Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. JANUÁR 2. Néplap 7 Mit várnak 1991-től? Körkérdést intéztünk megyénk klubjainak sportvezetőihez, edzőihez, mire számítanak, mi­lyen reményekkel vágnak az új esztendőnek? Hollóy Tamás (Szolnoki MÁV MTE ügyve­zető elnöke): Hogy miben bízom? Ha egész röviden kellene kifejeznem magam - a talpon maradásban. Remélem szűkös anyagi körülmé­nyeink ellenére nem kell egyetlen szakosztá­lyunkat sem megszüntetni, s férfi tekézőink, va­lamint focistáink elkerülnek a kiesést jelentő po­zíciójukból, sikerül megkapaszkodniuk az első-, illetve másodosztályban. Pomázi Ferdinánd (Jászberény SE ügyve­zető elnöke): Megmaradt négy szakosztályunkat szeretnénk mindenféleképpen megőrizni, ehhez azonban a város önkormányzatának segísége el­engedhetetlenül szükséges. Ha másban nem is, de a létesítmények fenntartásában szerepet kell vállalniuk. Bíró Árpád (Szolnoki Vízügy SE ügyvezető elnöke): A sport nem egy feneketlen zsák, ami­ből mindig lehet ki-, illetve elvenni. Ha Szolnok város vezetése nem kapcsol időben, előbb utóbb kiürül, s ennek beláthatatlan következménye len­ne. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem szurkolóinknak, segítőinknek az elmúlt évi támogatásukat, s boldog új évet kíván­jak. Szántai Tibor (General Lehel technikai ve­zetője): Igazi, komoly (tehetős) szponzor nélkül halálra vagyunk ítélve, de azért ezt a bajnokságot még szeretnénk az élen befejezni. Csak remény­kedni tudok, hogy sikerül olyan patrónust talál­nunk a közel jövőben, aki kihúz minket szorult helyzetünkből. Harris Károly (Szolnoki Cukorgyár kerék­pár-edzője): Tavaly több dobogós helyezést szereztünk, de a legfényesebb érem még kima­radt gyűjteményünkből. Ezt az idén szeretnénk pótolni, s erre minden reményünk megvan, hi­szen két válogatott-kerettaggal erősödött csapa­tunk. Az anyagiakra mi nem panaszkodhatunk, gyárunk igazgatója 1991-re is biztosítja a nyu­godt munka lehetőségét. Szautner János (a Sportlétesítmények igaz­gatója): Nagyon remélem nem kell pályáinkat bezárnunk, bár a most elfogadott új költségvetés nem sok jóval kecsegtet. Egyesületünknek, a Ti­sza SE-nek is csak egy célja lehet, a túlélés. Vasicsek János (Szolnoki Vegyiművek női röplabdacsapatának edzője): Sérültjeink szép lassan meggyógyulnak, így még mindig van esé­lyünk az osztályozóra való kerülésre, ott pedig bármi történhet. Szeretnénk a legmagasabb osz­tályba lépni. Liszi Ferenc (Szolnoki Vegyiművek férfi röplabdacsapatának edzője): Az „A”-cso- portban szeretnénk folytatni a játékot az ősztől, s ennek érdekében mindent megteszünk. GJ Születésnap a medencében A Thermotechnic nyerte a Szilveszter Kupát Vasárnap huszonnégy csapat részvételével rendezték meg a már hagyományosnak számító Szilveszter Kupa teremlabdarú- gó-tomát Szolnokon. A külön­böző színekben több egykori, és jelenleg is aktiv játékos lépett parkettre a tornán. Két helyszí­nen - Tiszaligeti sportcsarnok, Olaj-munkacsarnok -, hat cso­portban bonyolították le a mér­kőzéseket. Az élen végzett együttesek összecsapásai után alakult ki a döntő párosítása, ahol a Thermotechnic a Tisza SE I gárdájával küzdhetett meg a győzelemért járó Adidas labdá­ért, és a két üveg behűtött pezs­gőért. A város legjobbjainak tar­tott hajdani vendéglátósok ezút­tal alárendelt szerepre kárhoztat­tak, 9-2 arányban alulmaradtak a rendkívül lelkesen, helyenként jól játszó Thermoval szemben. Harmadikok a Kórház III focis­tái lettek, miután a bronzranga­dón 4-1-re legyőzték a MÁV KÜF legényeit. GAOÜNAIPAR Eltűnt betörés során a „Szolnok Megyei íorökszentmikiós Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Tiszafüredi Körzeti Üzeme raktára, Tiszafüred 3.” feliratú bélyegző. Használata érvénytelen. *43745/2* GYASZHIREK FÁJÓ szívvel mondunk kö­szönetét mindazoknak a roko­noknak, ismerősöknek, jó szomszédoknak, a Héki Á. G. Piroskai Üe. dolgozóinak, a Vegyiművek labdarúgó-szak­osztályának, akik felejt­hetetlen feleségem, ID. SZABÓ SÁNDORNÉ temetésén részt vettek, virága­ikkal, koszorúikkal és részvét- nyilvánításukkal együtt­érzésüket fejezték ki. Gyászo­ló család, Szolnok. Külön kö­szönetét mondok a zagyvaré- kasi szomszédaimnak, kollé­ganőimnek, akik édesanyám elhunyta alkalmából részvétet nyilvánítottak, koszorút he­lyeztek síremlékére. Szerető lánya: Éva, Zagyvarékas. *43766/I* TUDATOM, hogy ÖZV. SZÁSZ KÁROLY, volt Szandaszölős, Fazekas M. u. 13. szám alatti lakos életé­nek 77. évében gyógyíthatat­lan, súlyos betegség után elha­lálozott. Temetése 1991. janu­ár 3-án 13.30 órakor lesz, a szolnoki Körösi úti temető ha­lottasházából. Örökké gyá­szoló lánya, Bíró Lászlóné, Szolnok, Kertész u. 17. _____ F ÁJDALOMMAL tudat­juk, hogy ÖZV. SZABÓ ZOLTÁNNÉ, szül. Straub Márta 1990. de­cember 5-én elhunyt. Ham- vasztás utáni búcsúztatása de­cember 28-án volt, katolikus szertartás szerint. A gyászoló hozzátartozói. *43774/1* Röplabda Átigazolás majd csak tavasszal A Magyar Röplabda Szö­vetség körlevelet juttatott el valamennyi NB-s szakosztály részére, amelyben közli, hogy 1991. január 1. és március 31. között átigazolási stopot ren­del el. Az időszakos tilalom­mal a szövetség szeretné elejét venni azoknak a tisztázatlan ügyeknek, amelyeket az Al­kotmánybíróság legutóbbi ha­tározata válthat ki. Mint isme­retes, a testület alkotmányel­lenesnek minősítette a sport­ban alkalmazott átigazolási szabályzatot és 1990. decem­ber 31-ével megsemmisítette azt. A sportágra nézve káros ha­tású káosz elkerülése végett a szövetség elrendelte, hogy az új átigazolási szabályzat elké­szültéig szabályos klubcseré­re csak abban az esetben ke­rülhet sor, amennyiben a két érintett egyesület és a sportoló megegyezik egymással. Az NB I-es és NB Il-es baj­nokságban a játékengedélyek­re az 1990/91. évi versenykií­rás vonatkozik. XXXX, azaz négy iksz. S hogy ez mit jelent? Az életből negyven évet. Ennek a kornak a küszöbét átlépők közül sokan érthetetlenül valami öregedést emlegetnek. Negyvenedik születésnapját ün­nepelte a Vízügy SE vízilabda­szakosztálya szilveszter előnap- ján. Remélhetőleg kortársaikkal ellentétben ők nem panaszkodnak majd derékfájásra, nehézkes előre­haladásra, a korosodással járó bukdácsolásra. Te jó ég, ha elgondolom, hol voltunk mi még 1950. október 8- án! Ugyanis ezen a napon látoga­tott városunkba a Budapesti Dózsa csapata, hogy barátságos mérkő­zést játsszon a Szolnoki Dózsa he­tesével. Innen számítják a jelenlegi csapat megalakulását. Á születésnapot egy mulatságos vízishow-val tették emlékezetessé a rendezők és a résztvevők. Az alaphangulatot stílszerűen egy ví­zilabdamérkőzés adta meg. Az egyik küzdőfél, a városi amatőr­bajnokság alapján összeállított amatőrválogatott, míg az ellenfél a vízügyesek - nemcsak ma is játszó - gárdája volt. Igaz, a végered­ményhez nem fért kétség (11-5-re nyertek a „profik”), de akadt egy­két figyelemre méltó megoldás, valamint név a vesztesek között is. Vízbe szállt olimpiai bajnokunk fia, a szintén vizes múlttal rendel­kező Kanizsa Gábor, az egykoron úszó Kripkó Zoltán, a hajdanán profi vízilabdázó Hegmann György, míg ellenük Kiss A., Du­dás, Molnár, Czibulka, Hasznos, Pintér I., Rekita, Tóth Cs., Mohi, Lengyel és Kiss T. viaskodott. Javában tartott már a mérkőzés, amikor az igazán „nagyhalak” is gyülekezni kezdtek a medence partján. Eljött Szegedről Koncz István (ismerőseinek csak Koc­kás), aki több mint kétszáz mécs­esét játszott, s két bajnoki címet nyert szolnoki színekben. Rajta kí­vül itt volt a két Pintér (érdemes tudni, hogy az egykori „aranycsa­pat” a hat országos bajnoki címet 96 mérkőzésen szerezte meg, s az idősebbik Pintér csupán egy mér­kőzésen nem szállt vízbe. A fiata­labbik pedig a szakosztály góllö­vőlistáját vezeti 495 találattal, ezen kívül egyetlen meccsen ő ta­lált legtöbbször a hálóba - a Tata­bánya ellen kilencszer -, s ő lőtte Nem kell félni, legrosszabb esetben is csak hasra esek! zonyult ez a vízi szerkentyű, hol a gyerkőc, igaz lapátsegédlettel ha­ladt túl gyorsan a tempózgató apu­kához képest. A hű krónikához hozzátartozik, a versenyszám győztese az egykori kapus, Pintér Ferenc lett családjával. A kajakok után egy stabilabb eszköz, a gumimatrac következett, szintén váltóverseny formájában. Többféle érdekes technikát is megfigyelhettünk. Akadt, aki egy­szerűen a két lába közé kapta a matracot, s utána már csak a kezé­vel dolgozott. Molnár Gábornak, az Olajbányász egykori, kissé hosszúra nyúlt kosarasának volt némi gondja az elhelyezkedéssel, termete miatt, de sikeresen leküz­dötte ő is az akadályokat. Kedvenc versenyszámok kö­Hova csöppentem? az ötezredik gólt is). Rajtuk kívül természetesen jelen volt három olimpiai bajnokunk közül az egyetlen élő, Hasznos Pista bácsi - egykori csapattársai egyszerűen Munyónak hívták -, s nemcsak, hogy itt volt, de magától értetődő­en vízbe is szállt, és tanítványai­val bemutatót tartott az átadások, lövések világából, tudományából. Vízilabda ide vagy oda, a legna­gyobb népszerűségnek az ezt kö­vető családi váltóversenyek ör­vendtek. Berta László, a show konferansziéja kajakokat kért a medencébe. A feladat: a gyerek evezzen, a felnőtt a hajót maga előtt tolva ússzon (evickéljen?). Okozott némi nehézséget a végre­hajtás módja. Hol túl labilisnak bi­A Szolnoki Cukorgyár PÁLYÁZATOT HIRDET energiagazdálkodási osztályvezetői munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltételei:- okleveles gépészmérnöki végzettség- legalább 5 éves vezetői gyakorlat- előnyben részesül a hőerőgépész szakképzettség és cukorgyári erőművi gyakorlat, vagy egyéb erőművi gyakorlat. A pályázatnak tartalmaznia kell:- a pályázó végzettségét, szakképzettségét tanúsító okiratok másolatát- kézzel megírt szakmai önéletrajzát- erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat a vállalat igazgatója bírálja el. A kinevezés 5 évre szól. Fizetés megegyezés szerint. A pályázatokat 1991. január 31-ig lehet benyújtani a Szolnoki Cukorgyár személyzeti és oktatási osztályára. Levélcím: Szolnoki Cukorgyár 5004 Szolnok, Vörös Hadsereg u. 61. Telefon: 30-022/281 *43723/1* zött is akadt legkedvencebb. Per­sze itt különösen a díjak vonzották a lelkes vízisereget. Történt ugyanis, hogy a medence egyik végénél gyerekhad várta türelmet­lenkedve, hogy az ötven méterrel távolabbi ponton ácsorgó Takács Zoltán (a rendezvény egyik fő szervezője) kavicsok tucatjait dobja a medencébe, s ezzel kezde­tét vegye a harc a kincsekért. De mi köze a kavicsnak a kincshez? - kérdezhetnék. A titok kulcsa az, hogy mindegyiket tíz forintra le­hetett beváltani. A felnőtteknél ugyanez megismétlődött, de nem holmi kavicsokkal, hanem igazi fémhuszasokkal. Úgyhogy az inf­láció ellenére, a medencét pillana­tokra kikandikáló fejek és kilógó lábak lepték el. A versenyt köve­tően volt ám forgalom a pénztár­ban, de azért sokaknak elúszott a pénz... Egy fekete snaücer is kilátoga­tott a Damiba, hogy gazdát cserél­jen. Az öltözéses-vetkőzéses csa­ládi váltó díjaként vehette át a bol­dog új tulajdonos, az Ali család. Jól úsztak, gyorsan vetették le, húzták fel a kissé vizes térdgatyó- ikat, és cseréltek derékszíjakat - ennyi volt sikerük titka. A törzs­könyvezett blökin kívül más állat­ka is érkezett, majd kis idő múlva' távozott visítozva. Távozását a Mondi család segítette elő, akik a pingponglabda-gyűjtő verseny­ben markoltak a több mint hatvan labda mellett egy élő kismalacot is. A jó mulatás, szórakozás csak a szponzorok segítségével jöhetett létre. Ők, a Jász-Nagykun Ven­déglátóipari Vállalat, ennek Gyer­mekélelmezési Leányvállalata, a Kunság Füszért, a TVM és a Ví­zügy SE - többek között tortáikkal, bárbelépőkkel és más fip.OtTisá- gckkál kedveskedtek. (kocsis) Fotó: Illyés Hiró Árpád ügyvezeföelnök köszönti a medencét éppen elhagyö Hasznos Istvánt. Az ölelkezés hol marad?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents