Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

Néplap 1991. JANUAR 9. NYÍLT ter Az SZDSZ levélírásra biztatja a polgármestert Oszd meg és uralkodj Rákócziújfaluban Oszd meg és uralkodj! Régi szép mondás. Hiába, okos a mi polgár- mesterünk, látszik rajta a sok tanu­lás (marxista egyetem meg a sok fejtágító). Szembeállít embereket egymással, és míg azok „háborús- kodnak”, ő nyugodtan építgetheti a jövő(jé)t. Lenne egy-két észrevé­telünk: Ebben az évben még nem volt falugyűlés! A törvény szerint legalább egyet kellett volna tarta­ni. Nem volt választási gyűlés! Nem volt közmeghallgatás. A pol­gármesterünk első hivatalos érint­kezése a faluval a december 10-én kiadott tájékoztató. Fenyegetéssel felérő levelében közli a polgár- mesterünk, ha nem szavazza meg a falu a veszélyeshulladék-tároló építését, akkor családonként 1.500-2.000 forint közötti helyi adót kénytelen kiszabni. Ez igen!!! Jól megijesztett bennünket, lehet gondolkodni. Míg törtük a fejün­ket, kiértesítették a nyugdíjasokat és a rászorultakat, hogy a polgár- mesteri hivatalban fel lehet venni a karácsonyi ajándékot, osztottak is 1.000-2.000 forintig. Nem aján­dékcsomagot, úgy mint más tanu­latlan helyeken (ott a képviselőta­gok személyesen kihordták, és el­beszélgettek az emberekkel), ha­nem kiértesítettek, hogy a polgár- mesteri hivatalba felballagva átve­hetik a pénzt. így az igazságos, mert honnan tudná a polgármeste­rünk, hogy kinek mire van szüksé­ge-. És most jön a régi módszer al­kalmazása. NEM KAPOTT MIN­DENKI, csak akinek a szavazatára számít. (A veszélyeshulladék-tá- rolót meg kell szavaztatni.) Ravasz kis trükk! Először megfenyege­tem, utána megsimogatom, és vé­gül kérdezek. De ismerős mód­szer, csak az a baj, hogy 1990-et írunk, és az ország más úton halad. Észre kellene már venni. Nem sza­badna a tájékozatlanságra és a fé­lelemre építeni egy falu jövőjét. Kérdésünk: Polgármester úr, a falu érdekében nem kellene egy bizonyos levél megírásán gondol­kodni? SZDSZ, Rákócziújfalu A vállalkozók szakértői kormányt várnak A demokráciához gazdasági alap kell Szervezetünk, mint az ország polgári fejlődésében alapvetően érintett és érdekelt politikai erő, hazánk jelenlegi helyzetében szük­ségesnek tartja az alábbi politikai nyilatkozat közzétételét: Szövetségünk olyan politikai té­nyező, amely mögött szociológia­MSZMP-álláspont A megyei közgyűlés legyen pártsemleges 1990. december 14-én megalakult a megyei közgyűlés. A megyei köz­gyűlés alakuló ülése lezárt és elindí­tott korszakos jelentőségű folyama­tokat Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében is. Lezárta a tanácsrendszer működésének 40 éves időszakát, el­indította a parlamenti demokráciá­nak jobban megfelelő, merőben új, pártsemleges önkormányzati rend­szer korszakát. Ebben a helyzetben lehet és kell is bírálni a tanácsrend­szert, lehet elemezni, hogy fennállá­sának 40 éves korszakában miért volt egyenetlen a teljesítménye, lehet és keil is kritikával illetni azokat a ta­nácstagokat, tanácsi tisztségviselő­ket, tanácsi dolgozókat, akik közéleti tényezőként és emberként is könnyű­nek találtattak. A tanácsrendszerrel tehát lehet csinálni sok mindent, csak azt nem, hogy általánosítható véle­mény alapján tagadjuk értékteremtő munkáját, úgy ahogy volt, kidobjuk az ablakon. A magunk részéről fejet hajtunk azok előtt a tanácstagok, tisztségviselők és tanácsi dolgozók előtt, akik hosszabb és rövidebb ideig tisztességgel, emberséggel dolgoz­tak a közjó érdekében. Köszönetét mondunk lelkiismeretes és eredmé­nyes munkájukért. Munkájuk a la­kosság nagyobbik részének körében megbecsülésnek örvend, ezt bizo­nyítja azt a tény, hogy a helyhatósági választásokon nagy számban válasz­tottak meg képviselővé és polgár­mesterré volt tanácstagokat, tanácsi tisztségviselőket és apparátusi dol­gozókat. Köszöntjük a megyei közgyűlés tagjait, megválasztott tisztikarát, személy szerint Boros Lajos elnök urat. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közgyűlés és tisztikara nehéz fel­adatot vállalt magára, amikor meg­kezdte a közjavára végzett munkáját. A Munkáspárt megyei koordinációs bizottsága a jelenlegi helyzetben arra vállalkozik, hogy a megyei közgyű­lés munkája során támogat minden ésszerű javaslatot, függetlenül annak származási helyétől. Az MSZMP megyei koordinációs bizottság tevé­kenységének nem lesz filozófiai alapja az a nézet, mely szerint „annál jobb, minél rosszabb”. Eltökélt szándékunk, hogy a reáli­san és célszerűen megfogalmazott ál­talános érdekek alá rendeljük pártér­dekeinket. Ezt elvárjuk más pártok­tól is. Bizakodással tekintünk a me­gyei közgyűlés munkája elé. Bízunk abban, hogy a volt tanácsi vagyon jó kezekbe kerül, hasznosítása is éssze­rű lesz, s így bővülnek azok az anyagi források, amelyekre a közgyűlésnek nagy szüksége lesz. Reménykedünk abban, hogy az anyagi javak elosztá­sakor elsőbbséget kapnak a halmo­zottan hátrányos helyzetű kistelepü­lések, a meglévő beruházások befe­jezése, olyan új munkahelyek létesí­tése, amelyeknek segítségével lehet csökkenteni a várható munkanélküli­ség negatív hatását megyénkben. Beruházási szempontból helyes lenne kiemelt ágazatként kezelni a közoktatást és az egészségügyet, mert elő kell segíteni, hogy me­gyénkben ne növekedjék az alulkép­zett és egészségileg munkára alkal­matlan állampolgárok száma olyan korban, amikor gyorsuló ütemben nő a technikai és technológiai színvo­nal. Célszerű volna, ha a közgyűlés egyformán méltányolná a Jászság és a Nagykunság jelentőségét me­gyénkben. Jász-Nagykun-Szolnok megyét történelmi egésznek tekinte­né, a tisztségviselők még hátralévő megválasztásakor ezt kifejezésre is juttatná úgy, hogy mindkét terület­nek legyenek képviselői a tisztikar­ban. A Munkáspárt megérti és támo­gatja, hogy a közgyűlés korszerű for­mában szervezi meg apparátusát, ha az apparátus tagjait nem politikai megfontolások, hanem szakmai rá­termettség alapján válassza meg, ki­indulva a megyei közgyűlés pártsem­leges magatartásából. MSZMP Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Koordinációs Bizottsága Az új Néplap politikai vitafóruma Földtörvényre várva * Uj év - a parasztság reménykedik Az új esztendő küszöbén - a mi­niszterelnök beszédére gondolva, melyben nyíltan, őszintén feltárta a nehézségeket, melyek 1991-et jelle­mezni fogják - önkéntelenül is felme­rül a kérdés: - Azok a százezrek, akik a prés alatt görnyedtek évtizedek foj­togató levegőjében, talán a követke­ző nehézségeket is jobban viselik el kényszeredzettségüknél fogva, mint mások - de meddig? Ellenzéknek, ellenségnek, hozzá nem értőnek, okosnak, ravasznak, butának, bárkinek könnyű a kor­mányt szidni. De vajon akárki is, aki az ország kormányrúdjához kerülne, hogy kitolja az ingoványból a szeke­ret, meg tudná-e mutatni, hogyan kell ezt röviden és gyorsan megcseleked­ni? Csakhogy mit lát nemzetünk la­kossága a „csendes forradalom” ál­tal létrehozott demokráciában? Hosszú hónapok óta tartó parlamenti csatározásokat? Talán részleteseb­ben erről nem érdemes szólni, hisz mindenki ismeri a körülményeket. És a körülmények közt létrejöhetett egy olyan folyamat, amit úgy neveznek manapság: „átmentés”? Nézzünk csak jól körül az országban. Még mindig szükséges újabb kölcsönfel­vételek tömkelegé a nyugattól? Lehet - amikor a sokat emlegetett piacgaz­daságtól - a „turáni átokkal” megál­dott magyar nép még mindig hol tart? Amikor a kivezethető út egyik alappilléreként a „vállalkozások” százainak, ezreinek létrehozását szorgalmazzuk, a belső viszályokkal terhelt, egy helyben topogó átalaku­lási folyamatokban, ahol sem mi, sem a nyugati vállalkozni szándéko­zók még nem látunk tisztán? És lehet- e „megfelelően vállalkozni ’’ott, ahol a legtöbbet szenvedett réteg, a pa­rasztság sorsa évtizedek gyötrődése után sincs még megoldva, ahol még lehet olyan szemlélet is, amit szil­veszterkor láttunk a tv-ben: „megve­szem a földet 2000-ért, és eladom 200.000-ért”. Hát ez az! Akinek semmi köze nem volt a földhöz (de a jó ételekről azért nem akar lemonda­ni) talán kellően fel sem méri a tényt. Dolgozni akar a parasztember a föl­dön, nem kupeckodni vele. És a föld- törvénytervezet elfogadása, amihez milliók fűztek oly nagy reményeket, amit most már országunkon kívül is feszülten figyelnek, még mindig vá­rat magára oly körülmények közt, amire még külön terhet is jelenthet az új adórendszer bevezetése. De bízunk abban, hogy ennek az új évnek nemcsak a nehézségei marad­nak meg a történelem lapjain, hanem megszületnek mindazok a törvények, intézkedések, melyeknek következ­ményeként új hittel és bizalommal tud dolgozni e sokat szenvedett nép, és tényleges fordulópontot jelenthet­nek mindnyájunk életszínvonalában, az általános felemelkedésben, a fej­lett társadalmakhoz való tartozás út­ján. Guth Sándor FKgP megyei szerv, titkár Az elutasított manipulációt sejt Az emberek körében elterjedt a hír, hogy 1991. január 1 -tői a lakásvásár­lásra szánt állami támogatás megszű­nik. így aztán én, aki férjemmel, gyermekkel két éve ötezer forintos albérletben lakom, joggal szerettem volna családom feje fölé „tetőt vásá­rolni”. Az ügy szeptemberben kezdődött, amikor is beadtam a tiszaföldvári ta­nácshoz vevőkijelölési kérelmemet a helyi Toldi út 22. alatti ingatlan IKV- n keresztül történő megvételére. Ek­kor és még sokáig mi voltunk az egyetlen vevők a házra. Vártuk adön- tést, ami az önkormányzatok megala­kulása miatt igen elhúzódott. Vár­tunk türelmesen, egészen 1990. de­cember 21-ig, amikor is Tiszaföldvár nagyközség önkormányzati képvise- lő-testülete ülést tartott, többek kö­zött lakásügyekről is. Legnagyobb megdöbbenésünkre a családi házat nem nekünk jelölték ki, hanem olyannak, aki a szüleinél él. Az elbí­ráló 19 tagú bizottságból mindannyi­an egyhangúlag a másik vevőre sza­vaztak. Szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy az egyik jelenlévő, aki igen jól ismer, egyszerűen nem is emlékszik a nevemre. Felmerül ben­nem a kérdés: talán el sem hangzott? Ettől kezdve türelmem egyre fo­gyatkozott. December 27-én férjem­mel együtt felkerestük Marosfalvi Ernő tiszaföldvári polgármestert, mi­vel a lakásügyek intézője, Türke Sán- domé nem dolgozott (holott előzete­sen telefonon jeleztem szándéko­mat). A polgármester úrtól indoklást, magyarázatot kértünk az üggyel kap­csolatban, amit a legkisebb mérték­ben sem kaptunk meg. Termé­szetesen értetlenül álltunk 13-as szá­mot viselő irodájában. Ő csak annyi­val indokolta az egészet, hogy: 1. azért élünk ötezer forintos albérlet­ben, mert bírjuk (persze, hogy bírjuk, éppen belefér a havi jövede­lemkeretbe, amit a férjem fizetése ké­pez); 2. a kijelölt vevő jobban rá van szorulva, mint mi. Felelősségem tudatában kijelen­tem, meggyőződésem, hogy nem így van, és ezt indokként nem tudom el­fogadni. Ezután mi is elmondtuk az ügy kapcsán fogant véleményünket. Nem tartom szabályosnak a Türkéné által végzett környezettanulmányt, amit csak az egyik állandó lakhelyen (szüleimnél) végzett el az ülés előtt három nappal. Onnan távozáskor ki­jelentette, hogy nem sok esélyünk van a lakásra. Az is hihetetlen szá­momra, hogy a lakás eladója 20-án munkahelyéről megüzente szüleim­nek, hogy „el van döntve”, nem a miénk a lakás. Biztosan tudta, pedig a bizottság csak másnap ült össze. A polgármester ezen érvek szóvá tétele után azt mondta: „most már elég”, és hogy hívja a rendőrséget. Ezt a ké­sőbbiekben nem tette meg, holott módjában állt. Talán tart valamitől? Meggyőződésem, hogy aki ilyen tisztséget tölt be, tudnia kell, hogy szolgálatra szegődött, a közösség ér­dekeinek szolgálatára, és nem szabad előfordulnia, hogy egy ügy tiszta foltja elvesszen a mélynek hitt sötét­ségben. Pénzes Attiláné Tiszaföldvár ilag markáns, gazdaságilag az egész nemzet jövője szempontjá­ból meghatározó jelentőségű tevé­kenységet végző társadalmi réte­gek állnak. Ezek a rétegek - amel­lett, hogy szociális felelős­ségérzettel fordulnak más rétegek felé -, mindenekelőtt a liberális (szabadelvű) társada­lomszervezési elvek jól működő mindennapi gyakorlatában érde­keltek. Elkötelezettségünk egy ilyen Magyarország megszilárdu­lása iránt vitathatatlan. Éppen ezért kötelességünknek érezzük kifejezni mélységes aggo­dalmunkat az ország jelenlegi ál­lapota miatt. Hazánk legújabbkori törté­netének legsúlyosabb válságát éli, és a válságból kivezető út konkrét lépései még mindig hiányoznak. Miközben a legtöbb párt liberá­lis jelszavaktól hangos, a liberális gazdasági gyakorlatban leginkább érdekelt társadalmi rétegek gazda­sági mozgástere továbbra is a régi rend logikájának megfelelően, erő­sen korlátozott. Miközben a politikai rend­szerváltozás folyamata befejezett­nek tűnik, a gazdasági rend­szerváltozás még el sem kezdő­dött. Miközben a politikai rend­szerváltozást a régi rend reforme­rőinek segítségével a letárgyaló új politikai elit elégedetten szemléli saját pozícióit, az igazi társadalmi rendszerváltozás főszereplőinek kikiáltott vállalkozók tényleges gazdasági pozíciói továbbra is in­gatagok, az úgynevezett vállalko­zásbarát környezet jelenlegi felté­telei pedig mindenfajta értelmes vállalkozást akadályoznak. Az új politikai struktúra felszíne alatt a régi szakadék tátong az új politikai elit és a társadalom kö­zött. Mindezek következtében ma­gának a politikai rend­szerváltozásnak az alapjai is kérdé­sesek. Az ország jelenlegi állapotáért az új kormányt nagy felelősség ter­heli. Egyetértünk azokkal az ellenzé­ki kritikákkal, amelyek a kormányt az ország tényleges helyzetét feltá­ró leltár elkészítésének a hiánya, valamint a bizalmat ébresztő, kivi­telezhető válságkezelő program el­készítésének az elmaradása miatt marasztalják el. A hír nem igaz! Kunszentmártonban szárnyra kapott egy hír, ami nem igaz. Félig nyíltan, de szemtől szembe is elhangzik, hogy az önkormányzati képviselők havonként 6.000.- Ft tiszteletdíjat kapnak. Képviselőtársaim felhatalmaztak ar­ra, hogy tegyük közzé véleményünket, és határoljuk el magunkat az ilyen és ehhez hasonló valótlan állításoktól. A kunszentmártoni önkormányzati képviselőknek az a véleményük a na­gyon nehéz, de felelősségteljes tevé­kenységükről és a bizottságokban vég­zett munkájukról, hogy ezt valamennyi­en szolgálatnak tekintjük, nem pedig pénzszerzésnek. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy nagyon sok a leterhelés minden képviselőnek, hiszen nemcsak a testületi üléseken, hanem a legtöbb képviselőtár­sammal együtt három bizottságban is dolgozunk. Választóinknak a bizalmát élvezve, amit ezúton is megköszönünk, mint már említettem, szolgáljuk őket a testületek­ben, és ezt kívánjuk tenni a jövőben is. Veres István 7. számú választókerület önkormányzati képviselő Úgy látjuk, ma már csak egy pár­toktól független, ügyvezető, szak­értői kormány lenne esélyes a vál­ságból való kitörés menedzselésé­re. Ezért követeltük már 1990 ok­tóberében is egy alkotmányos ke­retek közt ellenőrzött, parlamenti konszenzussal garantált, független szakértői kormány átmeneti időre történő felállítását. Tudatában vol­tunk és vagyunk, hogy egy ilyen kormány létrehozása csak a jelen­legi parlamenti pártok önkorláto­zása alapján lehet realitás. Mivel azonban a válságból való kitörés csak a nemzet egészének önkéntes áldozatvállalása alapján képzelhe­tő el, úgy véljük, a parlamenti pár­toknak - amelyeket az ország jelen­legi állapotáért némi felelősség mégiscsak terhel -, példát kell mu­tatniuk az áldozatvállalásban. A társadalom - s benne nem utol­sósorban az általunk is képviselt, meghatározó jelentőségű gazdasá­gi tevékenységet végző réteg - ma már azonnali és világos választ kö­vetel a válságból való kilábolás konkrét kérdéseire. Olyan választ, amely a szakszerűség és a tényle­ges társadalmi-gazdasági szerep­lők érdekegyeztetése alapján mű­ködve esélyes kiutat jelenthet ha­zánk jelenlegi kétségbeejtő gazda­sági állapotából! E válasznak tartalmaznia kell az áldozatvállalások logikájának, mértékének és időhorizontjának a kifejtését! Tartalmaznia kell a vál­lalkozókat, a vállalkozói szellem­iségű embereket mindmáig nyug­talanító kérdésekre adandó vála­szokat! Követeljük:- a tulajdoni viszonyok mielőbbi ésszerű törvényi rendezését;- a nemzetgazdaságnak távlatot adó kormányzati koncepciót;- az azonnali, rövid távú válság- kezelő programot; követeljük- a vállalkozásbarát társadalmi környezet megteremtése érdeké­ben: . a) a vállalkozásokban képződő jövedelem állami elvonása radiká­lis csökkentésére, b) a vállalkozások fellendülését szolgáló közgazdasági és jogi kör­nyezet kialakítására, c) a vállalkozások beindításához és fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges banki és pénzügyi rend­szerre vonatkozó parlamenti és kor­mányzati döntések egyidejű meg­hozatalát;- takarékos, modem központi közigazgatást;- a létminimum alatt élők és a munkaképességükben korlátozot­tak elemi létfeltételeinek biztosí­tását. Nyilatkozatunkat az ország sor­sáért érzett felelősségünk és az ál­talunk is képviselt rétegek minden­napi érdekei diktálják. A gazdasági összeomlás, illetve a gazdasági ve­getáció talajából még soha, sehol sem virágzott ki örökzöld demok­rácia. Felhívunk minden felelős­ségteljes társadalmi, gazdasági és politikai tényezőt, hogy fogjunk össze Magyarország megmentése, valamint az új demokráciánk meg­óvása érdekében. Liberális Polgári Szövetség - Vállalkozók Pártja A beérkezett anyagok tar­talmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget!

Next

/
Thumbnails
Contents