Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

2 Néplap 1991. FEBRUÁR 11. „Három a magyar igazság” — a népszavazás meg a ráadás A makacs szelevényiek és az önállóság A fentiek szerint kell módosí­tanunk az ismert közmondást, ha a szelevényiek önállósulási tö­rekvésére szeretnénk alkalmaz­ni. Az elmúlt év őszén lapunk is megírta: Szelevény szeretne fel­kerülni újra Magyarország köz- igazgatási térképére. A szomszé­dos várostól, Kunszentmártontól való békés elválás legalkalma­sabb időpontjának az őszi hely- hatósági választások idejét hit­ték. Első nekirugaszkodásként az 1990. augusztus 21-én megtar­tott falugyűlésen döntöttek az önállóság mellett, és az erre vo­natkozó kérésüket a városi ta­nács vb egyetértésével (ez a gesztusértékű döntés volt az em­lített testület egyik legutolsó in­tézkedése) felterjesztették a Bel­ügyminisztériumhoz. A válasz: akaratuknak nem tudnak érvényt szerezni, mert kérésük nem előz­te meg legalább hatvan nappal a választásokat. A tanács: várják meg az új önkormányzati testület megalakulását, kérjék attól „el- bocsájtásukat”. Második nekirugaszkodás­ként tehát a szelevényiek az újonnan megválasztott városi helyhatósági testületnek nyújtot­ták be „válókeresetüket”. A vá­rosi képviselő-testület első, őszi ülésén meg is született a döntés: ha a falu önálló életet akar kez­deni, szándékukat nem ellenzik, sőt kérésüket támogatólag újra felterjesztették a Belügyminisz­tériumhoz. A válasz: szép dolog a kitartó akarat, de az új önkor­mányzati törvény értelmében a válás dolgában csak helyi nép­szavazás dönthet. A tanács: alá­írásokkal megtámogatott köz­akarattal forduljanak újra a kun­szentmártoni önkormányzathoz, és kérjék az ügyben helyi nép­szavazás kiírását. A szelevényiek, úgy tűnik, makacs lokálpatrióták lévén te­hát harmadszor is nekirugasz­kodtak: január 30-án újabb „fa­lugyűlést” tartottak, ahol ismé­telten az önállóság mellett dön­töttek, és népszavazás kiírását kérték. A városi képviselő-testület feltehetően már a legközelebbi ülésen, várhatóan áprilisra elren­deli a helyi népszavazást - a há­rom próbálkozás ráadásaként -, az előzmények ismeretében a népszavazás eredményeként pe­dig valamikor nyáron megvá­laszthatják az önálló szelevényi képviselő-testületet, és legké­sőbb 1992. január 1-től újra hiva­talosan is létezhet Szelevény község. Ha már a címben közmondást idéztünk a „minden rosszban van valami jó” igazán optimizmust sugárzó szólásmondás alapján, vigasztalásul hadd tegyük hozzá, hogy talán addigra azok a tör­vények, rendelkezések is meg­születnek majd, amelyek műkö­désképessé teszik az önkor­mányzatokat. A helybéliek en­nek érdekében is megtesznek mindent, a közigazgatási önálló­ságért folytatott küzdelemmel párhuzamosan folyik a faluhoz tartozó határ gazdasági visszahó- dítása is. Ez év tavaszától a Körösmenti Tsz szelevényi körzete önálló el­számolású gazdasági egységként működhet, február közepéig megtörténik a közös géppark megosztása is. Nagyon várják azonban itt Szelevényen is a tulajdonról, el­sősorban a földtulajdonról ren­delkező törvényt. Itt, a Körös tá­ján egyelőre nem parázslóit fel a földfoglaló indulat. De körülbe­lül ötszáz hektár földterületre már bejelentették az igényüket az egykori tulajdonosok. A sze­levényi határ egy részét, a Schweiger-tanya környékét már ki is jelölték ilyen igények kielé­gítésére. Az is igaz, hogy a földet visszaigénylők közül is többen bejelentették, földjük egy részé­vel szívesen betársulnának egy vállalkozásszerű szövetkezetbe vagy szövetkezetszerű vállalko­zásba, azaz: a szabad tulajdono­sok önkéntes társulásába. Ezen az alapon talán minden földet szerető, a földből élő szelevényi megtalálhatja a közös hangot és a közös munkálkodás alapját. R. G. AI IDEAL SZOLNOK KÉR.KFT. RUHÁZATI SZAKUZLETEIBEN A SZTÁR DIVATHÁZBAN: kötöttáru, kesztyűk, sálak, sapkák, női-férfi konfekcióáru, csizmák, egyes félcipők, körömcipők 30-40-50 % ENGEDMÉNNYEL. AZ ÁRKÁDSOR KONFEKCIÓ-SZAKÜZLE- TÉBEN: egyes női, férfi télikabátok: 40 % dzsekik, női blúzok 30 % ENGEDMÉNNYEL DIVATÁRU­SZAKÜZLETÉBEN: szabadidőruha, pizsama 30 %-kal, kötöttáru 30-40 %-kal, bőrdíszmű 40 %-kal OLCSÓBBAN CIPŐSZAKÜZLETÉBEN: női- férfi csizmák 30 % ENGEDMÉNNYEL vásárolhatók. A MÉTERÁRU SZAKÜZLETBEN: tükrös ágyneműgarnitúra, maradék szövetek, jersey-k 30 százalékkal OLCSÓBBAN. A KULTÚRCIKK ÁRUHÁZBAN: egyes sportpulóverek, sportcipők, síruhák, dzsekik, kesztyűk, sálak, sapkák 30 százalék ENGEDMÉNNYEL. OLCSÓ ÁRUK BOLTJÁBAN: egyes kötöttáru, szabadidőfelső, női kpnrl/ilr 30-40 % ENGEDMÉNNYEL. ADOMUS ÁRUHÁZBAN: drapériák, bútorszövet, maradék méteráru 20 százalékkal OLCSÓBBAN vásárolható! *46962/1* Jöttek a szlovákok... Meciar intelme: A Felvidéket pedig felejtsük el! A látogatás egy megható pillanata, Mikloskót és Meciart a helyi szlovákság képviselői nevében gyerekek köszöntötték. Amíg Frantisek Mikloskóra és Vladimír Meciarra, a két magas rangú szlovák politikusra várunk Békéscsabán, érkezésükig még van jó félóra, az időt elütve elmél­kedünk. Arról esik szó, hogy bi­zony nehéz helyzetben van a mi kormányunk a szomszédainkkal való kapcsolatok tartásában. Itt van rögtön ez a fegyverügy, elég volt tízezer Kalasnyikovot gépipa­ri termékként sumákban eladni, utána ötször nyilatkozni, s Jugo­szláviából máris haragos szemmel néznek ránk. A Szovjetuniót még előbb a hajdani oszmán biroda­lomhoz hasonlították, s Románia vezetői jól megjegyezték:-minisz­terelnökünk 15 millió magyart lát maga előtt lélekemelő pillanatai­ban. Ráadásul, az Európa Tanács­ban azt is az orruk alá dörgölték, szegény Tőkés Lászlóra még vi­gyázni sem tudtak. Szlovákia ese­tében gyakorlatilag torz testet is ölt a gond egy félig kész vízlépcső alakjában. Múlt pénteken sok egyéb mellett a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és a kormányfő ala­pos eszmét cserélt e tárgyban An­tall Józseffel, amelynek közölt eredményeként (?) megtudtuk: újabb tárgyalások szükségesek. Most a szombati látogatáson a szlovák nemzeti kisebbség ügye van terítéken, s Miklosko és Meci­ar abban a megyében vizitel, ahol 11 ezer szlovák él. A békéscsabai városháza előtt csupa mosolygó vendég száll ki a fekete Mércédé - sekből, a fotósok kattogtatnak, kézfogások, tessék beljebb fárad­ni. Csaba egyébként már a máso­dik állomás, a konvoj Szarvason is lestoppolt, hogy a delegáció szem­ügyre vehesse az ottani szlovák tannyelvű iskola szeptemberben átadott diákotthonát. Bennfente­sek megsúgják, a kollégium tény­leg szép, viszont üröm az öröm­ben, az öreg iskola felújítására már sajnos nem jutott pénz a tervek ellenére. A békéscsabai városháza dísz­terme is szép, s a küldöttség a pol­gármesteri hivatal szlovák referen­sének beszámolóját hallgatja, aki inkább a múltról beszél, semmint a jelenről. Ezen nem is szabad cso­dálkoznunk, hiszen ilyesmiket hallunk: az 1800-as évek közepén a város lakosságának 80 százalé­kát szlovákok alkották, akik szor­gos emberek lévén, a termékeny talajon földműveléssel és állatte­nyésztéssel foglalkoztak. A ma­gas, szikár Miklosko nem is hagy­ja ki a ziccert. Elmondja, büszke arra, hogy a szlovákok munkájuk­kal és tudásukkal mély nyomot hagytak a magyar gazdaságban és kultúrában. Lám, ez is bizonyítja, egy nemzeti kisebbség igenis lehet cselekvő részese a másik ország fejlődésének. Apropó, kultúra és jelen idő... Fejtegetésére nincs mód, mert a szigorú program sze­rint már ebédelni kellene. A villámgyors autók délután a békéscsabai tanítóképző főiskola elé kanyarodnak, ahol szlovák nyelvű fórumon találkoznak a je­les politikusok a megyei szlovák­ság képviselőivel. Mielőtt az új­ságíró állna közöttük, mint süket a dalárdában, Malinák István, a po­zsonyi Új Szó külpolitikai szer­kesztője tolmácsként a segítségére siet. Ezúttal az eddig hallgatag Meciar kormányfő lép a „porond­ra”, s tájékoztatja a résztvevőket az Antall Józseffel folytatott tár­gyalásairól. Mint tréfásan meg­jegyzi: a magyar miniszterelnököt békés versengésre hívta ki, hogy ki tud többet tenni országában a nem­zeti kisebbségek boldogulásáért. Az ugyanis teljesen egyértelmű - hangsúlyozza -, Magyarországon a magyar kormánynak kell gon­doskodni az itteni nemzetiségek­ről, s természetesen ez fordítva is igaz. Húsz perc elteltével Meciar kicsit „bekeményít”. Megjegyzi, a szlovákokban érezhetően erősödik a nemzeti öntudat, ez azonban so­hasem zárja ki az európai normák­nak megfelelő együttműködést sem a csehekkel, sem a magyarok­kal. Egyre viszont figyelmeztet: a szlovákok igen sértőnek veszik, ha hazájukat Felvidékként emlegetik, van annak becsületes neve: Szlo­vák Köztársaság. Annak a remé­nyének szintén hangot ad, a sajtón keresztül küldözgetett kölcsönös vádaskodások a pénteki konzultá­ciók nyomán megszűnnek, s jöhet­nek a tettek. Részükről készek ar­ra, hogy Pozsonyban olyan főisko­lai fakultás induljon, amelyen ma­gyarországi szlovákokat képeznek ki pedagógusként az itteni oktatás hasznára. Szintén eldől egy leendő szlovák kulturális központ építé­sének színhelye is, a pályázó váro­sok Békéscsaba és Szeged. A vé­gig jó hangulatú fórum slusszpo­énja egyébként egy kissé földhöz­ragadt, ám találó felvetés volt. Va­laki elpanaszolta, micsoda istenkí­sértés, a városban egyszerűen nem lehet szlovák sört kapni. Ezen már ne múljon, így az ígéret, hamaro­san nemcsak a sörösüveg, hanem egy söröző is nyílik. No, erről a cseppfolyós témáról jutott eszünkbe a másik. Ez mind nagyon szép, de mégis: mi lesz a dunai vízlépcsővel? Lazányi József Totóeredmények 1.Bari-Roma 2 2.Bologna-Sampdoria 2 3.Cagliari*Atalanta X 4.Fiorentina-Milan X 5.Genoa-Pisa 1 ó.Intemazionale-Torino 1 7Juventus-Cesena 1 8.Lazio-Lecce 1 9.Napoli-Parma 1 lO.Barletta-Avellino 1 11. Cosenza-Ascoli X 12. Lucchese-Ancona X 13 .Pescara-* Verona 2 Pluszmérkózés: 14. Brescia-Foggia X Az Austria Lottó nyerőszámai A Szerencsejáték Rt. közlése szerint a 6. játékhét eredményei a következők: A játékhét fogadási díjainak megállapítása február 10-én a követ­kező eredményt mutatja: 2 millió 331 ezer 996 leadott szelvény összesen 84 millió 698 ezer 023 osztrák schilling Austria Lottó-fogadási díjat jelent. A teljes Austria Lottó-nyereményösszeg 42 millió 349 ezer Oil schilling. Ebből a hatosra 12 millió 704 ezer 703 schilling jut. Az e heti nyerőszámok a következők: 6,16,18,39,42,43, a pótszám: 27. A teljes dzsóker fogadási díj 18.661.306 schilling, ez az első nyerőosztály, a dzsóker 2.799.195 schillinggel való dotációját jelen­ti. Az e heti dzsókerszám a következő: 231686. (MTI) Minden növény nyereséges volt tavaly a cibakházi határban (Folytatás az 1. oldalról) áraknál 10 százalékkal több pén­zért adtak túl. Abban, hogy a téesz fennállása óta először meghaladta a termelési érték a félmilliárd forintot, nagy része volt a négy év óta működő saját tartósítóüzemnek. Az első esztendőben 30 milliós termelést produkáló élelmiszer-ipari részleg tavaly már 100 millió forint értéket termelt, csaknem négyezer tonna savanyúság és befőtt gyártásával. A termékek felét exportálták, az alapanyagot az uborka kivételével a téesztagok termelték meg a ház­tájiban. Az évi nettó keresetük csaknem 50 százalékát tudták úgy jövedelemkiegészítésként meg­kapni az almapaprika, a káposzta- félék és a különféle lecsóalapanya­gok termelésével a tagok. Harmincmilliós tavalyi nyere­ségről adhat számot a vezetőség a február 22-re tervezett zárszámadó küldöttgyűlésen, ami az idei gaz­dálkodást megalapozó tartalékok képzését is lehetővé tette. A terme­lésszerkezetben az arányok 1991- ben eltolódnak az ipari növények javára. • Kevesebb takarmánynövényt termesztenek majd, mert az orszá­gos állattenyésztési gondok Cibak­házát sem kerülik el, és a szarvas- marha- és sertésállomány mintegy 30 százalékos csökkentésére kész­tetik a szövetkezetét. Cukorrépa, zöldborsó, zöldbab és csemegeku­korica biztonságos értékesítését a már megkötött szerződések garan­tálják. A két utóbbi konnzervnö- vény területét egyébként meghá­romszorozzák az idén a cibakiak. A pénzügyi helyzet persze a ta­valy jó évet zárt szövetkezetben sem engedi meg, hogy ne vegyék „takarékra” a beruházásokat. Mű­szaki fejlesztés nélkül viszont nincs termelésfejlesztés, ezért is terveznek újabb beruházást a tartó­sítóüzemben, amelynek termékei iránt változatlanul jó a kereslet bél­és külföldön egyaránt. Újabb töltő­gépsort állítanak üzembe, és kor­szerűsítik a csomagolástechnikát. No és persze arra sincs garancia, hogy idestova kilenc csapa­dékszűk esztendő után az idei majd belvizes év lesz. A Szolnoki Cukorgyárral közös beruházásban ezért újabb 400 hek­tár termés biztonságát növelő ön­tözésfejlesztést valósít meg a ci­bakházi téesz. T.F.

Next

/
Thumbnails
Contents