Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
1991. FEBRUÁR 7. Néplap American Express-iroda nyűt Budapesten Budapesten, a Deák Ferenc utcában irodát nyitott az American Express, ahol foglalkoznak repülőjegyek árusításával, közvetítő szerepet vállalnak városnéző túrák és más szórakoztató programok szervezésében, beváltanak utazási csekket és kezelési költség nélkül valutát forintra. Kiválhatnak-e akik eddig kiválóak lehettek? Nem tudom milyen jelzőt fog kapni a február 8-i megyei közgyűlés az Akkufer Vállalat dolgozóitól, de lehet, hogy a ,,:sorsdöntő" sem rész túlzás. Megérezhette ezt a -vállalat törökszentmiklósi üzemének vezetője (Fekete Gyula) is, aki egyeztető tárgyalásra hívta meg az elmúlt pénteken irodájába Lakatos Ferenc igazgatót, Szántó Antal műszaki vezetőt, Tótok Sándor megyei közgyűlési tagot, illetve Szegő Jánost, Törökszentmiklós polgármesterét. A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója is meghívást kapott a beszélgetésre. A szóban forgó ügy előzményei címszavakban: Az Akkufer Akkumulátor és Fémipari Vállalat jelenlegi szervezetifelépítésében 1985.január 1. óta működik. A vállalatnak öt üzeme (négy vidéki) és egy leányvállalata van. 1985. július 1-től, az önkormányzati vezetési formára áttérés óta, vállalati tnács működik. 1990. szeptember 14-én a vállalati tanács (VT) megerősítette a vállalat igazgatóját pozíciójában. 1990. október 5-én a szászbe- reki, 11-én a kisújszállási üzem munkásgyűlése úgy döntött, kiválik a vállalatból és önállósodási kérelmet nyújtott be írásban a VT részére. 1990. november 8-án a VT mindkét indítványt elutasította, s mellette szervezeti változásról is döntött, melynek lényege egyszemélyes kft.-k létrehozása, szolgáltató leányvállalat megtartása, vagyonkezelő szervezet megalakítása. A szóban forgó két üzem kérelmet terjesztett elő a (még) megyei tanács elnökéhez, mint alapítóhoz, hogy jogszabályban biztosított hatáskörében bírálja el az önállósodási kérelmeket. A február 8-i megyei közgyűlés elé önálló vállalatokká alakítási határozatot terjesztettek elő, melyben részletesen taglalják ennek indokait, illetve mivel a „szétválás anyagi feltételei számszakilag nincsenek megalapozva”, ennek csak elveit kívánják rögzíteni. Ezek után rekonstruáljuk, mit mondtak a február elsejei összejövetel résztvevői: Szántó Antal: - Szászberek önállósodási törekvése teljes egészében megérthető arról az oldalról megközelítve, hogy termékük stratégiai termék, és jövedelmezőségük a vállalaton belül a legjobb. Önállóan is talpon tudnának maradni. Sőt! Elfelejtik viszont a következőt: a Vasipari Vállalat 1967-ben hozta létre üzemüket, az elmúlt több mint 20 évben folyamatosan fejlesztette, viszont ezt a többi üzem és maga a vállalat szenvedte meg. Most ebből a fejlesztésből a többiek részére szeretnénk profitálni. Őket kistafírozták, és most maximálisan erkölcstelennek érzem, ha egyszerűen elvágják a köldökzsinórt. Lakatos Ferenc arra a kérdésemre: amellett, hogy esetleg kevésbé erkölcsös egy ilyen önállósodási törekvés, a törvényességét lehet-e vitatni? - a következőket válaszolta:- A törvény (1977. évi VI. tv.) magyarázati részére utalnék. Ez elsősorban a monopolhelyzet megszüntetésére irányul. A két üzem önállósodási törekvése monopolhelyzetet nem szüntet meg. Másodsorban, a vállalat „visszamaradó” részének szintén gazdaságosan kell tovább működnie. Ennek a feltételeit sem látom. Azt már szinte csak mellékesen jegyzem meg, hogy a VT az elmúlt év november 8-án tárgyalta a vállalat kft.-vé átszervezésének módozatait. Meg kell még említenem egy dolgot. A Külkereskedelmi Bank valószínűleg nem fog olyan hitelnyújtási lehetőséggel élni akkor, ha szétaprózódik a vállalat. Szántó Antal: - A legnagyobb gondot ott látom, hogy aki ezt az anyagot készítette, az nem ismeri teljes keresztmetszetében az elmúlt évek történéseit vállalatunknál. Véleményünket mint vezetőkét ki sem kérte. Mit szól mindehhez az, aki valószínűleg a megyei közgyűlésen is szólni fog? Tótok Sándor: - Az írásos előterjesztés után az előző beszélgetésből kiegészítő információkat szereztem, ami egy más oldalú megvilágítását jelenti a témának. Ma még nem tudom, hogy pénteken mit fogok mondani. Az biztos, hogy alapos gondolkodásra, sokoldalú mérlegelésre van szükségem. A tanácskozásnak helyt adó üzem városának polgármestere: Szegő János: - Törökszent- miklóson több mint 200 munka- nélküli van. Munkahelykínálat nincs! Ha az ebben az üzemben dolgozó 60-70 ember szintén munka nélkül maradna, bajban lennénk. Most az a döntő, hogy maradjon meg a munkahely pol- • gáraink számára, legyen kereseti lehetőség. Érdekes előrevetíteni azt a gondolatot, ha ez az üzem talpon tudna maradni - bármilyen szervezeti változás után is - és egy esetleges privatizáció során városunk is bizonyos vagyonhoz tudna jutni, az kettősen jó dolog lenne számunkra. Szükségesnek tartok még egy tényt ismertetni. A törökszentmiklósi üzemből 44, Mezőtúrról 45, a vállalati központból 54, a szolnoki alkatrészgyártó üzemből 37 személy írta alá azt a kérést, melyben felhatalmazzák a vállalat igazgatóját a kiválások megakadályozásának képviselésére. Zárásként engedtessék meg szubjektív véleményem kimondása is. Lehet itt szó gazdaságosságról, nyereségről, de hatalomátmentési kísérletről, személyi ambíciókról vagy lokálpatriotizmusról egyaránt, a lényeg nem hiszem, hogy ez. A probléma kulcsa az, tud-e a megyei közgyűlés olyan döntést hozni február 8-án, mely az Akkufer Vállalat - csak a munkájával foglalkozó - egyetlen dolgozójának sem teszi lehetetlenné további létét, és közben a munka értéke is megmaradjon. Szarvas Zoltán Ki érti ezt? A lapunkban kedden befejezett és az adózás legújabb szabályait csokorba szedő ötrészes sorozat írása közben - azt hiszem, most már töredelmesen bevallhatom -, a kínok kínját éltem át. Nem panaszkodni akarok, de az ember már eleve ellenszenvvel viseltetik egy olyan jogszabályhalmazzal szemben, amelynek nem titkolt célja az, hogy alaposan megcsapolja bevételeinket, és ezáltal lehetetlen helyzetbe hoz mindenkit. Talán még ez is megbocsájtható lenne, ám az adótörvény meglehetősen kacifántos és homályos megfogalmazásaira aligha van elfogadható magyarázat. Ha csak az nem, hogy a törvény alkotóinak pontosan ez volt a céljuk, hisz ha valami nem tiszta, nem egyértelmű és nem világos, akkor abba utólag akármit bele lehet magyarázni. Nem véletlenül említem ezt, mert mint hallott tam, még a szakembereknek is gyakran okoz fejtörést, hogy mit is akar mondani a törvény. S bizony sokszor sül el visszájára a dolog, és emiatt a jogszabály eredeti szándékával ellentétes megállapítások is napvilágot látnak. Erre utal, hogy ha megjelenik egy-egy módosítás, rövid időn belül csőstül követik azt a módosítás módosítását magyarázó iratok. Az adójogszabályok bonyolultságát sokak szerint az adja, hogy tulajdonképpen fölvállal olyan dolgokat is, amiket nem volna szabad megtennie. Például aligha érthető meg, miért tesz különbséget a törvény jövedelem és jövedelem között, hisz - mint a mondás is tartja - a pénznek nincs szaga. Vagy tán mégis? A törvény szerint ugyanis nem mindegy, hogy az éves jövedelem ingatlanértékesítésből, szellemi tevékenységből, bérből, fizetésből vagy mezőgazda- sági kistermelésből származik-e, mert minden esetben másképp kell azt elszámolni. S akkor még nem is beszéltünk a vállalkozókról, akiknél már úgy szedi ízekre a bevételeket, hogy legény legyen a talpán aki mindezt megérti. Egy sorozat ürügyén De ez még mind nem elég. Mert azon túl, hogy a törvény a jövedelmek között különbséget tesz, fölvállal bizonyos szociálpolitikai feladatokat is, ami viszont már-már nevetséges dolog. Hisz pontosan ez az ami teljesen idegen az adórendszertől. Például a gyerekes családok támogatását tisztességes mértékű családi pótlékkal kellene megoldani, és nem volna szabad ehhez eszközként az adót is felhasználni, mert az ilyen kitérők miatt válik a rendszer egyre bonyolultabbá. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy 1988 óta nem volt olyan esztendő, amikor lényegesen ne változtak volna az adózás szabályai, akkor elmondhatjuk, hogy teljes a káosz. Vajon kinek jó ez? Az egyes embernek biztos nem, mert miközben alaposan megnyirbálják a jövedelmét, azt veszi észre, hogy egyre rosszabbul él. Holott a logikus az lenne, hogy ha anyagilag is áldoz valamire, akkor javul a helyzete, így aztán mindenkiben jogosan vetődik fel a kérdés: mi lesz ezekkel a bevételekkel, amelyekhez a költségvetés ily módon jut? Nyilván ezt nehéz átlátni, de egy biztos: abszolút igazságos adórendszer sehol sincs a világon, de a miénknél igazságosabb számtalan országban lehet. Már csak azért is, mert a bérből és fizetésből élőkre szinte istencsapásként sújtó adórendszer bevezetését nem követte nálunk egy bérreform, amiről pedig eleinte még sokat beszéltek. A baj az, hogy tényleg csak beszéltek róla, de valójában nem történt semmi, hisz még ma is megvannak a bérkorlátok. Félreértés ne essék: nem önmagában az adó ellen emelek szót, hisz ez már évszázadokkal ezelőtt is létezett. Sőt, az teljesen normális dolog, hogy egy ország közkiadásainak bizonyos részét az adóból fedezi. Csak ez akkor tisztességes, ha megfelelő bérrendszer és elfogadható életszínvonal is társul mellé. Jó, már hallom is a választ: az ország jelenlegi gazdasági helyzetében erre nincs lehetőség. Azt viszont jogosan várnák el az adózók milliói, hogy megtudják: kik és mire költik el a befizetett forintjainkat? N.T. Önkényes házfoglalók Tiszaderzsen A tiszaderzsi önkormányzatnak, és a lakosságnak is, az utóbbi időben alaposan meggyűlt a baja a községi önkényes házfoglalókkal. Elsősorban a cigány lakosság körében terjedt el az a - jónak enyhén szólva nem nevezhető - szokás, miszerint üresen álló házak ajtaját feltörik, s oda beköltöznek. A büntető törvénykönyv ezt a cselekményt egyébként egyszerűen betörésnek nevezi. Az üres házak elfoglalásánál talán még súlyosabb dolog, hogy olyan házakat is „bérbe vesznek” az önkényes honfoglalók, ahol magatehetetlen, idős emberek élnek egyedül. A tiszaderzsi önkormányzat mindezek ellen úgy próbál védekezni, illetve olyan tervet dolgozott ki, amely úgy tűnik, tetszésre talált az önkényeskedők köreiben is. Jelesen arról van szó, hogy elkészültek - a még ebben az évben átadásra kerülő házak tervei, ahová ezt a kóbor, főként cigány származású lakosságot jogosan, napló Nem igaz, hogy az emberek fásultak, közönyösek és érdektelenek a köz dolgai iránt. Még olyan férfi is aktivizálja magát, aki pedig legalább másfél évtizede a passzív ellenállást gyakorolta. A napokban fölkeresett Takács József, aki éppen ilyen ember volt, ahogy mondja, ha az egyik oldalban hárman beszélgettek, ő már átment a másik oldalba. A város dolgain töri mostanában a fejét. Járja az országot, s látja, itt van a legtöbb szegény ember. Most volt, az ő szavával élve, Tirpákországban, s mondja, amilyen csórók voltak harminc éve, úgy feltörtek, a Kiskunságról vagy a Dunántúlról már jobb nem is beszélni! Mindenhol van valami tájjellegű növény. A Nyírségben az alma, északon a málna, hát itt is kéne lennie, a Nagykunságon, mondja Takács József. Ez lehetne a pöszméte, aminek most felugrott a világpiaci ára, veszik korlátlan mennyiségben, s jelenleg csak Debrecen mellett termelik. Be kéne vele telepíteni vagy 30-50 hektárt Karcag határában, ő már a helyet is kinézte, vagy a SZIM-mel szemben lévő egykori gyümölcsösnél, vagy a Ha- géval szemben lévő terület lenne jó, főleg az utóbbi, hiszen ezzel megoldanánk addig a kerékpárutat, jelenleg is van busz- illetve vasúti megálló, közel lenne Karcaghoz, van műút, villanyvezeték, a tábla amúgy is szabálytalan alakú, tanya is van rajta. A pöszméte tizenöt évig terem, a tizedik évben közé lehetne ültetni a gyümölcsfákat, újra meg lehetne terme.lni a város gyümölcsszükségletét, pótolni lehetne azokat a gyümölcsösöket, amelyeket a téeszek kipusztítottak. De egyéb ötletei is vannak, mondja Takács József. Valamikor volt egy városgazda, hát arra ismét szükség lenne. Fel kéne újítani az egykori híres országos állatvásárokat, a lóvásárt, a marhavásárt. Helyünk is van hozzá, pénzt is hozna a városnak, miért ne csináljuk? Kéne egy városi ménes, városi gulya, még szürkegulya is. Szüksége lenne a városnak kiváló apaállatokra. Ha valakinek most növendék jószága van, mehet legelőért Nádudvarra, de ha kivonulnak innen keleti vendégeink, felszabadulna a jelenlegi nemzetközi bombatér területe, ott legelhetnének a juhok és a marhák. Még sok-sok ötlete van Takács Józsefnek. Másoknak is. Nem igaz, hogy az emberek fásultak, közönyösek és érdektelenek a köz dolgai iránt. Körmendi Lajos mm s ami a fő: majdnem teljesen ingyen beköltöztetnék. Ezzel több probléma oldódna meg egyszerre: putrikból, életveszélyesen omladozó házakból tiszta, szép, új lakásokba költözhetnének népes családjaikkal a tiszaderzsi cigányok, másrészt a jelenleg a falu főutcáján turistariogatóként dűledező házakat az önkormányzat lebonthatná, s helyükön megvalósulhatna az idegen- forgalmonak is kedvező szolgáltatócentrum. Harmadrészt végre megszűnne a békés lakosság és a „honfoglalók” közti örökös háború. Ha a cigány lakosok is megfelelő életkörülmények közé kerülnek, azt remélik a tiszaderzsiek, akkor talán kevésbé kacsingatnak majd mások házából jogtalanul eltulajdonítható tárgyak, tüzelő és egyebek felé. Az elfoglalt és lebontásra érett ház helyére (képünkön) még ez évben újat, szebbet szeretnének építeni. Fotó: Korányi É.
