Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

1991. JANUAR 10. Néplap A történelem „beleszólt” a mérlegbe Hiányzik a német bérmunka, bizonytalan az osztrák megrendelés A kisújszállási szövetkezetnek is sokba került az egyesítés Az ipari szövetkezetek is ho­vatovább megszokják már, hogy év elején az előző tizenkét hónap gazdálkodási mérlegét készítve, előre nem kalkulálható központi ár- vagy bérintézkedések miatt a tervezettnél vagy akár az előző évinél is kisebb nyereséget kell elkönyvelniük. Néhány megyei szövetkezet esetében újabbal bő­vült a jövedelemcsökkentő té­nyezők köre: a német egyesítés­sel. Az európai és a világpolitika szempontjából örvendetes válto­zással együtt járó gazdasági ha­tások nem kis gondot okoztak például a kisújszállási Vas-, Fa-, Építőipari Szövetkezetnek. Hozták a technikát is A hetvenes évek elején, ami­kor a volt NDK mezőgazdasági gépgyártása fejleszteni kezdte magyarországi kooperációs kap­csolatait, a kisújiak az elsők kö­zött éltek a lehetőséggel. 1973- tól kezdtek részegységeket - vé­dődobokat és késtartókat - gyár­tani járvaszecskázókhoz, a schö- nebecki traktorgyár részére. Egy weimari kombinátnak végzett bérmunkával, forgórakodó tar­tószerkezetének forgácsolásá­val, hegesztésével bővítették a kooperációt 1985-ben. Ezek a bérmunkák a szövetke­zet dolgozóinak több, mint har­minc százalékát foglalkoztató vasipari üzemrészekben 130 la­katosnak, forgácsolónak, he­gesztőnek biztosítottak folyama­tos munkát. Az NDK-kapcsola- tok révén nyílt lehetősége a szö­vetkezetnek a legkevésbé tőke­igényes kapacitásbővítésre is. Azért elsősorban, mert a partne­rek díjmentesen biztosították a bérmunkához olyan nagy értékű technológiák használatát, mint például a fúró-, marómű, sugár- furó, nagy teljesítményű lemez­olló és különböző műszerek, ké­szülékek. A kooperációs kapcso­lathoz igazított beruházások so­rán így is mintegy 15 milliót köl­tött a csaknem két évtized alatt gépbeszerzésre, csamokbővítés- re és építésre a szövetkezet. Ki is fizetődön mindez, hiszen a kezdeti években tízmilliós ár­bevétel a múlt esztendőben már elérte a 70 millió forintot, és a szövetkezet összes nyereségé­nek 80 százalékát biztosították a bérmunkák. Képviselhetnének az utóbbi számok nagyobb ará­nyokat is a tavalyi mérlegben, csak hát a második félévben köz­beszólt a történelem, pontosab­ban a német egyesítés gazdasági hatása. Hosszabb távon számol­tak pedig az együttműködéssel a kisújszállási és az NDK-beli partnerek, mert például a weima- riak egy új forgórakodó típusá­hoz a szövetkezetben fejlesztet­ték ki az úgynevezett rövid gé­met, még a múlt év első felében. „Megkeményedett’ ’ az anyagérték is Az 1990. negyedik negyedévi megrendeléseit viszont már sztornírozta a cég, mondván, hogy a jövőben saját maga kí­vánja gyártani a Kisújon bér- ' munkában gyártott részegysége­ket, az otthoni munkanélkülisé­get mérséklendő. Néhány fontos gépnek, például a fúró-, maró­műnek és a tárcsaélezőnek a megvásárlására lehetőséget biz­tosítottak a magyar partnernek, még rubelért. A schönebecki kooperációs kapcsolat sem biztat sokkal jobb kilátásokkal. Már nem bérmun­kára, hanem gyártásra, anyagér­téket és szállítási költséget is tar­talmazó, kemény márkában szá­mított árajánlatot kért az immár égtájjelző nélküli német cég a szövetkezettől. Az ennek alap­ján adott 1991. évi 3500 darabos késtartó- és 6500 darabos védő­dob-megrendelés is feltételes. Csak akkor tart erre, a korábbi években rendelt mennyiségnek az alig 20 százalékára igényt a traktorgyár, ha jó exportpiacot talál a járvaszecskázóinak. Rá­adásul most már a szövetkezet­nek kell, természetesen DM-ben megfinanszíroznia az anyagot is. A más piacán is múlik Nem kis erőfeszítésébe kerül a szakvezetésnek, hogy a német egyesítés szövetkezetét érintő hatásai ne okozzanak az idén drasztikus jövede­lemcsökkenést, foglalkoztatási gondokat. Nemcsak hogy a je­lentkező megrendelők - sem ha­zaiak, sem külhoniak - nem to­longanak, felhajtani sem könnyű új piacot, kooperációs partnere­ket. Az ausztriai, darurészegysé­geket gyártó ESTET céggel ki­alakított kapcsolat kínál némi le­hetőséget a kiesett német mun­kák, illetve az abból származott árbevétel egy részének pótlásá­ra. Az új partnerek elégedettek voltak az általuk már a múlt év­ben 2 tonnás és 3,2 tonnás válto­zatban rendelt mobil autóeme­lők 30 darabos próbaszériájával. Az év végéig húszmillió forint értékben 200-at le is gyártattak a termékekből, és el is szállítottak. Az idei első negyedévre azon­ban egyelőre csak újabb kilenc­venre adtak megrendelést, és az 1991-e jelzett ezres nagyságren­dű gyártásnak is az a feltétele, hogy elegendő autóemelőre kap- e exportmegrendelést az osztrák cég. T. F. Már a fal sem akadály - tüzet rakott a hívatlan vendég Sorozatos betörések a Danyanich Múzeum raktárába (Folytatás az 1. oldalról) A muzeológusok érthető, hogy szomorúan nyugtázzák a rendőrség eredménytelen nyo­mozásait, hiszen olyan tárgyak­ról, eszközökről van szó, ame­lyeket már nem tudnak pótolni. S az értékük éppen emiatt felbe­csülhetetlen. Miért nem vigyáz az értékeire a múzeum? - replikázhatnának a rendőrök, hiszen az intézmény tulajdonában vannak a tárgyak. De hogy lehetne vigyázni egy olyan épületre, amelyhez 2 kilo­méterre van a legközelebbi ta­nya, nincs villany, víz, nem lehet fűteni. Bár ez utóbbira már volt példa. Nemrégiben egy elmebe­teg költözött be a raktárba, s a bútorok egy részét eltüzelte. Má­sok az épület tetejéről a cserepet lopták el. A múzeum csak annyit tud tenni, hogy rendszeresen el­lenőrzi az épületben lévő tárgya­kat, s vaspántokkal próbálja meg. elűzni a tolvajokat. Úgy látszik, ez sem elég, már a fal sem aka­dály. Az egész épületet pedig aligha „öltöztetheti” vasba a múzeum. A megoldás nem is ez lenne, hiszen az alkalmi raktár valójában nem alkalmas a mű­tárgyak tárolására. A múzeum vezetői még a májusi betörés után bejelentették az igényt va­lamelyik megüresedő szovjet laktanyára az egykori megyei ta­nács művelődési osztályán. Pá­lyázatukban részletesen beszá­moltak a múzeum súlyos raktá­rozási gondjairól, kiállítási el­gondolásaikról. Döntés azonban még nem született. Pedig min­den napért kár, hiszen a múzeum gazdag gyűjteménye nemcsak a tolvajok miatt nincs bizton­ságban, hanem állaguk is egyre romlik a mostoha körülmények miatt. T. G. A változások a bank szigorát is enyhítették Átalakulóban a jászberényi MICOOP (Folytatás az 1. oldalról) A KGST összeomlása miatt sok tízmilliós megrendeléstől esett el a MICOOP, ráadásul a legkritikusabb időszakban (a tő­kének ez már szokása) nyugati megrendelések is visszaestek. A májusban megválasztott szövetkezeti vezetőség az új ve­zetéssel és a válságstábbal a vi­haros tengerről végül is sikerrel kormányozta szélcsendes öböl­be a közös süllyedő hajóját. Az első félévet az időarányos tervtől elmaradva 90 milliós árbevétel­lel és jelentős veszteséggel zár­ták ugyan, de azután szaporodott a munka, az év utolsó hónapjá­ban a szovjet piacra kiszállítot­tak 20 millió forint értékű árut. Szeptemberben az osztrák Uher céggel 1991-re minden addigi­nál több, összesen 3 millió darab, mintegy 100 millió forint értékű relére kötöttek előszerződést, sőt már akkor körvonalazódott az 1992-es igény 6-6,6 millió darab mennyiségben. Szigorú(bb) költséggazdálko­dás, korengedményes nyugdíja­zások, kényszerszabadságolás, átcsoportosítások következtek, 24 dolgozónak a szövetkezet fel is mondott, bár tavasszal 100­120 személy elbocsátása volt ki­látásban. Ezek eredményeként a hiteleket idejében törlesztették, az adósság növekedését megállí­tották. Év végére az árbevétel meghaladta a 200 milliót, a vesz­teséget azonban így is csak csök­kenteni tudták. A bizonytalan­ság miatt kilencvenen (köztük értékes szakemberek is) önként távoztak a szövetkezettől, így összesen mintegy százötvennel csökkent a dolgozók létszáma. A hatékonyabb termelés érde­kében a nyár végén munkabi­zottság alakult, hogy elképzelé­seket dolgozzon ki a körülmé­nyekhez jobban igazodó új szer­vezeti formára. Eközben az üze­mekben is megkezdődött egy spontán önszerveződés, melye­ket végül is a karácsony előtti küldöttgyűlés szentesített is. De­cember 28-án 150 dolgozó rész­vételével öt korlátolt felelősségű társaság jelentette be megalaku­lását. Ezeket januárban hasonló létszámmal további hat kft. kö­veti. A közösségek a termelési profilok szerint jöttek létre (uher-, fűtőpatron-, galvánüzem, anyaggazdálkodás...) 1-1,1 mil­liós törzstőkével, melyekhez a MICOOP apportként géppel, esetleg készpénzzel szállt be. A 8 forintos jegy is csak emlék lesz (Folytatás az 1. oldalról) A bérletek városonként külön­böző mértékben drágulnak. Szol­nokon az egyvonalas bérlet vár­hatóan 350 forintba, az összvo- nalas pedig 460 forintba fog ke­rülni, míg a tanuló- és nyugdíjas- bérletért 115 forintot kell fizetni. A megye kisebb településein vi­szont ennél kevesebb lesz a helyi közlekedés bérleteinek ára. A tá­volsági autóbuszjártokon szintén emelkednek a jegyárak, mintegy 55 százalékkal. Az áremelés hátterében több tényező húzódik meg, eredetük azonban közös: az infláció. Ta­valy több alkalommal drágult meg a gázolaj, ami viszont az utazási tarifákban nem lett érvé­nyesítve. A különbözetet, hasz­nos kilométerenként 5 forint 80 fillért, a költségvetés finanszí­rozta. A támogatás e hónap ele­jétől megszűnt, ezért ezt az összeget be kellett építeni a je­gyek árába. A már előre beharan­gozott, literenként mintegy 8 fo­rintos újabb üzemanyagár-eme- lés és a többszörösére nőtt alkat­részárak szintén közrejátszottak az új díjtételek kialakításában. Az infláció miatt a Volán dolgo­zóinak béremelése ugyancsak benne foglaltatik a jegyárakban. A hivatalos árjegyzéket ugyan még nem kapta meg a Jászkun Volán, de a drágulás csaknem biztos. A hamarosan bevezetésre kerülő új utazási tarifák azonban még mindig minimális nyeresé­get tartalmaznak, fejlesztésre nem jut elegendő pénz - hangsú­lyozta a vállalat igazgatója. L. Z. Világszenzáció Szolnokról Itt a tökéletes gépkocsi-katalizátor? (Folytatás az 1. oldalról) A klasszikus értelemben vett katalizátorok hazai elterjedésé­nek, mint ismeretes, objektív akadályai vannak, nevezetesen az ólommentes benzint árusító kutak meglehetősen ritka háló­zata. Ezért az Agronett kétféle változatot dolgozott ki. Az egyik, amely tulajdonképpen félig nevezhető katalizátornak, az ólmozott benzinnel hajtott járművekbe kerülhet beépítésre, és a nitrogén-oxidok kivételével a káros anyagok túlnyomó részét közömbösíti. A másik már kata­lizátor a javából, hiszen a legszi­gorúbb követelményeknek is megfelel, de kizárólag csak ólommentes üzemanyag haszná­lata mellett fejti ki hatását. Ennél a kivitelnél az ismeretlen szűrő­anyagon kívül fémsók biztosít­ják a nitrogén-oxidok, sőt az igen veszélyes policiklikus, aro­más szénhidrogének „megszelí­dítését”. (Itt szükséges megje­gyezni, hogy a jelenleg útjain­kon futó szocialista autók több­sége gond nélkül üzemeltethető ólommentes benzinnel.) A kata­lizátor további, rendkívül nagy előnye, hogy gyártása néhány ezer forintból megoldható, míg a nyugat-európai kerámiabetétes társaiért ezer-ezerötszáz német márkát kell leszurkolni. A rendszer életképességét bi­zonyítja, hogy a szolnoki katali­zátor iránt komoly érdeklődést mutat az olasz Fiat, a német Mer­cedes-Benz és a francia Renault. Az Agronett Kft. találmánya a Budapesti Közleke­déstudományi Intézetben is elis­merést váltott ki, de az üzemi kísérletek mintegy kétmillió fo­rintot igényelnének, amelyre a vállalkozóknak nincs pénzük. Érdemes viszont elgondolkodni azon, hogy az illetékesek egyol­dalúan a szén-monoxid-kibocsá- tás csökkentését szorgalmazzák ahelyett, hogy a katalizátorok bevezetésén munkálkodnának. Autóstársaimmal együtt min­denesetre alig várom, hogy ko­csimba millőbb beépíthessem az Agronett Kft. katalizátorát. Laczi Zoltán A Lehel Gyöngye végnapjai Mint arról a közelmúltban hírt adtunk, a Jászberényi Hűtőgép­gyár vezetése úgy döntött, hogy bezárja a gyár közelében lévő Lehel Gyöngye éttermet. A hírre aláírásgyűjtési akció indult, és több mint hatszázan írták alá a bezárás ellen tiltakozó ívet. La­punkban kérdést tettünk fel a gyár vezérigazgatójának, Szabó Istvánnak, mi indokolta a ven­déglátóegység megszüntetését? Miután írásban nem válaszolt, tegnap telefonon érdeklődtünk: mi lesz az étterem sorsa? A vezérigazgató elmondta, hogy egy olyan szerződés járt le 1990. december 31-én, amit 1988-ban kötöttek, s melyet nem kívánnak meghosszabbítani. El­járásukat a legmesszemenőbb törvényesség jellemzi, egyéb­ként megállapodásra jutottak Hollósi Lászlóval, az Alföldi Vendéglátó Vállalat igazgatójá­val, aki belenyugodott az étte­rem bezárásába. A leltár megin­dul, és a Lehel Gyöngye helyén a jövőben valami ipari jellegű üzletet vagy bemutatótermet működtetnek majd. Megkérdeztük Koha Csabát, az étterem vezetőjét is, ő mit szól a megváltoztathatatlannak tűnő döntéshez, hiszen a bezárásra ál­dását adta a város polgármestere is. A mesterszakács elmondta, hogy szerinte törvénytelen és jogellenes a bezárás, mindezt hozzáértő jogászokkal szedette pontokba, és a leltározás pillana­tában a kezébe nyomja azoknak, akik a felszámolást végzik majd. Nem hagyja ennyiben a dolgot, harcolni fog - ha kell, most már a munkaadójával, az Alföldi Vendéglátó Vállalattal is.-pb­A termelők nem emelnék a tej árát Csaknem 200 aláírással látták el a hódmezővásárhelyi gazdák azt a levelet, amelyet Nagy Fe­renc József földművelésügyi mi­niszternek küldtek. Kérték, uta­sítsa a helyi tejipari vállalatot, hogy az 1990. évben megtermelt tej 80 százalékát hatósági áron vásárolja fel és fizesse ki. A ter­melők ezzel együtt vállalják a tejtermelés 10 százalékos csök­kentését. A termelők annak is hangot adtak, hogy ne emeljék 37 százalékkal a tej árát, mert az szakmailag nem indokolt, és ne exportálják nagy veszteséggel, inkább olcsóbb áron juttassák a rászorulóknak. (MTI) Korszerűsíti gépparkját a Stella D’ Oro olasz-magyar vegyes vállalat, ahová a varrógépszállítmányok után most egy teljes kamionnyi vasalóberendezés érkezett. A jobb minőség eléréséhez és a zakók divatos, új vonalvezeté­séhez ugyanis szükséges a formaprések teljes cseréje. Fotó: K. E. Összvonalas buszbérlet 460-ért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents