Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

1991. FEBRUÁR 16. 11 Barkácstanács Próbálj meg lazítani! Bizonyára sokan elgondol­kodtak már a dal hallatán, hogy valóban milyen jó lenne egy- szer-egyszer ellazulni, megpi­henni úgy istenigazából "le­ereszteni", kikapcsolni, semmi­vel nem törődni - és utána újult erővel csinálni tovább. Minden­ki van úgy néha, hogy ugrásra készen feszülnek az izmai, görcsbe rándul a gyomra, ab­roncs szorítja a fejét, fölment a "pumpa" - vagy pedig nem a tes­tében érzi, hanem lelkileg éli át a rákényszerített túl feszes tem­pót, a hajszoltságot, a ki nem adható dühöt, a kétségbeesett töprengést, a nyomasztó gondo­kat. Magától nem mindenki képes ellazulni, hiszen vagy a körül­mények nem engedik, vagy ép­pen a saját túl feszes személyisé­ge nem teszi ezt lehetővé. A la­zítás "művészete" megtanulha­tó! Régi keletű, keleten gyökere­ző, a gyógyításban néhány évti­zede alkalmazott módszer a lazí­tás, szakkifejezéssel: a relaxá- ció. Pszichológiai eszközökkel - beszéd útján, a saját magára fi­gyelés és a testi folyamatok el­képzelése áltál - meg lehet taní­tani az embereket arra, hogy tel­jesen ellazítsák végtagjaikat, be­szabályozzák légzésüket, szív­működésüket, vérkeringésüket. Ilyenkor a lazító ember a teste kellemes elernyedését és fölme­legedését érzi át, elönti a kelle­mes nyugalom, kikapcsol a napi gondok nyomasztó áramából, és csak a relaxációs szövegre, meg a saját jó érzéseire figyel. .Némi tanulás után egyedül is képes re- laxálni, ebben a rendszeres gya­korlás igen fontos. Néhány hét alatt, megfelelő keretek között, a módszer elsajátítható. A relaxáció nemcsak a gya­korlás során kellemes, hanem hatása kiterjed a többi időre is. A testi és lelki működések általá­ban is beszabályozottabbakká, harmonikusabbakká, nyugalma­sabbakká válnak. Aki valóban jól tud már lazítani, beszámol a makacs fejfájás múlásáról, a ma­gas vérnyomás csökkenéséről. Rendeződhet a régi alvászavar; enyhül a szorongás, nyűgödtabb. türelmesebb és magabiztosabb lesz az ember. Persze csak ak­kor, ha alaposan megtanulta, lel­kiismeretesen gyakorol, és nem utolsósorban, ha megfelelően választották ki számára a mód­szert. A relaxációnak több fajtá­ja van ugyanis, az sem mindegy, kinél melyikkel próbálkozunk. Amellett általánosságban is megvannak a lazítás gyógyító­megelőző alkalmazásának javal­latai és ellenjavallatai, hiszen nem mindenkinek használ egy­formán, bizonyos esetekben még árthat is. Azt, hogy kinek érdemes megtanulni a lazítást, szakember javasolhatja. Ma a módszer is csak felkészült, úgy­nevezett relaxációs csoportveze­tőtől (legtöbbször pszichológus­tól, némely esetben orvostól vagy más szakembertől) tanul­ható meg hatékonyan. Könyvből nem érdemes próbálkozni vele, csak a módszerben való hitet rontja a sikertelenség. A relaxációt általában kiscso­portos formában, néha egyénileg tanítják. A résztvevők közösen megbeszélik az átélt élménye­ket, meg az otthoni gyakorlás so­rán felmerült gondjaikat és gon­dolataikat. Nemcsak pusztán az ellazítási technikát sajátítják el, hanem kialakul a relaxálókban a saját szervezetük befolyásolásá­nak érzése, megbékélnek testük­kel, mely (ha betegek) eddig ne­gatív érzések forrása volt, és át­érzik az önszabályozás szárnya­ló örömét. És még valami: közö­sen eljuthatnak az életszemlélet bizonyos megváltozásához is. Megtanulhatják kicsit lágyabbá lazítani a tempó embertelen fe­szességét, és valamivel köny- nyebben venni a lelki problémá­kat. Dolgozni ezután is kell, sőt, rákényszerülünk még többet vállalni, még jobban csinálni, és még nagyobb csapásokat elvi­selni. De néha mégis megteheti az ember, hogy megáll néhány percre és lazít, hogy utána újult erővel folytassa a munkát. Éste pedig, amikor már pihenhet a teste, a fejéből a relaxáció segít­ségével kiszellőztetheti egy idő­re az erőszakos, körbenforgó gondolatokat, a nyomasztó gon­dokat és az önkergető tervezge- téseket. __________Dr.Ignácz Piroska D onkó László: Kubiksotalicska Faragás helyett — égetes Nagyon szépek, hangulatosak a faragott bútorok, dísztárgyak. Ezek elkészítésében azonban nem mindenki járatos. Van vi­szont egy másik, régóta ismert, de ritkábban alkalmazott díszíté­si mód: az égetés, amely sokkal egyszerűbb, s legalább olyan mutatós, mint a faragás. Égetéshez legcélszerűbb a fe­nyőfából készült tárgy, amely száraz, repedésmentes legyen. A felületet gondos gyalulással, ké­zi csiszolással kell előkészíteni, mert égetés után az esetleges megmunkálási hibák kijavításá­ra már nincs lehetőség. Csupán lelemény és fantázia szabhat határt annak, hogy a kö­rülöttünk levő fémtárgyak, ócs­kavasként kezelt limlomok kö­zül mit választunk "égetőszer­számnak". E célra 1,5 mm vas­tag, 20 mm széles lágyvas, vö­rösréz- vagy sárgaréz lemezcsí­kot használjunk. A lemezcsíkot az előre megrajzolt minta alap­ján hajlítjuk meg, s végeit csak azután vágjuk méretre. A bonyo­lult, sok vonalból álló rajzot - például virágot - elemeire bont­juk: középső kör, szirom, szár, levél, s egy-egy elemhez készí­tünk szerszámot. Hosszú, folya­matos díszítőelemhez - például a hullámvonalhoz - a mintának csak egy részletét kell elkészíte­ni. A szimmetrikus elemekre 4-5 mm átmérőjű koracélból célsze­rű nyelet erősíteni. Az aszim­metrikus darabokra ne készít­sünk nyelet, mert így mindkét oldaluk használható, s kevesebb szerszámra van szükség. A nyél nélküli szerszámokat hosszú csőrű laposfogóval fogjuk meg. A jól előkészített fafelületre puha ceruzával, halványan fel­rajzoljuk az egyes mintákat, fo­lyamatos minta esetén a közép­vonalat. Ezután a szerszámokat benzinlámpa vagy gázégő láng­jában vörösmelegre hevítjük, majd rövid időre a fafelülethez nyomjuk. Közben ügyeljünk ar­ra, hogy a szerszám a felületen egészen felfeküdjön. Egy mele­gítés után 3-5 lenyomatot készít­hetünk, a szerszám vastagságá­tól és anyagától függően. A szer­szám ne legyen túl meleg, mert akkor a rajz kontúrjai elmosód­nak. Miután a díszítéssel elkészül­tünk, a felületet "antikoljuk", azaz a benzinlámpa, vagy gáz­pisztoly lángjával végigégetjük. A láng hatására a lágyabb részek erősebben, a keményebben ki­sebb mértékben perzselődnek meg, miáltal a fa rajzolata szé­pen érvényesül. Itt nem fontos törekedni a tökéletes egyenletes­ségre, mert a kissé foltos felület sokkal érdekesebb. Az éleket erősebben perzselhetjük, hogy a tárgy kontúrjai jobban érvénye­süljenek. Az "antikolást" sima, mintá­zásán falfelületeknél (például fa falburkolatnál) is alkalmazhat­juk. Amikor a perzseléssel is el­készültünk, a felületet finom csi- szolópapírral lágyan átdörzsöl­jük, leporoljuk, majd jól beszí­vódó színtelen lakkal 2-3 réteg­ben áthúzzuk. B.K. A kubikos addig-addig farigcsált, kifaragott pirinyó fa­talicskát... Az volt csak egy remekmívű farigcsa: miniatűr jászladányi talicska. Dédnagyapó jól forgatta a bicskát, unokája kapta meg az ini-mini jászladányi talicskát! L stilizált állatmotívumok - az elefánt, oroszlán és strucc - elsősorban gyermekeknek készülő holmikra illenek, de tinédzserek kötött holmiját is szépen lehet vele díszíteni. Sokoldalúak a minták, mert többféle technikával, több holmira készíthetők el. így például kis blúzra, ruhára, kötényre, zsebre keresztszemes öltéssel kihímezhető, de hatásos dísze lehet kötött vagy horgolt pulóvereknek, kardigánoknak, sőt kötött kisszoknyáknak, vagy kötött melles nadrágok­nak is. A motívum felhasználható azonban gyerekszobába is: dupla kereszt­szemes öltéssel, gobelin-hímzéssel, subatechnikával készülhet vele pár­na, falikép, falvédő-szőnyeg, sőt szőnyegpadló is. A színhatás még érdekesebb, ha váltogatjuk a negatív és pozitív sorokat. B.K. Varródoboz, szakajtó Varródobozunk mindig ren­des lesz, ha a gépselymeket a következő módon tároljuk. Ké­szítéséhez vegyünk 12 cm szé­les, tetszőleges hosszúságú, 2 cm-rel osztható, egyszínű vagy mintás maradék anyagot. Két hosszanti szélét beszegjük, fe­lébe hajtjuk, és két oldalát úgy­nevezett franciavarrással össze­varrva kis zacskót készítünk. Ezt követően 2 cm-enként bejelöljük az osztásokat és ajelölt helyeken kétszer - azonos nyomvonalon - legépeljük. A keletkezett kis nyí­lásokba elhelyezzük a gépsely­meket. Mutatósabb, ha színek szerint osztályozzuk. Ismét alkalmazhatjuk a nagy­anyáink által oly kedvelt szakaj­tót, melyet régen kenyérsütésnél használtak. Ma inkább kenyér, péksütemény vagy gyümölcs tá­rolására ajánljuk. Kellemes szín­foltja lesz a konyhának. Sokoldalú sorminták GYERMEKVILÁG A pszichológus válaszol A fugázott falakról Terjedő és célszerű divat - kü­lönösen a családi ház építők kö­rében - a konyhával egybeépült étkező falát kőlapokkal vagy klinkertéglával borítani. Ilymó- don esztétikus, hangulatos sar­kot alakítanak ki, mert maga a tégla melegbama vagy élénkvö­rös színe a helyiség dísze. Szép és kedvelt megoldás az is, ha az egyszínű csempét színes fugával illesztik a konyha vagy a fürdőszoba falára. Alapjában a fugázás nem ördögi mesterség, némi kézügyességgel és jó szer­számokkal házilag is megoldha­tó. Alapszabály az, hogy a fugá- záshoz használt anyag a falazó­habarcshoz kössön, ne pedig csak a téglához, így nem fog ki­peregni. Tehát olymódon kell az anyagot a résekbe betömöszölni, hogy a burkolati hézagot teljes mértékben kitöltse. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a falrészt nedvesen tartsuk, munka közben különösen a fugahelye­ket ecseteljük át vízzel, nehogy a száraz fal a hézagolóanyagból vonja ki a nedvességet. Ha a fugakitöltés elkészült, a felesleges anyagot azonnal le le­het mosni, vagy kefével ledör­zsölni. Kiszáradás után ezek a hézagok szürkék maradnak. Ez is elfogadható, de általában át szokták őkét valamilyen színnel festeni, mindenesetre a műanyag alapú átfestő színben harmoni­záljon a burkoló anyagával. Ha mozaik- vagy csempelapot ragasztunk a falra, itt is alkal­mazhatjuk a fugázást, csakhogy a csemperagasztóval felerősített darabok közét híg cementpéppel töltjük ki, magát a cementpépet keverjük ki a megfelelő színre. A félig száradt fugákat egy darabka alumíniummal varázsolhatjuk teljesen simára. A téglák között legtöbbször fél-másfél centiméteres rések maradnak, amit hézagolóha- barccsal ki kell tölteni. Ez maga­sabb cementtartalmú anyag, mint amit a falazáshoz használ­nak. Általában cement és ho-. mok, esetleg kvarcliszt keveré­ke. Az arány: 60 százalék cé- ment, 40 százalék töltőanyag. Ha a cement nem a legjobb minősé­gű, többet kell a keverékhez szá­mítani. Először a homokot ke­verjük ki a vízzel, és csak végül adagoljuk hozzá a cementet, az­tán az elegyet tökéletesen simára dolgozzuk ki. A szép munkához megfelelő eszközök kellenek. Általában 8- 10 mm-es köracél darabból ala­kítják a simítót, aminek az egyik végét kihajtják, hogy megfog­hassuk. A vízszintes fugához legalább egy tégla hosszúságú legyen a simító, a függőlegeshez természetszerűen rövidebb a cél­szerű. A gondosabb munka mellett is szinte elkerülhetetlen, hogy a ha­barcsból a borítóra ne kerüljön valamennyi. Legjobb rögtön vi­zes ronggyal gondosan letörölni, A téglákat, hogy színüket meg­tartsák, vékonyan, fáradt olajjal szokták átdörzsölni. Megtörténik, hogy a tégla bi- • zonyos idő után foltossá válik. Az egyszerűség kedvéért ezt sa- íétromfoltnak nevezik, pedig sok másféle anyag is okozhatja, így egységes szer nincs az eltünteté­sére. Legtöbbször segít, ha a fol­tokat citromsavval vagy Komp- lexon nevű anyaggal kenik át, amelyeket a vegyianyagboltok árusítanak. Végül pedig a földre került s ott foltot hagyó festéket, meszet a Dorilon II nevű szerrel lehet megfelelő minőségben eltávolí­tani. A felület vizes felmosása után a vegyszert a kő, vagy mo­zaiklap padlóra permetezzük, s attól függően, hogy milyen régi a folt, rövidebb-hosszabb ideig rajta hagyjuk, majd meleg vízzel többször alaposan áttöröljük. Komáromi Magda Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet IxllQllKiSrCSO» A teljesen összevissza felállított kugiik két végén, bekötött szemmel áll két páros. fíüadatuk adott jelre elindulni, és a kitapogatott, megtalált bábukat összeszedni. (A többiek tetszés szerint biztathatják, irányíthatják őket. Például: jobbra, balra, előre, hátra menj stb.) A nagy hangzavar csak érdekesebbé teszi a játékot Ha minden kugli elfogyott, a párok a kezükben levő kuglibabák szerint 3-3 pontot kapnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents