Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

1991. JANUÁR 7. Néplap 3 Fejlesztéssel és vállalkozással talpon maradt az ^ _____________________alattyáni téesz____________________J Az Új Életben nehezebbnek tűnik az új élet folytatása, mint a kezdet Készül az első önálló mérleg Nem volt kétségük az alattyá­ni szövetkezeti gazdáknak afelől 1989 végén, amikor csaknem másfél évtizedes kényszerű „há­zasság” után a Jásztelki Tolbu- hin Tsz-ből való kiválásról dön­töttek, hogy nagy fába vágták a fejszét. Sok volt a kérdőjel: meg- birkózik-e a százharminchárom aktív tagot számláló kollektíva a 2846 hektár művelésével, az osz­tozkodás során jutott 128 milliós vagyon működtetésével, egyál­talán talpon tud-e maradni az önállósodott téesz? Jóllehet, a számszakilag is hiteles választ majd csak a most készülő, 1990. évi gazdálkodási mérleg adhatja meg, arra már jószívvel koccint­hattak szilveszterkor az alattyá- niak, hogy nem veszteséges évet zárnak. Nem jött a helyükbe a piac A vetésforgót meghatározó növényegészségügyi szempon­tok miatt a növénytermesztés szerkezetében nem hajthattak végre jelentősebb változtatást. Szerencsére kalászos gabonából, korrekt módon még az önállósu­lás előkészítésének időszakában elegendőt vetett el az alattyáni határban is a „nagy’’téesz. Azt% hogy a gyepterületeken és a ku­koricatáblákban a Jászságnak azon részén különösen pusztító aszály nem okozott „totálkárt”, az első fejlesztésének köszönheti az önálló szövetkezet. Tízmilliós beruházással egy 11 hektáros víztározót építettek, öntözőbe­rendezést vásároltak. Száz hek­tár gyepterület és 200 hektár ku­korica öntözésének köszönhetik, hogy szálastakarmányból is, sze­mesterményből is az idei, új ter­mésig mindenből biztosított a ta­gok és a közös jószágainak ellá­tása. A vártnál jobb eredményt ho­zott az állattenyésztés: a terve­zettnél 500-zal több hízottsertést adtak el, és számottevően nőtt az értékesített tejmennyiségben az első osztályú és az extra minősé­gű áru aránya. Mindez a 38 mil­liós terven felül ötmilliós árbe­vétel többlethez juttatta az ága­zatot. No és persze az, hogy egész évben keresték a lehető legjobb értékesítési lehetősége­ket. A sertéseken például kilog­rammonként 72 forintért tudtak Ezenkívül az aktív tagok számát ötvennel meghaladó nyugdíjas kollektívának is csaknem három­millió forintot tudtak juttatni a háztájin keresztül és kétszeri se­gélyakció keretében. Az idősekről is gondoskodnak Úgy tűnik most, a második év elején - mondják a szövetkezet vezetői - hogy az 1975 évi egye­sülés előtti régi néven önállósult Új Élet Tsz-ben jól kezdődött az új élet, de nehezebb lesz a folyta­tás. A 900 hektáron elvetett őszi búzájukat a decemberi határ- szemlén a teljes területen jónak minősíthették. Csakhogy mi ke­rüljön majd tavasszal, az elmúlt év végi kedvező időjárásnak kö­szönhetően idejében és jó minő­ségben előkészített többi nagy­üzemi és háztáji táblába? Sajnos nem csak a termények értékesíté­se bizonytalan, nem tudják lesz-e piaca a tejnek, a vágóállatnak. Sertést legfeljebb kevesebbet hizlalnak, merthogy ahhoz eddig is vásárolták az alapanyagot, a malacokat. A szarvasmarha ága­zatuk viszont kényszerpályán van. Csak a természetes szaporu­latból mintegy 180 növendék­marha vár majd eladásra ebben az évben. (Folytatás az 1. oldalról) Ahhoz pedig, hogy a fejlesz­tési célok megvalósulhassanak elengedhetetlenül szükséges megváltoztatni a jelenlegi kép­zési rendszert mind az alsó- és közép-, mind a felsőfokú okta­tásban. Ez utóbbi területen nem „szakiskolákat” kell működtet­ni, hanem az egyetemeken az in­novatív, önálló gondolkodásra való oktatást szükséges előtérbe helyezni. Hazánkban ugyanis a nemzetközi összehasonlításokat alapul véve - mutatott rá Pungor Ernő - igen jó a tudományos tel­jesítmények, és az renoválható gondolatok aránya - ezekből akár csúcstechnológiai eredmé­nyek is születhetnek -, s ezt vé­tek lenne nem kihasználni. Eh­Biztonság kellene most már! Az utóbbiakat meghatározott ideig tudják csak hizlalni, férő­helyek hiányában. Ezért is szere­pel az idei legfontosabb terveik között a hízómarha telep bővíté­se, takarmánytároló építése. A növénytermesztés bizton­ságának növelésére pedig a Hat­vani Cukorgyárban találtak jó partnerre: újabb 100 hektáron va­lósítanak meg közösen öntözés- fejlesztést. Emlékszem, az alattyáni szövetkezeti gazdák önállósulási törekvéseinek ide­jén még fel sem vetődhetett, mostanság viszont, az agrárgaz­daságban - és általában a gazda­ságban - felerősödött bizonyta­lanság közepette nagyon aktuális a kérdés: egyáltalán érdemes be­ruházniuk, fejleszteniük? Nos, Alattyánban ez nem kérdés, merthogy a téesztagság a jövőről is szövetkezeti keretekben gon­dolkodik. Senki nem igényelte például vissza a földjét a közös­ből. Csakhát szeretnének most már mielőbb termelési és értéke­sítési, pénzügypolitikai bizton­ságot is az önállóság mellé! hez azonban a tudományos kuta­tásban és a műszaki fejlesztés­ben az alkotó embert kell az el­őtérbe helyezni. Az alkotó tevé­kenységet pedig a mostaninál hatványozottan jobban szüksé­ges elismerni mind anyagilag, mind erkölcsileg, s ehhez a mun­kafeltételeket is meg kell terem­teni. A célok megvalósítása érde­kében az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elsősorban pá­lyázataival kíván segítséget nyújtani. Azaz nem kívánja tá­mogatni „a tudományos ered­ménytelenséget”. Azokat az renoválható gondo­latokat viszont fokozottan kí­vánja előnyben részesíteni, ame­lyek a gyakorlatban is hasznot hozhatnak a nemzetgazdaság­nak. (MTI) T.F. Tehetséges emberekre van szükség Qeszétjünkjóta! Kifelé nézve Tudják mi az a Heller-Forgó? Bevallom, amíg csak annyit hallottam róla, hogy egy találmány, csupán az járt az eszemben: ez valami rotorszerű dolog, Hellemek a forgója. Aztán kiderült, szó sincs erről. Ugyanis Heller László és Forgó László magyar, tudós mérnökök egy hűtőberen­dezést találtak fel, amit az egész világon hasz­nálnak, és ezt a terméket a Hűtőgépgyár dobta piacra. Mint nemrégiben megírtuk, újfent külde­nek belőle majd az iráni Iszfahánba. Újfent, mert a gyártmánnyal, mint annyi mindennel, Iránt illetően pechesek voltunk. Hogy mást ne említ­sek, alig telt el egy kevéske idő azután, hogy az iráni sah díszes, pompázatos fogadás közepette megérkezett Budapestre és díszdoktort farag­tunk belőle, máris beköszöntött Teheránba az iszlám forradalom. Ami zajlott, úgy ahogyan zajlott. Sokszor értetlenül álltunk az események­kel szemben, fontolgatva, kérdezgetve magunk­tól és másoktól: most örüljünk, vagy zokogjunk a történtek miatt. Annál biztosabb viszont most az érzésünk a tegnapi és tegnapelőtti teheráni eseményekkel kapcsolatban, hiszen mint megtudhattuk, Je­szenszky külügyminiszterúr piaci kapcsolataink bővítéséről tárgyal. Ez pedig nem lehet rossz. Egy bölcs úr mondta hajdanán: a külügyminisz­ter számára nem az a fontos, hogy hová megy, hanem az, hogy honnan jön. Mert akkor tudja, hogy hová nem szabad mennie. Hogy honnan jutott az iráni fővárosba a külügyek első embere, arról meglehetősen bőven van ismeretünk, s ta­lán ebből is adódik: vigyázó szemünk arra a térségre esik, ahol most a világtörténelmi kérdé­sek dőlnek el. Bizonyára nincs ugyanis egyedül az az unoka - értelmes, tizenkét éves Fiúcska - aki azt kérdezi a közelemben egy társalgás köz­ben a nagyapjától, hogy „nagyapi, szerinted ki győzne, ha kitörne a háború?” Mire a nagyapi, aki megélt egy (kettő) s mást, például világégést, azzal válaszol, senki! És meg is toldja: szerinte, ma már nem lehet úgy háborúzni a világban, hogy valaki is győztesként keveredjen ki egy ilyen csetepatéból. Bár össze kellett volna szorulnia a torkomnak ezektől a szavaktól, de elröhögcsikéltem ma­gam, ugyanis emlékszem, amikor ugyanettől a nagyapitól - aki éppen háborús hőstetteiről me­sélt - ugyanez a gyerek, úgy ötéves lehetett ak­kor, megkérdezte: ,Jia ilyen győzős voltál, mi­nek kellett a többi katona?”. Ha az emberek kedvelnek valakit, de azt nem akarják kimutatni, amikor róla beszélnek, olyan kicsinyítő féle, szurkáló jelzőkkel illetik, így azután még inkább kidomborodik annak erénye. Nos, egy oroszról is gyakran így szólnak, akinek térkép van a fején, mondják, és Nobel-díjas is, aki ugyanazt fogalmazta meg amit nagyapi, csak arra azt mondták: globálisan gondolkodik. Szó­val, figyel a világ, a mi tekintetünk is ott van Közel-Keleten. Némi félelemmel nézünk az or­szághatárokon kifelé, tesszük ezt talán azért is, mert ennél már csak egy félelemkeltőbb dolog van: befelé nézni. Hajnal József Új szántóföldi növény a megyében Amerikából jöttem Indiai rizs néven került be ha­zánkba, de Indiához és a rizshez is vajmi kevés köze van annak a megtermett fűfélének, amely kí­sérleti termesztés alatt áll Kisúj­szállás két termelőszövetkezeté­ben is. Ez ügyben egy amerikai vállalkozó lépett kapcsolatba a KI­TE termelési rendszerével, vessék a növényt kísérlet alá hazai körül­mények között, s ott érdeklődést tanúsítottak ajánlata iránt. Az Újvilágban már kedvelt cse­megeként forgalomba kerülő mag­vak E-vitamin tartalma feltűnően magas, odaát mint potenciaserken­tő terméket dobják piacra a keres­kedők. Állítólag veszik is mint a cukrot, bár előzőleg összekeverik puhító és ízesítő adalékanyagok­kal. A kísérlet beindításához a ve­tőmagot a partner biztosította. Az­óta részvénytársaság is létrejött a növény termesztésére. E társaság részesei megyénkből a Tisza II és Nagykun Tsz. Mészáros Endre, a Tisza II el­nökhelyettese nagy reményeket fűz az együttműködéshez. Mint el­mondta, az elmúlt évben 50 hektá­ron tették próbára a növényt, jövő­re már ennek duplájára teijedne ki a vetésterület. Áz előfeldolgozás részeként egyedi, speciális módon itt, helyben valósul meg a hosszú­Rizs, amely fekete és nem aján­latos káposztába tölteni kás, fekete szemek füllesztése, pörkölése és tisztítása is. A hánto- lást Dévaványán végzik. A szakér­tő elmondta: az indiai rizs annyi­ban azért rokon faj a mi rizsünkkel, hogy hasonló mocsári viszonyo­kat, tartós vízborítást igényel, s ter­mesztés-technológiájukban is sok a közös vonás. Kártevőivel szem­ben hatékonynak bizonyultak pél­dául a rízskulturákban is bevált nö­vényvédőszerek és szerkombiná­ciók. Nagyjából megegyeznek a talajelőkészítéssel szemben tá­masztott követelményeik, vetési­dejük és hőigényük is. Vetéskor a magvakat zabbal keverik a köny- nyebb kijuttatás érdekében. A vi­rágzás időszakában az erős szálú, magas szárakról leomló sárgás bu­gák által alkotott zárt állomány im­pozáns látványt nyújt. A növény „elveti magát”, tehát következő tavasszal csak felülvetést igényel. Az érés periódusában gyors szín- változás eredményeképpen a pely­vák színe sötétzöldből bamásszür- kébe úszik át, majd a magvak is látványosan bámulnák. Eltérő viszont az új növény be­takarításának menete. Bár ugyan­olyan féllánctalpas kombájnokkal végzik el mint a mi vízigabonánk­nál, a művelet azonban csak két menetben valósítható meg. Elő­ször felemelt vágóasztallal az anyaszárakon ülő, felső bugákból pergetik ki a szemeket, majd má­sodik menetben a sarjhajtásokat aratják le. Ezt követően még min­dig egy méter magas szalmaszár marad vissza a tarlón. A termésát­lagok Kisújszálláson meglepően magasak lettek, hektáronként mintegy 8-10 mázsa nyerstermést takarítottak be. Ezek az eredmé­nyek még az amerikai félnek is meglepetést okoztak. A várakozá­sok így - úgy tűnik - beigazolód­tak, s a jövőben várható az együtt­működés kiszélesedése és a ma még egzotikus faj rohamos térhó­dítása. Akadt, aki komolyan véve a rizs elnevezést, konyhájában is próbá­ra tette a furcsa szerzetet. Okulva a történtekből, senkinek sem ajánl­ja töltöttkáposztába. Állítólag ba­rátságtalan, rágós eledel, s az íze sem emlékeztet a mannáéra. técsi túladni a megyehatáron kívül, amikor azon belül 68 forintért vásárolták fel élősúlyban a hízó­kat. A szövetkezet éves 184 mil­liós árbevételi tervének teljesíté­séhez pedig nagyban hozzájárult a vállalkozókészség. A 32-es út Alattyán térségé­ben végzett korszerűsítéséhez például a saját homokbányájuk­ból, a saját járműveikkel vállal­ták a homokszállítást, ami egy­magában 2,5 milliós - és 75 szá­zalékos nyereségtartalmú! - be­vételt jelentett. * Gazdálkodási eredmények elemzésénél mind gyakrabban vetődik fel mostanság a kérdés: jó, jó, de több kerül-e mindezál- tal hóvégeken a dolgozók borí­tékjába? Az alattyániak - sokak akkori értetlenkedő fejcsóválása mellett - a megye legmagasabb tagi átlagkeresetét Fizető téeszé- ből váltak ki 1990. januárjával. Évi 140 ezer forintot tett az ki akkor, az elmúlt év végén vi­szont az egy tagra jutó átlagkere­set elérte a 158 ezer forintot. Sárika, az édesszájú A most 68 esztendős Farkas Károlyt jószerével mindenki is­meri, hiszen tősgyökeres kisúj­szállási. Úgy alakult az élete, hogy alig töltötté be a tizenket­tőt, amikor már boronáit, ekeka- pázott, avagy egyszerűen lova­kat, csikókat vezetett. 1952-82 között a Tisza IITsz kocsisa volt, és noha azóta a postás hordja neki a Fizetést, a lóimádata meg­maradt. Legutóbb is vett egy négyéves ifjú cocót, aki Sárika névre hallgat. Afféle combos, fa­ros leányzó őkelme, látszik, hogy gazdája nem sajnálja tőle az abrakot. Sárikában valami­lyen kóborvér is keringhet, mert ha csak teheti, reggeli tornaként kiszökik a kapun, és ilyenkor ember legyen a talpán, aki utolé­ri. Egyébként a 130-140 ezret érő szemrevaló négylábúnak nem nehéz a sorsa, hiszen az iga­vonó jelző is túlzó minősítés ró­la. Ugyanis Károly bácsi kis ta­nyájáról hordja haza a takar­mányt, szénát, herét a tehénnek. Cserébe az elemózsián kívül kockacukrot is kap. Ezt az állan­dó áremelések ellenére egyre jobban szereti, és jutalomképpen még egy puszi is kijár annak, aki átnyújtja neki. Mi erről a díjról ottjártunk alkalmával lemond­tunk, elvégre reggel már mosa­kodtunk egyszer meleg vízben... D.Sz.M. Fotó: MJ. Palackos gáz van Jászberényben duplájára nőtt az igény A jászberényi gázcseretelepen a rendőrség felügyeletére volt szük­ség az év utolsó napjaiban, hogy a tumultuózus jelenet tettlegességig ne fajuljon. Az ok az ilyenkor már rendszeresen jelentkező gázpa­lackhiány volt, ami szinte azóta is tart. Korábbi teleken a nagy hideg­re, azután a gázellátás akadozására hivatkoztak a horti töltőállomá­son, ahonnan Jászberényt és kör­nyékét is ellátják palackos gázzal.- Most egyikkel sincs probléma - mondja a töltőállomás diszpécse­re, MuczkaJózsefné -, mert legfel­jebb egyszer volt háromórás üzemszünetünk az elmúlt napok­ban, hetekben. A hiányt, melyet mi karácsony óta érzékelünk, az okozza, hogy több, mint duplájára nőtt az igény. Normális körülmé­nyek között 11,5 kg-os palackok­ból két műszakban 14 ezer darabot töltöttünk, és ez elegendő a körze­tünkben. Most 30 ezer darabot kel­lene palackozni. Állandóan csörög a telefon Ki­rály Mihály üzemvezető szobájá­ban, aki elmondta, hogy a rendkí­vüli igényre való tekintettel túlórá­zással naponta a szokásostól 3-4 ezer darabbal többet palackoznak. Az ünnepek idején még szabadna­pokon is folyt a munka. A disznó­vágások idején rendszerint megnő az igény, de a mostani hiányt a várható áremeléssel magyarázza. A jászberényi polgármesteri hi­vatalban azonban arról tájékoz­tattak, hogy már hetek óta akado­zik a palackos gázellátás. Számuk­ra is érthetetlen módon nyár óta különösen megnőtt az igény, pedig rohamosan nő a vezetékes gázba bekapcsolt lakások száma, sűrítet­ték a túrajáratokat Hortról, a két benzinkúthoz pedig Szajolból szállítanak. A heti 2-3 ezer palack nem elég a városnak, de azt eddig nem tudták elérni, hogy még töb­bet hozzanak.-lp-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents