Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

1991. FEBRUAR 21. Néplap Ördög Ottó világszám! ,,Mesterségem címere-s ökör’ Nemrég feltűnt egy izgága fia­talember a nevettetők zárt vilá­gában, s valami újat hozott ma­gával. A III. Humorfesztivál döntőjében ország-világ előtt megmutatkozott, s előtte már sokfelé fel is lépett újszerű pó­diumestjeivel. Amikor nem szá­main töri a fejét, akkor filmesz­tétikát okít Szegeden - ahol él a JATE-n. Valaha filmrendező szeretett volna lenni, ehelyett tu­morista lett belőle. Legalábbis nemrég még így nevezte magát. Azóta „már csak” Ördög öttó, és Sándor György oldalán járja az országot, „hóna alatt’ ’ néhány kész önálló műsorával. Házunk táján is sikert aratott az MMIK- beli szolnoki fellépésekor. Sor­közém és a siker közé áll. De sebaj!-Ez, amit művelsz a színpadon, kétségtelenül más, mint a meg­szokott. Érzésem szerint az alpá- rian közönséges és a mesterien kifinomult között áll, valahol fél­úton. Fejük tetejére állítod a sza­vakat, játszadozol jelentésükkel.- Tényleg valami ilyesmi, amit csinálni szeretnék. Számaimban a kimondott szó és a látvány összefüggésbe hozható bár, de akár külön is választható egy­mástól. A poénok a katarktikus szint közelében, a röhögőgörcs ingerküszöbén lecsendülnek, ez­által egyfajta melankóliát, fa­gyos derűt teremtenek. Nehéz ezt jól csinálni.-Te Ottó, miből lett a cserebo­gár? Kinek a tojásából bújik ki csak úgy egy humorista, egyálta­lán, hogyan lesz az emberből ilyen lüké Aladár?- Talán ott kezdődött, hogy anyukám véletlenül elhagyott kiskoromban. Lepottyantam mögüle a bicikliülésről, s onnan az út kövéről, kis fekete pontként egészen más perspektíváit láttam meg e világnak. Amit azóta sem vagyok hajlandó komolyan ven­ni, egyáltalán tudomásul venni. Bár már benőtt a fejem lágya, a valóságból szívesen lépek át ma is a képzelet berkeibe, s valaki mondta: a legnagyobb képzelő­dés maga a józanság. Minél bo­nyolultabb valami, annál egysze­rűbb. Véleményem szerint biz­tos, ami biztos, amit csak lehet, röhögjön ki az ember.- Létezik számodra abszolút poén?- Erre van kéznél egy saját mondatom. Abszolút poén: mi­kor a hóhér halálra röhögi magát az elítélt szóvicceitől. Monda­nom sem kell, a Hóhér az Élet maga...- Apropó, válasz. Nincs vala­mi, amit már régóta meg akarsz tudni magadtól? Olyan, amit szeretnél megkérdezni Ördög Ottótól...- Hát csak azt: Mondd Ottó, kibírtál-e már úgy egy napot, hogy nem csináltál egyetlen po­ént sem??? técsi Fotó: Illyés sát nem kerülhette el, megkér­deztük viseltes dolgairól...- Hogy is volt azzal a humor­fesztivállal?- Rossz rágondolni! Az ország­ban bizonyára sokan úgy raktak el emlékezetükbe, én vagyok az a fiatalember, akinek műsora közben kialudt a világítás. Már nem az első eset, hogy valami- Gondolom, sokan ezt nem hajlandók élvezni, és idővel tá­voznak.- Persze. Külön tábort alkotnak azok, akik mást várnak, s csöppet sem fogékonyak az ilyesmire. A műsor egy pontján mindig be is jelentem: most pedig menjenek el azok, akik ilyenkor el szoktak menni. Zenebona Milyen hanglemezeket szere­tünk? A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége összeállította a tényleges hanglemezeladások alapján készült magyar slágerlistát. Az élen Szandi áll a Tinédzser l’amour lemezzel, öt Dóra követi. Továbbra is népszerű az aranylemezes R-Go-korong, az An­gyalbőrben. Stílusával kicsit kilóg a sorból Hofi Géza Hordót a bornak című kiadványa. Ötödik a Pa-Dö- D6. Homony ik Sándor ezen a sláger­listán is azt kiáltja: Légy hű örökre! A sorban a Napoleon Boulevard a kővetkező, az Éva-Neoton Édentől keletre lemezét előzik meg. Demjén Ferenc a kilencedik, az Illés ’90-es, Népstadionban készült koncertfelvé­telével a tizedik. Itthon tehát aratnak a magyar zenészek. A hazai lemez­eladási sorrendben azonban csak ke­véssel maradnak le a külföldiek. Rögtön a magyarokat követi Phil Collins két lemeze. A teljesség igé­nye nélkül a sorrend a következő: Whitney Houston, a Deep Purple, Ri­chard Clayderman, Joe Cocker, Chris Rea és a Dire Straits. És itt van a felejthetetlen Wish you were here lemezével a Pink Floyd. Több ízben különböző helyen szerepel a listán az Éva-Neoton és a Neoton Família. A középmezőnyben található Vikidál Gyula, a HBB, Komár László, a Hungária és Cseh Tamás. A listát olvasva, mintha tükörbe néznénk. Van, aki szépnek találja magát ben­ne, mert a sokaság visszaigazolta íz­lését. Azért annak sem kell elkese­rednie, akik most nem látták viszont magukat. Február 23-án szombaton lesz Kisújszálláson az Amatőr Könnyű­zenei Fesztivál 2. fordulója és az eredményhirdetés. A koncertek há­rom órakor kezdődnek. Egy nappal később, február 24- én vasárnap a Mystic és a Lady Machbeth lép fel a szolnoki Moment diszkóban. A belépő 40 forint. Hat­kor kezdődik a program, és addig tart, ameddig szusszal bírják a jelen­lévők. A házigazdák a későbbiekben folyamatosan várják a zenekarok je­lentkezését. Bármilyen műfajban ját­szó együttes felléphet. Várjuk továbbra is az olyan kul­turális és zenei híreket, informáci­ókat - az egész megyéből melyek sok fiatalt érinthetnek. Ezután is bemutatunk koncertező, lemezt vagy kazettát készítő ismertebb együtteseket. HÚSZON INNEN TÍZEN TÚL _______________________________________________> É n és a portás Nem voltunk eddig túl jóban! A nyolcvanas évek elején a „szí­nészklub” kapuőrével voltak csaknem tettlegességig fajuló összetűzéseink. Nehéz volt vele, az észérvek nem hatották meg. Csak annyit kellett volna pedig megértenie, hogy ha nem is szí­nész az ember, mégis lehet bent dolga. De a szabál, az szabál! A főiskolán, ahová jártam - melynek nevét nem is írom le, mert a portás-jelenség talán min­denhol hasonlatos volt - csak üvöltözve tudtam mondaniva­lóm elfogadtatni. Nem azért, mert süket volt a néni. Csak a kalapja (vagy alatta) volt valami igen kemény anyagból. Hogy ne­kem lehet nehéz természetem? Ebben az esetben csaknem vala­mennyi évfolyamtársam hozzám hasonlatosan modortalan volt. Erről jut eszembe, mostanában is van gondja néhány embernek a modorommal. Pedig csak meg­van a véleményem. Sok minden­ről! És azok veszjk ezt tőlem zo­kon, akik eddig ahhoz voltak szokva, hogy véleményük csak nekik lehet. Ha más - a nem kö­zéjük tartozó - ki merte nyitni a száját, azt valamilyen módon el kellett hallgattatni. De lassan rá kell jönni nekik is, hogy nincs egyedül üdvözítő igazság. Az igazság a lehetőségek milliónyi változatát jelenti. Annyi igazság van, ahány lény él a világon, és mindenkié lehet más és más, akár egymásé ellenében is. Ez a látszólagos rendetlenség ered­ményezheti az új „rendet”. Rendszer volt azon a főisko­lán, hogy a hallgató saját kollé­giumi szobáját a falon mászva, állványokon egyensúlyozva, le­pedőn erőlködve cserkészte be. Mert a portás nem engedett be senkit a 11 órás kapuzárás után. A szabál az szabál! A rendszerváltás egy legjelen­tősebb eredménye számomra az, hogy portásváltással is jár. Ma már a fenyegető munkanélküli­ség hatására nem mer olyan dur­va hangot használni a bejárat őre a látogatóval szemben. Talán megszűnik az a furcsa felállás, amikor a leereszkedő kapus ke­gyet oszt az alantas érdeklődő­nek felvilágosítás gyanánt. bakos Mozimesék John Badham: Palimadár Az amerikai film nagybeteg. Külsőségében egyre inkább képtelen túllépni önmagán, min­den alkotás kezd hasonlítani va­lamelyik előzőre. Nagyrészt fe­lesleges kacat, ami között csak ritkán csillan meg egy-két brili­áns'. Már-már kezd hasonlóvá válni egy szenilis, öreg hölgy­höz, aki mind gyakrabban hasz­nálja ugyanazokban a helyzetek­ben, ugyanazokat a mondatokat. Szerkezeti és tartalmi sekélyes­ség, sivár, elközhelyesedő esz­köztár a szövődményesnek tűnő, celluloidkór nyilvánvaló tünetei. Ha a filmgyártásban létezik bio­lógiai értelemben vett gradáció (tehát a felszaporodó filmkockák hasonló mechanizmus szerint „működnek”, mint a felszaporo­dó gének...), akkor az mindjob­ban fenyegeti az Újvilág műhe­lyeit. Úgy tűnik, az ottani mester­emberek lassanként felélik saját tartalékaikat, s ami marad, plüss, műanyag, hab: hulladék. Tény: Hollywood, az álomgyár mára már csak szemétdomb. Az előál­lított végtelen mozgókép-kígyó körbe tekeredik az egész „műfa­Herbert Ross: jón”, s megfojtja az igazi film­művészetet is. A filmtekercsre álmodott történetek két óra eltel­tével is üres ballasztnak tűnnek, helyenként egyenesen dühítőek és pitiánerek. És sajna, ezek a gondolatok, érzések mindgyak- rabban törnek rám, szemközt a tengerentúli termékekkel. ...Hogy miért pont ennél a film­nél jutottak eszembe megint? Nézzétek meg, s talán választ kaphattok rá. (Megj.: A két főszereplő sztárt, Goldie Hawnt és Mel Gibsont külön-külön is csodálatos színé­szeknek tartom, éppen ezért mégjobban sajnálom a film bu­kását. Rajtuk úgy érzem, nem múlott! Az ízléstelen és teljesen helytelen címadáson túlmenően, a szinkron is megtette a magáét, alaposan hozzájárulva a kudarc­hoz. Szilánkokra töri a sztorit, általa annyira lelassul, „kinyú­lik” a történet, hogy már-már al- talólag hat. S ötven forintért szu­nyókálni azon a kemény széken, s felriadni egy-két közepes kali­berűjelenetre, netán poénra, ma­napság már luxus...) Acélmagnóliák Sokat gondolkodtam a kettő közül melyik kapcsán írjam le előzőekben ecsetelt magánvéle­ményemet az amerikai film el- satnyulásáról. Ezzel elárultam, akár ennek az utóbbinak kapcsán is megtehettem volna. Az a fajta párhuzam is feltárható a két, számyalóan merész malacság között, hogy önmagukban itt is jók a színészi alakítások. Csak hát szegények egy mozifilmben játszanak, s az érzékelés ezen módja ugye a komplex hatáskel­tésen alapul. Ehelyett komplex űr képződik csak a nézőben, ahogy hánykolódik az ábrázolt kisvárosi élet rózsaszínű habja­in. Mert itt és most szó szerint rózsaszínben csodálhatjuk meg ezt a világot. Illetve Azt a vilá­got, az Óperencián túl. Márpedig ilyen sehol nincs és nem is lesz. Kalap. S kit fog az érdekelni tíz év múlva, hogy Shirley Mäc- Laine, Sally Field és Darryl Han­nah önmagán is túltett 1991-ben egy furcsa (hátborzongató) című agyrémben, mikor a film maga nézhetetlenül uncsi, lucskos az édes sziruptól. Julia Roberts a Hamupipőke és Csipkerózsika közötti, mese­beli szirén most is tündérszerep­ben tündököl, meglehetősen fa­kó, középszerű játékkal. Boldog feleséget és anyukát, majd sajná­latra méltó halottat alakít. (S ha­lottakról vagy jót, ...j'Az édes­anyaként rnegjelenű Sally Field sziporkázik, s filmbéli férjura is nagyszerű. A családregénybe belegabalyodik még egy kótya- gos nagynéni (Shirley Mac Laine) és szelindeke, egy fod- rászüzlet dolgozói, és nem utol­só sorban egy tatu-torta (?!) is. A hölgykoszorú hétköznapi semmiségeken kerekedik felül unalmában, majd egyszer csak szemben találja magát az igazi föladattal: hogyan békítsék meg sorsával a lánya nélkül maradt anyukát, drága barátnőjüket. Persze, hogy küldetésüket siker­re vigyék, a föld is megremeg, ha kell. (Mi mást is tehetne szegény forgatókönyvíró, közbenjár ér­dekükben az Úristennél is...) Csak hát... csak hát a rózsaszín képzelgés véget ér, és az ember­nek esze ágában sincs komolyan venni az egészet, akár csak egy pillanatig is elgondolkodni raj­ta. Holott nem győzöm szajkóz­ni: a színészek és színésznők egytől egyig mind a lelkűket (sőt akad, aki veséjét is) tették ki a néző szórakoztatása végett. Kár értük! técsizé New Exkluzív Szolgáltatásunk! Apróhirdetések Elcserélném:- Fogamzásgátlásról szóló áb- szolúte érthetetlen könyvemet babakocsira és kelengyére. L’IBUS jeligére!- Anyósomat süketnéma papa­gájra. Csákányt adok!- Kommunista Kiáltványomat Tőkére vagy Ingatlanra. „Ez az arc volt a végső” jeligére.- Lutra-albumomat közepes hatósugarú atomfegyverekre, il­letve „Hős Anya” érdemrendre (lehetőleg arany berakással).- Nemzetközileg is jól csengő fedőnevemet érvényes okmá­nyokra. „Allah élt, Allah él, Al­lah élni fog!” jeligére.- Rózsaszínbe hajló mélykék kontaktlencsémet kislibazöldre, esetleg műtüdőre.- Végh Antal- és Clair Ken- neth-összesemet Karádi őrmes­ter hajtincsre vagy Fa Nándor mostani koordinátáira. Keresek:- Dedikálatlan, napszemüveg nélküli fotót George Michaelről. Félárral is!- Szanszkritot svájci akcentus­sal beszélő tolmácsot.- Terráriumomba BMX vak- egeret (lehetőleg barlangi alfa­_ ját), amely jól tűri a magyar nó- ’ tát.- Légkalapács-kezelő szak­munkás megbízható füldugót. „Horkol a feleségem” jeligére. „ Vállalok:- Bartellben bérgyilkosságot s mindenféle utolsó simításokat.- Gyors- és géplakatosi mun­kákat, valamint harcterepfe Merí­tést (sivatagi körülmények kö­zött is).- Megrázó szónoklatot moz­gásban lévő magas ló hátáról. Szavalásból megyei versenyt nyert, mellesleg szakács lesz Juhász László, a Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola 2. f osztályának a tanulója színes egyéniség. Tükrözi ezt elsősorban a bizonyítványa, amelyben akár a jó boltban, ugyancsak változatos a kínálat. Hobbija a zenehallgatás meg a ver­sek is. Már óvodás kora óta szereti a költe­ményeket, és legutóbb például a Petőfi Sándor-szavalóversenyen közel harminc induló közül megyei első lett. Mégpedig oly módon, hogy A tintásüveg című köte­lező verset mondta el, illetve a Minek ne­vezzelek költeményt. A szép sikerben Csajbók Ferencné tanárnő is jelentős szerepet vállalt, aki segítette felkészítését. Laci egyébként abonyi, onnan jár be naponta Szolnokra. A nővére is ugyanennek az iskolának a most érettségiző végzőse. Ami a terveit illeti, ha megkapja a szakácsbizonyítványt, később le szeretne érett­ségizni. Szaktudás ide, kuktáskodás oda, otthon azért az édesanyja főz. Igaz, karácsonykor ők csinálták a nővérével az ünnepi lakomát. A történeti hűség kedvéért ezt leírom: hidegtál, újházi tyúkhúsleves, töltött pulykamell, vadas, ananász és dobostorta. Akinek mindezek olvasása után sem fiit össze a nyál a szájában, magára vessen! D. Sz. M. TINITÜKÖR XINIIlflXOH Nem lehet azt mondani, hogy szirupos zenét ked­vel a múlt héten bemuta­tott Mystic. Jómaguk is a keményebb műfajt műve­lik. 1. Don’t Shoot Shotgun (Def Leppard) 2. Panama (Van Halen) 3. Makin’ a Mess (Skid Row) 4. Shake Me (Cinderella) 5. Dr. Feelgood (Motley Criie) 6. Still of the Night (Whites- hake) 7. Anarchy in the U. K. (Sex Pistols) 8. Trója (Lady Machbeth) 9. Ma­gány (Exit) lO.Rosszlány- boogie (Mystic)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents