Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-14 / 62. szám
4 Néplap 1991. MÁRCIUS 14. Jó hír a tanároknak, hír a szülőknek Hozzászólás cikkeinkhez Rendszerváltás a lovasklubban Interjúk, nyilatkozatok, vélemények, törvények után végre pont kerül Szolnokon a pedagógusok béremelésének ügyére. Az önkormányzathoz megérkezett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium levele, mely a város számára garantálja a 10 százalék bérpreferencia fedezetének folyósítását, így tehát már semmi akadálya annak, hogy a nevelőtestületekben - január elsejéig visszamenőleg - kiosszák az összeget. Ahogyan az önkormányzat ígérte, nem kívánja a pénzt magánál tartani, változatlanul az az álláspontja, hogy a differenciálás joga a nevelőtestületeké. Hogy a közösségek élnek-e a lehetőséggel, rajtuk múlik. Talán megfontolandó, hogy az eddig szokásos módszert - lényegében a szolgálati idő alapján emelték a béreket, hiszen a fizetés is ahhoz igazodott - felváltsa egy új, amely a teljesítményt, a tartalmi tevékenységhez kapcsolódó munkát is figyelembe veszi. Vizsga ez tehát a javából, hiszen az ősszel bevezetendő gazdasági önállóság gyakran igényel majd hasonlóan fontos dötéseket. A jászberényi Gyermekek Háza sokszínű programmal igyekszik emlékezetessé tenni az idei március tizenötödikét. A készülődés, a sorozat már a múlt héten elkezdődött, amikor a 4-5. osztályosokat történelmi kaszinóba invitáltuk, • ahol ügyességi, gondolkodtató, de játékos feladatok megoldásával szereztek új ismereteket a forradalom és szabadságharc témaköréből. Március 14-én délután, a Jászság kilenc iskolájának legjobb lövészei néznek farkasszemet a lőlapokkal - a „Március 15-e Kupa” lövészversenyen. Másnap pedig az együttműködő 3. számú „Jászkürt hagyományőrző csapat” több mint nyolcvan tagjára vár emlékezetes budapesti program. Délelőtt 10 órakor a Kerepesi temetőben Karsa Ferenc ’48-as honvédtiszt kopjafáját állják körül - az ország A Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat - a vízdíj drasztikus emeléséről - körlevelet intézett a lakossághoz. Az a véleményem, hogy ennek a megfizetése - a mai viszonyok között - már képtelenség. De még inkább az a díj visszamenőleges követelése. Rendszerváltás ide vagy oda, ez már embertelenség! A lakók többsége miből fizessen, amikor - úgy tűnik - a kompenzálás elmarad? Az emberek élethelyzetében már kevés a jó szándék, az állampolgári fegyelem. Saját példámat említve: mindig pon-Több olvasónk panaszolta, hogy mióta 6 forintra emelték a sörösüveg betétjét, - rekeszhiányra hivatkozva - nem minden boltban és nem minden időpontban veszik vissza az üveget. Legutóbb így jártak a szolnoki, Szántó körúti 71-es számú ABC-ben. Megkerestük az üzletvezetőt, aki ugyancsak panasszal kezdte, mert hiába kér naponta legalább 200-300 üres rekesszel többet a „sörösöktől”, nem küldenek - mondván, hogy nem ládagyárosok. Több hónapja tart ez az áldatlan állapot, s bár boros-, tejes- és egyéb ládákba is gyűjtik az üres üveget, olykor kénytelenek elutasítani a visszaváltókat. Farády Kálmán, a Kőbányai Sörgyár szolnoki kirendeltségének Ez az időszak nem közömbös a szülők számára sem, hiszen a középiskolák felvételi rendszere, menetrendje mindenképpen átalakítást, egyszerűsítést igényel. Az idén először gazdája a középiskoláknak a város, így valamennyi probléma is itt összpontosul. Például a fellebbezéseket a polgármesteri hivatal bírálja el úgy, hogy az elutasított, az intézményeknél begyűjtött fellebbezések a hivatalba kerülnek, s egyszerre - valamennyi igényt, lehetőséget figyelembe véve - döntenek majd. Ezzel a módszerrel elkerülhető a helyek üresen maradása, valamint kiszűrhető az előre eldöntött felvétel lehetősége is. Azokat a gyerekeket, akik az idén nem jutnak be a középiskolákba - igény szerint - az önkormányzat iskoláztatja, hogy jövőre esélyük legyen a továbbtanulásra. Egy biztos: a következő tanévben egyszerűbb ügyintézésre, gyors információra s a véleménynyilvánítás lehetőségére számíthatnak a szülők, gyerekek egyaránt. Várhegyi Attila alpolgármester más részeiből érkezett hagyományőrzőkkel. Ő volt az a honvéd hadnagy, aki hadinaplójában megörökítette a szabadságharc gyerekhőseit, s általa ismerhette meg a kék nyakkendősök serege azt a sok bátor tettet, mely az akkori tizenévesek nevéhez fűződik. Az emlékező sereg délben a budai vár megvívására indul, és játékuk során megelevenedik a korabeli ostrom, melynek befejeztével a Hadtörténeti Múzeumba látogatnak. Vasárnap reggel újabb csoportok - mintegy százan - indulnak Somoskőújfalura. Innen gyalog folytatják útjukat a salgói várhoz, ahol a Petőfi-emléktábla és a kopjafák megkoszorúzásával emlékeznek a lánglelkű költőre s a forradalomra. A gyalogtúra a somoskői vár alatti Petőfi-kunyhónál ér véget. Faragó László tos fizető voltam, de sajnos oda jutottam, hogy ez már csak múlt időben igaz. A márciusi követelést tudom elfogadni - bár a késedelmes értesítés miatt ez is jogsértő -, a visszamenőleges hatályt nem. Mégpedig azért, met nem fér bele a családi költségvetésbe. S érthetetlen, hogy hol vannak ilyenkor az érdekvédelmi szervek, a szakszervezet, hiszen a felvetésem nem egyedi gondokat takar. Benes Imre Szolnok igazgatója is tehetetlenül áll a ládahiánnyal szemben, hiszen országos gondról van szó. Mint mondja, tavaly novembere óta olyan mennyiségű euroüveg (megegyezik a hazai sörösüveggel) szivárog be az országba, hogy már a tartalék ládák is megteltek. Pillanatnyilag 30 ezer rekesz kellene ahhoz, hogy a boltvezetők kérését teljesíteni tudják. Nemrég ezerhatszázat kaptak ugyan a fővárosból, de ez a segítség csepp a tengerben, hiszen 650 bolttal állnak kapcsolatban. Egyelőre az ABC-k között rangsorolniuk kell, így elsősorban a nagy forgalmú üzletek ládaigényét próbálják kielégíteni. Mi pedig reméljük, hogy mielőbb színre lép egy ládagyáros is! A társadalmi átalakulások folyamatában nagyon fontosnak tartom a sajtó nyilvánosságát. Mondom ezt annak ellenére, hogy Palágyi Úr a március 5-i „Jut eszembe” című írásával nem ezt példázta - a szolnoki lovasklub átalakítási folyamatát illetően. Válaszra inspirál, s nemcsak azért, mert becsületemben megsértett, hanem elsősorban azért, mert ezek után szeretném a lovasklub ügyét nyilvánosság elé tárni - annak reményében, hogy nem lesz hiábavaló. Nem célom, hogy az elnökség és a köztem lévő vitát a figyelem középpontjába állítsam, mert ez csak egy részletkérdés a sportegyesület életében. Nem az a kérdés, hogy „ki kit rúg ki”, hanem az, hogy a lovak megmaradnak-e? A tisztánlátás érdekében válaszom a következő. Arra, hogy mi jogon törlőm az elnökség egyes tagjait a klubtagok sorából, részben választ ad a cikk írója is - hivatkozva a sportegyesület működését meghatározó jogszabályokra, de megjegyzi, hogy „ha ezt egy sztálinista képződménynek fogjuk fel”, úgy akkor az figyelmen kívül hagyható. Ha ezt az indoklást elfogadjuk, akkor nem ugyanez vonatkozik-e az ennek alapján létrehozott szervezeti felépítésre és vezetési rendszerre is? Tiszta lelkiismerettel küldtem el az „elbocsátó szép üzenetet”, mert a jelenlegi helyzetben az elnökség nem tudott feladatának eleget tenni. A múlt rendszerben a központi irányítás rajtuk, mint első számú tanácsi és vállalati vezetőkön keresztül biztosította a szükséges pénzt a sportegyesület működéséhez, s az ő feladatuk volt a rendeltetésszerű felhasználását ellenőrzése. De megváltozott a rendszer, és megváltoztak a lehetőségeik is. Az egyre nehezedő gazdasági helyzetben - felelősségteljes beosztásukból eredően - valószínűleg nem maradt idejük és nem volt lehetőségük, hogy eleget tudjanak tenni kötelezettségeiknek. Egyre mélyült a szakadék köztük és a tagság, valamint a megoldandó feladatok között. Ezek a körülmények tették szükségessé, hogy éljek jogaimmal. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy a tagság saját soraiból válassza meg az elnökséget. És még egy idevágó kiigazítás: az ügyvezető elnök nem az elnökség alkalmazottja, hanem a közgyűlés által választott tisztségviselő. Azt hiszem, ez lényeges különbség. Azt a javaslatomat, hogy a privatizálás során a vállalkozók szellemi tőkéjét apportként ismerjék el, „egy rókáról két bőrt” megjegyzéssel minősíti. Remélem, hogy jogállamban élünk, és a hatályos törvények alkalmazása - jelen esetben a társasági törvény 243. paragrafusa - nem bűn. Azt hiszem, hogy a privatizáció erkölcstelennek sem minősíthető, legfeljebb a szocialista erkölcsök szerint. Azt meg, hogy a gyakorlatban hogyan működött, hadd ne minősítsem. E címmel jelent meg az a cikk, melynek néhány gondolatával szánnék vitába. Előrebocsátom, hogy véleményemet nem csupán katolikus vallásom és kisgazdapárti elkötelezettségem motiválja. Mint a jelenlegi politikai helyzetet ismerő, a város gondjaival részleteiben is foglalkozó képviselő, valamint és nem utolsósorban, mint három gyermeket nevelő apa, szeretném véleményemet nyilvánítani. írja a cikk, hogy az „abortusz ellenzői a hatalomra került keresztény Ezek után téijünk át a sportegyesület jelenlegi helyzetére, ami röviden úgy foglalható össze, hogy eredményes évet zártunk, de jövőnk eléggé kilátástalan. Sporteredményeinket tekintve nincs szégyenkeznivalónk. Területi versenyeken magasan a legjobbak voltunk, országosan egy harmadik, egy negyedik és egy nyolcadik helyet szereztünk; van aranyjelvényes ifjúsági és első osztályú felnőtt versenyzőnk. Gazdasági helyzetünk úgy jellemezhető, hogy a bázis (sportolók, személyi állomány, lovak, felszerelés, épület) megvan, de a további működéshez hiányzik az anyagi háttér. Ennek oka, hogy a régi rendszer már nem működik, az új pedig még nem alakult ki. A feladat az új, piaci viszonyokra épülő rendszer létrehozása. A jelenlegi helyzetben áruvá kell válnia a sportszolgáltatásnak; a klubnak gazdasági egységként kell tovább működnie; a sportegyesületnek el kell különülnie a gazdasági egységtől, mely természetesen pofitorientált, profilja pedig marad, ami volt: lovassport, lovasélet és a lótenyésztés szolgálata. A profil a piaci igények szerint kiszélesítendő. Hogy ez eredményesen működjön a jelenlegi gazdasági helyzetben is, azt hiszem, a privatizáció nem kerülhető el. Helyzetünket, jövőbeni kilátásainkat nem tekintem rózsásnak. Nagyon sok a kérdőjel, nagyon sok a bizonytalan elem. Tekintettel arra, hogy ez bizonyos fokig társadalmi ügy, kérem a nyilvánosságot, hogy az átalakulást célzó javaslataival, ötleteivel, üzleti ajánlataival, reklám célú versenysport támogatásával járuljon hozzá lovaséletünk, lovassportunk fennmaradásához, fellendítéséhez. A lovasklub megszűnése azt jelentené, hogy megint szegényebbek leszünk - nemcsak a vagyontárgyak forintban kifejezhető értékével, amit nem kis fáradsággal és anyagi áldozatok árán hoztunk létre az elmúlt évtizedben -, hanem szegényebbekké válunk - pénzben ki sem fejezhető mértékben azzal, amit a ló, mint az ember szívéhez közel álló háziállat elvesztése jelent. És szegényebbek leszünk egy olyan sportággal, amely továbbra is eszköze lehetne az ember testi, szellemi fejlődésének, erkölcsi jellemformálásának, munkaképessége növelésének. Anka János * * * Az Ön által említett cikkemet több ízben is elolvastam, ám abban becsületsértő kitételt nem találtam. Ha Ön talált, elnézését kérem. Ami a privatizációt illeti: a bevitt szellemi tőke, mint apport, véleményem szerint továbbra sincs arányban a lovas bázis értékével. Remélem, az önkormányzat vagy a vagyonügynökség őrködik afölött, hogy atöbb tízmilliót érő érték árán kerüljön át a privát szférába!-pbnemzeti kurzusban támogatót véltek találni”. Csodálkozom azon, hogy egy politikailag tájékozott, jó nevű újságíró a jelenlegi kormányzatot így jellemzi. Vagy ismeretekbeni hiányosságokat vagy tudatos hangulatkeltést lehet feltételezni minősítésében. Amikor több évtized marxista ideológiai diktatúrája után népünk fellélegezve, egy demokratikus választás eredményeként, hatalomhoz juttatott egy minden tekintetben pluralista parlamentet és kormányzatot, ugyancsak Jászsági gyerekek indulnak a salgói várhoz Már kevés a jó szándék ... A söripar nem ládagyáros / JEn jobban tudom, mi kell neked” igazságtalan és nem kismértékben pejorációt tartalmazó a „keresztény kurzus” minősítés. A katolikus egyház és a keresztény világnézet felfogását és álláspontját az abortusszal kapcsolatban védeni nem szükséges. Aki ilyen irányú ismeretekkel és tájékozottsággal rendelkezik, nagyon jól tudja, hogy ez az egyház az emberi élet védelméért munkálkodik, követőinek alapvető kötelessége az élet továbbvitele, lehetőség szerint mindig igényesebb szinten. Hitünk szerint ez alapvető isteni parancs. Ebből kiindulva nyilvánítja az egyház az abortuszt egyértelműen gyilkosságnak. Más kérdés, hogy az abortusz tömeges gyakorlói mivel mentik fel önmagukat és a társadalmat a bűntudat alól. Az emberi aljasságból ered az a ,jó tulajdonság ”, hogy magyarázatot, indokot és felmentést tudunk adni a legsúlyosabb bűnökre is. Erre sok példát adott a XX. század. A kereszténységnek megvannak a jól ismert törvényei a tízparancsolatban. Ezek a törvények tették lehetővé a civilizáció és a klasszikus humanizmus kibontakozását. A kereszténység célja, hogy ezek a törvények érvényesüljenek az emberiség javára. Valljuk mi is, hogy „akarata ellenére senkit sem lehet üdvözíteni”, vagy ahogyan a cikk szerzője írja: „boldogítani”. De alapvető kötelessége a kereszténységnek a tanítás, igehirdetés, a világosság terjesztése a lélek és a tudat útján, nem erőszakkal. Az Istentől kapott szabad akarat adja meg az embernek a döntés jogát. A törvényhozó felelőssége, hogy a törvényalkotásban a fentieket figyelembe veszik-e vagy nem. Meggyőződésem, hogy még közömbös vagy materialista világnézetű ember számára is fontos ez a kérdés. Hiszen miről van szó? - E kérdésben elismerten a legkompetensebb professzor: dr. Czeizel Endre. Videofilmmel is demonstrált előadásaira hivatkoznom. Az anyaméhbe behatoló mechanikus eszközzel a kimutatható életfunkciókat végző magzatot megölik és eltávolítják. A magzat szempontjából teljesen jogtalan, barbár, diktatórikus módszer megítéléséhez egy szikrányi emberség is elég. „A nemzeti gyökerű abortuszellenesség” fogalomkörében előadottakkal kapcsolatban megjegyzem, hogy az állami gondozottak intézetei pontosan azért zsúfoltak ma is, mint amiért az elmúlt évtizedekben végrehajtottak több mint ötmillió abortuszt. Tudom, hogy paradoxon, de az állami gondozásba került gyermekek sorsát pontosan az a pusztító, embertelen és családellenes szemlélet pecsételte meg, amely az abortuszt törvényerőre emelte és ott tartja-A cikknek igaza van, „boldogabb jövőt csak örömmel várt, megfelelő körülmények között felnőtt, kiegyensúlyozott nemzedék képes megteremteni ”. De hadd kérdezzem meg, hogy hol van, vagy hol lesz ez a nemzedék, ha még megszületni sem engedjük őket? Posta Zsolt Még mindig a monopóliumok „Beleuntunk, becsapottak vagyunk ...” - közli az újságíró a kisebbség véleményét „Az önkormányzat nem csodafegyver” című cikkben, a lap március 4-ei számában. Ennek a kisebbségnek (a jelen lévő száztizenöt lakosból két fő (+ újságíró) nem volt megnyugtató az a válasz hús- és tejügyben, hogy nem a kormány szabályozza a felvásárlást, eladást (a piacot), hanem a húsipari, tejipari vállalat. Tehát a probléma megoldását ott kell keresni. Hogy mit tett a kormány hús-, illetve tejügyben, azt a kormány tagjától kell megkérdezni. Én, mint országgyűlési képvselő, hogyan látom ezt a problémát. Elmondtam, de most újból elmondom (hogy a kétkedők is megnyugodjanak), hiszen az Új Néplap keveset foglalkozott a témával (hogy a kétkedők is megnyugodjanak). Nézzük a tejügyet. Azután megnézhetjük a húsügyet, takarmányügyet, exportügyet, stb., a többi monopóliumot, egy kaptafára készült az egész. Igazi csapatmunka, és az a legszömyűbb, hogy mindezt úgy csinálták, hogy ne lehessen senkin egyenként számon kérni semmit. Annyi pénzt szakítottak ki a költségvetésből (abból a „nagy kalapból”, ahova mindannyian fizettünk), amit nem szégyelltek, hiszen partner volt az elvtársi parlament és a kormány. Ezek a monopóliumok még mindig megvannak, bár némelyik neve már megváltozott, de még mindenki ott ül, ahol ezelőtt évekig, évtizedekig. Mert toleráns ez a forradalom, mert ha ezen változtatna „felülről”, akkor alkotmányellenes, akkor „B ”listázó, akkor mitől különb az előző rendszernél? Ki tudja a megnyugtató választ? Nézzük csak a tejtüntetést. Ki szervezte? A MOSZ. Megyei előkészítő bizottságokat hozott létre. A központok a téeszek voltak. Idézem az Új Néplap január 28-ai számát: „A magántermelők figyelmébe ajánlja a bizottság, hogy ha egyetértenek azzal, amiért ez a demonstráció történik, a termelőszövetkezetnél érdeklődjenek, honnan indul a busz, mindenkit szívesen látnak”. Másnap, január 29-én a Magyar Hírlap írja: „A tejtermelők azt állítják, hogy ők nem igénylik a tej felvásárlási árának növelését, és ezért a fogyasztói ár növelése sem indokolt”. A termelők nem kémek magasabb árat a tejért. Ki vásárolja fel a tejet, ki adja el? A kormány? A miniszterelnök? A Földművelési Minisztérium? Nem. A tejipari vállalatok. A tejfeldolgozó monopólium számára édes mindegy az, hogy a tejnek mennyi lesz a fogyasztói ára, mert ha ő felemeli 15-20-30 százalékkal a tejtermékek fogyasztói árát, annyit fog csökkenni a kereslet, hogy a pénzénél marad, a termelő meg fulladjon bele a tejbe. A fogyasztó pedig morogjon, legfeljebb a jól beidegződön szokás alapján szidja, ráfogja a kormányra. Jó lenne már dönteni, hogy kit szidjunk, meddig várjuk fentről az utasítást. Nehéz erről leszokni, mert évtizedeken keresztül hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy más gondolkodik és dönt helyettük. Meg kell tanulnunk úgy ítélni, úgy dönteni, hogy megfeleljen önmagunknak, kis és nagy közösségünknek. Bízom és hiszem, hogy lesz türelmünk, erőnk ezt megtanulnunk és véghezvinnünk. Végezetül, a hitetlenkedők megnyugatására csak annyit, hogy negyven év után a hús és a tej ára lefelé megy. Tehát mégiscsak elkezdődött valami. Molnár István országgyűlési képviselő Jász-Nagykun-Szolnok megye 5. sz. v. k. * * * A szerző megjegyzése: A nagyrévi falugyűlés résztvevői közül valószínű, hogy nem csak ketten - a legindulatosabbak bíráltak - foglalkoznak állattartással. Ezek a falusi emberek nagyon nehéz helyzetbe kerültek azáltal, hogy országosan lehetetlenné vált az a tevékenység, amely a kenyerüket adta. Ókét csak annyiban érdekli a monopóliumok sorsa, hogy a nagy költségen hizlalt sertéseiknek piaca legyen. Ezért is kérdezték, hogy miért állította le a kormány a jugoszláviai húskivitelt, ezért is bírálta a kormányt az egyik felszólaló (szíve joga, ha így érzi) a szovjet piac beszűkülése miatt. Kétségkívül nem volt könnyű helyzetben ezen az éjszakába nyúló falugyűlésen a képviselő, hisz ő maga mondta, hogy aznap már a negyedik tanácskozáson vett részt, ószintén szeremé az újságíró is, hogy megnyugodjanak az állattartók, és ne következzen be az, amit szintén az egyik felszólaló mondott: „Ha nem lesz változás, a következő falugyűlésen már csak tízen-tizenöten leszünk itt!” Cs. J.-■ - ^ Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné I A szerkesztőség postájából
