Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-21 / 44. szám
1991. FEBRUÁR 21. 7 Az új Néplap Szolnokon A szolnoki Őri Adrienne nem kimondottan elégedett magával. Noha 176 centis termetéhez 56 kiló, 96 centis mellbőség, 64 centiméteres derék- és 94 centis csípőbőség társul, földrajzi értelemben északtól délre haladva a húszéves hölgy a derekáig elégedett magával. Ugyanis, ha hízik, attól kissé délre rakódnak le a dekák, esetleg a kilók, éppen ezért szinte naponta lejár mozogni a konditerembe, sűrűn a szaunába. Mindezen tényeket panaszként sorolja, amelyeket azért nem kell túlságosan komolyan venni, hiszen ahol ez a fekete hajú lány elhalad az utcán, arrafelé bizonyára lassul a forgalom. Egyébként Adrienne tavaly érettségizett jeles eredménnyel, és a nyáron Abádszalókon a Ti- sza-tó szépének választották. A fényképe megjelent a Százszorszép havilapban, és azóta annyit változott a helyzete, hogy felvették Miskolcra joghallgatónak. „Mellesleg” sikeresen elvégezte a manökenképzőt és A kategóriás manöken lett. Jó néhány bemutatón részt vett már, további fővárosi hívásokat vár az őszi tanévkezdésig. Egyébként, ha minden igaz, egy ausztriai bemutatósorozatra is hamarosan érkezik a meghívó. Szabad idejében pedig pulóvereket köt a családnak, vagy édesapja üzletében segít, esetleg könyveket olvas. Nyelveket tanul, angolból már megvan a középfokú vizsgája, a latinnal és a némettel {ledig most kezd foglalkozni. Ha mindezek után még marad nyúlfarknyi ideje, kézimeccsekre jár, ugyanis a barátja az Olajbányász együttesében bűvöli a labdát. Egyébként 190 centi magas, és olyanokat lő a lasztival, mint az ágyú. Mindezeket nem elrettentésként, inkább tényként írom le ifjú férfi olvasóink megnyugtatására... D. Sz. M. Egy értelmiségi házaspár családi vállalkozásban - a megélhetési kényszerek hatására és a Kertváros egy részének jobb ellátása érdekében - boltot nyitott saját házuk egyik szobájában, a Debreceni u. 51. szám alatt. Vállalkozói kölcsönt vettek fel, szaladtak fűhöz-fához, árut szereztek be, idegeskedtek, de az üzlet az elmúlt napokban, Holi vegyeskereskedés néven megnyűt. Mint a neve is mutatja, ez egy afféle szatócsüzlet, ahol csak nadragulya nem kapható, vagyis Szentiványi Zoltánék - a tulajdonosok - sokféle vásárlói igényt próbálnak kielégíteni. Árulnak (hét közben délutánonként, hétvégeken egész nap) kutyaeledelt, horgásztermékeket, könyveket, ajándéktárgyakat, idényjellegű holmikat, vetőmagokat, ital-, dohány- és vegyi árukat. Az üzlet példája annak, hogy mire kényszerül az értelmiség manapság (is), de annak is, hogy ma Magyarországon lehet és kell vállalkozni. • • Önszerveződő nagycsaládosok- Milyen hatással vannak a nagycsaládosok életfeltételeire napjaink társadalmi-gazdasági változásai? - kérdezem csipetnyi egyesületi irodájában dr. Rotyis Györgytől, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Nagycsaládosok Egyesületének (NSZME) elnökétől.- Ezzel a sok változással sokkolva vannak az emberek. Úgy vélem, hogy az elkövetkezendő két évben sem lesz ez másként. Úgy mondanám, hogy intézményesítve van a kilátástalanság. Ha ízlik, ha nem: egyél! Az egyik városbéli ismerősöm felesége napközis nevelő. Ennél fogva kötelező az iskolában étkeznie. Jobban mondva nem kell megennie azt a valamit, amit étel gyanánt eléje tesznek (ha megteszik), de ki kell fizetnie az árát, mely az állam által alaposan megtámogatva is jelentős összeg havonta. Férje, betegségsége miatt, nem étkezhet a nagyvállalatnál, ahol dolgozik, ezért az asszonyka kénytelen otthon megfőzni minden napra az ebédet. Legszívesebben maga is együtt költi el párjával a levest és a másodikfélét. Nem csoda, ha az iskolában már nem kívánja meg az egyébként sem kívánatos híg káposztát vagy sűrű tésztalevest. De neki fizetni kell. Nem döntheti el, mi az, amire fordíthatja a néha idegőrlő munkával megkeresett, a létminimumot éppen csak meghaladó fizetését. Talán egy hétig is tudna ebből a csaknem 500 forintból főzni otthon. De nem teheti, neki minden hónapban hozzá kell járulnia ennyivel a maradékon élő disznók hizlalásához. Egy bizonyos, régről származó rendelet nem teszi lehetővé a szabad választást. Azért jött létre ilyen megkötés a pedagógusok és a konyhai dolgozók felé, nehogy valamelyikőjüknek is eszébe jusson elenni a gyerekek elől az ennivalót, vagy ha már el is eszi, legalább legyen megfizetve. A nevelők bizalmatlanságnak veszik ezt a kötelezettséget, csak az jelent némi elégtételt számukra, hogy az annak idején valószínűleg önmagából kiinduló illetékes, aki ezt kieszelte, nincs már rendíthetetlennek hitt posztján. Bár lehet, hogy neki nem okoz gondot ma sem a mindennapi kenyér előteremtése. Ez a még meglévő rendelkezés anyagilag és erkölcsileg is gondot jelenthet a pedagógusoknak. Alapvető személyiségjogot sért valakit arra kötelezni, hogy megegyen olyasmit, amit nem kíván. Nem is beszélve arról az oldaláról a dolognak, hogy az ilyen célra fölöslegesen kifizetett költségvetési támogatás is jelentős összeg, amit az ósdi szabály eltörlése esetén okosabb célra lehetne fordítani. bakos Százan egy állásért... Tűzoltó legyek vagy katona? Ne! Inkább portás! így lehetne viccet is csinálni abból, ami sajnos korántsem vicc. A szolnoki Szigligeti Színház nemrég egy egyszerű hirdetést adott fel, melyben férfi portásokat keresnek a március végén elkészülő új színházba. A hirdetésre, amelyben az itt említetten kívül semmi más információ nem szerepelt, közel százan jelentkeztek. Ez a szám is mutatója a növekvő munkanélküliségnek, de a megélhetési gondoknak is. A jelentkezők között ugyanis húszévestől 65-70 évesig mindenféle korosztály szerepelt. Nyugdíjasok azért, mert a nyugdíjból egyre kevésbé lehet megélni. Rokkantnyugdíjasok azért, mert ezt a munkakört talán még maguk is el tudnák látni, feleslegességérzetük csökkenne. Fiatalok azért, mert létszámfelettiek lettek valahol, és elbocsátották őket. Még fiatalabbak azért, mert még be sem jutottak egyetlen munkahelyre sem. A korosztályok széles skáláján túl érdekes még a jelentkezők foglalkozás szerinti megoszlása is. Jelentkezett az állásra tűzoltó, több katonatiszt (többnyire nyugdíjasok), mozdonyvezető, mérnök, taxis, kereskedő, börtönőr, gazdasági igazgató, mezőgazdász, munkaügyi előadó, volt telefonközpontos, gépészmérnök és még sokan mások. Szomorú szereposztás? Lehet. Elgondolkodtató aránypár. Százan egy ellen. Mindenesetre legyünk optimisták: a százból valakinek mindig sikerül - és már ez is jó hír: eggyel kevesebb munkanélküli Szolnokon. (iksz) Kaptafák beteg lábakhoz Menjen előttem, és megmondom, mi a baja. Kitaposott a cipők széle, mert fáj a talpa? Rossz helyen kopik, mert helytelen a tartása? Épp csak érinti egyikkel a talajt? Éz egy rossz lépés volt - állapíthatja meg a jó szemű ortopédcipész, ha beteg lábat figyel. Eszébe jut aztán az is, hogy minél hamarabb orvosolni kell a fogyatékosságot, mert ellenkező esetben tovább romlik a végtag állapota. A gyógy- cipőhasználat megakadályozhatja azt, hogy a szabályos másik lábnak is baja legyen. Sályi Zoltán szolnoki cipész 3500-4000 pár kaptafát őriz munkahelyén, a Gyógycipő Kft.-nél. Ennyi ugyanis azok száma a megyében, akik gyógylábbeli használatára kényszerültek. A faformák között bizony nincs két hasonló. Jönnek ide az ország távolabbi tájairól is. Elégedettek az itteni munkával. Meg is kérdezik a más városban dolgozó szakemberek: Hol készült? A lassan kihaló szakma mesterei figyelik a másik munkáját, számon tartják egymást. A megyeszékhelyen dolgozó, félnapos munkát vállaló nyugdíjas ■ iparos munkája több, mint egy át- , lagos cipészé. A szakmát természetesen meg kell szerezni, ám a tapasztalatok szerint tizenévesen „ötösre” szinten ajánlatos elsajátítani az ismereteket ahhoz, ha 25 éves korára valódi szakemberré kíván fejlődni valaki. Ez lehet a fő oka annak, hogy kevesen vállalkoznak e hivatásra. A kezdőknek 10-12 órát kellett dolgozni, és még így sem volt biztos, hogy 30 éves korára anyagilag egyenesbe kerül. Ki tudja kiböjtölni ezt az időt? Az előttünk álló papírlapon egy beteg láb rajza. A bal lábfej jobbra ferdült. Az is kiderül belőle, hol nőttek bütykök. Az orvos a vényre ráírja az adatokat, ám a mester is megvizsgálja a lábat, a fejében lefényképezi. Egy pár lábbeli elkészítése egy napot vesz igénybe. A polcon sorban várják tulajdonosaikat a kész áruk. Az egyikben 22 cm magas parafaprotézissel korrigálják a természet hibáját. Betétnek itt e nedvszívó anyagot használják, máshol műanyagból öntik a formát. Sajnos a rendszeresen visszatérő vásárlók ötödénél idővel módosítani kell a félretett kaptafát, új cipőt kell készíteni. SZ. z. Nincs garantálva egy korosztály felé sem a szociális biztonság. Óriási gond, hogy nem telik a családoknak megfelelő minőségű étkezésre. Elég, ha körülnézünk a piacon a zöldségárak között. Pedig a vitaminok, ásványi anyagok hiánya megbosszulja magát a megszületendő gyermekek egészségén. Viszonylag jobb életkörülmények között é- lők is létbizonytalanságba kerülnek, a középkorosztály többsége lecsúszik.- Kapnak-e közvetlen jelzéseket a nagycsaládosok életkörülményeinek romlásáról, és mit tudnak tenni ellene?- Rendszeres jelzéseket kapunk arról, hogy nagycsaládosok lesznek munkanélküliek. Jelenleg nincs jogszabályi védelmük. Pedig ez a gyermekek nagy száma miatt a társadalom számára is fontos kellene, hogy legye»». A NOÉ (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) vezetése célul tűzte ki a szociális munkabizottság megerősítését, éppen a jogszabályváltozások kezdeményezése és az érdekvédelem koordinálása miatt. Az utóbbi a NOÉ szervezett családjaira vonatkozik, nem hagyja azonban figyelmen kívül a többi nagycsaládost, de a fiatalkorúak és az idősek rétegét sem. Valószínű, hogy helyi szinten is ki kell alakítanunk egy szociális kérdésekkel foglalkozó munkabizottságot. Hiszen sokszínűségünkből adódóan megfelelő szakemberek vannak tagjaink között. A közvélemény talán nem tudja: Szolnok város egyik alpolgármestere elnökségi tagunk, szintén nagycsaládos.- Számíthatnak-e külső segítségre nehézségeik könnyítésében?- Egyre inkább szűkülnek a korábbi források. Ennek gazdasági okai vannak. Az új típusú szervezetekkel másfajta kapcsolatot kell majd kiépíteni. Az önkormányzattól a további működésünk alapfeltételeihez várjuk a segítséget. Olyan helyi és országos pályázatokat írjanak ki, ahol teljesen világos, hogy a családokban mire lehet felhasználni az elnyert anyagi eszközöket. Társadalmilag is hasznos lenne, ha a családokban meglévő értékek, a sokféle energia felszabadulhatna.- Miben tudnak az egyesületi tagok egymáson segíteni?- Elvünk az, hogy olyan tagjaink legyenek, akik nem passzívak, nemcsak kapni akarnak, de „adnak is magukból” a közösségnek. Szakértelmükkel, a másik felé fordulással, „ki mihez ért” alapon. Szélesíteni kívánjuk a jövőben az önsegítő tevékenységünket. Szervezünk egészségmegőrzési és életmóddal kapcsolatos programokat. Ä mindennapi családi élet praktikus szervezését is segítjük anyag- és áruellátással (kedvezményes mosópor, cukor, térítés- mentes ruha és egyéb akciókkal).- Az önkormányzat felé Önök milyen problémákat vetnének fel, és miben ajánlanák fel ismereteiket?- Reméljük, hogy sikerül felváltani a város vezetése felé meglévő eddigi esetleges kapcsolatokat egy rendszeressel. Mi nyitottak és véleményünkkel nyilvánosak vagyunk. Hogy kíváncsiak lesznek-e erre? Reméljük, igen. Mindenképpen felajánljuk akár egyes konkrét esetek megoldásához is a segítségünket, információt nyújtunk, hiszen jól szervezett kiscsoportjaink működnek Szolnokon. Jó lenne, ha az önkormányzati munkabizottságokba a nagycsaládosok közül is képviseletet kémének. Szívesen állunk rendelkezésükre szakértelmünkkel, tapasztalatainkkal. Csirke József Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán Fotó: Illyés Csaba Értelmiségi boltosok Egyetemre készül a Tisza-tó szépe
