Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-22 / 68. szám

1991. MÁRCIUS 22. Megyei körkép 3 A Magyar Vállalkozásfejlesz­tési Alapítványban való részvé­tel úgy tűnik, minden bank szá­mára természetes. Miként ezt dr. Barta Lászlótól, a Postabank szolnoki fiókjának vezetőjétől megtudtuk, így van ez a Posta­banknál is. A bank ebben a konstrukcióban maximum 60 fős vállalkozáshoz nyújt beruhá­zási hitelt termelő vagy termelő­szolgáltató tevékenységhez. A felvehető kölcsön maxi­mum 4 millió forint, a futamidő 4 év. A kamat itt viszonylag ked­vező, 21 százalékos, egy év tü­relmi időt számítanak a törlesz­tésnél. A hitel odaítélésekor 15 százalékos saját erőt igényelnek, és egyedileg vizsgálják meg a kérelmező hitelképességét. Egyedi postabanki kezdemé­nyezés a Vállalkozói Hitelklub, amelyet a Vállalkozók Országos Szövetségével együtt működtet­nek. Ezen hitelhez magánvállal­kozók és azok a társas vállalko­zások juthatnak hozzá, ahol mi­nimum 60 százalék a belföldi magántőke részaránya. Feltétel továbbá a VOSZ-tagság. A hitel összege maximum 3 millió forint. A hitelkonstrukció lényege, hogy a vállalkozások forgóeszköz-finanszírozását se­gíti, ebből következik a viszony­lag rövid futamidő, amely 1-6 hónap lehet. A rövid lejáratú köl­csön kamata jelenleg 34 száza­lék, amelyhez kezelési költség is járul. A hitelt igénylőknek a köl­csön 20 százalékát Postatakarék­jegyben, fedezetként letétbe kell helyezniük. Á Postabank és Takarékpénz­tár Rt. csatlakozott az állami va­gyon értékesítéséhez kapcsolt E-hitel és az MNB privatizációs hitelkonstrukcióhoz. A jogsza­bályok meghatározott feltételei­hez igazodóan a Postabank saját belső eljárási rendje kidolgozás alatt áll, és rövidesen eljut a le­bonyolításban érdekelt posta­banki bankfiókokhoz is. Sok magánvállalkozó rendel­kezik a Postabanknál deviza­­számlával. Amennyiben a devi­zabetétjüket tartósan lekötik, an­nak megfelelő összegű forint­­kölcsönt nyújt a Postabank. A magánvállalkozó az így felvett kölcsönt felhasználhatja vállal­kozásának finanszírozására is. Az ilyen kölcsönt 1-3 évre lehet igénybe venni. A részletes tájékoztatás érde­kében természetesen célszerű a Postabank Rt. szolnoki fiókjá­hoz fordulni. F. I. SORSOCSKAK Egy falusi kollégium — és a kérdőjelek Ha kevés a lakó, bizony kevesebb a játszótárs is . Kétpón egyre ritkább vendég a gólyamadár. Akárcsak a fehér holló! A gyermekáldás egy ideje igazi esemény, lassan elnéptele­nednek az utcák, a környező ta­nyákból az öregek kihalnak, a fiatalok odébbállnak. Falusors. Míg 1958-ban 2500 lélek élt a településen, ma már tán ezer sem. A gazdag és híres téeszt széthordták, elkótyavetyélték, egyre többen kötöttek ki Mező­túron munka híján. Az új idők közepette így fest a leltár, nincs minek örülnie a réges-régi téesz elnökéből lett polgármesternek és a kétpói faluatyáknak. Meg­számlálhatatlan bajuk közül mostanában az egyik legna­gyobb mégis a diákotthon élet­ben tartása. Mert a testület ra­gaszkodik mind az óvoda, mind a tanyasi kollégium fennmaradá­sához. Ám a kis, lapos téglaépü­letben, ami előtt tyúkok kapir­­gálnak, s fák takarják be az eget, össze-vissza tizenhét kisember éldegél - a lehetséges hatvan fé­rőhelyen -, a rajtuk őrködő két nevelővel. Mert bizony gyerek híján van a község. A hajdan volt 300 lurkó helyett is csak 120-an koptatják most az öreg iskola padjait, van osztály, amely mindössze kilenc főt számlál. Egy tornaórán az egész alsó ta­gozat elfér könnyedén a művelő­dési központban, a tanoda nyolc tanterme is majdhogynem üre­sen ásítozik. Pedig a színvonalra nem lehet panasz. Az iskola ve­zető tanára, Enyedi Ferenc pél­dául olyan szakosított történe­lemoktatással kísérletezik, amely videoprogramokra épül. Csak hát lassan nem lesz kiért felállni a katedrára. A kollégium feltöltésére min­dent megmozgatnak az illeté­kesek. Szívesen fogadnának húszfős váltócsoportokat is (a külföldről áttelepülni kívánók gyermekeinek átmeneti szállás­helyeként), s a környékbeli köz­ségektől is átvállalnának cseme­téket. Ha kell, még nyárra is ki­adnák a szobákat táborozóknak. A koszt sem drága. Egy napra a teljes ellátás mindössze 6-18 fo­rint. Az önkormányzat szívesen átvállalja a fennmaradó súlyos tízforintosokat. Mindhiába. Las­san már ott tart a dolog, hogy több lesz a bagoly faluszerte, mint az apróság (nemrég írtunk a csodaszámba menő fülesinvá­zióról). Csak hát ki hallott még olyan bagolyról, amely kisbabát furikázik? técsi (Fotó: Mészáros) A megyei önkormányzat „rendezi ” az érettségit Az idén mintegy kétezer diák végez a megye középis­koláiban. Kilencszáz matu­­randus gimnazista, a többiek szakközépiskolások. Jóllehet az intézmények többségének a fenntartói és közvetlen irá­nyítói a helyi önkormányza­tok, az érettségi vizsgákat mégis a megyei önkormány­zat „rendezi”, illetve intéz valamennyi ezzel kapcsola­tos ügyet az idén. így, akárcsak a korábbi években, az iskoláknak ápri­lis 8-ig kell elküldeniük a me­gyei önkormányzathoz a vég­zős osztályok számát s a ja­vaslatot az érettségi elnökök személyére. A megyei önkor­mányzatnak fontos koordiná­ló szerepe van az elnökök megbízásában, hiszen az olyan kisebb településeken, ahol csak egyetlen középis­kola van, csak „kívülről” le­het érettségi elnököt kérni. Az írásbeli érettségi vizs­gákat egyébként a minisztéri­um határozata alapján május 13-tól május 23-ig tartják meg. A közös érettségi-felvé­teli írásbeli vizsgák időpontja pedig május 20-a és 21-e. A szóbeli érettségi vizsgákat jú­nius 3-tól 21-ig teszik le a végzős diákok. LATLELET Miért menekül az értelmiségi elit? A kivételesség tudatával ren­delkező értelmiségiek közül csak kevesen viselik el tartósan a folytonos lemondást, s még ke­vesebben tudnak alkalmazkodni a tehetségüket gúzsba kötő vi­szonyokhoz. Ezért inkább mene­külnek. Mint napjainkban oly so­kan, akik biológusként, matema­tikusként vagy éppen táncmű­vészként új hazát választanak. Időlegesen vagy végérvényesen. Kétségtelenül kihívás is van ab­ban, hogy az összehasonlíthatat­lanul jobb egzisztenciális körül­mények között ki mennyire képes kimagasló eredményeket elérni, értékelt és elismert teljesítményt felmutatni. Ne feledjük el azon­ban, hogy ez a fajta értelmiségi magatartás nem teljességgel előzmények nélküli. Csak éppen az államszocializmusban a meg­­bélyegezettség szerepét is vállal­nia kellett annak, aki - például lemmondva kutatói státusáról - előnyben részesítette a Nyugat- Európa kínálta lehetőségeket. Ám ha képességei, illetve kire­kesztettsége önkéntes vállalása révén sikereket is ért el, igazából az eredmények mégsem terem­tették meg radikális választásá­nak morális alapját. Még kevés­bé társadalmi elfogadottságát. Az alkotói önkifejezés igénye így kerül szembe azzal a közvé­lekedéssel, mely többnyire kép­telen felülemelkedni az „emig­ráns” értelmiségi létet övező ér­zelmi elutasításon. Mert ha vala­ki jogosan reménykedik tudo­mányos-művészi képességeinek kiteljesíthetőségében (az elit tag­jaként erről már tanúbizonyságot tett), illetve ha tudatában van sa­ját értékeinek, semmi sem indo­kolhatja azoknak a társadalmi szükségszerűségeknek a tudo­másulvételét, melyek tehetsége ellen hatnak. A politikai demok­rácia körülményei között sem. A rendszerváltozással ugyanis egyáltalán nem váltak kedvezőb­bé a tudományos és művészi munka feltételei. Holott sokan ebben reménykedtek. A kutató­­intézetek egyikét-másikát a tel­jes összeomlás fenyegeti, érték­teremtő folyóiratok, könyvki­adók szűnnek meg, kulturális in­tézmények kerülnek végveszély­be. Jóllehet a szociális piacgaz­daság eszménye sokak számára vonzó, de ha a gyakorlatban minduntalan fonákjáról mutat­kozik meg, s ha nem épül ki az állami és magánalapítványi tá­mogatásnak az a rendszere, mely nem csupán a kultúra fontossá­gának örökös hangoztatásában, hanem a Finanszírozás módjai­ban jut érvényre, al igha fog csök­kenni a menekülő értelmiségi elit száma. S akik maradnak, legfel­jebb egy végeérhetelen heroikus küzdelem áldozatai lehetnek. Akár önként vállalják sorsukat, akár a körülmények hatására. Kerékgyártó T. István Népfőiskolái pályázat, 1991. Sokan várják már a népfőisko­lái mozgalom újjáéledését. Ezt elősegítendő, a Magyar Népfőis­kolái Társaság egyéb szerveze­tekkel együttműködve pályáza­tot hirdet népfőiskolái progra­mok támogatására. A nyilvános pályázaton olyan programjavaslatok beérkezését várják, amelyek szem előtt tart­ják a magyarságtudatot, a de­mokratizmus fontosságát, a he­lyi társadalmi-közösségi veze­tők képzését, a vállalkozások fejlesztését, a szociálpolitika és a környezetvédelem fejlesztését, a munkanélküliség kezelését. A pályázat keretében nyelvképzési és más tanulmányi programokra is lehetőség nyílik. A szükséges felhívás és az űr­lapok a Magyar Népfőiskolái Társaságnál Budapesten, a Cor­vin tér 8-ban vagy a MKM köz­­művelődési főosztályán, illetve az Országos Közművelődési Központ fejlesztési osztályán - melynek címe 1251 Bp., Pf. 33. - kaphatók. A pályázatot két példányban kell elkészíteni és beküldeni 1991. április 25-ig. Az ered­ményhirdetés ez év június 30-án lesz. Abony fotókrónikása: Járdány Gyula Az abonyi Nagykőrösi úti szol­gáltatóház első két üzlethelyiségé­ben Járdány Gyula fényképész műtermének reklámokkal és válta­kozó fotókkal díszített kirakata csalogatja az érdeklődőt. A műte­remben szép, régi cirádás szék mellett gyönyörű formájú tükör várja vendégeit, hogy utolsó simí­­tásait elvégezhesse fotózás előtt. napló Ismét kaptam egy levelet, a feladója Virág István, Szolnok,Tóth F.u. l/aIII/3., idézem: „A március 13-i Naplóban leírt történethez képest az én írásom, azt hiszem, szót sem érdemel. Mégis leírom, mert régi fonalak kötnek Kunma­daras környékéhez (tiszaderzsi születésű va­gyok, gondolom, tudják, hogy ez 16-17 km-re van a repülőtértől). Azt hiszem, nem sokan tud­ják, hogy azon a környéken évente 2-3 gép (ha jól tudom, M IG-15-ös) zuhant le. Hozzáteszem, ez a ’60-as évek elején volt. Sajnálom a bennük ülő pilótákat, de el kell mondani, hogy ezek a gépek azért zuhantak le, mert 10-20 m magas­ságig zuhanórepülést végeztek, és a bennük ülő fiatalemberek rosszul becsülték meg a magas­ságot vagy a sebességet. Így aztán katapultálni sem igen volt lehetőségük. Legszömyűbb emlé­kem volt, amikor a Holt-Tisza közelében, szinte az orrom előtt csapódott be egy gép. Azóta eltelt 31 év. Végső soron most jön, amit le akartam írni. A nyáron (azaz tavaly) 15 év után végre kaptunk egy családos beutalót Berekfürdőre. Örültünk ennek is, és nagy örömmel vettük birtokba 7 napra az egyik vállalati üdülő szobá­ját. Az örömünk este 10 körül kezdett alább­hagyni. Ettől kezdve ugyanis 20 másodpercen­ként szálltak föl a Szuhoj gépek, utánégetővel, ami még fokozta a robajt. Ezt követték egy-két perc múlva a robbanások (valószínűleg azon a tilalmasi pusztán, amiről az előző cikkekben már szó volt)... Elég sok szó esik arról, hogy Kunmadarast-Berekfürdőt nemzetközi tranzit repülőtérré kéne alakítani. Eleinte nekem is tet­szett az ötlet, később elgondolkoztam rajta, hogy ezek a gépek hasonló zajt fognak csapni, mint a MIG-ek és Szuhojok. Talán jobb lenne helyette egy nemzetközi sportrepülőtér. Ehhez még, azt hiszem, autópályát sem kellene építeni. És talán a berekfürdői nyaralók is tudnának aludni.” Egy megjegyzés: hogy mi legyen, az egy későbbi nehéz gond. Hogy mi volt, van, azt most kell feltárnunk. Ha olvasóink közül valaki en­nek tisztázásához hozzá tud járulni, örömmel veszem. Körmendi Lajos- Hogy és mikor határozta el, hogy fényképész lesz?- Nagypapa, anyám, apám fény­képész volt, ebben nőttünk fel az öcsémmel, aki szintén e pályán folytatta tevékenységét. Cegléden, a Fényszövnél tanultam, Gyarmati bácsinál. Mire az iskolába kerül­tem, megvolt az alapképzettségem. A fényképész iskola előtt gimnázi­umot végeztem, akkoriban a Pest Megyei Hírlapnak is dolgoztam.- A családjából kit nevezne egyértelműen példaképének, mes­terének?- Nagyapámat. Ő mindig az igé­nyes fényképezés felé próbált irá­nyítani. Nagyapa kereskedő volt az Apisznál, volt papír-kultúrcikk boltja, nyomdája, könyvkötészete, melyet 1949-ben államosítottak.- Ón riportfotókat is készít! M int ha Abony helytörténetét akar­ná feldolgozni képekben. A régi műemlékekről, kastélyokról, utca­részletekről is van képe bőven. Nem kérte fel a művelődési ház vagy a falumúzeum, hogy ezekből az értékes fotókból kiállítást ren­dezzenek a község lakói számára?- Konkrét felkérés nincs. A falu­múzeummal beszélgettem hasonló témában. A háború előtti képesla­pokat, régi kastélyokat, nevezetes­ségeket kellene 30x40-es méretben kinagyítva kiállítani.- Mik a tervei, elképzelései?- Halódó szakma a miénk. Egye­dül a fényképészet nem állja meg a helyét, bővíteni kell az ipart keres­kedelmi tevékenységgel, fotócik­kek árusításával. Mi akkor élünk jól, ha az emberek is jól élnek. Na­gyon érződik a pénztelenség, raj­tunk tud spórolni a kuncsaft. Állan­dóan fejlesztünk, beruházunk, új eszközökre, gépekre, világításra költjük bevételünk nagy részét. Bálint Zsuzsa Nagybányára utazik a Bartók Kórus Ma délben indul a szolnoki Bartók Kórus - a testvérvárosi kapcsolatból eredő meghívás­nak eleget tenni - egy találkozó­ra, Nagybányára. Szűkre sza­bott programjukból egyelőre annyit tudtunk meg, hogy szombaton hangversenyen lép­nek fel 25 perces műsorral, és már vasárnap reggel indulnak haza. Terítéken a szója Szolnok. A Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Gasztronó­miai Társaság szervezésében a megyeszékhelyi Gösser söröző újabb bemutató színhelye lesz szombaton. Elsősorban a ven­déglátás szakembereit, a kollé­gákat, az óvodai és iskolai konyhák vezetőit, szakácsait várják délben a szójás ételek be­mutatóval egybekötött kóstoló­jára, de bárki hozzáférhet akár egész menüsorokhoz is, hiszen este 7 órától a nagyközönség számára is tálalnak. Téma: a holland kertészet Túrkeve. A TIT városi szer­vezete ma délután fél 3-kor a városi művelődési házba mező­­gazdasági szakelőadásra várja az érdeklődőket, amelynek té­mája a holland kertészet. A Táncsics Klubban pedig 4 óra­kor agrárszakemberekkel talál­kozik az előadó, Lackó Jánosné mezőgazdász, a Magyar Hitel­bank munkatársa, aki a kisvál­lalkozások és hitelek szakértője Hitelek a Postabanktól Kisvállalkozások

Next

/
Thumbnails
Contents