Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-20 / 66. szám

Nyílt tér 1991. MÁRCIUS 20. SZAKÉRTŐI HÁTTÉR IS KELL Szervezzünk valódi szakszervezetet! Milyen alapokon szerveződ­hetnek tehát a valódi szakszerve­zetek? A megoldás a belső szolidari­tás kifejlesztésében és megóvá­sában van, vagyis:- belső szolidaritási alap létre­hozása,- sztrájkalap létrehozása,- belső önfinanszírozás,- erős kommunikációs kötelé­kek az alkalmazottak között. Hol itt a demagógia? Hát se­hol! A demagógia a követelések­kor jelentkezhet, például: teljes foglalkoztatottság, egyenlő bér, a kisszerűség nagyvonalú köve­­telődzködése (pl. teljesíthetetlen bérkövetelések, amelyek semmi egyébre nem jók, csak a gazda­sági káoszt növelik). Azok persze, akik ma munka­­nélküliek, joggal szidhatnának, mondván: ne papolj, hanem élj meg a munkanélküli-segélyből! Persze, hogy a munkanélküli­séget a szakszervezetek nem fog­ják tudni megoldani. De egyrész­ről maguk is képesek lehetnek oktatási programokat szervezni, netán finanszírozni, képesek szolidaritási alapot képezni, másrészt szoríthatják a vállalat­­vezetőket gazdasági kiutak kere­sésére, oktatási, átképzési prog­ramok beindítására. A teljes fog­­lalkoztatottság rémálmával azonban egyszer s mindenkorra le kell számolnunk - amióta világ a világ mindig is voltak erőseb­bek és gyengébbek. Végezetül hadd ismételjem meg: a valós, belső szolidaritás alapfeltétele a valódi szakszerve­zetek létének. Van azonban még egy alapve­tő feltétel, ez pedig a szakértői háttér. Ezen belül két szakértői típus­ra gondolok. 1. A társadalomszervezők, 2. gazdasági szakértők, szo­ciológusok, jogászok, kommuni­kációs szakemberek (pl. újság­írók). Nyilvánvaló, hogy mindkét tí­pusra szükség van. (Remélem, nem sértem meg őket azzal, hogy típusokra osztom.) A társadalomszervezés is szakma. Magyarországon ma na­gyobb részük tapasztalati, auto­didakta úton vált szakemberré, egy másik részük pedig szakmá­ja alapján tartozik közéjük. Bizonyára nem kevesen van­nak, mégsem képesek átütő, va­lóságos érdekképviseletet szer­vezni. Ennek oka abban keresendő, hogy más feltételek megléte mel­lett nem ismerik föl, hogy nekik az általuk szervezett érdek-kép­viseleti szervtől kellene függeni­­ök. Nem pedig a vállalatvezetés­től, mint ahogy az ma is bevett szokás. Számomra elképzelhe­tetlen, hogy a szakszervezeti ve­zető bére és jutalmai a vállalatve­zetőtől függjenek, még nagyobb ellentmondás az, ha a szakszer­vezeti vezető besorolása alapján a vállalat vezetői rétegéhez tarto­zik (pl. osztályvezetői, főosz­tályvezetői besorolásban van). A szakszervezeti vezető mun­kabérét a szakszervezet tagjaitól kell, hogy kapja, akár szerződé­ses formában. Természetesen munkahelyét törvény kell, hogy védje. (Úgy pl. mint a polgár­­.mesterekét.) Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg is sok tisztességes szak­­szervezeti vezető van, azonban itt is a rendszernek kell változnia, és az új rendszemek és a tisztes­séges, tehetséges társada­lomszervezőknek egymásra kell találniok. Rajtuk kívül azonban egy de­mokratikus független szakszer­vezetnek szüksége van szakértői háttérre is. Ennek tagjai vehet­nek részt pl. a bértárgyalásokon, a munkahelyi szerződések ki­dolgozásában, de a már említett rokkantak esetében azok érdek­­képviseletében is. Ilyen tanácsadói háttér nélkül a független szakszervezetek tár­gyalási pozíciói gyengébbek, lé­péseik esetlegesek. A szakértői háttér elengedhe­tetlen feltétele a szabad, függet­len szakszervezetek létrejötté­nek és életben maradásának. Hatáskört az önkormányzatoknak! A Magyar Szocialista Párt Ti­­szaburai Szervezete aggódva, fe­lelősségtudattal állapítja meg, hogy a közrend, közbiztonság helyzete a kritikus pont alá süllyedt. A személyi és vagyon­biztonság katasztrofális. A meg­bénított rendőrség leromlott tech­nikájával tehetetlenül áll az ese­ményekkel szemben. Szükségesnek tartjuk a rendőr­ségről szóló törvény mielőbbi megalkotását. Polgártársaink nyugalmának biztosítása érdeké­ben indokoltnak tartjuk, hogy az önkormányzati törvényben meg­határozott közbiztonsági felada­tokról való gondoskodáshoz az önkormányzatok hatáskört és jo­gosítványokat kapjanak. Az Új Néplap politikai vitafóruma sze-Milyen szakszervezetet retnék én? Függetlent - a vállalatveze­tőktől mind szervezetileg, mind anyagilag. Szak - szakértői háttérrel ren­delkező tárgyalóképes szerve­zet. Nyílt - a teljes nyilvánosságot követelő és azt megvalósító szakszervezetet. Szolidáris szervezetet, amely a belső szolidaritást megteremti és fönntartja. Tisztában vagyok vele, hogy írásom minden bizonnyal hiá­nyos és sok kérdést nyitva hagy. Éppen ezért kérem, írják meg vé­leményüket, legyen ez egy nyílt vitaindító irat, amellyel hozzájá­rulunk közösen a rend­szerváltáshoz. Erdei Péter SZDSZ-irodavezető így lehetnek az önkormányza­tok segítő, hatékony partnerei a demokratikus rendőrségnek. Nem engedhető meg, hogy a köz­rend, közbiztonság romlása önbí­ráskodáshoz vezessen. Ennek ve­szélye jelenleg fennáll. Minél előbb kerüljön a parlament elé az önkormányzati hatásköröket tar­talmazó törvény. Az intézkedések elodázása ha­marosan „már késő”-ivé válik. Most még gyors, hatékony, ha­tározott intézkedések eredmé­nyesek lehetnek. Holnap már késő, ne várjuk a holnapot. Azonnali cselekvésre szólí­tunk fel minden tenni akaró pol­gártársunkat. MSZP községi szervezet Tiszabura Orvoscsoport az Öbölben Szerencsére megúsztak A történelem során már több­ször is bebizonyosodott, hogy a nagy sorsfordulók során nem si­került mindig jól megítélni, hogy melyik oldalon van a helyünk. 1526-ban Mohács alatt a tö­rök ellen minden fegyverforgató kézre szükség lett volna, mégis ugyanezen időben Erdélyben je­lentős magyar csapatok egymás ellen hadakoztak. 1945 előtt a németek oldalán álltunk a nagy keleti offenzívá idején. Tárgyalóküldöttség ment a várható veszteségek csökken­tése és az esetleges békekötés aláírására, miközben az ango­lokkal ugyanerről folyt az alku­dozás. 1945 előtt déli szomszédaink jó példával szolgáltak arra, hogy az egész ország összefogása mi­lyen hatalmas erő, és magukban is képesek megbirkózni a betola­kodókkal. Még számtalan példát lehetne felsorolni, amelyek azt bizo­nyítják, hogy önerőből, egység­be szerveződve, magunknak kel­lene megoldani országos méretű gondjainkat. Ehhez félre kéne tenni személyes érdekeinket és sértődöttségünket. Jelenleg is - az egyre mélyülő nyugati függőség miatt - tőlünk több ezer kilométerre léyő konf­­liktus résztvevőivé váltunk. Semlegességünket bizonyítani elég lett volna szavunkat hallatni arról, hogy elítélünk minden te­rületszerző akciót, minden ag­ressziót. Tíz és fél millióan kinn reked­tünk arról a parlamenti ülésről, amelyen 400 valahányan arról döntöttek, hogy Magyarország gyakorlatilag is részt vesz az Öböl-háborúban. Az ország la­kossága vétlen és büntetlen eb­ben a kérdésben. A lakosság tudta és megkérdezése nélkül or­vosküldöttség felállítását és ki­irányítását engedélyezték a válságos körzetbe. Felajánlották légterünket, reptereinket is. Tisztelt képviselő urak! Az­zal, hogy magukra zárták a par­lament ajtaját, karanténba zárták magukat. Nem kérdezték meg azok véleményét, akiket képvi­selniük kell, így csak saját ma­guk nevében és csak olyan kérdésekben foglalhattak volna állást, amelyeknek nincs az egész országra vonatkozó hatá­sa. Ha elfelejtették volna, azért kerültek a parlamentbe, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek a képviseltekkel történt konzultációk során, a többség véleménye alapján alakultak ki és, azért körömszakadtukig küz­deniük kell. Ha ez nem így van, akkor a demokráciáról tett min­den kinyilatkoztatás csak az ma­rad, de valós tartalmát nem tölti be. Reális veszélynek látszott - a meghozott antiterrorista intézke­dések bizonyították -, hogy az intézményi épületeket, a vasuta­kat, a repteret támadások érhetik, ahol áldozatok lehetnek. A tíz és fél millió emberrel nem beszélték meg, hogy ezt is vállalják-e. Nincs elég baja amúgy is ennek a kis országnak? Szerencsére megúsztuk. Nem előrelátó bölcsességen múlott, hogy így alakult. A másik fél gyengesége miatt nem követke­zett be a tragédia. Ha a parlament nem úgy vég­zi a feladatát, ahogy arra az or­szág lakosságától a jogosítványt megkapta, nem biztos, hogy leg­közelebb is ilyen olcsón meg­­ússzuk. Dr. Jánosi Gábor Jászberény Az MSZP a munkavállalók oldalán Tulajdonosok és szakszervezetek Emlékszik még a tisztelt olva­só az őszi taxisblokád megoldá­sában a munkavállalók képvise­letében játszott imponáló szak­­szervezeti szereplésre? A ködös-fagyos október végi napoknak több tanulsága volt. Modellértékű abból a szempont­ból, hogy a pártok többsége be­láthatta: léteznek az országban olyan erőközpontok, amelyek nélkülük is működőképesek. Az is bebizonyosodott, hogy a konf­liktushelyzetek megoldhatók a tárgyalóasztaloknál. Igazoló­dott, hogy az érdekküzdelmek egy egészséges társadalomnak nem gyermekbetegségei, hanem a természetes fejlődésnek motor­jai lehetnek. Súlyosan tévednénk, ha olyan nemzeti egység álomképében ringatnánk magunkat, amely ma­­szatos, összekuszált érdekviszo­nyokkal elképzelhetőnek tartja az ország felemelkedését. Napjaink kulcskérdése az ál­lami tulajdon egy részének el­osztása a korábbi rendszerben akkumulált saját anyagi erők, már meglévő tőkék arányában. Vagyis azok körében - nem szá­mítva a külföldi tőkét, az önkor­mányzati és szövetkezeti tulaj­dont, stb. -, akik a „beugrót” a privatizációhoz képesek megfi­zetni. Sokan, nagyon sokan lesz­nek, akik ennek a folyamatnak a közelébe sem kerülhetnek. Meg­maradnak bérből és fizetésből élőknek. Ez is normális jelenség egy döntően magántulajdonra épülő társadalomban. Tapasztaltuk, hogy ha a nemzet tulajdona min­denkié, akkor azt senki nem te­kinti magáénak. Az azonban ki­számíthatatlan következmé­nyekkel járna, ha a munkaválla­lókban megkésetten tudatosod­na, hogy az ő érdekeik csak rész­ben esnek egybe a tulajdonosi érdekekkel. Szerencsétlen lenne, ha ezzel a folyamattal szétzilálódott, bel­ső küzdelmeikben energiáikat felélt tényezőkként találkozná­nak az érdekvédelmi szerveze­tek. A közelmúltban felrobbant a szakszervezeti kerekasztal. Mondhatnánk, nem történt sem­mi különös. .Formailag valóban nem. Meg vagyok azonban győ­ződve arról, hogy a kerékasztal felbomlása rontja az érdekképvi­seletek koordinációját és tárgya­lási pozícióikat. A munkahelyeken nagy a vá­rakozás. Vezetők sokasága nem tekinti magát legitimnek, mert a céget még nem privatizálták, vagy a kiírt pályázatok esetében elhúzódnak a döntések. A szak­­szervezetek hasonló gondokkal küzdenek. Épp a kerekasztal fel­bomlása jelzi, hogy egyes tömö­rülések hitelesebbnek tekintik önmagukat, mint másokat. Van­nak, akik pártok befolyásáról be­szélnek. A zűrzavarban egyvala­miről kevés szó esik. Mi lesz a tagsággal? Nem vitatom, hogy a szakszervezetekben is meg kell történni a rendszerváltásnak. Fo­lyamatként, mint a társadalom egészében. Bízok benne, hogy nem úgy, mint a pártoknál. Ne­vezetesen, hogy egyre tátongób­­bá válik az űr a választó és a bizalmat korábban élvező párt között. A munkavállalóknak nem áll­hat érdekében, hogy a munkahe­lyén egymással szembenálló szakszervezeti csoportok legye­nek tartósan a frontok azonos ol­dalán. Ebben az esetben a meg­osztottság miatt a tulajdonos s szakszervezetekkel szember úgy érvényesítheti érdekeit, mini ahogyan halad a kés a langyos vajban. A Szocialista Párt programjá­ban nyíltan vallja, hogy a bérbői és fizetésből élő munkavállalói oldalán helyezkedik el. Felfogá­sunk szerint az azonos oldalor lévő politikai és szakszervezet szervek megőrizhetik szuvereni tásukat. Szükség is van rá, mert más feladta van egy programpártnak mint a szakszervezetnek. Egye azonban nem tehetünk meg káro sodás nélkül. Azt, ha sokáig bi zalmatlanul tekintünk egymásra Zsilka Sándoi MSZP elnökségi tag Szolnol MSZDP-köszöntö Kéthly Anna hazatérése Hazatért elnökünk, Kéthly. Itt a pártod. A Magyarországi Szociál­demokrata Párt Kunszentmártoni Városi Szervezete, volt harcostár­said és szimpatizánsaid sokasága tiszteleg ma előtted. Köszöntünk téged újra itthon. Rendhagyó módon mentél el, és rendhagyó módon jöttél vissza kö­zénk. Erőt szeretnénk meríteni tő­led. Sokan vannak, akik még em­lékszenek rád. Akik ismerik ne­ved. Vagyunk itt fiatalok is, de nem elegen, nők is vannak, de nem elegen. Kéthly - sok munkás már baj­ban van . ..- Sokan már elveszítették mun­kahelyüket ...- Még nem működnek kellő­képpen a szakszervezetek ...- Még nem működik közöttünk a szolidaritás ...- A kisebbségek újabban fél­nek ...- Sok családban már nincs pénz a megélhetéshez...- A munkások és nyugdíjasok filléreskednek ...- Az ország bajban van ... Kéthly - a pártodra hamarosan szükség lesz . ..- Elmondjuk neked, nehezen vagyunk ... Mindennap élet-halál harcot kell vívnunk igazságunkért. A kisemberek igazságáért. Elnökünk! Elmondjuk neked: el akartak venni téged tőlünk. Most, hogy ha­zajöttél, erősebbek leszünk ... Most az ország, a munkásság olyan bajban lesz, hogy nem pi­henhetsz. Ugye tudod, hogy most segítened kell? Nem búcsúzunk hát, hanem köszöntünk téged, ha­zatért elnökünk! Rácz István Kunszentmárton CÉL: A NYUGATI ERTEKEK ATSZARM AZT AT ASA Alapítvány a kereszténydemokráciáért Hazánk Szent István óta a ke­resztény Európa része. Gondol­kodásunkat, lelkületűnket a keresztény hagyományok és ér­tékek lényeges mértékben meg­határozzák. Ismeretes, hogy a kereszténydemokrata pártok Nyugat-Európában igen sikere­sen működnek közre a jóléti tár­sadalmak megteremtésében, továbbá a szegény néprétegek, a gyengék és a kisebbségek felka­rolásában. Ez utóbbiak nélkül nincs kereszténydemokrácia és társadalmi béke, amely minden­ki érdeke. Mindezek tudatában az alapít­vány általános célkitűzése az, hogy a nyugati keresz­ténydemokráciák által megszer­zett és kimondottan modern gazdasági, társadalmi, szociális, politikai, valamint erkölcsi érté­kek hazánkba való átszármazta­tását elősegítsük. Ezt oly módon szándékozunk elérni, hogy az alapítványon ke­resztül kapcsolatot hozunk létre a nyugati kereszténydemokrata politika és szakmai szervezetek­kel több célból. Ezek egyike az, hogy tőlük folyamatosan beszer­zünk az említett témákkal foglal­kozó írott ismertetőket, tanul­mányokat, gyakorlati megoldási javaslatokat, itthoni megvitatás vagy közzététel végett. Mindezeket az információs anyagokat az alapítvány székhe­lyén, Keszthelyen, a híres Feste­­tich-kastélyban helyezzük el. Szándékunk szerint ide kerül a néhai kereszténydemokrata poli­tikus, Barankovics István könyv­tára is, amely jelenleg Torontóban, a Jezsuita Noviciá­­tusban van elhelyezve. A nyugati értékek átszármaz­tatását és a hazai problémák jó megoldási módjának kialakítását állandó jellegű hazai és nemzet­közi megbeszélések, tanáccsko­­zások szervezésével kívánjuk elősegíteni. Ez lesz a legfonto­sabb eszközünk. Ide tartozik az, hogy azon vállalatok és szemé­lyek felkérésére, akik alapítvá­nyunkat pénzzel is támogatják, az általuk megnevezett témákból bárhol előadást, tanácskozást szervezünk a részükre, hogy a problémájuk megoldásához is hozzájáruljunk. Abban reménykedünk, hog; Önök egyetértenek céljainkkal és módjuk van az alapítvány pénzügyileg is támogatni. Az alapítványra befizetet összeg az adóalapból levonható Amennyiben támogatásunk mel lett döntenek, kérjük, hogy befi zetéseiket az alábbi címre küld jék: Országos Kereskedelmi é Hitelbank Rt., 8360 Keszthely Georgikon u. 23. „Alapítvány; Keresztény demokráciáért’ Számlaszám: 495-10919. Bízunk abban, hogy a nyugat világban már sikeres kérész ténydemokrácia értékei bennün két is együttműködő társakk; hoznak össze. Alapítványunk ; pártonkívüli és a különböző pát tokban lévő kérész ténydemokraták közö alapítványa kíván lenni. Kovács Józs* a KDNP elnökségi tagj; Dr. Szirtes Jáno az alapítvány képviselftj A beérkezett anyagok tar­talmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.

Next

/
Thumbnails
Contents