Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-15 / 39. szám
3 1991. FEBRUÁR 15. ' ' ■ Héplap Sajthiba • A tej körül gyűrűző gondok érintették a Szolnoki Tejipari Vállalat Kunszentmártoni Sajtüzemét is. Mérséklődött a felvásárlás, nem tudják, mennyit fizetnek literenként a termelőnek, 50-ről 35 százalékra csökkent az exportszubvenció. Egyre nehezebb a sajtot értékesíteni. A kiutat abban látnák, ha a termelők, feldolgozók és a kereskedők „egy csónakban eveznének”! (T. Z.) Mezőbank Rt. Vállalkozóknak: „full service” Az elmúlt években egyre több bank jelent meg az üzleti életben. Ezek egyikeként 1986 végén 1400 mezőgazdasági szövetkezet megalapította a Mezőbank Rt.-t 1 milliárd 166 millió forint alaptőkével, fejlesztési pénzintézetként. Az rt. mára országos fiókhálózattal rendelkezik, 1989-től kereskedelmi bankként működik. Ennek ellenére elsősorban mezőgazdasági körökben ismert. A bank megyei fiókját február elsejétől új igazgató vezeti. Vele, azaz Radványi Andrással beszélgettünk üzleti elképzeléseiről.- Milyen változások várhatók a bank üzletpolitikájában?- Először is szeretném leszögezni, hogy mi nemcsak mezőgazda- sági ügyfelekkel állunk kapcsolatban, mivel számunkra minden vállalkozó egyforma. Természetesen továbbra is törekszünk a mezőgazdasági szektorral a hagyományosan jó együttműködés fenntartására, azonban nagymértékben bővíteni akaijuk ügyfélkörünket a többi ágazatban tevékenykedő vállalkozókkal.- Kikre gondol konkrétan?- Elsősorban a kis- és közepes forgalmú vállalkozókra, legyen az egyéni vagy társas. Számukra „full service”-t, vagyis teljes körű szolgáltatást tudunk biztosítani, tehát számlavezetést, betétek kezelését, hitelezést, stb. Mindemellett a nagyobb forgalommal rendelkező vállalatokkal, vállalkozókkal is bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. Számukra rész-, illetve, eseti szolgáltatásokat tudunk ajánlani.- A bankszakmában egyre nagyobb a konkurencia. Hogyan látja ebben a versenyben a Mezőbank esélyeit?- A nagy kereskedelmi bankok ügyfélköre kialakult, és ez bizonyos értelemben meghatározó. A kisbankok esetében még tart a stabil ügyfélkör kialakítása, amelynek megvannak az előnyei. Viszonylag kis létszámmal dolgozunk, így ügyfeleinkhez közel tudunk kerülni, hiszen a személyes bizalom ebben a szakmában (is) nagyon fontos. A gyorsaságra, rugalmasságra törekszünk. Úgy gondolom, hogy az ésszerűség keretein belül minden bank megtalálhatja helyét a piacon, a verseny pedig a szolgáltatások minőségére jó hatást gyakorolhat.- Ezt úgy is lehet érteni, hogy senkit sem utasítanak el, aki önökhöz fordul?- Nézetem szerint egy bank senkit" sem utasíthat el, mi minden ajánlatot megvizsgálunk, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyikre igent mondunk.- Milyen módon támogatja a bank a privatizációt?- A bank több hitelkonstrukcióban is érdekelt, amely a privatizációt hivatott segíteni. Reméljük, hogy rövidesen folyósítani lehet az egzisztenciahiteleket is, aminek ügye eléggé régóta húzódik. Egyébként ingyenes szaktanács- adással állunk az érdeklődők rendelkezésére. A most induló vállalkozóknak különösen a figyelmébe ajánlom ezt-, igénybevételével sok kellemetlenségtől kímélhetik meg magukat a későbbiekben.- Mi a véleménye a magas hitelkamatokról, ebből a szempontból hova helyezi a Mezőbankot?- Nézze, a betéti kamatok is magasak, az inflációs hatás a pénzpiacon is érvényesül. A különböző kondíciókat figyelembe véve a Mezőbank nem tartozik a drága bankok közé. Ezenkívül minden banknak módjában áll egyedi elbírálásra.- A tartós kapcsolat, a megbízhatóság, az üzlet nagysága és biztonsága mind-mind olyan tényezők, amelyek néhány százalékot jelenthetnek a kamat megállapításánál. tóth Jut eszembe! Reggel, mikor az üzlet rácsán matatni kezd a tulajdonos, előjönnek a macskák. A szép, kihízott jószágok lefegyverző kedvességgel dörzsölődnek, selymesen simulnak a gazdaasszony lábához, s tüntető dorombolással követelik a reggelit. Tizen vannak éppen. Ennyien ütöttek tanyát a műhely mellett kiürült házban, s ezért a hízelgő közjátékért aztán mindennap megkapják a tejecskéjüket, hozzá kiflit, felvágottat, miegymást. Hogy milyen indítékból? Azért, mert élni nekik is kell, megölni nem lehet őket - mondja a jótevőjük. És példának Ausztriát említi, ahol emberséges kultusza van a háziállatoknak, s akár börtönnel is büntetnek valakit, ha kiderül, hogy szándékosan gázolt el egy négylábút. Itt meg? Az embert is leseperhetik a jármüvek az útról, büntetlenül. Hát ez az ideológia, s ennek jegyében jár a tíz kóbor cicának az ingyenkoszt az ingyenkvártélyhoz. Felnézek az üzlet cégérére: szűcs - hirdeti a felirat. Odabent állati szőrmék garmadája. Ja, kérem, ki így, ki úgy könnyít a lelkiismeretén:..-pbCsak egy litert kér ___________________ „ Benzinbetyár” a 46-os úton Igen, amolyan betyárféle kalandor az öreg. De stílszerűbben útonállónak is nevezhetnők, mivel néha reggeltől estig áll ő, mindig ugyanott, az út mentén, és kunyerál. A Mezőtúr és Török- szentmiklós közötti tanyák egyikében éldegél, s ha jobb dolga nem akad, élősködik az út forgalmán. Persze nem bánt ő senkit, csak integet kezével, hadonászik, míg valamelyik naiv és jólelkű pilóta le nem lassít mellette. S akkor elérkezik az ő pillanata: mint a labda, odapattan az ablakhoz, „felveszi” legszánnivalóbb arcát, s a sok-sok év alatt begyakorolt hangon megszólal: Nem tudna, kérem, megsegíteni egy literkével? Csak ennyi a mutatvány, nélkülöz minden felesleges külsőséget, de tudj’ isten, aranyos. És olyan jól csinálja a haramiája, valahogy megesik az ember szíve rajta. Mert kétségtelen, van, akinél bejön - persze mindenkinél csak egyetlen egyszer -, különben is, „csecsemők” mindig lesznek, akik először kószálnak ezen a vidéken. Ha pedig nem jön össze, az sem baj, legalább telik az idő. Tanyán ilyentájt úgy sincs sok dolga az emberfiának. De ha teszem azt, egy végtelen napon tíz „hintót” mégis csőbe húz ez a minden hájjal megkent aszfaltkalóz, hát busásan megszolgál a napi betevőért. Hogy a .potyabenzinből valaha tankolt volna a kis- öreg (mert állítólag van neki valami rozoga mopedje), azt senki nem tudja. Azt pedig ne higgyék, kérem, hogy én megvetem ezt a szerencsétlen ördögöt. Dehogy! Eszem ágában sincs ilyet tenni. Sőt, féltem a kelekótyát, nehogy egyszer valaki agyonverje mérgében, amiért korábban sikerült kibabrálnia vele. A végeláthatatlan, nagy magyar pusztaság még üresebb, még pusztább lenne ilyen útszéli tréfacsinálók nélkül. técsi „MELÓ-DIÁK” Tanulás és munka Szolnokon, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán is létrejött a Meló-diák diákvállalkozási hálózat önálló diákszövetkezeti csoportja. Ez alkalomból kérdeztük meg a főiskola másodéves hallgatóját, Nagy Tündét, aki elnökhelyettesként képviseli a diákokat. Nem véletlenül fogalmaztunk így, mert ide nemcsak főiskolásokat várnak, hanem 16. életév betöltése után középiskolás diákokat is. Őket természetesen inkább nyáron. A diákok így jövedelemhez jutnak, a szövetkezet révén időt takarítanak meg, hiszen a munkát bejelentkezés alapján a szövetkezet szervezi. További előny, hogy a diákok esetleg jövendő munkahelyükkel ismerkedhetnek meg a munkavégzés során. A vállalatoknak azért előnyös őket foglalkoztatni, mert ezt rezsi- költségként számolhatják el, sürgős, rövid idejű munkára nem kell új embert felvenni, akivel esetleg később nem tudnak mit kezdeni. A szövetkezet szervezésében csak tagok dolgozhatnak. A tagság 1000 Ft vagyoni hozzájárulással jár együtt, amit kilépéskor visszakaphatnak a diákok. Év végén a megszerzett jövedelem mértékében további részesedésre lehet számítani. Érdemes tehát a szövetkezetét megkeresni. A diákok a szervezet révén sokféle munkára vállalkozhatnak, a szellemi szakmaitól a fizikai munkáig. Tünde szerint a 60-70 forintos órabér átlagban elérhető, de például a nyelvismeret felhasználásával en- ~n61 is többet lehet keresni. Külön hangsúlyozandó, hogy az egyébként is nehéz helyzetben lévő évismétlőket, évhalasztókat is várják soraik közé. Azt persze a mai gazdasági helyzetben, általában is kihangsúlyozhatjuk: az ilyen vállalkozás a leghasznosabbak közül való. F. I. i Látlelet _________________________ C sak az lehet szabad, aki nem fél * I Ha a mindennapi tapasztalatokból indulunk ki, akkor is láthat- • juk, hogy az emberi értékeket egyre inkább az anyagi értékek f helyettesítik. A fogyasztáson alapuló gazdasági racionalitás min- ; dent behálóz, miközben a nyomorgók százezreivel találkozhatunk nap mint nap. A társadalom jelentős része egyik napról a másikra él; fogalma sincs, mit hoz a holnap, lesz-e állása, kerül-e elegendő étel az asztalára. Hiába növekedett a politikai szabadság, a szorongás és a félelem nem csökkent. Nemcsak a létbi- ! zönytalanságból származó félelem, hanem az is, amelyik a gyámolított ember magatartását jellemzi. Egyik napról a másikra ugyanis nem lehet kilépni az „államilag gondozottak” státuszából. A gyámkodáshoz szoktatott emberek szabadon és felelősséggel sem gondolkodni, sem cselekedni nem tudnak. Ehhez éppenséggel a szociális, a kulturális és a szubjektív feltételek hiányoznak. De hiányzik az a belső szabadság is, mély a félelem nélküli élet jellemzője. Mert csak az lehet szabad, aki nem fél, akiben nincs szorongás. Márpedig ma a félelemnek lényeges oka az anyagi létbizonytalanság. Az államszocializmus időszakában - szinte kivétel nélkül - mindenki megszokta azt, hogy biztos a munkahelye, az állása; hozzászokott ahhoz, hogy akármennyire szegényesen, kizsákmányoltan is, de létfeltételeit a hatalom garantálja. Csakhogy ez a - kezdettől fogva - ingatag biztonság egyszeriben eltűnt. A kínkeservvel kivívott fogyasztói mentalitás - az anyagi gyarapodás lehetőségével és esélyével együtt - pedig végképp veszélybe került. Ha mégoly kényszeredetten is, rá kell döbbennünk arra, hogy önmagunk vagyunk felelősek önmagunkért, s ezek után senki sem gondoskodik rólunk. Mindenért keményen meg kell küzdenünk, s bárki vesztese lehet ennek a harcnak. Ám félelemmel aligha lehet résztvenni a küzdelemben. Még akkor sem, ha a politikai jóslatok azt az illúziót erősítik, hogy a veszteseket segíteni fogják. Egyelőre ugyanis nem látni, ki segíti majd a rászorulókat. Nem látni azt a szociális védőhálót sem, amely a vesztesek számára elfogadható létfeltételeket, garantálná. Vagyis a politikai ámítások és ígérgetések világávafszemben , a belső szabadság megteremtése mindenképp védelmet jelent. Még ha ezzel nem is növekszik a különböző társadalmi csoportok egzisztenciális biztonsága. De legalább a félelem csökken. Kerékgyártó T. István szociológus Aprítógépgyár, Hűtőgépgyár Átképzéssel a munkanélküliség ellen Manapság mind gyakrabban olvasunk, hallunk a munkaerőpiac átrendeződéséről és ennek egyik kísérőjelenségéről, a munkanélküliségről. Ezzel szemben sokkal kevesebb híradás lát napvilágot a problémák közeledésének egyik leghatékonyabb módjáról, a munkaerő képzéséről és átképzéséről. Az Aprítógépgyárban egy leépítési folyamat közben kaptunk tájékoztatást Mihályiné Kiss Mária, munkaerő-gazdálkodási és igazgatási főosztályvezetőtől. A gyár az év első hónapjaiban mintegy 150 fővel csökkenti létszámát. Esetükben az át- és továbbképzés nem oldja meg a problémákat, bizonyos területeken azonban foglalkoztatásuk kulcsát jelentheti. Ennek első számú példája a minősített hegesztők esete, akikből ma sincs elég a gyárban. Tavaly két felkészítő tanfolyamot is rendeztek részükre. Emellett házi tanfolyamokat szerveztek a daruvezetőknek, targoncázóknak és a darukötözőknek. Az e területre való átképzésre most is 19-20 személynek lenne lehetősége, de ezt kevesen vállalják annak ellenére, hogy ez állásuk fenntartását jelentené. Az irányításban dolgozók közül néhányan magas szintű vezető- képzésben vesznek részt. Mind szélesebb körűvé válik a számítás- technika megismerése. A vállalatnál szorgalmazzák a dolgozók nyelvtanulását, most is többen tanulnak németül és angolul. Meglehetősen széles körű a nappali és levelező tagozatos képzésben részt vevők köre. Közülük azok helyzete a legmegnyugtatóbb, akik munka mellett tanulnak. A Hűtőgépgyárban állandó feladat a képzés megoldása. Patik László személyzeti és szociális igazgató szerint a vezetés a 4700 körüli állományi létszám folyamatos foglalkoztatásával számol. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem lesz szükség belső átcsoportosításokra, olyanokra, mint amilyenekre a szifon- és hőcserélőgyártás átrendeződésével került sor. Részben ennek alárendelve rendeznek céltanfolyamokat a daru- és targoncavezetők siámára, a minősített hegesztők részére továbbképzéseket. Közvetlen piaci érdekeket szolgál a meósok speciális felkészítése. Valószínűleg azzal is piacképesebb lenne a gyár, ha dolgozóik nyelvismerete fejlettebb lenne. A nyelvtanfolyamok korábbi formái nem voltak igazán hatékonyak Az induló létszámok alaposan lemorzsolódtak, kevesen tettek nyelvvizsgát. Megfigyelhető, hogy a korábbi „német orientációval” szemben erőteljesebb érdeklődés mutatkozik az angol nyelv iránt, ami nyilvánvalóan összefügg a gyár svéd érdekeltségével. Az utánpótlás biztosítása érdekében több egyetemistával és főiskolával kötöttek szerződéseket, közülük előnyben részesítik azokat, akik a számítástechnikára és a mikroelektronikára specializálódtak. P.L. —— napló Mostanában egyre földhözragadtabb álmaim vannak. Ez persze érthető: milyenek legyenek egy földhözragadt korban? Az ember azonban nehezen nyugszik bele az ikaroszi magasságok elveszítésébe, s legalább álmaiban szeretne kitörni a hétköznapi gondok fogságából. Nem megy. Az éjjel is ott kavargott a fejemben a karcagi telefonbekötések ügye; a szovjetektől kért kártérítés az évtizedes háborús pszichózisért, amit a kunmadarasi repülőtérről sűrűn felszálló és (egyebek között) Karcag fölött is elhúzó repülőgépek s az ecsézugi bombázások okoztak; a kisföldeki városrész szennyvízgondjainak a megoldása; a veszélyes és csúszós közutak és az összetört autók képe; az olcsó tejre várakozók hosszú sora; a Fehér Holló fogadó tervrajzai; a külföldre írott idegennyelvű levél, amire egy régi munkatársam, egy ma már nyugdíjas gépkezelő kért meg; egy nyugdíjas asszony, aki nem tudja tovább járatni megszokott újságját, s aki most levelekben búcsúzott el kedvenc újságíróitól, s e levelek továbbítására engem kért meg; az önkormányzati ülésen felszólaló nyugdíjas vasutas, aki azt követelte, hogy ha egy lakos a háza előtt összetöri a járdát, mondjuk az építkezés során, akkor azt ő hozza rendbe, ne a város... Reggel fáradtan ébredtem. Ilyenkor támolyog az ember ide-oda a lakásban, egészen addig, amíg egy jó kínai zöld tea fel nem dobja kissé. S akkor kezdődik az egész elölről, a szembesülés a régi és az új problémákkal, emberi sorsokkal, majd jön az újabb éjszaka, újabb kavargó álmok, amolyan földhözragadt, gyalogjáró álmok ezek, álmokhoz nem illően porban és sárban járók, szóval olyan..., olyan... karcagiak. De az álomi képsor végén megjelenik Jeremiás próféta, és, mintegy biztatásul, így szól: „Munkálkodjatok a város jólétén, mert annak jóléte a ti jólétetek is! ” Körmendi Lajos
