Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-26 / 48. szám
Röplap 1991. FEBRUAR 26. Mégis sikerült megszerezni a Hetényinek Itt a CT! Magyar neve nincs a computertomograph-nak, a szakma csak így emlegeti: CT Nos, annyi harc és várakozás után végre a megyei kórház magáénak tudhat egy CT-t. A készülék nemrégen érkezett, már megvolt a próbaüzem is, és jövő héttől folyamatosan a betegek rendelkezésére áll. Az igazgatói szobában dr. Böjthe Lajos igazgatóval és dr. Pécsi Lajos igazgatóhelyettessel beszélgettünk arról, hogyan sikerült mégis megszerezni a sok milliót érő készüléket.- Mivel pénze nem volt rá a kórháznak, az első variáció szerint egy magánvállalkozó megelőlegezte volna a vételárat, ha a társadalombiztosítás vállalja a vizsgálatok térítését, és így az intézet részletekben fizeti visza a CT árát. (Ez egy harmadik generációs készülékre vonatkozott.) Közben ajánlatot kaptunk az amerikai Picker cégtől egy negyedik generációs gépre, mely a legmodernebb és a leggyorsabb. Ugyanakkor a társadalombiztosítás nem vállalta, hogy a magánvállalkozóval való együttműködésben kifizeti a vizsgálatok díját. Arra viszont hajlandó volt, hogy megveszi a Picker készüléket. és magára vállalta a működési költségeket is. Ezután fölkerestük a CT-t „otthonában”, a röntgenosztályon. A készülék mellett most két orvos dolgozik: dr. Bugyi Zsuzsa és dr. Lőrinc Margit. Szeretnék, ha később valamennyi röntgenes kollega elsajátítaná a szükséges ismereteket.- Különböző továbbképzéseken vettünk részt - meséli dr. Bugyi Zsuzsa. - Voltunk például az Amerikai úti idegsebészeten, a Semmelweis és a szegedi Orvostudományi Egyetemen.- A betegek többsége nem tudja - hiszen eddig ilyen készülék nem volt a megyében hogy mire jó a CT. Dr. Endes János, a röntgenosztály vezető főorvosa így fogalmazza meg:- Annyival több a röntgennél, hogy nemcsak szabad szemmel, hanem számítógéppel is értékeljük az eredményt. A számítógép pedig alkalmas arra, hogy rendkívül pici elváltozásokat (amelyeket szabad szemmel nem vettünk volna észre) is jelezzen. Dr. Bugyi Zsuzsa:- Az agy állományát pl. eddig semmilyen módszerrel nem lehetett így látni, mint most. Az agyban lévő vérzés, infarktus, daganat csak ezzel a módszerrel látható.- Milyen betegségekkel vagy azok gyanújával utalhatják ide a pácienst?- A vizsgálatok kétharmada biztos, hogy agyi vizsgálat lesz, amelyek egy része balesetekből ered. A gép az egész test vizsgálatára alkalmas, tehát pl. hasi vagy nőgyógyászati elváltozások meghatározására is, ha azokat más módszerrel nem lehet. Megtudtuk, hogy CT-vizsgála- tot csak indokolt esetben végeznek, és csak bizonyos orvosok utalhatnak be ide beteget. A vizsgálat ugyanis drága, és nem is olyan egyszerű, mint a röntgen. Öt-hatezer forintos vizsgálati díjak éppúgy előfordulnak, mint tizenkétezer forintosak. A vizsgálat sem „ötperces”. A beteg éhgyomorral érkezik. Szükség esetén kontrasztanyagot kap (pl. vénás injekcióban). Az előkészítés egy konyhának fölszerelt (a szekrényt a Tisza Bútorgyártól, a hűtőszekrényt a Leheltől kapták) helyiségben történik. Innen a beteg átmegy a CT-terembe. Ott egyedül van a vizsgálat ideje alatt. A számítógépet kezelő asszisztenssel és az adatokat értékelő orvossal mikrofon segítségével tartja a kapcsolatot. Amikor búcsúzunk, dr. Bugyi Zsuzsa még hozzáteszi:- Szeretném, ha megírnák; nagyon sok rágalom érte a kórházunkat, amiért meghiúsult a magán- vállalkozóval való együttműködés. Sokszor igazságtalanul bántották a kórházat és az igazgatónkat érte. Azt mondták, nem tudja majd megszerezni a CT-t. Hát most itt van.- paulina - Fotó: Illyés Csaba KISTERMELŐK FÓRUMA TISZAFÖLDVÁRON _______ A tulajdonrendezéssel párhuzamosan javítani kell a termelési feltételeket Megkésve, de biztató hírekkel érkezett az államtitkár Majdhogynem szűknek bizonyult a tiszaföldvári Nagyközségi Művelődési Ház színházterme a Mészöv által - a kisüzemi termelés segítésében érdekelt, felvásárló- és gyártócégekkel közösen - a minap megtartott kistermelői fórum résztvevői számára. Látszott, hogy nagyon kiéhezettek a termeléssel, értékesítéssel, tulajdonrendezéssel kapcsolatos információkra a saját, bérelt vagy nagyüzemi háztáji földön kistermelést folytatók. Ezt bizonyítja az is, hogy a váratlanul közbejött elfoglaltsága miatt csak kétórás késsel érkezett földművelésügyi államtitkárt azok is megvárták. akiknek csak állóhely jutott a rendezvényen. Addig sem telt el haszontalanul az idejük, mert a tevékenységük alapfeltételeit - a szaporítóanyagokat, a kemikáliákat, a mezőgazdasági termelőeszközöket, valamint a feldolgozókapacitást - biztosító ismert hazai és külföldi cégek kínálta újdonságokkal, lehetőségekkel ismerkedhettek. Messze nem az elhangzottaknak megfelelő választékokból, de azért vásárolhattak is sokféle vetőmagot, növényvédő szert, kisgépet a jelenlévők az áru- ismertetéseket követően. Nem maradt el végül dr. Sárosi László államtitkár tájékoztatója sem. A mezőgazdasági nagyüzemek jövőbeni szerepével kapcsolatban Sárosi László kifejtette: katasztrofális következményekkel járna az ország számára azok, úgymond, teljes szétverése. Ugyanakkor nem konzerválható a jelenlegi struktúrájuk sem, a tulajdonosok által létrehozandó, új szervezetek termelő funkcióját fokozatosan fel kell. Aktuális agrárpolitikai kérdésekről tájékoztatta a kistermelőket dr. Sárosi László államtitkár. Belső fotónkon: kisgépbemutatót tartott a rendezvényen a Szolnoki Agroker Vállalat. hogy váltsa a beszerző-, értékesítő- és szolgáltatótevékenység. Végtermék-érdekeltségű termelő, feldolgozó, forgalmazó vertikumé a jövő, de annak kialakulását meg kell, hogy előzze a jelenlegi mamutszervezetek lebontása, és a piaci igények diktálta újraépítése. Örömmel és a mielőbbi megvalósulás reményében hallgatták a jelenlévők az államtitkár tájékoztatását néhány, az agrártermelést segítő, központi elképzelésről. Elhangzott például, hogy hazai és külföldi banki hitelekből képződő, úgynevezett reorganizációs alapítvány létrehozásáról tárgyal a jövő héten a kormány. Ebből mintegy 2 milliárd forint alacsonyabb kamatú hitelhez juthatnak majd a termelők. Természeti csapások, piaci zavarok kivédésére szolgál majd az a kockázati alap, amelyet az alaptevékenységükből származó, adózatlan árbevételük 3 százalékának befizetésével hozhatnak létre a termelők. Biztató az a lehetőség is, hogy Németország 100 millió márka rendkívül alacsony - mindössze 3 százalékos! - kamatterhű hitelt ajánlott fel a magyar agrárgazdaságnak. Még biztatóbb - szögezte le Sárosi László államtitkár -, hogy a német fél feltételként szabta: a magyar pénzintézetek csak olyan további kamatnövelést hajthatnak végre ennek a hitelnek a kihelyezésekor, hogy az a termelők számára elérhető és valóban kedvező legyen. T.F. JÁSZJÁKÓHALMÁTÓL A HIMALÁJÁIG Ü# Sikerrel a halálzónában Csak hó és helyenként elővillanó meredek sziklafal mindenütt. Sehol egy lélek, az élet utolsó nyomai is messze elmaradtak. Egyetlen társa az embernek a hegy és a zúgó némaság, amit a dermesztő szél fog vallatóra. A léptek térdig süppednek a hóba, de olykor derékig kell benne gázolni. Kínlódó, küszködő, ziháló gyaloglás ez, küzdelem minden méterért, minden lépésért. Szédülés, görcsök, köhögési rohamok teszik még elviselhetetlenebbé a mászást. A küzdelem minden percben újabb megpróbáltatásokat tartogat, egyre sűrűbben követik egymást a néhány perces pihenők. Közben a tekintet csak ritkán kalandoz messzire, mert a következő méterekkel kell megbirkózni, arra kell a tartalékot összpontosítani. Pedig távol, a ritka levegőben vakítóan világítanak a Föld legnagyobb hegyei, a Himalája többi 8 ezres óriása. Kétéves előkészület után a múlt év augusztusában indult itthonról az ötödik Magyar Himalája Expedíció. Az elsőt 1984-ben vezették, és 1987-ben iratkozott fel Magyarország a 8 ezresek listájára. Ezúttal egy újabb csúcsot, a világ hatodik legmagasabb hegyét, a 8201 m-es Cho Oyut választották. A 16 tagú expedíció orvosa egy jászjákóhalmi származású fiatalember, dr. Hábenczius Károly volt. A Lehel Vezér Gimnáziumban érettségizett, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanult. Ott ismerkedett meg egyetemi társai révén a hegymászással. Először itthon, majd a Tátrában másztak. A hazai mászópályák is adhatnak egyébként kellő iskolát, mert valamennyi nehézségi fok megtalálható itthon, de az alpiniz- musnak, a klasszikus hegymászásnak különös varázsa van.- Nehéz elmondani, mi benne a csodálatos - mondja -, mert a hegymászók másként látják a világot, mint akinek nincs kapcsolata a heggyel. A hegymászás nem sport, hanem életmód, életfilozófia, ami a sík vidéken, a munkahelyen is áthatja az embert. A nehézségeket úgy kell elfogadni, ahogy vannak. Velük együtt lehet élni úgy, hogy a célunkat mégis elérjük. Az igazi hegymászó nem a heggyel viaskodik, csak önmagát akarja legyőzni. Szorongásait, korlátáit, kishitűségeit. A hegy nem ellenfél, hanem társ az erőpróba nagy magányában. A Magyar Hegymászó Klub által 1988-ban meghirdetett expedíció alapkövetelménye egy 7 ezer méteres csúcs megmászása volt. Nem a mászás nehézségi fokozati számítottak, hanem az ismeretség a magashegyi légkörrel, az oxigénhiánnyal, az ilyenkor rendre fellépő betegségekkel. Hábenczius Károly számára ez a belép» az amerikai földrész legmagasabb csúcsa, az Argentínában található Cero Aconcagua volt. Feltétel volt továbbá a költségek teljes vállalása, ami számításaik szerint (és végeredményben is) személyenként 140 ezer forintra rúgott. Mintegy ezer magyar hegymászóból a követelmények ismeretében 36-an jelentkeztek, de csak 12- en vehettek részt a vállalkozásban. Ezért még válogatótúrákat tartottak, ahol a pályázók közül az erőnlét, a mászókép>ességek és az emberi tulajdnoságok alapján tovább „selejteztek”. Kiélezett helyzetekben ugyanis, amikor az emberken- dőzctlenül adja belső énjét, az önzés végzetes lehet, néhány emberi gesztus pedig akár életet is menthet. Az expedíció kiegészült még egy titkárral, egy orvossal és egy osztrák házaspárral.- A feltételeknek megfeleltem, bár a tapasztalatok alapján valószínűleg nálam jobbak is bekerülhettek volna a csapatba. A három orvos közül azonban ketten visszaléptek. így jutottam ki némi szerencsével én. Feladatom volt a gyógyszerek, egészségügyi felszerelések beszerzése, és összeállítottam a felkészülés, valamint az expedíció idejére egy egészségügyi programot. Az ember el sem tudja képzelni, milyen óriási fizikai és pszichikai megterhelés a magashegyi mászás. Az átlagos alföldi emberek 5 százalékán már 3 ezer méteres magasságban is súlyos, végzetessé válható tünetek lépnek fel. Hatványozottan nőnek a terhek fölfelé, 7 ezer méter fölött pedig már semmi orvosi garancia nincs az egyébként makkegészségesnek hitt szervezet normális működésére. Ezt a régiót a hegymászó-irodalom is egyszerűen csak halálzónának emlegeti. A Cho Oyu te- tején harmadannyi az oxigén, mint a tengerszinten, a légnyomás kicsi és általános a mínusz 30 fok. A fiziológiai terheken túl még ott az erős szél, a kavargó hó és a jégfalak, gleccserhasadékok, lavinák. Ezekkel birkózik az alpinista becsvágya. Szomorú temető a Cho Oyu, sokan lelték ott is halálukat. Nem csoda hát, ha indulás előtt mindenkinek végrendelkezni kellett vagyonáról és a saját holttestéről. Három tonna felszereléssel szeptember 5-én értek Indián, Nepálon keresztül a Tibetben fekvő 4700 m magas alaptáborba. Az út szokványos és fárasztó volt repülőgépen, majd Delhitől közúton teherautóval. Közben elképzelhetetlen nyomor Indiában, gazdag termővidékek és halottégetés Nepálban, hindu szentélyek és ezerféle meglepetés még akkor is, ha minden gondulatukat a nagy vállalkozás kötötte le. Az alaptábor egy sík terep egy forrással és különböző nációjú csoportokkal, akik hasonló szándékkal érkeztek oda a megadott időben. A hegy ugyanis csak engedéllyel látogatható, melyet hosszú sorban állás után súlyos összegekért osztanak. A magyar expedíció az akkor még baráti Kínától jutányos áron, 20 ezer dollárért kapta meg ezt a lehetőséget. Ez is fontos szempont volt a Föld 14 nyolcezres hegycsúcsa körül a kiválasztásánál. Azóta per- sze változtak az idők, a Cho Oyu árfolyama ma a magyaroknak is több, mint kétszerese lenne. A Mount Everest pxxlig az árfolyama miatt is egyelőre túlságosan mma- gas volt.- Az alaptáborban terméCho Oyu, a Föld hatodik legmagasabb csúcsa Ott érezték, 5700 méter magasságban először elérhető közelségben az úti célt, amit fényképekről, útleírásokból már jól ismertek. Tanulmányozták mászóútjait, az 1956-os első meghódítása óta vezetett expxxlíciók történetét. Félelmetes, lenyűgöző látvány, a gyakorlott alpinistákat is szorongás fogta el. A jakok a hajcsárral együtt elvonultak, s ott maradtak ők egyedül a heggyel. És elindultak az elsők fölfelé, majd fokozatosan több csoportban követték őket a többiek. Ahogy emelkedtek, úgy fogyott körülöttük az oxigén, úgy nőtt minden méter, minden mozdulat jelentősége. Egy rohammal nem lehetett a csúcsra feljutni, állandó ingázás folyt le s föl a különböző táborok között. Négyszer- ötször is megtették egyesek ugyanazt az utat oda-vissza, hogy szokják a magasságot. így jutottak egyre feljebb, míg október 4-én az első páros, Koncz Ákos és Straub József csúcstámadását siker koronázta. Néhány napon belül még kilenc hegymászónak teljesült az álma.- A csúcsra én nem jutottam fel, ennek ellenére is sikeresnek tartom az expedíciót. Az én feladatom elsősorban az volt, hogy egészségügyileg biztosítsam a többiek célba-, és ami ugyanolyan fontos, a visszaérését. A halálzónában teljesen kiszámíthatatlanul léphet fel agyvérzés, fagyás, látásvesztés, tüdő- és agyödéma. Ezzel szemben mindössze egyik társunknak feketedett meg egy ujja, de az is életre kelt.- Ettől függetlenül indulhattam volna én is az utolsó rohamra, s hogy mégsem tettem, annak rengeteg oka van. Eleve csak az utolsók között kívántam menni, amikor már mindenki szerencsésen megmászta a csúcsot, s akkorra az idő különösen rosszra fordult. A szél felerősödött, a hőmérséklet pedig nappal is mínusz 30 fok alatt maradt. Mégis inkább az egyéni, lelki és erőnléti motivációk döntöttek. Mérlegeltem. Egyedüli gyerek vagyok, és egy korábbi mászás során volt egy 16 töréssel járó balesetem, továbbá számomra a legfontosabb önkifejezési forma a hivatásom, a gyerekgyógyászat. Éppen ezért nem is úgy indultam, hogy vagy én, vagy a hegy.- Igaz, nem vagyok 8 ezres, és ez bizonyos mértékig kudarc. A hegymászáshoz azonban hozzátartozik a kudarc elviselése. Hányán voltak úgy, hogy a végső cél előtt 20-30 méterrel fordultak vissza, és soha nem jutottak oda fel. Én 7400 méterről fordultam vissza, de ott már 10 méter szint- különség is rengeteget számít. Lényegében megismertem egy óriási hegyet, az atmoszféráját, és ez nem kevés. Olyan helyen jártam, ahová néhány évtizede ember nem tette még a lábát. Az expedíció 40 napot töltött a hegyen, és október 15-én indult lefelé a kérődző patás teherhordó állatok segítségével az előretolt alaptáborból. Odalent két táborra szakadtak. Az egyik a málhával az érkezési útvonalon tért haza, a többiek pedig bevetették engedély nélkül magukat Tíbetbe. Világtól elzárt terület az, és abban az időben még katonák is vigyázták. A félsivatagos magasföldet teherautóstoppal járták be, miközben állandóan nyomukban volt a rendőrség. Eljutottak azért így is a dalai és pancsen láma rezidenciájához, láttak lámaista szentélyeket, különböző természeti csodákat. Végül elfogták és kitoloncolták őket Tibetből. November 17-én érkeztek haza, ezzel befejeződött a legnagyobb és legsikeresebb magyar hegymászó-expedíció. Az élményeit, tapasztalatait mindenki magában hordozza, mert az a bensőséges kapcsolat, amely a Cho Oyu és valamennyiük között külön-kü- Iön kialakult,, szavakkal úgysem mondhatók el. A többi pedig talán nem is fontos. Lukácsi Pál szetesen kitört mindenkin a szokásos betegség. Pihentünk, majd, hogy segítsük az aklimatizálódást, elkezdtünk túrázni a környékbeli kisebb hegyekbe. Öt nap után pedig felpakoltunk a jakokra, és felköltöztünk az előretolt alaptáborba. Ott ismét elölről kezdődött a levertség, étvágytalanság, fejfájás, émelygés. Várni azonban nem lehetett sokat, mert október 20-ig le kellett jönni a hegyről.
