Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

1991. FEBRUÁR 23. Néplap 9 MÚLTUNK - JI V ______________________________________________________ C LENl LINK J Pusztuló értékeink megmentése A szalóki szőlőskert A szalóki szőlőskert a Tisza- tónak nevezett, a kiskörei vízlép­cső körzetében kialakított táro­zótó közvetlen közelében talál­ható. Abádszalók és az abádi öböl egyre nagyobb vonzerőt nyújtó idegenforgalmi centrum­má alakul. let természetvédelmi védettség alá helyezését. Ezzel is bizton­ságot kívánunk nyújtani a helyi idős lakosoknak. Szeretnénk, ha a község üdülőhellyé válása nem borítaná fel a helyi gazdálkodás hagyományos rendjét, s nem gá­Nyaranta a három hónapig tar­tó szezon idején idelátogató több tízezer hazai és egyre növekvő számú külföldi vendég számára a pihenési, nyaralási, vízi sportolá­si lehetőségek mellett kulturális programokat is szükséges bizto­sítani. Rendkívül fontosnak tart­juk a táj történetének és a hagyo­mányoknak mind teljesebb meg­ismertetését az idelátogatókkal. A szőlőskert egykori présháza felújítva megfelelő színtere le­hetne a környék hagyományos kertkultúráját bemutató szőlé­szeti és borászati kiállításnak, amely gyakorlatban, művelés közben - a présházhoz kapcsoló­dó területen - is bemutatná a vi­dék hagyományos kertművelé­sét. Kezdeményeztük a szalóki szőlőskertben folyó gazdálkodás megmaradása érdekében a terü­tolva; hanem segítve a kulturált turizmust, biztosíthatná a múlt élő emlékeinek megőrzését. A szalóki szőlőskert néprajzi vizsgálata része a Tisza-tó komp­lex történeti-néprajzi kutatásá­nak. 1989 óta folytatjuk a szőlős­kertben folyó hagyományos sző­lő- és gyümölcstermesztés nép­rajzi dokumentálását. A szalóki szőlőskert - jelenleg szintén zártkert - Abádszalók belső településmagjához közel esik, jól megközelíthető. Erede­téről a helyi hagyomány annyit tud, hogy az 1848-49-es szabad­ságharc leverését követően a tu­lajdonos, Silling báró felesége adta el és parcelláztatta föl. A Lányi-féle térkép azonban ennél korábbi telepítési időpontra utal. A legkisebb darabok a parcellá­záskor 800 négyszögöl nagysá­gúak, a nagyobbak 1 kh fölöttiek voltak. A földeket a szalóki gaz­dák vásárolták meg, és kezdték el művelni. A szőlőskert három dű­lője közül az első ma a belterület utolsó utcája, s már csak egy-egy építmény jelzi, hogy egykor a szőlőskertrésze volt. A második­harmadik dűlő közötti úton talál­juk a szőlőskunyhósort. Az 1990. évi állapot szerint 92 szőlős­kunyhó és egy nagy méretű prés­ház található itt. A szőlőskuny­hókat a szőlő és a gyümölcsös betelepítésével egy időben épí­tették, és folyamatosan újították meg. A ma álló legrégebbi kuny­hót 1877-ben építették, s nála csak bő másfél évtizeddel későb­bi egy 1894-es évszámú épület. A kunyhók a szőlőparcellákkal együtt, öröklés, illetve vásárlás útján cseréltek gazdát. Az elmúlt száz esztendő alatt a földdarabok nagysága csökkent, elsősorban örökléskor osztódott. Ilyen esetekben előfordult a na­gyobb kunyhók néhány évig tar­tó közös használata. A szőlőskertben a betelepítés óta folyamatosan újították a gaz­dák a szőlőtőkéket és a gyü­mölcsfákat. A gyümölcsfák kö­zül többet a parcellázást követő­en, még a múlt században ültet­tek. így a körtefák, birsek és a mindig a kunyhók közelében el­ültetett eperfák legidősebbjeinek kora eléri a 120 évet. Megmara­dásukért mindenképpen erőfe­szítéseket kívánunk tenni. A szőlőfajták a Közép-Tisza vidékének falusi szőlőskertjei­ben ismert, már a XIX. század végi. filoxéravész előtt is ter­mesztett igénytelen, kevés per­metezést igénylő fajták. A direkt- termő szőlők és a hagyományos gyümölcsfajták mai művelése egy évszázaddal korábbi gyakor­latot őriz meg számunkra. A szalóki szőlők használata ma is intenzív, a hagyományos arcu­lat a gazdálkodás módjában és építészeti képében egyaránt megőrződött. A szőlőskert jelen­legi kiterjedése lényegesen ki­sebb, mint a múlt században, ezért is jól áttekinthető, a bemu­tatásra különösen alkalmas.- A kunyhók anyaga rendszerint vályog, de találtunk vesszővázas tapasztott falú épületeket is. Te­tőzetük nád vagy cserép. Több­nyire egyosztatúak, részben vagy Halottkultusz-kiállítás Tiszaörsön Tiszaörsöt 1767 óta lakják kato­likusok. Az egykori vallási villon­gásoknak az emléke ma már nem él. Nagyiván és Örs népe egyaránt azon munkálkodik, hogy Tiszafü­red környékének, a Tisza tónak amit lehet, azt megszerezze. Hasz­nos és vonzó települése legyen a vidéknek. Agfay Antal római kato­likus plébános évek óta előmozdí­tója, lelke nyájának. Szavára ada­koznak, társadalmi munkát végez­nek az örsiek, s így került sór a templom felújítására, s utóbb a te­mető és a temetői kápolna rendbe­hozására. Akik délről érkeznek Tiszaörsre, emlékeznek a faluképet meghatá­rozó kápolnára, amelyet úgy vesz körül a temető, mint valamely Ar- pád-kori falu templomát. Jól tud­juk, hogy ez későbbi, XIX. századi építmény, a látvány azonban von­zó, s csak hálásak lehetünk, hogy a hfvek a plébános kérésére kitisztí­tották az elburjánzott növényzettől a sírokat, gondozzák, helyreállítják a sírköveket, s adakoztak, segélyt kaptak a kis kápolna felújítására is. Örs még húsz éve a legegysége­sebb képű megyei falu volt építé­szetileg. Ma legalább a temető megmenekül, s talán néhány ház. Agfay plébános úr a Damjanich Múzeumban megkereste barátait, s szaktanácsot, segítséget kért. A szolnoki Tervező Iroda munkatár­sai szakszerű felmérést, baráti se­gítséget nyújtottak, s ma várja a kápolna, hogy benne a vidék kato­likus temetkezési szokásait bemu­tató kiállításunkat megrendezzük. A település népe önzetlenül segíti a munkát, s amikor a megújított stációk között a nyár folyamán, az örsi búcsút követően felmegyünk a kiállítást megtekinteni, s rendezett temetőkép fogad, gondolkozzunk el azon, hogy milyen más értékeink is vannak, s ezeket hogyan lehet megmenteni anélkül, hogy mások­ra várjunk, azonnal jövedelmező vállalkozásnak tekintsük. Nagy Molnár Miklós A Damjanich Múzeum kiállítása évek óta zárva. Az épületben átalakítás folyik, s mert a pénzben sem bővelkedünk, hát lassan halad a munka. A muzeológusok azonban dolgoznak, sőt új kiállításokra készül­nek. A néprajzosok - re­mélve, hogy lesz világki­állítás, és abból a Tisza mellé is jut valami - ké­szítik a terveket, keresik a szponzorokat, hogy be­takaríthassák több évti­zed gyűjtő- és kutató­munkájának eredménye­it. Szolnok, a Tiszazug és a Tisza-tó környékén már tavasszal megindul­hatnak a munkák. teljesen padlás nélküliek. Faluk kívül és belül tapasztott és fehér­re meszelt. Sok kunyhó még a múlt század végén, a századfor­duló táján épült. Néhány, az utóbbi évtizedekben épített kunyhó előtt kis tornác van, amely a fedél alatti munkavég­zést (bab-, borsófejtés, zöldség és gyümölcs tisztítása, piacra ké­szítése) szolgálja. A szőlőtulajdonosok jórészt középkorú vagy idősebb szalóki, de több abádi eredetű család is vásárolt itt szőlőt az elmúlt évek­ben. A szőlőterület aránya tovább csökkent az elmúlt évek során, helyette a zöldségfélék termesz­tése került előtérbe, és jelentős maradt a gyümölcstermesztés. A zöldség- és gyümölcsértékesítés Kunhegyesen, Karcagon törté­nik, a szőlőt helyben csak leszü­retelik, feldolgozására és tárolá­sára a belterületi lakóházban ren­dezkedtek be. T. Bereczki Ibolya A tabáni ház kiállítása A múzeum dolgozói a Tabán és környéke bontását néma és tehetetlen megadással szemlél­ték. Egyet tehettek: megpróbál­ták dokumentálni. Felmérések, fotók állnak a rendelkezésre, s ezekből házszerkezetek, építé­szeti megoldások rekonstruálha­tók. Amikor a Tervező Iroda épí­tészei új terveiket készítették, több házat próbáltak meg meg­óvni. Azokat, amelyek külön kis teret is alkottak, s hordozták együttesen a régi tabáni hangu­latot. Sajnos csupán két ház me­nekült meg az enyészettől, s eze­ket is át kellett építeni. Nem egy­más közelében vannak, s csupán egyik a múzeumé. így az a terv, hogy házakat rendezzünk be, s benne bemutassuk a tabáni éle­tet, a szolnoki múltat, a vízhez, közeli, ahhoz kötött foglalkozá­sokat, reménytelennek bizo­nyult. A tabáni ház inkább me- mentó, olyan épület, amely kül­lemével kissé elüt a környező újaktól, s felhívja magára a fi­gyelmet, utal arra: mi lehetett itt, a Tisza-Zagyva-szögben egyko­ron. A kis, kétosztatú házban ere­detileg egy halász lakását kíván­tuk bemutatni a századfordulón, egy enteriőrhöz azonban kevés a hely. Az igen kicsi udvarocskát használjuk ki csak erre a célra, s bent valójában kis Tabán-törté- neti kiállítást készítünk. Az utcai helyiségben, az egykori, föld­padlósnak meghagyott szobá­ban régi metszetek, rajzok, fény­képek s a Művésztelep alkotói­nak vázlatai, rajzai vezetik el a mai tervekig a látogatókat. Né­hány apró tárgy illusztrálja és érzékelteti csupán az egykori vi­lágot (ülőbútorok s használati eszközök). A külső helyiség, amely lé­nyegében konyha volt, a tiszai halászat eszközeit (Mindszenten 1964-ben készített makettek se­gítségével), a halászatot bemu­tató rajzokat, metszeteket, mű­vészi ábrázolásokat s fotókat vo­nultatja fel, utal az ártér haszno­sítására (gyűjtögetett növények, madarászat, tűzifa kihalászása) s a fahajók kirakására, a tiszai fa- úsztatásra. Apróbb eszközöket állíthatunk itt is ki csupán (sze- kercék, csepegtetőkő, nádvágás eszközei, madarászat kellékei). A kis helyen elkészített kiállí­tás az idegeneket tájékoztatja, a szolnokiakat pedig emlékezteti. Ha befejeződik az építkezés a Damjanich Múzeumban, ott ez bővebben és gazdagabb anyag­gal mondható majd el. Az év első felében megnyíló kiállítás addig is legyen zarándokhely, s emlékeztessen mindenkit arra, hogy volt valamikor egy elpaza­rolt nagy értékünk, amely miatt művészek telepedtek meg váro­sunkban. Gulyás Éva Hagyományos szőlős és gyümölcsöskert A Tiszakürti Arborétumban A Tiszakürti Arborétum me­gyénk egyik legszebb termé­szetvédelmi területe, amelyet je­lentős területtel, nagy anyagi áldo­zattal fognak bővíteni az elkövet­kező évtizedekben. Szüksége van erre a Tiszazugnak, hiszen e kistáj az Alföld legpusztulóbb vidékei­hez tartozik. A táj idegenforgalma a lakosságnak némi segítséget je­lentene, új lehetőségeket, s ez az objektum egyik legvonzóbb ide­genforgalmi látványosság is. Tizenöt éven át - 1971 -1985 kö­zött - végeztünk országos figyel­met is keltő történeti-földrajzi- néprajzi vizsgálatokat a Tiszazug falvaiban, s jelenleg is folynak erre alapozott szociológiai vizsgálatok. Ekkor vetődött fel az az ötlet, hogy legalább egy kis területen meg­őrizzük a hagyományos szőlő- és gyümölcskultúrát, egy helyre tele­pítve azokat az ellenálló, olykor félvad fajtákat, amelyek a kétszin­tes (szőlő és gyümölcsfa) művelést jellemezték. A múlt évben Tálas László, a Tiszakürti Arborétum vezetője örömmel fogadta tervünket, s lehe­tőséget adott arra, hogy egy 4-5 ezer négyzetméteren újratelepít­sük, és egyben az arborétum szer­ves részévé tegyük a hagyományos szőlő- és gyümölcsöskertek fa­anyagát, illetve egy külön részben az ártéri gyümölcsösök Tisza men­ti fafajtáit is elhelyezzük. Egyben megépítsük megfelelő hagyomá­nyos technikával azokat az építmé­nyeket, amelyek e szőlőkultúra szerves részei. A helyi kijelölés már megtörtént, a vadalanyokat Béres Mária, a múzeum termé­szettudományi osztályának veze­tője Ceglédről beszerezte, és ta­vasszal megkezdődik ezek iskolá­zása, ojtásra való előkészítése. El­készültek az épületek telepítési ter­vei is a Damjanich Múzeum és a szolnoki Tervező Iroda munkatár­sainak közös munkájaként (Pár Nándor, Csala Sándor, Nagy Ist­ván). A nyár a szorgos munkáé: a Tisza mentén sorra kell jámiok bi­ológusoknak, néprajzosoknak a le­hetséges élőhelyeket, s oltóanya­got kell szerezni, fel kell gyűjteni e fa- és szőlőfajtákhoz köthető összes ismereteket, még hiányzó esetleges tárgyi anyagot. S fotók, rajzok, videofelvételek tömegét kell létrehozni. Mert mi itt a lényeg? A XVIII. század végéig egy egé­szen másféle szőlő- és gyü­mölcskultúrajellemezte hazánkat. Andrásfalvy Bertalan ezt nevezte gyümölcsészetnek. Itt erdőkben levő vad fák ámításáról, félvad gyümölcsfák ojtásáról és a helyben meghagyásáról van szó. A tiszazu­gi (de a jászsági, kunsági szőlős­kertek is) messze meghaladták már ezt a szintet. A Helytartó Tanács rendelkezései, a külföldről, gyak­ran Angliából származó gazdasági építményeit szeretnénk az arboré­tum részévé tenni! A gyümölcsösben egy komplex szőlőbeli tanya, több gunyhó, a gyümölcsösökben álló aszaló, cef- részgödrök, a permetezőszerek ke­veréséhez való kútgyűrűk, tábori konyhák (félfedél alatt álló kene- cék, katlanok, tüzelőhelyek) állná­nak, az egyes udvarokon - persze még messze vesző távlatokban, hisz a fa lassan nő - eperfák, diófák s néhány kisebb állat számára al­kalmas ól, nyári konyha s rőzsehal- hék állanának. Az építkezés tech­nikája a felmérések szerint szinte Árpád-kori (sár, nád, fonott vesz- szőfal tapasztva, nyílt és külső tűz­helyek, földbe ásott járatú asza­lók). A gondozástól függően a fa- és szőlőállomány génbankként mű­Tiszakürt - Schweiger: addig lakott tanya szétrombolt állapot­ban (1977) irodalom indíttatására egy egészen más, mondhatni irányított s zárt­kertes rendszer honosodik meg, amelyben azonban a félvad fajták is helyet kapnak. Az áradásokat jól bíró edzett gyümölcsfa fajták. Mi egy ilyen XVIII. századi alapozású, de a Du- na-Tisza-közi hatást sem nélkülö­ző, XIX. század végén szárba szökkenő szőlőskertet s ennek ködhetne, s az építmények a me­gye első szabadtéri néprajzi múze­umát is alkothatnák. Idegenforgal­mi szempontból nem is beszélünk arról, hogy a Tiszazug mit nyer majd vele. S hasonlóan a muzeoló- gia több tudománya. Béres Mária - Szabó László Az oldalt összeállította: Ma­daras László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents