Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-14 / 38. szám
10 1991. FEBRUÁR 14. A tudomány világából Képes technikatörténet A pantelegráf A technika háborúja Százharminc évvel ezelőtt, 1861-ben szerkesztette meg Giovanni Casel- li firenzei fizikus a pantele- gráf elnevezésű készülékét, amellyel írást, térképeket lehetett táviratozni. Lényegében ez egy inga volt, amelynek érintkező tűje az alatta forgó papíron végigsepert, és ahol azon rajzot vagy írást talált, az áramkört egy pillanatra zárta. A vevőállomáson aztán hasonló méretű papírhenger forgott, melyet olyan vegyi anyagba mártottak, hogy az elektromos áram hatására megszíneződött. Ehhez fenolftaleines konyhasóoldatot használtak, a két inga egyforma méretű volt természetesen, és egymással egyidejű, • • ♦ Összenőtt ikrek Az" Öbölben folyó háború nemcsak a szakemberek számára érdekes - ha egyáltalán illik ezt a jelzőt használni -, hanem a tech- .i újdonságai iránt érdeklődők is felkapják a fejüket egy-egy ér- tesebb kifejezés hallatán. Tekintsünk át néhányat ezek közül. Légi tankolás A szövetséges repülőgépek jelentős része a Vörös-tengeren állomásozó repülőgép-hordozó hajókról száll fel, és bevetés után oda tér vissza. A hajófedélzeti ülőgépek hatósugara - ponto- an az egyszerre betölthető '.anyag mennyisége - nem elegendő arra, hogy a kívánt távolságot teljes harci terheléssel lerepüljék, ezért repülés közben a gépek üzemanyagtartályait fel; töltik. E feladatot KC-10 és KC- 135 típusú légi utántöltő repülőgépekkel hajtják végre. Egy gép egyszerre három repülőgépet is tölthet. Az utántöltés előre meghatározott térségben és magasságon, viszonylag kis repülési sebesség mellett történik. Ekkor az utántöltő repülőgép nem manőverezhet. Az utántöltő repülőgép pilótája úgy irányítja gépét, hogy az üzemanyagtöltő csonkkal betaláljon az utántöltő gépből leeresztett, kúposra kiképzett csővégződésbe. Az üzemanyag betöltése egy-két perc alatt megtörténik. A bevetési távolságtól függően egy repülés alatt több légi utántöltést is végrehajthatnak. Megoldották egyes helikopterek légi utántöltését is. Ez akkor fontos, ha egy különleges feladatra - például lelőtt repülőgépek pilótáinak felkutatására vagy haditengerészeti járőrözésre, tengeralattjárók elleni harcra - felkészített helikopterről van szó. Lézeres bomba A lézeres bomba az úgynevezett „okos” vagy „intelligens” fegyverek egyik gyakorlati megvalósítása. A hagyományos légibomba szabadon esik, a bombatest végén lévő szárnyak csak stabilizálásra szolgálnak. E bombák célba juttatásának pontossága függ a repülési sebességtől, magasságtól, a bombák aerodinamikai kialakításától, a meteorológiai viszonyoktól, stb., valamint a mindezeket figyelembe vevő, a bomba kioldásának helyét meghatározó algoritmustól, programtól. A találati pontosság jelentős növelésének egyik módja, ha a bomba zuhanás közben irányítható, a célra rávezethető. A lézeres bombák esetében a megsemmisíteni kívánt földi célt - például vezetési pontot, raktárépületet, hidat - lézersugárral „megvilágítják” egy - általában másik - repülőgépből vagy esetleg a célobjektum közelében lévő magaslatról. A bomba orrában elhelyezett lézerdetektor észleli a célról visszaverődött lézersugárzást, meghatározza irányát, majd a bomba vezérlőrendszere - a mozgó számyfelületek segítségével - a robbanótöltetet nagy pontossággal a célba juttatja. Gyakorlaton, jó időjárási viszonyok esetén lényegében minden bomba célba talál. Harci körülmények között a hatékonyság kissé csökken, de a költségeket is figyelembe véve talán ez a leghatásosabb eszköz. Terepkövető repülés A terepkövető repülési üzemmódban a repülőgép - vagy helikopter - automatikusan, a pilóta által meghatározott magasságon repül, vagyis a repülési profil követi a domborzat változásait. E repülési mód alkalmazását az tette szükségessé, hogy napjaink korszerű légvédelmi rendszerei elől lényegében csak a földközeli, 100 méter alatti magasságokban lehet „elbújni”. Ilyen magasságokban a pilóta kézi vezérléssel csak nagyon rövid ideig vezethetné a korszerű harci repülőgépet, és e közben más feladatot nem lenne képes végezni. A Tomado repülőgép rendelkezik olyan berendezéssel, amely 50 méter magasságban, közel hangsebességgel történő repülést tesz lehetővé. Ez a repülési magasság az átlagos európai domborzat felett nagyobb biztonságot nyújt, mint sík terület (például tenger, sivatag) felett, ahol a zavartalan látás és az erősebb kontraszt miatt ezt a magasságot legalább felére kellene csökkenteni. Terepkövető repülésnél megnövekszik a repülőgép navigációs berendezéseinek a szerepe, mivel ilyen magasság és sebesség mellett a pilóta csak a műszerekre hagyatkozhat. A cél eltévesztése esetén nem biztos, hogy lesz idő és lehetőség a cél keresgélésére. Helyből felszálló repülőgép A helyből felszálló repülőgép legfőbb tulajdonsága az elnevezésében rejlik. A helikopterrel szemben nagy előnye, hogy légi harcra is képes. Az Öbölben ebből a kategóriából a brit Harrier repülőgép AV-8 B típusjelű, amerikai változata található. Atí- pust a tengerészgyalog légierő üzemelteti, alapvető feladatai a partraszállás levegőből történő biztosítása és a tengerészgyalogság védelme. Ezeknek a gépeknek gyakorlatilag nincs szükségük kifutópályára, így bárhonnan felszállhatnak bevetésre. Mivel szükség esetén a levegőben lebegni is képes, így alkalmazható a lelőtt repülőgépek pilótáinak felkutatására és a mentésére induló helikopterek kísérésére, légi biztosításra is. Gál Csaba Hangok a tojásból Különös, más madaraknál nem tapasztalt szülő-gyerek kapcsolatra derítettek fényt amerikai kutatók laboratóriumi vizsgálatai. A fehér pelikán embriója ugyanis még a tojásból képes kommunikálni szüleivel. A pelikán két tojást rak le, s ezeket vérerekkel átjárt hatalmas lábával melegíti, vagy éppen árnyékolja, ha túl erősen tűz a nap. Rögtön megoszlik a szülő figyelme, ha az egyik tojásból kikel az embrió, akkor ugyanis minden energiáját az újszülött foglalja le, s ha a leendő testvér valahogy nem gondoskodna magáról, menthetetlenül elpusztulna. A laborkísérletben két tojást vizsgáltak. Az egyik még ép volt, a másikból félig már kikelt a kis pelikán. (Ez az állapot két-három napig is eltarthat.) Azt tapasztalták, hogy a ki nem kelt embrió - a tojás belsejéből csipogva - hívja a szüleit, ha fázik, vagy ha nagyon melege van. Az anya azonnal reagál a hívásra, még akkor is, ha ezeket a jeleket magnószalagról játsszák le neki. Azt viszont nem sikerült kideríteni, honnan tudja meg a szülő, hogy az embriónak melege van vagy fázik, a tojásból érkező hangok ugyanis mindkét esetben egyformák. Elképzelhető, hogy más madárfajok is hasonló módon tartják fenn fészkük és a tojások megfelelő hőmérsékletét. Az ikreket születésükig, halálukig érdeklődés övezi, különösen, ha nagyobb számban jönnek a világra (például négyes vagy ötös ikrek), vagy ha valamilyen különleges fejlődési rendellenességek hordozói. A többpe- téjű ikreknél általában nincs probléma: ők lényegében néhány perc időeltolódással született testvérek. Az egypetéjűeknél, akik „megszólalásig” hasonlítanak egymásra, már gyakrabban lehet valamilyen különlegesség. Az egypetéjű ikreknél a fejlődő pete valamilyen okból bekövetkező szétválásáról van szó, tehát tulajdonképpen torz fejlődésről beszélhetünk. Szerencsés esetben a kettéválás tökéletes, szerencsétlen esetben azonban a pete szétválása nem tökéletes. Az ilyen összenőtt torzóknak számos típusát különíthetjük el aszerint, hogy milyen testrészeik függnek össze. így előfordulhat, hogy fejük vagy fartájékuk vagy esetleg az egész törzsük és fejük nem válik szét. Természetesen az ilyen torzók életképtelenek. A kisebb mértékben összefüggő torzók közül azonban mintegy 300 pár néhány órától akár 63 évig is élt. Az ilyen összenőtt ikreket sziámi ikreknek nevezik, az első híres esetről. Eng és Chang 1812-ben született Sziámbán. A két testvér a mellkas elülső felének középső részén volt összenőve egy szö- vetköteg által. Csecsemőkorukban ez olyan szoros volt, hogy csak egymással szemben feküdhettek. Később - a felülés, felállás, járkálás időszakában - ez a szoros összeköttetés nagy akadályt jelentett, és ezért egymástól független mozgásaik „megnyújtották” a szövetköteget. Ez annyira ment, hogy felnőtt korukban még futni, sőt evezni és úszni is tudtak. Egyik vizsgálójuk szerint mozgásuk olyan harmonikus volt, mintha egy agy irányította volna őket. Nem voltak tökéletesen egyformák: Eng, a jobb oldali iker erősebb, egészségesebb és barátságosabb volt, Chang egy kicsit nagyothallott. A pulzusuk nem volt szinkronban, és ha egyikük lázas lett, a másik szívműködése nem fokozódott. Az egyikük által megevett anyagok nem jelentek meg a másik vizeletében, tehát anyagcseréjük független volt. Az éhség, szomjúság és szükségleteik érzése általában egy időben jelentkezett. Néha összekülönböztek, sőt tettlegességre is sor került köztük, ezért kérték szétválasztásukat, de az orvosok akkor nem vállalkoztak erre. 42 éves korukban megnősültek, egy virginiai pap lányait vették el. Hamarosan - 4 nap különbözettél - megszülettek első gyermekeik is. Ezt Eng esetében még 11, Chang esetében 9 gyermek követte. Az idillikus családi életnek az asz- szonyok torzsalkodása vetett véget: külön költöztek, és három napot töltöttek egyikük, majd három napot másikuk otthonában. 1872-ben, 61 éves korukban Chang agyvérzést kapott, és megbénult. Ettől kezdve Engnek kellett bénult testvérét hurcolnia. 1874-ben Chang tüdőgyulladásban szenvedett, és egy reggelre meghalt. Eng csak annyit mondott: „Akkor én is megyek”. Két órával később meghalt, noha nem volt szervi baja. Boncolásukkor derült ki, hogy az összeköttetés megszüntetése még az akkori sebészeti színvonal mellett sem jelentett volna nehézséget. A történelem során még más, életüket együtt leélő ikerpár volt, köztük egy magyar is. Ma már, természetesen, ha csak egy mód van rá, szétválasztják őket, mint a képen látható ausztrál ikerpárt is. akiket 7 és fél órás műtéttel választottak szét. Hasfalukon voltak összenőve. (MTI Külf. Képszerű) Felső képünkön: A legtekintélyesebb harci gép az F-14 Tomcat; szárnyait a törzse mellé hajthatja hátra. Alsó képünkön: Olasz felségjelü Tornado repülőgép légi utántöltés közben. Caselli pantelegráfja a párizsi Conservatoire des Arts et Métiers múzeumban. szinkron lengésben elektromágneses érintkezők tartották. 1863- ban Lyon és Párizs között pante- legráfvonalat létesítettek, amelyen ebben az évben 4860 képtáviratot közvetítettek. K.A.
