Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
Néplap 1991. JANUÁR 30. NYÍLT tér zzzzzzzzzzzzz Kisgazda a volt kisgazdáról Pártszervező vagy vándormadár? „Hát ez van, Uraim!” Deák András Uram! Olvastam az Új Néplapban a karácsonyi ünnepek előttre jól időzítve, bő terjedelemben megjelent írását. Nagy figyelemmel kísértem dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselőnk reá adott válaszát. Gondolom, azt jól kiértékelte és megnyugodott. írását olvasva megállapítható az, hogy Ön adventi hangulatában írt. Csak azt találom érdekesnek, hogy az adventét (várakozást) mindketten másként értelmezzük. írásából nem a békesség, a megbocsátás, a szeretet vehető ki, hanem a harag, a bosszú. Ön az írását a Kisgazdapárt, valamint a Nagy választmány elleni hangulat- keltésre használta fel. Utolsó mondatában írja: „Készítsük elő a talajt, az utat, a magot a szeretet világának a megvalósítására.” Ki hát az, aki a konkolyt veti? Kiváló adottságokkal rendelkezik: Ön egyszerre tud szeretni és gyűlölni. Kérem Önt, mindketten 72 évesek vagyunk, nyugodjon már meg, rossz csillag alatt születtünk. Nehezen érthető az, hogy azon a párton áll bosszút, azt áztatja Ön is, amiért szenvedett és miatta az internáló tábort is megjárta. Ön tudja legjobban, hogy a Kisgazdapárt újjászervezése, 1988. november 18 óta a legádázabb harc ellenünk folyik. Ennek már két éve. Rádióban, televízióban, sajtóban rólunk még jó nem jelent meg. Emlékezzen csak vissza 1989 karácsonyára, amikor pártszakadást akartak előidézni, dr. Boros és Ravasz urak megalakították a Nemzeti Kisgazdapártot, de hol vannak már ők? Az a szerencsénk, hogy Ön a Kereszténydemokrata Néppárt tagja lett, nem kell attól tartanunk, hogy új Kisgazdapártot alaA január 12-i kongresszus botrányos jelenetekkel kezdődött. A különböző irányú belső feszültségek megosztották a vezetőséget. A szövetség pénzének szabálytalan kezelésével, illetve tisztátalan előélettel vádolták egymást. Az elnökség erélyes (némely vélemények szerint túlságosan is erélyes) intézkedésére azután helyreállt a rend, és parlamentáris keretek között folytatódott a munka az alapszabály módosításával és új vezetők megválasztásával. Palkovics Imre személyében az ország egyik legerősebb, a legelsők között alakult munkástanácsának elnöke került a szövetség élére. Palkovics Imre azonban egyúttal az MDF országgyűlési képviselője is. Ez - amint várható volt - sok vitának lett forrása. A sajtóban már meg is jelentek különböző vélemények, megjegyzések. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkástanácsok Szövetségének álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy ma minden magyar munkásnak, alkalmazottnak vannak pártoktól elválasztható közös érdekei. Másfelől viszont megnyugtató a sajtó figyelme: ez elősegíti, hogy ha netán kormánybefolyásolást tapasztalnának, akkor időben kezpít. Emlékeztetni akarom Önt 1989. január 31-éré. Előző nap Szentendrén felkerestem Dragon Pál országos szervezőtitkár urat, aki közölte velem, hogy Szolnokon újjászerveződött a párt, keressem fel Mizsei Béla és Deák András urakat. Mizsei úr Önhöz küldött. Ekkor átadtam a párttagságom megújítására szolgáló nyilatkozatomat, mert én is 1945-ös kisgazda vagyok. Mivel a pártnak helyisége nem volt, az Ön lakásán találkoztunk. Április hóban már tudtunk helyiséget bérelni, de ott már Önnel nem találkoztam. Megkérdeztem Mizsei Béla urat, hogy miért nem jön a pártgyűlésekre, mire ő azt válaszolta, megsértődött, mert a vezetőségbe nem választották be. Azóta megtudtam azt, hogy Ön a vidéken történő pártszervezés alkalmából több esetben nem olyan állapotban jelent meg, ami a párt újjászervezéséhez méltó lett volna. Mizsei úr válaszában szintén kitért erre, csak ő finoman fogalmazott, Ön miatt őt sok kritika érte. Nagy kár volt írása végén azzal dicsekedni, hogy Ön a Kereszténydemokrata Néppárt tagja. A párt koalíciós partnerünk, gondolom nem örültek a párt nevének használatáért. Hiszem azt, hogy új pártjában jól érzi magát, de amint látom, ott sincs pozícióban. Ha mindenáron politikai karrierre vágyik, ajánlanám az ellenzékhez való csatlakozását. Orbán Viktor úr nyilatkozott, hogy a korhatárt náluk 35 évről felemelték. Ott tanácsadóként még sikerekkel számolhat. Ne vegye rossz néven, amiért ezen sorokkal untattam. Én szégyellném magam, ha pártomat, amiért én is sokat szenvedtem, így hagytam volna cserben. Kérdem deményezhessük a tisztségviselők visszahívását. A kormány gazdaságpolitikáját már a bőrén érzi minden munkás. Becsapottnak, tehetetlennek érzi magát, és dühös. A mi dolgunk az, hogy ráébresszük: joggal dühös, de nem tehetetlen! Érdekei érvényesítéséért azonban csak a jog eszközeivel érdemes küzdenie, és mi ezt a jogot akarjuk kivívni számára. * * * Január 26-án, szombaton ülést tartott a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkástanácsok Szövetsége. Módosította az alapszabályát, és megválasztotta a tisztségviselőit: az öttagú elnökséget - ezen belül az elnököt és két alelnököt -, a háromtagú etikai és a kéttagú számvizsgáló bizottságot, továbbá küldöttét a megyei munkaügyi tanácsba. A szövetség elnöke Csepregi Károly, a szolnoki ATEV munkás- tanácsának elnöke lett. A szövetség felhívja a megyei üzemek dolgozóit: alakítsanak munkástanácsokat érdekeik védelmére, a dolgozói tulajdon kivívására, és csatlakozzanak a Munkástanácsok Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szövetségéhez. Egységben az erő! Munkástanácsok Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szövetsége én, most mit tett Ön a Kisgazdapárt újjászervezéséért? Miért adta fel a harcot már az újjászervezés kezdetén, 1989 tavaszán? Milyen gesztenyét kapart Ön ki? Ne feledje, azt meg is ette. Már arra is gondolni merek, hogy politikai ellenfeleink részéről Önnek ki volt osztva a forgatókönyv és ezt vállalta? Megkérem Önt, feledkezzen meg a volt pártjáról. Ne használja koalíciós partnerük, a KDNP-ban tagságát az ellentét szítására, mert a vándormadárra előbb-utóbb ott is fel fognak figyelni. Azért közöltem Önnel csak most gondolataimat, mert nem akartam adventi hangulatában megzavarni. Kívánok Önnek jó egészséget, még számos jobb létben eltöltött éveket és lelkében békét. Válaszától eltekintek. Péli István Örményesi FKgP elnöke Öbölből vödörbe? A szociáldemokrata hagyományok szellemében az MSZDP megyei vezetősége a következő nyilatkozatot teszi közzé: Aggodalommal figyeljük azt a háborút, ami Irak kuvaiti agressziója következtében alakult ki. A szociáldemokraták tudják, hogy minden háború elsősorban (a munkavállalók) a kisemberek terheit növeli, az ő szenvedéseiket fokozza. Minden háború az emberi értékek pusztulását vonja maga után. Nem kisebbítjük az Öböl-válság kialakult veszélyeit, de feltétlenül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kiéleződött közel- keleti helyzet elfedi azokat a veszélyeket, amelyek a kelet-európai demokratikus átalakulás elért eredményeit fenyegetik. Véleményünk szerint még mindig a tárgyalás az egyetlen út, ami tartós eredményt hozhat most is. akárcsak bármely más konfliktus esetén. MSZDP megyei szervezete Átéltük az 1990-es évet és miután az év már a választásokkal kezdődött (sok-sok világnézeti, vallási, stb.) jelszavak, demagógiák hangoztatása mellett megkezdődött a személyek, pártok egymás ellen hangolása, amelynek még neveket is adtunk: „sárdobálás”, „bemocskolás” stb. Mindezek mellett kialakították az „ígérgetések időszakát” is, amit napjainkban már totális hazugságoknak nevezünk. Nem kívánom a ’90-es év bonyodalmait elemezni, csak lényegesebb „elszólásokat’ ’ említek meg. Ilyen volt pl. „az első szabadon, a nép által választott legitim kormány”. Hát ez idáig rendben is van, de! Jó tudni, hogy az előző kormányok is legitimek voltak, bár az egypártrendszer választási ceremóniái nem adtak olyan bő válaszA katonai kollégium jövőjéről Ez év júniusában bezárják Szolnokon a katonai kollégiumot. Hogy aztán mi lesz vele, még senki serh tudja. Egy biztos: azt nem engedhetjük meg, hogy üresen álljon Magyarország egyik legkorszerűbb kollégiuma. Tatán és Zalaegerszegen hónapok óta ez történik. Adatokkal bizonyítható, hogy megyénkben a kollégiumi férőhelyek száma még az országos átlagnál is jóval alacsonyabb. Az, hogy ez milyen állapotokat jelent a diákok számára, nem szorul bizonyításra. A helyzetet csak súlyosbítaná, hogy az egyElszólások tavalyról tékot, mint a többpártrendszer. Az már vitatható, hogy „szabadon” választott kormányunk a választó- polgárok hány százalékának élvezi a bizalmát. A másik komoly elszólás az ún. „demokrácia” demagógiává való elcséplése, pedig az idézett szó nem más, mint „népuralom”, politikai rendszer, melyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen valamely osztály diktatúrájának politikai formája. Kizsákmányoló rendszerben a demokráciának mindig csak a külső látszata van meg. Bizonyításképpen kérdezzük meg a munkanélkülit, nyugdíjast, fiatal házast és másokat, hogy ki kérdezte meg tőlük, ezt akarták- e. Gondolom, hogy tovább lehetne sorolni a sok-sok elszólást, de nem teszem, mert nehezíteném az utat Európa felé. Azért még egy-két dolgot a „szabadon választót kormány” kijelentéseiből, intézkedéseiből. Antall József, első szabadon választott miniszterelnök úr a Parlamentben a következőket mondta: „Magyarország adósság- állománya idén (1990.) elérte a 21 milliárd dollárt, jövőre (1991.) 2,4 milliárd dollárt kell törleszteni és 1,7 milliárd dollár kamatot kell fizetni. A 21 milliárdos adósságot úgy sikerült összehozni, hogy a koházi ingatlanok visszajuttatása esetén megszűnne egy szolnoki kollégium. Bár a kormánykoalíció eddig sem azzal tette magát felejthetetlenné, hogy maradéktalanul betartotta volna választási ígéreteit: úgy gondoljuk, hogy ebben a kérdésben nem hozhat más döntést, mint azt, hogy a megüresedett kollégiumot az oktatás segítésére az önkormányzat tulajdonába adja. Nem tehet mást azért sem, mert szintén ígérete kötelezi arra, hogy a hátrányosabb helyzetű településeket támogatja. Ebben a kollégiumban pedig többnyire kisebb városokrábbi években az ország mindössze négymilliárd dollárt ruházott be. A hitelek négyötödét arra vették fel, hogy a kamatokat pontosan fizessék. A hiteleket a korábbi vezetés arra költötte, hogy fenntartsa az ország kelet-európai viszonylat: ban rendkívül magas életszínvonalát.” Amit Antall úr mondott, az igaz. Viszont az is igaz, hogy a régi vezetés ezzel bűnös tettet követett el, hogy hibás gzdaságpolitikájá- val az országot egy adósságcsapdába vittél! be. Ezek szerint a felvett hatalmas összeg nem a luxusvillákra lett költve, hanem az élet- színvonal szintentartására. Érzékelhető tehát, hogy a nép sokszoros megsarcolása adók formájában az állam és a helyi önkormányzat által véges, és házi számítások szerint a törlesztések, rezsiköltségek kiegyenlítése után mínusz 1500- 2000 forint a maradvány, ami az éhenhaláshoz most már elég! Mint látjuk, 1991-ben olyan váratlan csapások elé állítja a kormány a lakosságot, amelyeknek kritikus következményei lehetnek. Még nincsen földtörvény (adó az már van!), az önkormányzatok szegények és kénytelenek nagyobb összegű adókat kivetni, de miből fizessünk? Hát ez van, uraim! Azért én mégis megkérdezem: nem kellett volna a törvények, intézkedések, utasítások, stb. meghozatala előtt megkérdezni az embereket? Hiszen egy világégés után (II. világháború) ez a nép vállalta az ország újjáépítését és valóra is váltotta. Az áldozatvállalást nem diktálni kell, hanem kérni kell. Nekem az a véleményem, hogy be kellene fejezni a rágalomhadjáratot (pl.: bolsevizmus, kommunizmus, stb.), hiszen ez csak demagógia, mert ilyen még a földön nem volt és össze kellene fogni, hogy ebből a lehetetlen helyzetből ki lehessen jutni. De ennek az ellenkezőjét vallja most is Csurka úr, aki kijelentette: „a Magyar Fórum c. lap nem lesz a pártok csatározásának a lapja, de harcolni fog a kommunizmus ellen.” Tessenek eldönteni, hogy 1991-ben, amikor az ország lakossága elérte a tűrés felső határát, Csutka úrnak van-e igaza (akinek semmi köze nincs a nélkülözéshez), vagy pedig azoknak, akiket már a fizetésképtelenség elért. Én az utóbbiak mellett voksolok, mert anyagilag a fizetés- képtelenekhez állok közelebb. Tolnai Antal Szolnok ban és falvakban lakó fiatalok tanulnának. Ha a döntés nem a kollégiumi célú felhasználás lesz, abban az esetben a kormány még azokat az ígéreteit sem teljesíti, amelyek nem jelentenének a költségvetésnek effektive kiadást. Reméljük, a kormány nem kívánja tovább szaporítani ésszerűtlen döntéseinek számát. Fidesz Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Koordinációs Tanácsa A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget! / Érdekérvényesítés jogi eszközökkel Munkástanácsok a kongresszus után Az új Néplap politikai vitafóruma Juszt és Franka kérdezett Dr.Torgyánt lejáratták A HÉT-ben Hogy milyen módszereik vannak a diktátoroknak akaratuk érvényesítésére - ennek talán egy szemléltető példája a pár napja megtörtént eset: - Láthattuk Szaddam Húszéin hogyan próbál kényszerítő eszközökkel nyomást gyakorolni az elfogott szövetséges pilótákra - ezáltal a pilóták mutogatásával, beszédével, s saját maga részére hogyan próbál kedvező lélektani hálást kiváltani a világban. - Az ő szemszögéből nézve érthető. De nálunk nincs diktatúra. Ezért talán el lehet gondolkozni az alábbi tényen: Lehetséges a hatalomváltás után, e sokat emlegetett demokráciában egy olyan interjú közvetítése a magyar tévében, amire sok minden mondható - de az nem, hogy korrekt módon, az intelligencia íratlan szabályainak megfelelően történt volna? - Mert milliók láthatták: Juszt László és Franka Tibor „beszélgetését” - dr.Torgyán Józseffel. (1991. 1.27. A HÉT adásában.) Nem hiszem, hogy e riporterek, (- vagy talán mások is? -) ne gondolták volna, milyen hatást váltanak ki a látottak a nézők millióiban. De arra nem gondoltak, hogy ne ilyen támadó, valamire emlékeztető módszerrel kísérletezzenek? Az ő elgondolásukat alapul véve talán finomabb módszerrel próbálkozhattak volna. Nem ilyen átlátszó - dr.Torgyánt (és rajta keresztül a FKgP-t is) lejáratni akaró megnyilvánulással. Nem kell diplomás embernek lenni ahhoz, hogy meg lehessen érteni: - miért történt e közvetítés. Mi célt szolgálhat egy olyan riport, ahol jórészt a kérdezők befeketítő, előre átgondolt nyilatkozatai hangzanak el, a legelemibb szabályokra fittyet hányva, minden pillanatban belevágva a kérdezett szavába - mint valami diktatórikus bírósági tárgyalás emlékeinkben megmaradó torzképe? Hogy e riport közvetítése majdnem botrányba fulladt - ez érezhető volt, ezt mutatta a hirtelen beszüntetett közvetítés (melyre aztán még egy perc rá lett adva). E ránk szakadt sok bajt - hisz már annyiszor hangoztattuk - nem az örökös civakodással, egymás lejáratásával, felebaráti gyűlölettel tudjuk elhárítani, hanem testvéri összefogással. Emlékezzünk és példaképünk legyen az 1945-46-os újjáépítés. Tízmillió ember együttes, közös összefogása. Ha e nemes feladat, hazánk újkori történetének második újjáépítési célja vezérel mindannyiunkat, és ennek érdekében elhárítunk minden akadályt, akkor ennek meg lesz az eredménye. Adja Istem hogy úgy legyen. Guth Sándor Szolnok Fidesz: Az épület nem állhat üresen!