Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
1991. FEBRUÁR 4. 3 Lóerők parádéja Szolnokon ( Folytatás az I. oldalról) Az igazi látványosságot persze a gondosan polírozott versenyautók szolgáltatták, de a ti- szakécskei Korona Gépjárműke- reskedelmi Kft. jóvoltából a nagyközönség közelebbről is megismerkedhetett az idei Év Autója, címet elnyert Renault Clio egyik gazdagon felszerelt példányával. A Szövaut és partnere, a Rair Kft. ugyancsak a növekvő eladások reményében állította ki az egyik legnépszerűbb francia kiskocsi, a Peugeot 205-ös legizmosabb változatát. Többszörös magyar bajnokok és az európai mezőnyben is előkelő helyezéseket szerzett versenyzők is elhozták „négykerekű társukat” Szolnokra. A feltunin- golt szocialista típusok mellett látható volt Kanyik Antal 200 lóerős, összkerékhajtású Lancia Deltája, Cserkuti József 285 kilométeres sebességre is képes BMW M-3-asa, Móczár Péter és Maruzsi László Cos worth-moto- ros Ford Sierrája. Akinek ez sem volt elég, az tanulmányozhatta a tavalyi abszolút bajnok. Nagy Sándor Porsche-motorral szerelt, 330 lóerőre feltréningeit krosszautójának konstrukcióját. Természetesen a japán gyárak sem hiányozhattak a kiállításról. A külsőleg utcai „kinézetű” Toyoták mellett két Suzuki Swift dobogtatta meg a megyei autósok szívét. Félreértés ne essék azonban, nem a bemutatott hengerenként négyszelepes típusok fogják csillapítani a hazai autóéhséget, hiszen Esztergomban csak a megnyerő formájú Swift alapváltozatának előállítására kerül majd sor 1992-től. A Magyar Autó- és Motorsport Szövetség autósport gyorsasági bizottsága szombaton délután tartotta díjkiosztó ünnepségét, amelyen megtudtuk a tavalyi országos bajnokság végeredményét. Ezek szerint az abszolút sorrend: Divizió I: 1. Gündisch Gusztáv, Békási Mobil SE (Lada 2105); Divizió II: 1. Cserkuti József, Hungária Biztosító- Külker. SC (BMW M-3-as); Nyolcadik lett a szolnoki származású László József, a MAG Pásztó SE versenyzője. Divizió III: 1. Tóth János Somogy ASC (Waltham Osella). L.Z. Tanács-ADÓ (4.) Beszéljünk róla! A szobadísz Az ember azt gondolná, ebben a munkaerő-mizé- riás világban, amikor tízezrek nem jutnak munkához, hogy elsősorban státusra van szükségük az állampolgároknak és nem szimbólumokra, illetve főként nem státusszimbólumokra. Ez az egyébként jól meghonosodott, ugyanakkor legalább olyan mértékben visszataszító, idétlen szó azt a tárgyat, felvett vagy más rétegek által adományozott szokást, viselkedést jelzi, amellyel az a bizonyos ember vagy embercsoport megkülönbözteti, olykor - fel- sőbbrendűségi érzésének teljes tudatában - különbnek is tartja magát a másiknál. Valamikor ilyen volt az autó vagy a telek, más hasonló jövevényszóval élve: a hobbi, vagy ilyen volt egy külföldi utazás. De akadt a „szocializmusnak” például egy olyan átkos időszaka, amikor megtette ilyen célra egy orkánkabát is. Vagy egy farmer. Tizenévesek számára a dolog egyszerűen röhejes, legalább annyira, mint idősebb korosztályok számára keserű vigyort okozó egy régi filmen megnézni az országépítő Mátyás „nem állunk meg a csillagos égig” hangvételű beszédét. De hagyjuk a múltat, bár hiába is tesszük ezt, nem biztos, hogy hasonlóan viszonyul hozzánk. Csavaros eszű emberek mindig is gondoskodtak arról, hogy ez az igény, ami már-márelérheti a lázas, nem tudunk meglenni nélküle állapotot, szóval ügyelnek arra, hogy ezen szükséglet ne maradják kielégítetlenül. Most Önök gondolhatják, arról lesz szó, hogy vannak olyan emberek, akiknek háta néhány hónappal ezelőtt még borsózott a piros-fehér- zöld színtől, most pedig nemzetiszínű flanelbe csomagolják agytekervényüket, vagy vannak olyanok, akiknek csak arra volt jó a templom, hogy így tudták, merre van egy másik ideológia másik temploma a falu, a város központjában, most pedig pere- puttyostól ott tolongtak a karácsonyi éjféli misén, megverekedve az állóhelyért... Nem a jelen státusszimbólumairól akarok beszélni, hanem a közeljövő „elpusztulok, ha nekem nem lesz” tárgyáról. Pesten már menő dolog, a vidék hasonlóan mint a páter- vagy a pálfordulásban mértéktartóbb ebben is, szóval eltelik legalább két hét, míg ideér: a szo- baszökőkút. Meglátják, pompás lesz. Tudom, a legtöbb otthonból már csak ez hiányzott. A tehetősebbek nagy tömegei már húsvétra beszerzik. S néhány héten belül összébbhúzódnak a negyven négyzetméteres kétszobás, meg a tizenkét négyzetméteres lakáscsodák lakói is, hogy helyt adjanak egy új kor új szellemét elhozó tárgyának. Lám, nem csak a baj hozhatja közelebb egymáshoz az embereket. Szinte hallani, ahogyan elnyomja a víz csobogása az egyéb zajokat, például a veszekedést, a káromkodást, mert állítólag egy másik státusszimbólum is divatban van, az is szökő, csak nem kút, hanem ár. Állítólag ez az országok közötti hasonló vetélkedés szüleménye. Mondják, nem is európai az, ahol nem bugyog az infláció meg az ár, igaz ellentétben a vízzel, felfelé. De maradjunk a szobaszökőkútnál: tudni vélik, hogy készül ennek kicsinyített változata, a zsebszö- kőkút, bár ennek taglalása kimeríti az ízléstelenség kategóriáját. Sőt, van aki a víztől megittasodva újabb (k)utakon jár. Olyasmin gondolkodik, amiből az általános össznépi sajtolás közepette különleges dolog fakad ki. Nem, nem maga az ember. Olaj. Olaj a tűzre. Hajnal József ____________________J A Szolnoki Tejipari Vállalat közleménye Felfüggesztették a szabadáras tejtermékek áremelését Halasztott adók Az állami végkielégítés összege megosztható Manapság sajnos egyre több embernek szűnik meg a munkaviszonya. S ha az utcára kerülők a jogszabályban meghatározottak szerint állami végkielégítést kaptak, számukra az adótörvény lehetőséget ad arra, hogy választhassanak. Ennek megfelelően vagy a végkielégítés teljes összegét tüntethetik fel adóbevallásukban, vagy pedig a teljes összeg egy hónapra eső részét annyiszor vehetik figyelembe, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől 1990. december 31-ig eltelt. Lehet, hogy így első hallásra túlságosan is bonyolultnak tűnik a dolog, ezért legjobb, ha az állami végkielégítés megosztására egy példát hozunk föl. Mondjuk valakinek tavaly augusztus 31 -én szűnt meg a munka- viszonya, s addigi jövedelme 156 ezer forintra rúgott. Ám, amikor elküldték a cégtől, kapott 24 havi állami végkielégítést, melynek összege 420 ezer forint volt. Áz év végéig hátralévő hónapok száma: négy. Az egy hónapra jutó rész: 420.000 : 24 = 17.500 forint A négy hónapra eső rész: 17.500 x 4 = 70.000 forint Ennek megfelelően az 1990. évi összjövedelem számítása a következőképp történik: 156.000 forint + 70.000 forint = 226.000 forint Ha ebből az összegből levonjuk a 8.000 forintos alkalmazotti kedvezményt (januártól augusztusig összesen 8x1000 forint), akkor 226.000 - 8.000 = 218.000 forint az adóalap.' Az állami végkielégítés összegéből, a példánál maradva, 1991- re 210 ezer forint, 1992-re pedig 140 ezer forint vihető át. Ha tehát valaki állami végkielégítésben részesült, és annak egy részét a következő év összjövedelméhez számítja hozzá, akkor a végkielégítés adóelőlegének csak az 1990. évre eső részét kell szerepeltetnie. Ez úgy számítható ki, hogy a kifizető, vagyis a volt munkahely által levont 20 százalékos adóelőleg összegének egy hónapra jutó részét annyiszor veszi figyelembe, ahány hónapot feltüntetett. S az így megállapított összeget kell a bevallásban szerepeltetni. Az állami végkielégítés adóelőlegének kiszámítását pedig a következő példa mutatja: A volt munkahely által a 24 hónapra fizetett állami végkielégítésből származó 420 ezer forint után levont 20 százalékos adóelőleg (amely nem azonos az évi adó összegével) 84.000 forintot tesz ki. Az év végéig hátralévő hónapok száma: négy. így a 84 ezer forint egy hónapra jutó része 3500 forint, a négy hónapra összesen pedig 14 000 forint. Ezt kell figyelembe venni az állami végkielégítés adóelőlegeként. Ami pedig a halasztott adókat illeti: ha például az egyéni vállalkozó 1990-ben megszüntette tevékenységét és megrendelői, vevői nem, vagy csak részben egyenlítették ki tartozásukat, akkor az egyéni vállalkozó a munkájából származó jövedelmét úgy számíthatja ki, hogy ezeket a tartozásokat bevételként veszi figyelembe, de az arra eső adót csak akkor fizeti meg, amikor a bevételhez ténylegesen hozzájut. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik ingatlanértékesítésből származó jövedelfnüket a bevallás időpontjáig még nem fordították újabb lakás építésére vagy megszerzésére, de ezt a szándékukat az adófelügyelőségnek a bevalláson jelzik, akkor az ingatlanértékesítésből származó, jövedelemrejutó adó elszámolását elhalaszthatják. (Folytatjuk)-ntA Szolnoki Tejipari Vállalat február4-től (hétfőtől) átmenetileg felfüggeszti a szabadáras tejtermékek áremelését. Mint ismeretes, a vállalat a hatósági tejárak megjelenése után február 1 -tői a szabadáras termékeknél a költségek emelkedésével arányos termelői és nagykereskedelmi árakat alkalmazott. Ettől az időponttól kezdve tervezte a körülményeknek megfelelő felvásárlási árak bevezetését. A felfüggesztés oka, hogy a demonstráció után a tejtermelők és a kormány közötti egyeztetés nem zárult le, a termelői árak kialakításánál kalkulált tejfelvásárlási ár még változhat. A vállalat a kiskereskedelem részére - már a kormányzati intézkedéseket megelőzve - február 1-től biztosította a vállalat eredménye terhére a 2,8 százalékos tej literenkénti 21 forintos áron történő árusítását, és ehhez igazította a többi szabadáras tejek árait is. Az árfelfüggesztés a vállalatnak jelentős többletköltséget jelent. Az áremelést elkerülni nem lehet, de annak idejét és mértékét a még folyamatban lévő kormányzati intézkedések befolyásolhatják. Szolnoki Tejipari Vállalat Buzgó Mócsingnak gúnyolhatta volna a vásárló pénteken reggel a tejipart. Csakhogy nem volt kedve gúnyolódni. Csütörtökön este, amikor a rádió bemondta, hogy ismét drágul a tejtermék, a szolnoki vásárló is eltervezhette, hogy a hétfői áremelésig pénteken, szombaton még lesz ideje (ha pénze is van rá) egy kicsit bevásárolni. Sajtot, tejfölt, túrót. Csakhogy február 1-én, pénteken reggel Szolnok két legnagyobb városközponti ABC-áruházában már 20,40 vigyorgott a tejfölöspoharakon, húszon fölül blokkolták a pénztárosok a 10 dkg vajat, s egy doboz, korábban 48 forintos sajtért már 56 forintot is elkértek. A vásárló kérdezett a Hatvanasban és a Szövetségben is: a rádió szerint február 4-én, hétfőn emelik a szabadáras tejtermékeket? Mindkét helyen egy volt a válasz: a buzgó „tejipar’' már csütörtökön este, tehát január 31-én elküldte és február 1-től életbe léptette az áremelést. Szombaton reggel a Népszabadság, délben és délután a rádió hírül adta: bár Budapesten nagy felvásárlás volt tejtermékből, a Budapesti Tejipari Vállalat mégsem emeli február 4-től árait. Szolnokon két napig volt áremelés. Mint most a közleményből kitűnik, a Tejipari Vállalat gyorsan vissza is vonja. A pénteken, szombaton vásárló meg töprenghet: ugyan hol van (ha van) vidéken fogyasztói érdekvédelem? Merthogy túlbuzgóság van, azt a Szolnoki Tejipari Vállalat bizonyította. (SJ) napló Igaz, a vonat nem volt zsúfolt, de szabad ülőhely alig akadt a szerelvényen. Én Karcagon találtam egy jó helyet, nem is az ablak mellett, így nem húzott a hideg a hátamra, derekamra, s most, amikor megálltunk Szolnokon, kényelmesen bóbiskoltam az üvegen át betűző napon, fürdettem arcomat a sugarakban. A vonat elindult. Csütörtök volt, délelőtt. A kellemes zsibbadtság még tartott, egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy mellettem áll egy idős asszony. Körülnéztem. Fiatalok is üldögéltek a környéken közönyös ábrázattal, de senki nem látszott mozdulni. Fölálltam, átadtam a helyem.- O, még bírom! - mondta a néni.- Meddig tetszik utazni?- Pestig.- Akkor tessék csak leülni! Engedett, elhelyezkedett az ülésen. Állva jól szétláttam, most körülnéztem a kocsiban. A hátam mögött, vagyis ahol eddig ültem, úgy a hátam mögött, egy középkorú asszony ült. Jól elterpeszkedett, csomagjai is elfoglaltak egy helyet. A csomagtartók üresek voltak. Váltók jöttek, billegtem egy kicsit. Katonák jöttek a büfékocsiba, félrehúzódtam egy kicsit. Egy öregúr rászólt a terpeszkedő asszonyra, aki a felszólításra kényszeredetten mutatta a helyet, üljek le.- Köszönöm, magától nem kell. így utaztunk a fővárosig. Eltelt egy-két nap, s én már csaknem megfeledkeztem arról az asszonyról, akinek átadtam a helyem, de a televízió híradóját nézve, az Astoriánál történt csőtörés kapcsán hirtelen ott láttam őt a képernyőn. Lent volt a metróban, amikor az özönvíz elárasztotta az alagutat és a kocsikat, s ő a rémülettől rosszul lett. így került be a híradásokba. Ennyi lenne? - töprengtem. Ma ő, holnap te, azután én? Hát mégis van közünk a katasztrófákhoz, az áldozatokhoz? Mégsem mindig csak idegenekkel történnek a tragédiák? Hát rólunk is szólhat a hír? Körmendi Lajos NYÚLTENYÉSZTŐK FIGYELEM! A BÁCSKA AGRÁR IPARI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, VASKÚT értesíti a nyúltenyésztőket, hogy 1991 .január 20-től az I. osztályú húsnyúl kilogrammonkénti felvásárlási árát 130.- Ft-ra emelte. Keresse környezetében a Bácska Rt., Vaskút termeltetőpartnerét, felvásárlóhelyét, felvásárlóját! Bővebb felvilágosítás: Levélcím: 6521 Vaskút, Kossuth u. 105. Telefon: 79/23-011 Telex: 81-2181 Telefax: 79/24-225 *46438/1*
