Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
Néplap Legyen minden ember vágya a béke Az Öböl-háború elhúzódása aggoldalmat ébreszt minden józan gondolkodású emberben, s egy sor kérdés merül fel bennünk: kinek használ a háború? Az araboknak, akiket a gyarmatosítás súlyos következményei választottak el egymástól? Az izraeli népnek, amely történelméből tudja, mit jelent a kiszolgáltatottság és a szenvedés? A magyar népnek, amely feltehetően saját fiai vérével fizethet más országok nagyhatalmi törekvéseiért? ítéljük el az agressziót! A magyar kormány hívja vissza az öbölbe irányított egészségügyi delegációt, és jelentse ki az ország semlegességét az agresszív háborúval szemben. A háború következményeként beláthatatlan károkat szenved az Öböl-térség, de közvetett módon valamennyien. Ha Izrael ellencsapást mér Irakra, melynek lehetőségét még nem vetette el, akkor a háború kiszélesedik. Irán, valamint több arab állam bejelentette, hogy ebben az esetben feladja a semlegességét, valamint Szíria kilép a koalícióból. A szövetségesek már túllépték a Biztonsági Tanács határozataiban foglaltakat - ezt a francia diplomácia is jelezte -, ezért mondott le a francia miniszter. Gorbacsov figyelmeztetése, a békére irányuló tárgyalása is arra vall, hogy súlyosbodhatnak a következmények. Nem akarunk több háborút, és elítéljük az erőszakot, mely nemcsak a kormány és egyes agresszív személyek ellen irányul, hamem ártatlan emberek halálát okozza. Azesztelenség mindig is az értékek pusztulását, az egyszerű emberek szenvedését jelentette. Legyen végre béke, mely minden nép álma és érdeke. Pernyész László Jászberény „Két marékkai szórtam a türelmemet” Telefonigényünket 1989. február 6-án postáztam a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem címére. A választ rövidesen meg is kaptam (február 15-én, a 4093/89. szám alatt fogalmazták), mefyben közük, hogy az ügyben ne érdeklődjünk, ne zavarjuk a munkát - sem levélben, sem személyesen; ha kiépítik a vonalat, az igény megismétlése nélkül tárgyalják újra... Múlt év tavaszán megépítették a vonalat, szabályszerűen el is földelték, majd akkor jöttek rá, hogy az évtizedekre lefektetett telefonkábel kevés vezetéket tartalmaz, ezért a Móricz Zsig- mond, Váczi Mihály, Csepp utcán át vezetett kábelt ki kellett hántolniuk, s egy pótkábelt fektettek mellé. Decemberben - türelmemet vesztve - levélben felkerestem a távközlési üzemet, melyre januárban azt a tájékoztatást kaptam, hogy az állomás felszerelésének lehetőségét megvizsgálták, és megállapították, hogy a Móricz Zs. út 15. szám alatt a közterületen felállított oszloppal lehet kiépíteni a hálózatot, amihez tervezés szükséges. Ezért kérelmem teljesítésére jelenleg nincs lehetőség, igényemet továbbra is előjegyzésben tartják, majd végezetül megértésemet és türelmemet kérték. Több mint nyolc évtizede két marékkai szórtam a türelmemet. Nincs tovább! A távközlési üzemtől kapott tájékoztató azóta is foglalkoztat, mellyel kapcsolatban szeretnék feltenni néhány kérdést: 1. Kit terhel annak a többletmunkának a költsége, amellyel a kész vezetéket ki kellett hántolni; tervezéskor miért maradt ki ez az egy állomás? 2. Vajon ki fizeti majd a tervezés különdíját? 3. Megkapom-e a telefont nyolcvanhárom éves koromra? - ez év április 9- ére? Id. Kanta Gyula Berekfürdő Elszemtelenedtek az üzlet dolgozói? A jászsági kis falunkban, Jászi- ványon egyetlen vegyesbolt van, kizárólag ott tudjuk beszerezni a mindennapi kenyerünket, élelmiszerünket. A helyzet azonban egyre rosszabb, sőt kezd elviselhetetlenné válni. Bizonyságul néhány tejtermék február 8-i fogyasztói árát említem: a 3,6 %-os zsírtartalmú tej literje 25 forint, fél kiló tehéntúró 54.-, 10 déka vaj 21 forintba került, és ugyanakkor Jászapátiban a 3,6 %-os tej 21.50,-, a fél kiló túró 37.50.-, a 10 dekás vaj pedig 18.40 forint volt. Kérdezem, erre mi a magyarázat? Jászivány- ban a pénztárgépen - 10 éve, de inkább több - nincs szalag, így természetesen blokkot sem kapunk. Az áfész-közgyűlésen ezt minden évben felvetették az emberek, de eredménytelenül. Nem hiszem, hogy nem telik egy modem pénztárgépre - mégha egy kis faluról is van szó. Most, amikor egyre nehezebben tudjuk beosztani a fizetést, a nyugdíjat, szeretnénk jobban oda figyelni, hogy mire mennyit költünk. Blokkal is nehéz követni az árak mozgását, nélküle viszont ellenőrizni sem tudjuk, hogy miért mennyit kértek. Az említett üzletben hárman dolgoznak, de már annyira elszemtelenedtek, ha az ember reklamál, még nekik áll feljebb. A száraz kiflire például szemrebbenés nélkül mondják, hogy friss' Otthon derül ki, hogy csak tejben áztatva tudjuk elfogyasztani. Sajnos kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, mert nem mehetünk mindennap a szomszédos városba vásárolni. Jó lenne, ha az áfész illetékes vezetője kézbe vennné a tennivalókat, és megnyugtatóan intézkedne, amit a boltban szeretnénk mielőbb tapasztalni. (Névvel, pontos címmel kaptuk e sorokat, de mivel a faluban egyetlen vegyesbolt van, olvasónk kérésére a háttérben marad.) „Vigyenek egy teherautó kenderesi földet” Olvastam, hogy hazahozzák Horthy Miklós hamvait. (Vasárnapi Hírek, február 17.) Egyetértek Katona Tamás államtitkár úr javaslatával, hogy ez családi ügy, nem kapcsolódhat semmilyen politikai évforduló dátumához. Azonban úgy vélem, a hazahozatala ellen minden magyar felháborodik, aki tisztában van az akkori korszak véres eseményeivel. Vagy már felejtünk? Netán átírjuk a történelemkönyveket? Nincs olyan család, amelyikben ne hagyott volna kitörölhetetlen nyomot a Horthy-kor- szak. Petőfi maradványainak hazahozatala ellen minden tudományos réteg hadakozott - azon a címen, hogy nem az ő csontváza -, holott támogatni, segíteni kellett volna a kutatást. A nagy nyilvánosság előtt támadták Morvái urat, ahelyett, hogy köszönetét mondtak volna neki a nemes kezdeményezésért, a kutatómunka finanszírozásáért. Az a javaslatom: a Horthy- család és baráti köre menjen el mindenszentekkor a sírhelyére, vigyenek magukkal egy teherautó földet Kenderesről, hogy magyar földben nyugodhasson tovább. (Portugália bizonyára beleegyezik a vámmentes kivitelbe.) Ez lehetne a legbékésebb megoldás - úgy a családnak, mint a túlélőknek. Tasnádi István Jászberény Hozzászólás cikkeinkhez Egy (be)képzelt újságíró panaszai irtózatosan nehéz az életem - itt Magyarországon -, és már semmi sem olyan jó, mint régen. Ráadásul a szerkesztő asztalára is le kellene tenni valamit, ami a lapban megjelenhet, valami olyan írást, ami jóindulatú, nem manipulált és igazi újságírói bátorságot áraszt. Megvan! A képviselőkről írok, hiszen róluk a köztudatban kialakult hiányos képet igazán könnyű kiegészíteni. Valamennyit személyesen jól ismerem, és gondolatban mindig is szerettem volna a helyükben lenni. Leginkább egy képzelt képviselő lenni. Egy képzelt beteg. Az aztán tud panaszkodni. Ha a nép hiteles és jellegzetes képviselője lehetnék, elmondhatnám, hogy szellemileg súlyosan korlátozott szüleim örökségét ma is az agyamban hordom. Ezért üldöztek. Egyik elmeosztályról a másikra. Valahányszor adaptációs szabadságon vagyok, bizonyítékokat gyűjtök, hogy lelki szenvedéseimet kellőképpen dokumentálhassam. Kétségtelen, hogy az intellektuálisan kukkoló társaságom szürkeségéből eljuthattam a marxista filozófiáig, majd onnan a magyartarka szarvasmarhafajta faráig, és ott tovább kukkolok. Magamba szívtam fájdalmasan a látottakat, a hallottakat. Akkor döntöttem úgy, hogy mégis maradok eredeti szakmámnál. Bár ha képviselő lennék, mégiscsak könnyebb volna az életem. Akkor enyém lenne a hatalom, és én azzal nagyon tudnék élni. Istenem, ez egy csuda dolog lenne! A képviselők 9-ig döglenek az ágyban, és a sofőr ébreszti őket. Végül is ráérnek, mert a turbó Porsche 10 órára berepíti őket a Parlamentbe. Igaz, hogy előtte néhány órás frakciógyűlés is van, de hát én most ébren álmodom. írói-művészi szabadságom gondolataimat számyal- va-csapongva vezérelheti. Egészen az olvasóig, mert az beveszi. A szerkesztő is. Ha képviselő lennék, lenne titkárnőm is, olyan, aki kávét főzne, meg mindent ... Én mindig észnél lennék, mindig egyeztetnék, ha kell, minden párttal, adott esetben magammal is. Én mindig megbeszélném magammal azt is, hogy melyik gombot nyomjam meg. Soha el nem fáradnék, mert mindössze ennyi a dolgom, legalábbis a parlamentben. Máshol meg úgysem dolgozom. Nem tanítok, nem gazdálkodók, nem gyógyítok, nem rendezek, nem igazgatok, nem írom a tudományos dolgozataimat, nem járom a falvaimat, nem járom a minisztériumokat, nem beszélek a polgármesterekkel, nem hallgatom panaszos választóimat, nem járok frakciógyűlésre, nem járok bizottsági gyűlésre, sehova se járok. Helyben járok. Ha én képviselő lennék, százezreket keresnék ebben a demokratikusan inflálódó országban. Lehet, hogy nem találnék annyit, de azért keresném tovább. Keresnék egy embert, aki mélyen átérzi gondjaimat, és segítene. Egy olyan embert, aki képes tanácsot adni, aki nagy szakértelmével és hallatlan empátiával félti törékeny vívmányainkat, és arra is képes, hogy felelősséggel nyilatkozzon egy napilapnak. Isten bizony, ha találkoznék vele, a havi százezremből meghívnám egy korsó sörre. Dr. Szabó János országgyűlési képviselő Karcag \ Szeretettel várják a gyerekeket Meglepett, hogy a Cigánysors a cigánysoron című, február 16-i riportban megszólaltatott szülő az óvodáztatási gondjáról ezt mondta: „inkább itthon megfőzöm nekik, minthogy oda fizessek ezer forintot, és amikor hazajönnek, még éhesek, úgyhogy, egyem a szívét, az óvodára nekünk nincs keret.” Csupán tájékoztatásul megemlítem, hogy a Motor úti lakótelepről a Csallóköz és a Temető úti óvodába járnak a gyerekek - már aki él ezzel a lehetőséggel. A hátrányos helyzetűek tavaly - a nehéz gazdasági helyzet ellenére is - étkezési segélyben részesültek. Ez a segítség - a december 31 -i állapot szerint - a következő volt: egy cigánygyerek napi átlagos térítési díja a Temető úti óvodában 9,50.-, a Csallóköz útiban 4,60 forint - szemben a napi 28,-, illetve 14 forintos étkezési tarifával. A rászorulók az idén is számíthatnak a támogatásra, az ezzel kapcsolatos intézkedés folyamatban van. Tájékoztatom továbbá a kedves szülőket, hogy az óvodában nem kötelező az étkezés, tehát lehet valaki térítménymen- tesen félnapos óvodás, ha az édesanya otthon kívánja étkeztetni a gyermekét. Óvodáink szeretettel várják a lakótelepi gyerekeket, hiszen az általános iskola elvégzéséhez az óvodán keresztül vezet az út. V. Baranyi Sándorné, a 4. Sz. Óvodai Intézmény vezetője J 199i: FEBRUÁR 25. A tárgyalóteremből A tőrkést csak a kórházban bírták kivenni a koponyájából A most 29. évét taposó Varga Béla (Törökszentmiklós, Szivárvány út 10. szám) ugyancsak indulatos ember. Főleg, ha iszik, olyankor érzi úgy, hogy ki az úr, ha nem én. Ebből kifolyólag garázdaság, könnyű testi sértés, illetve a közelmúltban újabb garázdaság és súlyos testi sértés miatt elítélték néhányszor. Sajnos Varga nem tanult a korábbi esetekből, és újabb vandalizmusa kevés híján emberéletet követelt. Mindez tavaly szeptember 22-én történt. Már délutánjó néhány üveg sört ivott, és este tovább folytatta a gurgulá- zást az Ezerjó vendéglőben. Sőt, hogy erősebbnek lássák, az egyik ismerőse lakásáról elvitt egy tizennégy centiméter pengehosszúságú tőrkést, amely éllel szembeni oldalán, a hegytől lefelé fűrészfogak voltak. Éjfél előtt a Kossuth úti kultúrházban véget ért a diszkó, Vargáéknak azonban nem akaródzott hazamenni. Felcsattogtak az emeletre, ahol zártkörű Fidesz-rendezvényt tartottak. Itt már kisebb csetepaté kerekedett, hiszen a hívatlan látogatók - akik hatan voltak - támadólag léptek fel. A házigazdák végül is a társaságot leszorították az emeletről a lépcsőfordulóig, de hát az efféle részleges visszavonulást Varga nem nézhette tétlenül. Marokra fogta a gyilkos szerszámot, hadonászott maga előtt, és a másik kezében sörösüveget szorongatva, újra nekiindult az emeletnek. B. G. sértettet a sörösüveg talpával először a vállánál meglökte, majd amikor a szerencsétlen fiú megbillent, a jobb kezében lévő tőrkését nagy erővel, a bal szemüregén keresztül, a koponyájába szúrta. A penge a csontba ékelődött, a fiún pedig sürgősen koponyafeltáró műtétet kellett végezni Szolnokon, mert csak így tudták kivenni a kést. A műtét során nemcsak csontokat kellett eltávolítani, de a jobb homloklebeny egy részét is. Szerencse a szemcsétlenségben, hogy csodálatos véletlen folyamán a szemgolyó nem sérül meg, de károsodtak a szemüreg lágy részei, amely következtében részleges idegbénulás alakult ki. A fiatal fiú életét csak a szakszerű, gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Hogy a barbár szúrás végül is milyen mértékű testi fogyatékosságot okoz, mindezt a sérülést követő egy év múlva lehet teljes bizonyossággal megállapítani. Varga Béla állítását, miszerint ő csak védekezett, a tanúk egybehangzó vallomásai alapján nem fogadták el, hiszen nem őt fenyegették, hanem sörösüveggel, tőrrel ő támadt az ott lévőkre. Ügyét elsőfokon a Szolnok Megyei Bíróság dr. Nikula Valéria tanácsa tárgyalta, ahol a büntetés kiszabásánál súlyosbító tényként vették figyelembe a vádlott bűnismétlő voltát, italos állapotát, az élet elleni bűncselekmények elszaporodását. Azt, hogy cselekedetét minden indok nélkül, embertelenül követte el. Enyhítő ténynek számított részbeni beismerő magatartása, sok- gyermekes családi állapota. Mindezek figyelembevételével Varga Bélát emberölés bűntettének a kísérlete miatt 5 évi börtön- büntetésre ítélték. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. Ki a felelős? Tavaly júniusban rákócziújfaluban, a mezőhéki Táncsics Tsz III. kerületének irodaépülete előtt kivágták a szép, fiatal platánfákat. A termelőszövetkezet ágazatvezetői akkor azzal indokolták, hogy a nyári vihar az ágakkal összekuszálta, leszakította a villamosvezetéket. A TITÁSZ csak úgy volt hajlandó megjavítani, ha kivágják a fákat! Igaz, a többi helyen nem kellett ezt a barbár módszert alkalmazni... Akkor arra kértek, hogy ne jelenjen meg a kivágott fákról fotó, mert majd ősszel új csemetéket ültetnek. Most győződtem meg róla, hogy az ígéretüket sajnos nem váltották be! Miért? (Fotó: Tarpai) Gyémánt-házasságkötés Törökszentmiklóson Hatvanadik házassági évfordulóját ünnepelte Mák István és Mák Istvánné (Tóth Margit) Tö- rökszentmiklósorí - február9-én. Népes családjuk és barátaik körében erősítették meg a 60 évvel ezelőtt tett fogadalmukat. E ritka eseményt videofelvételen örökítette meg a családi iroda, amit ajándékként adtak át a házaspárnak. (Fotó: M. J.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
