Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-18 / 64. szám

1991. MÁRCIUS 18. Sportextra 9 TÚRKEVE VSE — SZOLNOKI VEGYIMŰVEK 2-2 (2-0) Irigylem a kevieket Nem tudom Túrkevén kívül van-e még egy település az ország­ban, ahol a lakosság ingyen hasz-, nálhatja a város tornacsarnokát. De azt tudom, hogy Szolnokon a létesítmények vezetői horribilis összeget -1000, illetve 1500 forintot - kérnek el már egy óráért is a mo­zogni vágyóktól. Tévedés ne essék, nem őket akarom hibáztatni, nyil­ván a kezüket megkötik a különféle rendszabályok, de ha Keviben meg lehetett oldani, hogy a nap bármely órájában szabadon használhassák a termet, valószínűnek tartom a megyeszékhelyen is található lenne valami hasonló megoldás. Hogy mégis miből képesek fenn­tartani a létesítményt ebben a kis­városban, őszintén szólva nem na­gyon érdekel. Egész egyszerűen azért nem, mert kevéske szabadi­dőmben én mozogni, sportolni sze­retek, s nem az után rohangálni, ami másoknak lenne a feladata. í,vei TVSfc Ki vesztett el egy pontot? 1912 Tánciskola Túrkeve, 400 n., v.: Somogyi Túrkeve: Egri-Ducza R., Kormos, Ducza G., Nagy-Kiss (Takács), Pálfi, Barna-Szilágyi, Laskai, Bodó. Edző: Bencsik Gyula. Vegyiművek: Szabó (Fényi)-Szar­­vas, Major, Bálint, Tátrai-Kun, Fel­földi, Bíró-Jánosi, Busi, Zsidei (Kere­kes). Edző: Németh Lajos. Két, vereséggel rajtolt csapat talál­kozójára látogattunk ezen a héten, a kü­lönbség csak az volt közöttük, hogy a hazaiak idegenben maradtak alul, míg a szolnokiak othhonukban vesztettek a múlt vasárnap. Bencsik Gyula: - Fájó vereséget szenvedtünk Szentgyörgyön, most min­denképpen javítani akarunk. Sajnos ed­digi kapusunk, Nagy visszatért Gyoma­­endródre, így a már négyszer elbúcsúz­tatott Egri Őrzi hálónkat a mai összecsa­páson. Németh Lajos: - Csapatunk megha­tározójátékosa Vadkerti továbbra is sé­rült, ezért elégedett lennék az egyik ponttal. 1. perc: Barna 20 méterről váratlanul lövésre szánta el magát, Szabó csak ne­hezen tudott szögletre tisztázni. 15. perc: Jánosi okozott zavart a ha­zai védelemben, középre ívelését Egri merész vetődéssel hárította a berobbanó Busi elől. 25. perc: Kormos hozta nehéz hely­zetbe kapusát, röviden adott haza, s is­mét csak az „újonc” portás lélekjelen­létén múlott, hogy érintetlen maradt a keviek hálója. 34. perc: Barna beadását Kormos fejjel kapura ívelte, Bálint a gólvonalról vágta a mezőnybe a labdát. 40. perc: Laskai „forintos” indításá­val Bodó kapura tört, futtából leadott lövése az oldalsó lécről kipattant, sze­rencséjére volt ideje az ismétlésre, s má­sodszorra már nem hibázott, 1 -0. 43. perc: Barna élesen becsavart sza­badrúgását az előre lopakodó Kormos a késlekedő Szabó asszisztálása mellett a hálóba bólintott, 2-0. Bencsi Gyula: - Nem várt előnyre sikerült szert tennünk, ezt meg kell őriz­nünk. A II. félidőben visszahúzódunk a saját térfelünkre, a kontrákra építünk. Németh Lajos: - Mi diktáltunk, még­is mi vagyunk hátrányban. Nincs mit tenni rohamoznunk kell. 47. perc: A Busi által lefejelt labdát Kun „ajtó-ablak” helyzetben az égbe lőtte. 54. perc: Major 30 méterről végez­hetett el szabadrúgást, lövése elsuhant Ducza G. lába alatt, s a tehetetlen Egri mellett a jobb sarokban kötött ki, 2-1. 58. perc: Zsidei emelt be a tizen­egyesre egy szabadrúgást, amit Kun senkitől sem zavartatva nyugodtan fe­jelhetett a ftcakba, 2-2. 65. perc: Meccslabdát hibázott Busi. A Kun által megcsúsztatott lasztit két lépésről sem volt képes a ketrecbe jut­tatni. 69. perc: Zsidei egyéni akcióra vál­lalkozott, a félpályáról indulva két csel után bődületes bombát zúdított a hazai­ak kapujára, a felsőléc azonban hárított. Meglepően bátran kezdtek a ve­szélyes zónában tanyázó hazaiak, ne­gyedórán keresztül beszorították el­lenfelüket a saját térfelére. A kismé­retű salakospálya így a vendégeknek kedvezett, akik ügyesen tartották a megszerzett labdát, s rövid oldalado­gatásokkal többször is veszélyeztet­ték Egri portáját. Húsz perc elteltével kimerészkedett sündisznóállásából a vegyi, egyértelmű fölénybe került, de ezt nem sikerült góllal bizonyítania. Meglepő fordulatot hozott a félidő hajrája, az addig jobbára csak rom­boló túrkeveiek két helyzetüket ki­használták, s ezzel jelentős előnyre tettek szert. Veszélyes taktikát válasz­tottak a vendéglátók a második játék­részre. Beálltak a tizenhatosukra, így teljesen magukra húzták az egyre jobban belelendülő szolnokiakat. Látszott, csak idő kérdése mikor szé­pít, illetve egyenlít a Zsidei vezényelte legénység. Az utolsó percekben döb­bentek rá Kormosék, hogy a már megnyertnek vélt mérkőzésen akár veszíthetnek is, újra támadásba len­dültek, de a Vegyiművek nem hibá­Heten mint a... Bűvös szám a hetes. Lehet hétfejű a sárkány, beszélhetünk a nevezetes gonoszokról, de egy kézilabdacsapat is hét főből áll. Tudom, találós kér­dést nem szokás az újságban feltenni az olvasóknak, én most mégis megteszem. (Igaz, utána azonnal válaszolok is rá.) Mi köti össze a követ­kező NB I-es (vagy a közelmúltban ott játszott) kézilabda-játékosokat: Sinka (Újpesti Dózsa), Takács (Komló), Szurcsik (Tatabányai Bányász), Horváth (Elektromos), Lakatos (Debreceni Dózsa), Laki (Szolnoki Olaj­bányász - jelenleg Törökszentmiklós), Vántus (Cegléd)? A helyes válasz: mindannyian a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjármű-tech­nikai Szakközépiskola padjait koptatták egykoron. Rajtuk kívül szép számmal akadnak mások is, akik Túri Imre tanár úr kezei alatt sajátítot­ták el eme férfias sportág alapismereteit. Miközben a magyar férfiválogatott világbajnoki ezüstérmet nyert a nyolcvanas évek közepén, az MKSZ már az utánpótlás nevelésére fordí­totta figyelmét. A hazai szakszövetségek közül egyedülálló módon létre­hozott egy NB I-es ifjúsági bajnokságot, ahová a legjobb honi ifi-csapatok nyertek besorolást. így történhetett meg az a csoda, hogy az FTC, a Honvéd, a Debrecen fiataljai minden évben megütköztek a kevi kézisek­kel. Öt esztendőn keresztül mindig az első nyolc hely valamelyikén tanyáz­tak a „túri legények”. Sajnos a pénzhiány 1990-ben megálljt parancsolt a még oly remek kezdeményezésnek is. A ványaisokra épülő városi gárda az NB II-be került vissza, ahol már nem kötelező az ifi-együttes fenntar­tása. Szép lassan háttérbe kerültek az addig sikert sikerre halmozó kézi­­labdások, s a maiak közül többen már 18 évesen a visszavonulás gondola­tával foglalkoznak. Reméljük azonban, a nehéz időszakot szerencsésen átvészelik - nem csak Túrkevén - , s a közeljövőben ismét felragyog a „kiscsapatok” csillaga. Kormos már kettőre növeli az előnyt TÚRKEVE zott többet, így maradt a döntetlen. A látottak alapján nehéz megmondani ki vesztett, és ki nyert egy pontot, az viszont tény, hogy a hazaiak csak ma­gukat okolhatják a győzelem elmara­dásáért. Sőt Fortunának is köszönetét mondhatnak, Zsidei lövéséhez ugyan­is nem sok köz(ik volt. Bencsi Gyula: - Sajnálom az egy pont elvesztését, bár a második félidő­ben jobb volt a Vegyiművek. A döntet­len igazságos. Németh Lajos: - Győzelmet érde­meltünk volna. Remélem a mulatott já­ték önbizalmat ad fiataljainknak, s el­kezdjük a felemelkedést. Jók: Egri, Ducza R., Bodó, illetve Zsidei (a mezőny legjobbja), Kun, Bá­lint. Ifjúságiak: Túrkeve - Szolnoki Vegyiművek 1-2 (0-1) Az oldalt készítette Géléi József. Fotó: Mészáros János. A polgármesteri hivatalban Megyei körsétánk újabb állomása ezen a héten all ezer lakosú Túrkeve volt. Az iránt érdeklődtünk a helyi polgármesteri hivatalban: az új ön­­kormányzat mennyire tudja felvállal­ni a városi sportegyesület támogatá­sát, rákényszerült-e változtatásokra az elmúlt évekhez képest? A választ ezúttal - a polgármester távollétében - a hivatal pénzügyi és adócsoportjának főelőadója - Barta Pálné adta meg.- Tavalyhoz viszonyítva nem csök­kent támogatásunk mértéke, sőt azon ritka városok egyike vagyunk, ahol még növelni is tudtuk az anyagi hoz­zájárulást. Míg 1990-ben 330 ezer fo­rint pénzbeli segítséget nyújtottunk, addig idén ez az összeg jóval megha­ladja a félmilliót. Természetesen más kiadásai is voltak a klubnak az elmúlt esztendőben - neves sportolók élmény­­beszámolót tartottak; vetélkedőket szerveztünk; az általános iskolai diá­kok úszásoktatását finanszíroztuk -, s ehhez mi is adtunk egy kis segítséget százötvennégyezer forint erejéig. Mi­vel nem szeretnénk, ha megszakadna rendezvényeink szép sorozata, még 140 ezer forintot fordítunk erreacélra 1991-ben. Szerencsésnek mondhatja magát az a település, ahol ilyen sportszerető képviselő-testület jött össze. Tizenki­lenc tagjából többen is szívügyüknek tekintik a mozgást, az egészséges élet­módot, egyáltalában magát a sportot. Ezért nem meglepő, hogy a februári testületi ülésen előterjesztett támoga­tási összeget még 100.000 forinttal megtoldották, ezzel is hozzájárulva a tömeg- és diáksport fellendítésé­hez. Ilyen előzmények után jogosnak tűnik az az elvárás, hogy az SE min­den szakosztálya megfeleljen a reá vá­ró feladatoknak a különböző bajnok­ságokban. Bodó (fehérben) megszerzi a vezetést

Next

/
Thumbnails
Contents