Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

1991. JANUÁR 10. Néplap 7 Szolnokon Az új Néplap Az oroszlán jegyében Boldogtalanságban úszva A „Dami” helyzete (állapota?) régóta feszítő probléma város­szerte. Tudjuk, a medencéket a megyei víz- és csatornamű válla­lat tartja fenn, és bocsátja minden reggel öt órától az úszni vágyók rendelkezésére. Támadások ér­ték már a „ház elejét” elégszer, hogy az öltözők állapota ilyen meg olyan, fűtetlen az összekötő folyosó, kevés a medence, satöb­bi. Aki járt már ott, tudja, ezek szó mi szó, mind jogos igények, ilyen nagy múltú Víziváros bi­zony-bizony egy komolyabb uszodát érdemelne. De beláthat­juk, egy efféle eleve gazdaságta- lanságra ítélt közszolgálatú léte­sítményt fenntartani sem kis ön- feláldozás, nemhogy fejleszteni. Itt csak valamiféle városi köz­akarattal létrejött összefogás se­gíthetne... Fehérvári István, (a) „Damja­nich első kapitánya” nem men­tegeti az elém táruló látványt. Persze ő is tudja, kinőtte a város fürdőhelyét, szorítanak a „fa­lak”. Álldogálunk a medence szélén, s mivel még tart a szün­idő, mindenfelé boldog gyermekarcok tűnnek fel a hullá­mok között. A forgalomra élén- kítőleg hatott a hosszú vakáció, decemberben 3500 diákjegyet árultak, míg novemberben alig többet kétezernél. A jegyek na­gyon olcsók, a felnőttek 30 forin­tért, a kicsik húsz forintért lubic­kolhatnak. így persze, hogy ráfi­zetéses a dolog üzleti része, hi­szen egyetlen vízcsere több tíze­zer forintot nyel el, s ezt mind a vállalat viszi el a hátán. A meleg­medencét naponta leengedik, s a nagymedence vizét hetente cse­rélik. A másik nagy gond a hely­szűke. Ha edzenek a pólósok és az úszók, akkor csak egy kis sze- letke marad a fürdőzőknek, nyá­ron ilyenkor jobb híján a parton sülnek a vendégek. Tanmedence sincs, pedig ez előírás. „Sátor­bontásra” is sor kerülhetne vég­re, kisebb városoknak is megada­tott már az országban a fedett uszoda. Igaz, az első buszjárat kifutásá­val egy időben nyílnak a kapuk. De reggelente csak tíz-húszan to­porognak a bejáratnál. Az igaz­gató mégis bólintott. Estefelé egy idő után elszállingóznak az em­berek, ezért a kialakult rend sze­rint fél hétkor zár a fürdő. (Bár felvetődött bennem, mi lenne, ha „fenéken billentenénk” a napot, s amennyivel reggel később nyit­nának, este annyival később zár­hatnának...) No, de nem szaporí­tom a szót. Jó lenne már tiszta vizet önteni a... ­(técsi) Fotó: Korényi Éva Gondolta-e volna bárki egy­két évvel ezelőtt, hogy 1990-ben már Szolnokon is vásárolhat új nyugati autót, méghozzá forin­tért? Nemigen hiszem. A bilin­cseinek jó részétől megszabadí­tott kereskedelem és a liberali­zált import mégis lehetővé tette ezt. Persze, már régóta tudjuk és hangoztatjuk, hogy a korszerűt­len és elöregedett járműparkunk lecserélésének ez az egyetlen jár­ható útja. Eddig abban remény­kedtünk, hogy előbb vagy utóbb megjelennek a piacon a környe­zetkímélő és takarékos kocsik, melyekért akár hazai valutával is Kettős funkciót kap a BM-üdülő A szolnokiak emlékeznek még ar­ra, amikor virágzott az élet a Tisza partján lévő BM-üdülőben. Arra is emlékezünk, hogy az utóbbi években üresen, elhagyottan pangott, csak fo­lyamatosan romlott az épület. Ám né­hány hónapja megindult a változás, s ma már az agg, roskadozó ház helyén egy új, korszerű építmény terpeszke­dik büszkén. Dúsa István tervező el­mondta, miképp próbálják megóvni a Tisza rendszeres támadásaitól az üdülőt. Vasbeton pilléreken áll az emelet, a földszinten nem alakítottak ki olyan helyiségeket, melyekben az árvíz kárt tehet. Innen belső lépcső­ház vezet a fenti ebédlőteremhez, konyhához, szobákhoz. A létesítmény kettős funkciójáról Csordás József, a főkapitányság osz­tályvezetője tájékoztatott. Úgy ter­veztették az épületet, hogy szakmai jellegű értekezletek, bankettek szá­mára is alkalmas legyen, oktatóbázis­ként működhessen. A másik cél, hogy a dolgozók közművelődését, szabadidejük hasznos eltöltését szol­Nyugalom a sétányon A fekete simléderes sapkás rá­érősen bandukol előttem. A Ti- sza-part felé tart. Kezében üte­mesen himbálózik a műanyag kanna. Pár percre enged az útjába eső borozó hívásának, majd foly­tatja pályáját. Bizonyos, hogy „ösvénye” jól kitaposott. Már ott is van a sétányon. Egy pilla­natra megáll, a távolba bámul, majd a kút felé veszi az irányt. Rítus ez. Kannával vagy anél­kül. Úgy érzem, nála ez most in­kább indok a kikapcsolódásra. A lényeg a nyugalom, melyet itt érez az ember. Kikapcsol az agy,' de jó alkalom is lehet a morfon- dírozásra. Nincs, ami útját állja a tekintetnek. A szemközti gát vagy a télen is szép fasor valósággal vonzza a szemet. Oldódik a város­ba zártság érzete. A híd forgalmának zaja észre sem vehető ahhoz képest, amit pár száz méterrel arrébb a főút mellett kell elviselni. A két pillér között egész a folyókanyarig látni. A határ az égalja. Ilyen csúnya téli órában is sokan lépdelnek a kockaköveken. Legyen hétköznap vagy vasárnap. Van, aki egyedül - úgy urasan hátratett kézzel -, más a póráz végét fogva, néhányan karöltve ridiküljük- kel a vállukon, esetlen büszkén babakocsival vagy apa a fiával. Még mindig szemmel követjük a futó­kat. Társadalmi esemény ez. Köszönünk vagy nem a szembejövőnek, ám ha elhalad mellettünk, társunk rendszerint odasúg: „Ugye tudod, ki volt ez?” „Ki­jöttünk már egy kicsit levegőzni” - újságoljuk más­kor ismerősünknek, hisz egyedül úgysem jött volna rá. A fekete sapkás férfi az ártézi kúthoz ér. Akkurá­tusán kiöblíti a kannát, majd a Vízköpő szájához tartja. Mellette már várják, hogy befejezze a műve­letet. Aztán pár percet időzik a parti korlátnál. Meg­szalad a tekintete. Friss szél fúj. Ilyenkor könnyebben tisztulnak az agyak. Jó ez a víz. Azt mondják, használ azoknak, akiknek sok a savuk. A kannákban pár napja akár bor is lehetett...-sz­gálja. Lehetőség nyílik családi ren­dezvények tartására, sportolásra. Bü­fé áll majd a látogatók rendelkezésé­re. Második lépcsőben, a későbbiek­ben, egy teljesen zárt lőtermet is ki­alakítanak, ahol lőkészségüket fej­leszthetik a főkapitányság alkalma­zottai. Az építkezés néhány fa pusztulását is hozta, de az építtetők vállalták a mentetlen megszokott flórájának visszaállítását.-b­fizethetünk. Bizony, sokáig vár­tunk erre a korszakra, de vala­hogy mégsem így képzeltük. Magunk sem hittük igazán, de bíztunk abban, hogy ezekhez a négykerekűekhez olcsón hozzá­juthatunk. Ma pedig keserű a va­lóság, hiszen súlyos százezrek­ben, sőt milliókban kell számol­nia annak, aki nyugati autó vá­sárlására adja a fejét. A kiábrán­dulás pillanataiban azonban át­villan az agyunkon, hogy az idén már az egykori szocialista világ gépkocsijainak valamelyikére sem könnyű szert tenni, mert a hőn áhított dollárelszámolásra való áttérés jócskán megdrágí­totta eddigi kedvenceinket. Ugyanakkor elégedetlenségünk­nek adhatunk hangot. Nem ért­jük ugyanis, kinek jó az, hogy a kor színvonalának megfelelő au­tókat óriási pluszköltségek ter­helik, melyek vám és ÁFA névre hallgatnak. Magyarázat több irányból is érkezik, amelyek azonban képtelenek meggyőzni a magyar autósokat. A minap, amikor a Szövaut te­lephelyén megpillantottam az ágaskodó oroszlán emblémájú, praktikus formájú francia kis au­tókat, azon tűnődtem, vajon mennyi víznek kell még lefoly­nia a Tiszán, hogy ezek és a ha­sonló típusú kocsik magától érte- tődőek legyenek az átlag magyar család háztartásában. A legki­sebb, ezer köbcentis Peugeot 205-ösért, amely egyébként Eu­rópa egyik legkelendőbb autója - írd és mondd - 800 ezer forintot kell az asztalra tenni. Ez pestie­sen szólva testvérek között is szép summa. De számoljunk egy kicsit. Mennyivel szolidabb len­ne az ár, ha az autóstársadalom két közellenségét, a vámot és az ÁFÁ-t elfelejthetnénk? Erre vi­szont a jelenlegi gazdasági kö­rülmények közepette remény sincs. így hát én is, valószínűleg több százezer honfitársamhoz hasonlóan, a jó öreg Trabantom mellett teszem le kényszerűen a voksomat. L. Z. Napozó a Tisza Szálló tetején A világon kétfajta ember létezik - mondta barátom -, az, aki a Tisza Szálló gőzfürdőjében a rézkorlát alatt csobban a hideg vízbe, és olyan, aki fölötte dobja magát a medencébe. Nos, az erős leegyszerűsítés ellenére az utóbbiban lehet némi igazság. A nedves gőz és a szárazkamra embert próbáló levegője után a korlátnál rögtön eldől, kibe mennyi virtus szo­rult Vagy talán az, ki mennyire tart a hirtelen hőmérsékletváltozás miatt szívgörcstől? A gyógyfürdő - ha minden igaz - ebben az évben színesíti a szolgálta­tások palettáját. Ismét süttethetjük a hasunkat azon az ötven négyzetmé­ternyi területen - a fürdő fölötti har­madik szinten -, ahol 1966 óta csak a madarak járnak. Szinte biztos, hogy a közeli katonai tízemeletes épület­ből a kiváncsi tekintetek cseppet sem zavarják majd azokat, akik minden testrészükön szeretnének barnák len­ni. Még két újítás: a kazánház udva­rán - a Tisza-parti kifolyóhoz közel - egy új medence épül napozóval, a belső egységben pedig büfét nyitnak, ahol szeszmentes italokat és kávét adnak. Kárpáti Tibor fürdővezetőnek már csak azon kell munkálkodnia, hogy az apró öltözőkhöz ne csak finn és izraeli csapatokat, hanem legalább li­liputi vagy busman vendégeket is küldjenek az utazási irodák. SL Gitáros a hangszerboltban A megyeszékhely vendéglátós zenészei között talán nincs is olyan, aki ne ismerné a gitáros Tóth Lászlót. Mint az Országos Szórakoztatózenei Központ me­gyei kirendeltségének volt gitárta­nára sokat oktatott korábban közü­lük, de jó néhány fiatal rockze­nésznek is tudott újat adni az alatt a két év alatt, amikor „tanárosko- dott”. Hivatalos előadóművészi végzettséggel az ős WU-2 együt­tesben „pengetett”. Akkoriban ők voltak a legjobbak a megyében. Tízévesen kezdett klasszikus gitá­ron. Évekkel később a zenészkö­rökben országosan ismert Kovács Andornál folytatta a gyakorlást. Közben játszott a Szigligeti Szín­ház zenekarában, a Tisza Szálló­ban és a Szolnok étteremben. Kol­légái, ismerősei még most is úgy tartják: a megyében nemigen talál­ni olyan jó szólógitárost, mint T óth Laci. Sokrétű zenész, több műfaj­ban is otthonosan mozog. Jöhet la­kodalmi muzsika, rock, operett vagy heavy metal. Alapító tagja a közelmúltban alakult „Jam” mű­vészeti egyesületnek, amely nem csak a tizen-huszonévesek igénye­it akarja kielégíteni, hanem számít az „öregebb” korosztály érdeklő­désére is. Kialakított egy kis stúdiót, ahol sok ezer márka értékű technikát gyűjtött egybe. Ezeken olyan mi­nőségű felvételeket lehet készíte­ni, amelyekkel az együttesek a rá­dióban is bemutatkozhatnának. Ennek egyelőre a helyszűke az akadálya. Stúdiójában készültek a december 25-én a Galériában be­mutatott Ajándék című műsor hangfelvételei. Hat éve dédelgetett vágya való­sult meg, amikor nemrég hang-' szerboltot nyitott. Sütő utcai üzle­tébe betévedő érdeklődő a Roland gyár 1600 hangszeréből rendelhet tőle. A cég felszereléseit kizáróla­gos joggal árulja a megyében. Nyilvánosság előtt utoljára ta­valy szerepelt, a zenélést azonban nem hagyta abba. Kerekes Piki Jó­zseffel új dalokat írnak és játsza­nak. Egyelőre még nem árusítják a felvételeket, de a kazettákat már több pályázatra elküldték. Sz. Z. Halk rockjáték az üzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents