Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-12 / 60. szám

1991. MÁRCIUS 12. 3 Egyéves a Bűnmegelőzési Alapítvány Csodálkozó betörők Főszerepben a Tisza Cipőgyár Az idén elmarad az őszi BNV, a fogyasztási javak szakvására. A bőr- és cipőipar az új piacpolitiká­nak megfelelően a tavasszal és az ősszel cipőszakvásárt rendez a fő­városban, és ezeken vonultatja fel kínálatát. Az első tavaszi „bőr- és cipőhét” március 12-én, kedden nyitja meg kapuit a Budapesti Kör­csarnokban és az Olimpiai Csar­nokban. A háromnapos rendezvény egyik kiemelt résztvevője hazánk legnagyobb cipőipari vállalata, a martfűi Tisza Cipőgyár, amely 134 különböző cipő- és bőripari válla­lat, kereskedelmi cég társaságában mutatja be széles körű kollekcióját, áruválasztékát. A kétszáznál több Tisza-modell között utcai és sport-, női, férfi-, gyermeklábbelik, szabadidőcipők szerepelnek. Bemutatják a kiváló minőségű Adidas, Salamander és Rockport márkákat, a különféle egyszínű és többrétegű, színes mű­talpakat. A gyár kínálatát nemcsak a kiál­lítási pavilonban, hanem a Magyar Divatintézet által az Olimpiai Csar­nokban rendezett exkluzív divatbe­mutatón is az érdeklődő szakmai, illetve fogyasztóközönség elé tár­ják. Alig több mint egy éve műkö­dik Szolnokon a Bűnmegelőzési Alapítvány. A szervezők vállala­tokat és intézményeket kerestek meg adományokért, illetve a megnövekedett bűnözés elleni összefogás megvalósításáért. A közelmúltban lezajlott kuratóri­umi ülésükön értékelték tapasz­talataikat. Dr. Kovács Sándor alezredes, megyei főkapitány­helyettes, a kuratórium elnöke tájékoztatott az elmúlt időszak­ról.- Hármas célt fogalmaztunk meg induláskor. Elsősorban a bűnmegelőzéshez várjuk a tá­mogatásokat. Eddig 1,7 millió forint érkezett a számlára, mely­nek 20 százaléka lekötött tőke, a többiből korszerű bizton­ságtechnikai berendezéseket vá­sároltunk.- Ezek a gépek a megye leg­eredményesebb nyomozói. Több mint 10 esetben értek tet­ten betörőket, akik máig sem tudják, hogyan buktak le. Hasz­nosnak bizonyult a befekteté­sünk. Egyébként a bűnmegelő­zés olcsóbb, mint utólag pótolni a kárt. Éppen ezért továbbra is várjuk az adományokat. Az ala­pítvány tagjai elsőséget élvez­nek a telepítéskor, illetve nem kell bérleti díjat fizetniük. Számlánk az OTP Baross úti fi­ókjában van, száma: 003860-1.- Második területünk a közle­kedés ellenőrzés«« A 4-es főút Pest felőli kimenő szakaszán forgalom-ellenőrző pontot léte­sítünk, ahol sebességmérő óra üzemel majd, szennyezést mé­rünk és állandó őrszemet alkal­mazunk. Terveinkben szerepel még őrzött és védett parkolók kialakítása.- Harmadik vállalt feladatunk a terrorcselekmények elhárításá­nak segítése. A Pelikán csoport is részesül a befolyt támogatás­ból. Albizottságuknak külön számlaszáma is van ugyanannál a fióknál, ez a 004522-3. Általá­ban az idegenforgalmi intézmé­nyek hajlandók adományozni a kommandó részére. -b­napló Ismét a kunmadarasi repülőgépekről. Fodor Sándomé (Karcag, Kátai Gábor u. 44.) írja: „Én idestova 23 éve, hogy egy munkahelyen dolgo­zom, üvegfal vesz körül, és amikor megjelennek az égen a vasbogarak, már előre reszketek, ami­kor fölénk émek, a nagy csörömpölés következ­tében önkéntelenül is a fejem fölé kapom a kezem. A kedves vendég, aki akkor érkezik látogatni, megjegyzi: mi ez? Égszakadás, föld­indulás? Én ilyet még soha nem tapasztaltam! Akkor én azt mondom, hát ez van, ezt kell szeretni, és el kell viselni. De hát hogy bírják ezt? Nem lehet ezt mértékletesebben cseleked­ni? Akkor nem lehetett őszintén, szabadon meg­nyilvánulni. Nem volt szabad az igazat monda­ni, de hála az Istennek, ma már lehet. Többek közt nem csak nappal, de még éjszaka is zavar­ták álmunkat, fájó, hogy unokáim felsírnak, mi ez? Nem beszélve amikor a négy unoka közül az egyik meglátva a Sztálin-gyertyákat, kérdi: papám, mi az, háború lesz? Bizony, sok éven át úgy éltünk, játékos háborúságban. Csak arra nem gondoltak a szovjet tisztek, hogy ennek a sokat sanyargatott szegény népnek egyszer és mindenkorra kéne már egy kis nyugalom. És többek közt féltve őrzött kis házaink is, amit keserves kis fizetésünkből, véres verejtékből felépítettünk, csekély éveken belül pusztulás­nak vannak kitéve. Jó volna, ha az a röptér egy békés, és hasznos célt szolgálna, aminek apra­ja-öregje nagyon örülhetne, nem beszélve a jö­vő generációról. Szeretnénk, ha vége lenne a bombatéri bombázásoknak is, mert az is zavarja a város nyugalmát, sőt ezzel kapcsolatosan bi­zony jogos a kártérítés, az soha nem volt mo­csár! Én kövér füvű legelőnek tudom, amiről valaha szénát kaszáltunk! ’’ Eddig a levél. Meg­jegyzés nincs. Körmendi Lajos Sláger az egyedi darab Nem a széria a menő, megnőtt az érdeklődés az egyedi darabok iránt. Igényes lakásdíszekkel, iparművészeti termékekkel érde­mes a piacra kilépni - ez a felis­merés késztette arra az Ideál Szolnok Kereskedelmi Kft. Do­­mus áruházát, hogy az áruház te­rületén lakáskultúra shopot nyis­son. Egyedi darabok, igényes ter­mékek, kinek van erre pénze? - jut rögtön a gyakorlatias ember eszébe. Csakhogy időközben (az utóbbi hónapokban, években) kiderült; attól, hogy nincs pén­zünk, még szeretnénk szépen lakni. Mivel azonban nem telik lakásfelújításra, bútorcserére, hát meglévő környezetünket próbáljuk „feldobni” egy-egy vázával, virággal, festménnyel, függönnyel. Mert néhány száz vagy néhány ezer forintot könnyebb összehozni, mint több tízezret. A vásárlói igényeken túl a pi­aci viszonyok is domináltak, amikor arra az elhatározásra ju­tottak, hogy megnyitják a lakás­kultúra üzletet. Hiszen a vevőt minél jobban ki kell szolgálni - minél több igényét kielégíteni. Már megjelent a konkurencia is- nemcsak a Domus árusít búto­rokat. A versenyhelyzetben va­lami pluszt kell nyújtani. Egyelőre selyemvirágokkal, textíliákkal, kerámiákkal, fest­ményekkel, faárukkal szolgál­nak a vevőknek, de igény szerint bővítik majd a cikkek listáját. A termékek származási helye: Hollandia és Kína. A festmények viszont alföldi művészek alkotásai: Berecz Rita és Kárai Mihály püspökladá­nyi festőművészektől származ­nak.- paulina - Fotó: Korányi Lakáskultúra shop a Domusban Jeyyzetíapolí Zabhegyező - avagy nem vagyunk Gyógyító ember szájából meglepően hangzik, amit dr. Torday Zsigmond: mond: „Mi, magyarok nem vagyunk elég hipochonderek.” Bezzeg - hát persze, megint - Amerika. Ott az alig tizenévestől a matuzsálemi esztendeit taposó öregig szinte min­denki kocog, az utóbbi évtizedben milliók mondtak le a dohányzásról, jobb körökben anakronizmus az alkoholfogyasztás. A tengeren túl európai mércével mérve betegesen rettegnek az egészség elvesztésé­től, így aztán gyakran tűnnek fel hatásos prófétái az egészséges életmódnak. Meggondolandó azonban, hogy mosolyognunk kell-e a születő divat­őrületeken: az USA-ban élnek a legegészségesebb emberek, és ez korántsem csak a világ legfejlettebb orvostudományának köszönhető. Legalább ekkora szerepe van a „hiszékenységnek” és a hatásos egészségügyi propagandának. Magyarországon is érdeklik az embereket az egészség hírei, nem megy el mellettük a tömegkom­munikáció sem - folytatja a MAV-kórház belgyó­gyász főorvosa, ám példatárát már saját kellemetlen tapasztalaiból állítja össze. Néhány éve újságok sora, a rádió, a televízió harsogta annak a szolnoki férfinak az esetét, aki Torday doktor osztályán gyógyszeres kezelés nélkül, „csupán’ ’ megfelelően megválasztott étrenden élve 60 kilót adott le testsú­lyából. A főorvost nem is az bántja, hogy páciense minden fogadalma ellenére sem tartott ki a kúra idején bevált étrend mellett. Elkeserítőbbnek - és jellemzőnek - tartja, hogy ez a csoda is csak három napig tartott. A tömeg- és a szakmai kommunikációt is csak addig érdekelte az eset, amíg a szenzációra rá nem unt. Senki nem gondolt arra, hogy a látvá­nyos sikert miként lehetne elhízott népünket gyó­gyító erővé varázsolni. A természetes „csodaszerekről” a mi hazánkban is tudnak az orvosok, néhány kivételtől eltekintve azonban csak konferenciákon citálják a hatásossá­gukat bizonyító tanulmányokat. A népegészségügy szolgálatába ezek az eredmények akkor állhatná­nak, ha valaki több súlyt fektetne propagálásukra. (Netán - most már egyenes arányban - akkora haté­konysággal, mint a Béres-csepp, a Celladam és társaik alkalmatlanságát kudarccal bizonyító akci­ók.) Az egészségügyi kormányzatnak azonban erre módot, pénzt (?) még újabban sem sikerült találnia, egy orvosnak, egy-egy kórháznak pedig miként lenne ilyen munkára a gyógyítás, a kutatás mellett energiája? Marad - talán manapság már reális - esélyként a „gazdasági szféra” bekapcsolása - következtetek Torday doktor szavaiból. „Miért kellene szégyellni, ha az orvos is vállakózásba száll, és haszonért. Főként, mert az szolgálhatja eredményesen hivatá­sát, a népegészségügyet” - vezeti fel kissé talán szégyenlősen új próbálkozását. Tudományos kuta­tások bizonyítják, hogy zabból készült termékeket fogyasztva nemcsak megakadályozható, de csök­kenthető is a vérkoleszterinszint. De hol talál a zabból készült alkalmas terméket ismerő, a megfe­lelő étrendet kidolgozó orvos az emberi fogyasztás­ra alkalmas gyártmány előállítására vállalkozó üze­met, forgalmazására a kelendőséget is biztosító ke­reskedőt? Torday főorvos egy Tiszaföldváron mű­ködő, kiterjedt országos kereskedelmi kapcsolatok­kal rendelkező, a mezőgazdaságban ottíionos vál­lalkozásban bízik. Ők majd megtalálják a korpának való zabot termelőt, a malmot, az élelmiszerüzemet, és ha üzletet akarnak csinálni, az egészségünk meg­őrzésének fontosságára ráébresztő propagandára is költeniük kell. Tisztán gazdasági alapon, az eladha­tóság érdekében. Talán ennek felismerésére korábban lesz elég egészséges a magyar társadalom, mint amikorra az egészségőrzéshez jól jövő hipochondriára szert tesz. Nagy szükség lenne az orvostudomány és az üzlet minél gyakoribb összeboronálására. Az egészségügyi kutatómunka nálunk is ezzel léphetné túl a szenzációs egyedi eseteket, 60 kilós fogyáso­kat produkáló korszakán. Az egyszerű polgárnak zabhegyezésnek tűnő zabkorpás étrend ezen az úton nyerhetné meg valódi, nagyon is kézzel fog­ható értékét - az életet. V. Szász József Ki-Kelet Tegnap találkoztam a tavasszal. Ott szaladgált a feldöntött kukák, kibelezett telefonfülkék között. Megérintette a vesszők végét, megsimogatta a há­zak tetejét, s már ment is. Ahogy kacéran elillant mellettem, nyomában megömlöttek a földek, s el­hordta irháját a február. A parkban az ágak résein ölelkezőket láttam, s néhány beteg varjú várta még gubbasztva a megváltó pusztulást. A többiek már messze, magasan keringték utolsó köreiket a táj fölött. A fakó, fonnyadt füvön verebek legelésztek, összekeveredve tengelicekkel. Lassan felébrednek az avar alatt a magvak is, hogy megbosszulhassák a telet, s kihajtsanak a fényre. Az égen vonuló vadlibák formálnak genetikailag programozott, örök Viktóriát. Mikor utoljára vonultak fölöttünk, talán volt még jelentése ennek a megkop(tat)ott jelnek. Azóta az ősi mozdulatból üres kézlegyintés lett, elvesztve felénk bűverejét, mely előtt pedig népek hajolnak meg, tisztelgőn. Azért a gerlék nem felejtik dolgukat. Szerelemről búgó hangjukkal te­lik meg lassan a langyos levegő. Valami tétova derű suhan át az emberek vastag arcpáncélján is, múlik a mélabú. Ezt a tavaszt nehezebb volt kivárni! Hosszabbnak tűntek a máskor oly kurta, téli nappa­lok, emiatt még inkább rászolgáltunk a mámorító másra. De most már itt van köztünk, rombol, hódít, letipor maga elótt mindent, mi haldokló és roskatag. A legszebb hadüzenet ez a világon. A komor, nyú­lós délutánok áporodott hangulata az ellenség, s a teremtés joga a tét. Benn a városban még a kenődő szutyok tapad mindenüvé, elfedi a kikelet jeleit a beton. Megfi­gyelték már? A háztömbök közé hetekkel később érkezik a tavasz. Bár szokatlan rezdülések vegyül­nek észrevétlen mozdulatainkba, és vibrál, lüktet odakinn a levegő, mindezt elnyomja a ború. De aztán felrobbannak az ágak, kibomlanak rügybör­tönükből a színek, és elöntik a kopasz utcák szürke csöndjét. S a lombok itt is zöldek lesznek, mint bárhol máshol, körben a Földön. Az lesz csak az újjászületés! Megtelik levegővel fáradt tüdőnk, a múltba zuhan a kemény jelen. Kit érdekelnek majd akkor a hétköznapok?! técsi Megyehatárok eltűnőben Szolnok nemhiába megyeszék­hely, nagy vonzáskörzettel rendel­kezik. Sok a bejáró innen is, onnan is, többek között Abonyból is, amely mindössze 14 kilométerre fekszik Szolnoktól. Egyszer még az is szóba került, hogy Abony - emiatt a közelség miatt - szeretne Szolnok megyéhez tartozni. Most van-e változás ebben a témában? - többek között ezt is megkérdeztük Varga Sándomé jegyzőtől.- Mit tudnak, mennyien járnak be Szolnokra a nagyközségből?- A 16 és fél ezer lakosból körül­belül 2-2 és fél ezren, bár ez egy korábbi felmérés adata. Ezenkívül sokan járnak naponta Ceglédre és Budapestre is.- Ezekből az tűnik ki, hogy nincs sok munkahely Abonyban.- Három téeszünk van, továbbá kihelyezett gyáregységek, mint a mezőtúri Téglagyáré, a ceglédi Vasipari Vállalaté, a pesti Mecha­nikai Műveké, hogy csak a na­gyobbakat említsem.- Szó van-e még arról, hogy Abony Szolnok megyéhez tartoz­zon?- Ennek ma már nincsen jelentő­sége, a megyehatárok jelképessé válnak, minthogy három megye - Pest, Nógrád, Szolnok - alkot egy régiót. Mostanában több környék­beli településsel térségi feladatok ellátására törekszünk számos terü­leten, amiről most még hadd ne beszéljek. tóth Zenészpalánták . Hétfőn délután zongorahang fogadja Jász­­apátin a művelődési házba betérőket. Halász Imre nyugdíjas pedagógus ad zongoraórákat heti négy alkalommal. A művelődési ház szervezésé­ben folyó oktatáson huszonnyolc gyermek tanul. Fotó: Korényi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents