettek, most a konyhába szeretnének száműzni. Diktatúra ez is, barátaim, csak most más irányba próbálnak terelni bennünket. És megint... megint egy árva szó se esik arról, hogy választhatnánk. Otthon maradhatnánk, dolgozhatnánk, gyereket szülhetnénk - aki akar, tízet, akinek meg úgy tetszik, egyet sem. Lehet, hogy amíg Európába menetelésünket hirdetjük fennhangon, stikában egy másik, sötétebh kontinens felé tartunk? Várom már, hogy „kitalálja” valaki: ha kilépnek a nők az utcára, fátyolozzák le az arcukat. Lakógyűlés a Széchenyin ____ A lakótelepi „csendélet” nem csendes élet Baj van a Gagarin Lakásszövetkezettel - a hír így érkezett szerkesztőségünkbe. És vele egy meghívó a K. Bozsó Károly út 18-26. számú házainak lakógyűlésére. A hír nem volt meglepő, hiszen közismert jelenség, hogy a lakásszövetkezetek és a lakótelepek lakói között sok a feszültség. De mi is a probléma a Gagarin esetében? A lakógyűlésen fillérre forintra elszámoltatták a Gagarin elnökét, Bóka Gábort. Az érintett lakóépület tavalyi gazdálkodásáról Mészáros Árpád, az intézőbizottság elnöke számolt be. Többek között elmondta, hogy az emelkedő költségeket - pl. víz-, villanydíj - takarékoskodással próbálták ellensúlyozni. Ugyanakkor még mindig észlelhető pazarlás - naponta lakásonként 666 liter vizet fogyasztanak. Voltak (vannak), akik nem fizetik a közös költségeket. A Gagarin a tartozások közel 90 százalékát behajtotta - letiltással. A lakók sokallták a havonként fizetett közös költség díját - az 1022 forintot. A Gagarin elnöke, Bóka Gábor is elismerte, hogy ez a költség sok, de ennyiből lehet fedezni a fenntartási, karbantartási munkákat, illetve felújítási alapot képezni. Az is fölvetődött, hogy más lakásszövetkezeteknél kevesebb a közös költség. Igen ám, de mások nem tartanak fenn karbantartó csoportot, mint a Gagarin. A vitából kiderült, hogy a közös költség - amely tízféle jogcímen fizetett összegből áll össze - csökkentésére nincs mód. A magas közös költség „titkának” egy része egyébként a lakók hozzászólásaiból is összerakható. Kiderült például, hogy sokan a pincékben nagy teljesítményű gépekkel barkácsolnak, terhelik a közösség villanyszámláját. Vannak lépcsőházak, amelyeknek fogyasztása duplája a többi lépcsőházénak. A magas vízfogyasztáson se lehet csodálkozni, hiszen sokan a ház előtt mossák autójukat. Megoldásként több javaslat is felmerült: pl. hogy lépcsőházanként fizessenek villanyszámlát, szereljenek fel vízórákat és a pincékben villanyórát, és a fogyasztást mindenki „nevesítve” fizesse. A lakógyűlésen fölvetett gondok másik része tipikus lakótelepi panaszlista volt: 9 éve beázó ebédlőről, penészedő fürdőszobáról, 8 éve nem működő elszívóról, csótányokról, tönkretett facsemetékről. Az is kiderült, hogy az itt lakóknak legalább annyi (ha nem több) bajuk van egymással, mint a lakásszövetkezettel. Mert nem mindenki tartja be a házirendet, napokig tart egy-egy névnapi buli, a lépcsőházat összefirkálják, kidobálják az ablakon a szemetet. Mint ahogy az egyik fölszólaló megfogalmazta: hiányzik az emberekből a tulajdonosi szemlélet. Jobban kellene vigyázni arra, ami a miénk. Ezt erősítette meg Bóka Gábor elnök is. Bár ő úgy vélekedett, hogy a súrlódások pozitívak is lehetnek, ha van hatásuk, ha segítenek feltárni, megoldani a problémákat. A lakógyűlés előtt megfogalmazódott, hogy mi lenne, ha az épület kiválna a Gagarinból, és önállóan gazdálkodna. Az emberek szerint ez azzal az előnynyel járna, hogy csökkennének a költségek. Amikor azonban Bóka Gábor némi ízelítőt adott abból, hogy mit is jelent egy lakóépület képviselete és ügyeinek intézése, a lakógyűlésen részt vevők inkább elgondolkodóknak, mint elszántaknak látszottak. Történt azonban elmozdulás is a holtpontról. Elhatározták, hogy - a közös költség csökkentésének reményében - próbálják növelni a bérbe adott helyiségekből származó bevételt. A vízórák fölszereléséig pedig nem négyzetméter után, hanem a lakásokban élő személyek száma szerint fizetik a vízdíjat. A hatvanas évek szemléltetőeszközeivel nem lehet eredményesen dolgozni A jövő útja az önálló intézményeké Egy település rangját nagyban meghatározhatja, milyen oktatási intézményeire lehet büszke. Ez az elv vezérelte 1957- 58-ban, majd 1984-ben azokat az abonyi embereket, akik a nagyközségnek középiskolát akartak. 1958-ban már működött a gimnázium Abonyban és 1980- ban szűnt meg. 1990191-ben a gép- és gyorsírás oktatásával párhuzamosan gimnáziumi tanulmányokat is lehet folytatni Abonyban. Az iskola elnevezése: Kinizsi Pál Gimnázium és Gép- Gyorsíró Szakiskola lett. Megszervezése után az igazgatói széket a tantestület által választott Fodor László, a gimnázium hajdani diákja foglalhatta el. A kora délelőtti órákban sűrűn csöng a telefon a gimnázium igazgatói irodájában. Sőt, egyesek személyesen érdeklődnek, hogy csemetéik hogyan juthatnának be nem túl kedvező bizonyítvánnyal is a gimnázium 1991/92-es tanévének első osztályába. Alig győz felvilágosítást adni a 37 esztendős igazgató.- Milyen végzettsége van? Hol dolgozott korábban?- Debrecenbetí, á Kossuth Lajos T udomány egyetem böl'csészkarának történelem-földrajz szakán végeztem, majd a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban tanítottam kilenc évig. Közben Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen a filozófia szakot is elvégeztem. 1985-ben a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán tanítottam filozófiát, etikát és Magyarország-történetet. 1987- ben az akkori abonyi nagyközségi vezetés hazahívott, hogy szervezzem meg újra a középiskolát Abonyban, és megbíztak az intézmény igazgatásával is. Fájó pontom volt, hogy megszűnt annak idején a középiskola, így örömmel vállaltam el ezt a feladatot. 1987-től két gépíróosztály, 1990-től egy gimnáziumi osztály indult az iskola falai között. A következő tanévtől is két gyors- és gépíró osztályt és egy gimnáziumi osztályt indítunk. Jelenleg öt osztály működik, jövőre 4 + 2. A kilencvenes évek közepéig négy-öt tantermes bővítést szeretnénk. A gyengébb tanulókat eltanácsoljuk, a gimnáziumi osztályba csak négyes-ötös érdemjegyű gyerekeket veszünk fel. A mostani első osztálynak 32 tanulója van. Levelező képzés is van a gimnáziumunkban. A jelenlegi tanulmányi átlag 3,9. Meg kell említenem, hogy matematikából és fizikából a leggyengébbek tanulóink; 4,2 jött ki földrajzból, de angolból és magyarból is kedvező az átlag.- Milyen elképzelései vannak a gimnázium jövőjét illetően? Visszakapja-e régi rangját a gimnázium, hisz a hatvanas évek derekán, a hetvenes évek elején sok értelmiségit kinevelt a Kinizsi?- Természetesen szeretnénk a gimnázium régi fénykorát elérni. Ennek első feltétele, hogy kiváló pedagógusokat szerezzünk, de a tárgyi feltételeket is javítani kell. A hatvanas évek szemléltetőeszközeivel nem lehet eredményesen dolgozni. Fel kell töltenünk, be kell rendeznünk a szertárakat, csekély a könyvállományunk is. Felelőtlen pazarlást folytattak az akkori vezetők. A korábbi igazgatónő, ahelyett, hogy a helyi napközi otthonnak, netán a községi könyvtárnak adta volna át a Kinizsi Pál Gimnázium értékes könyvtárát, a dunakeszi gimnáziumnak ajándékozta. Ily módon cserélt gazdát sajnos a biológia- és a kémiaszertár is.- Milyen fakultáció lesz a gimnáziumban?- Harmadik-negyedik osztályra alakul ki a gyerekek érdeklődése szerint. Valószínűnek tartom, hogy történelem, földrajz, idegen nyelv vagy gépírást tanulnak még a gyerekek fakultációként.- Annak idején úgy hírlett, hogy Önt választják meg polgármesternek ...- Volt alapja a hírnek. Az SZDSZ listavezetője voltam, s így polgármesterjelöltnek szántak, ugyanúgy nem titkolt polgármesterjelöltje volt az MDF-nek is. A legtöbb szavazatot kaptam, s el is terjedt a hír, hogy engem választanak meg polgármesternek. Sok álmatlan éjszakám volt emiatt, de végül is nem hagytam cserben a gimnáziumot. Amúgy is sok órám van, s ez összeegyeztethetetlen lett volna a polgármesteri hivatással. Ha a politikai pozíciót választom, megpecsételődött volna az iskola sorsa. Néhány embernek bizonyára csalódást okoztam ebbéli döntésemmel, de szerencsére Gajdos István barátom megtette ezt helyettem, s elvállalta a polgármesteri tisztet.- Mint az önkormányzati hivatal képviselő-testületének tagját, megválasztották Ónt az oktatási és közművelődési bizottság elnökének.- Igen, héttagú a bizottságunk, három óvoda, két általános iskola, a zeneiskola, a középiskola, ezenkívül a művelődési ház és a könyvtár tartozik a hatáskörünkbe. Valamennyi intézmény súlyos anyagi gondokkal küszködik. A régi épületek elavultak, csakúgy, mint az ósdi bútorzat. Több intézményben a személyi feltételek sem megfelelőek. Figyelemmel kísérjük az oktatási és közművelődési intézmények tevékenységét. Jogunk van anyagi és szakmai területeken is vizsgálatokat folytatni az intézményekben, adatokat kérhetünk, javaslatokat tehetünk az intézményvezetőknek. Javasoljuk, hogy a kisegítő iskola legyen ismét önálló, mert semmi sem indokolja, hogy a Somogyi Iskola tagozataként működjön. Javasoljuk a zeneiskola önálló bérgazdálkodási jogának megoldását, ugyanis a jövő útja az önálló intézményeké. Foglalkozunk a nagyközség sportéletével is. Jelenleg egy labdarúgó-, a férfi kézilabda- és a birkózószakosztály létezik a korábban oly nagy sporthagyományokkal rendelkező településen. További visszaesés várható a sportéletben, az anyagi feltételek biztosítása nélkül ez törvényszerű is. Ennek ellenére egyet tehetünk, becsülettel végezzük a munkánkat, a gyerekek, a fiatalok érdekében mindent meg kell tennünk. S talán néhány esztendő múlva valóban elindulunk az Európába vezető úton. Bálint Zsuzsa / U I paVUOn. Nagyobb, korszerűbb és tetszetősebb újságárusító pavilonra cserélték ki a regit Szolnokon, a Szövetség ABC előtt. Ez az egyik legforgalmasabb árusítóhely Szolnokon. (Fotó: K. É.)
