Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

Néplap 1991. JANUÁR 29. Önerőből hozták rendbe a volt szovjet lakásokat Uj lakók a Széchenyin Vendelül meg a kisboj tárok - és az aprószentek Örömhírt kapott az előző év vé­gén negyvenhárom szolnoki csa­lád. Megtudták, hogy hozzájuthat­nak olyan otthonokhoz, amelyek­ből kiköltöztek az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet csa­patok tisztjei. Feltételül azt szabták számukra, hogy a szerződéskötést követő három hónapon belül el kell végezniük a lakás felújítását. Közülük harmincketten a Rigó Jó­zsef út 7. négy felső emeletén talál­ható bérleményekből választhat­tak. Ezek közül harmincegy gazdá­ra is talált, hogy miért maradt meg magnak az az egy, arról majd ké­sőbb szólunk. Szerencséjük volt, csak nyolcvanezret költöttek Nemrég még egy garzonlakás­ban élt feleségével és kétéves gyer­mekével Ikladi Lajos. Szűk volt hármuknak az a néhány négyzet- méter, és az állandó beázások is keserítették mindennapjaikat. Óri­ási öröm volt tehát, amikor felcsil­lant a költözés reménye: - Nehéz volt igazolni rászorultságunkat, de hosszas utánajárással sikerült. Fel­ajánlották azt a lehetőséget, hogy a felújítás fejében megkapjuk ezt a lakást - emlékezik vissza a család­fő -, ha tudunk némi alaptőkét iga­zolni. Elfogadták az ifjúsági taka­rékbetétünket. Kaptunk egy kárlis­tát, amelyben felsorolták mindazt, ami felújításra vagy cserére szo­rult. Nekünk szerencsnénk volt, itt egy rendesebb család lakott, így körülbelül 80 ezer forintból, és egy hónapi ráfordított munkából kijöt­tünk. A padlószőnyeget mindkét szobában kicseréltük, festeni és ta­pétázni mindenhol kellett. Ugyan­ez vonatkozik a mázolásra is. A konyhába új PVC-t, valamint új mosogatót raktunk. A régi WC-tar- tályt és ülőkét is ki kellett dobni. Az eddigi lakók elvitték a sötétítő­függönyöket, amit így pótolni kell. Ismétlem, nekünk szerencsénk volt, akadt olyan is, amit öt év alatt annyira lelaktak, hogy több száz­ezret kellett rákölteni. Ilyen helyen az ablakok is be voltak törve, és a falban levő foglalatokat is elvitték. Mintha új lenne Gorodnyuk Katalin és Med- veczky Attila most egy csodálatos, újnak tetsző 52 négyzetméteres la­kásban laknak. Elmesélték, ho­gyan jutottak idáig. - Édesanyám 12 évig várt lakásra - kezdi a hölgy. Vásárolni nem tudtunk, mert anya­gi helyzetünk nem tette lehetővé. Tavaly adódott alkalom körülmé­nyeink javítására, amikor aláírtuk a szerződést. Azt követően egy hó­napig éjt nappallá téve dolgoztunk a felújításon. így, mester nélkül, 50-60 ezer forintot költöttünk el. Ki voltak égetve a padlószőnye­gek, a tapéták is inkább csúfították, mint szépítették a falakat. Mindent kicseréltünk, lefestettünk, mázol­tunk. Be kell jelenteni az ingat­lankezelő vállalatnak, hogy készen lettünk. Ők fogják megnézni, mennyiben tettünk eleget a szerző­désben vállaltaknak. A titokzatos VIII. emelet 66. Hírek keltek szárnyra egykori „őreink” minden „európaiságot” nélkülöző lakáskultúrájáról. Egye­sek tudni vélik, hogy az egyedül­álló fiatal tisztek a folyosót, a sze- métleöntőt használták kis- és nagydolgaik elvégzésére. Azt is hallani, hogy Ázsiában új divat üti fel fejét, az asszonyok olyan szok­nyákban járnak, melyek anyaga kí­sértetiesen hasonlít a nálunk bér­házakban használt sötétítőfüggö­nyökére. Szerettünk volna saját szemünkkel meggyőződni a men­demondák valóságtartalmáról, esetleg fényképpel bizonyítani a hírek valódiságát, vagy hamissá­gát, ugyanis a VIII. emelet 66-os számú lakás még nem került át új bérlője kezébe, és hiteles tanúként magán viseli előző lakói által ki­alakított jegyeit. Megkértük a Bartha úton műkö­dő házkezelőség illetékesét, tegye lehetővé a lakásba való bejutásun­kat, ugyanis a megfelelő kulcs a birtokában van. Ó az apparátusban uralkodó „rend”-re való hivatko­zással megtagadta óhajunk teljesí­tését és kinyilvánította, hogy kizá­rólag a polgármesteri hivatalból származó engedély beszerzése után hajlandó megváltoztatni dön­tését. Mit volt mit tenni, segítséget kértem a polgármester úr titkársá­gától, ahonnan az igazgatási osz­tály vezetőjéhez irányítottak. On­nan rögtön „lepasszoltak” a lakás­ügyre, ahol a főelőadó arról tájé­koztatott, hogy nincs módjában az engedélyt megadni, ugyanis a la­kást már kiutalták, így ez az új bérlő személyiségjogait sértené. Ebben maradtunk. Talán a szabá-. lyok rugalmasabb kezelésével hozzá tudtak volna járulni az .ille­tékesek olvasóink pontos, sokol­dalú tájékoztatásához. bakos A herényi országút mentén, egy útszéli kőkereszt mellett áll Árok­szálláson a pásztorok védőszentjé­nek, Szent Vendelnek a szobra. A népnyelv errefelé a szájhagyo­mány, sőt a szobor feliratának ta­núsága szerint becézőn, Vendelin- nek hívja. Talán azért is, mert el­lentétben herényi társa meglett fér­fiember külsejével, az árokszállási szobor gyerekember félét, amo­lyan kisbojtámak szegődött, sihe- der legénykét formáz. Naiv hittel teli a szobor, kusza betűkkel vésett felirata is: , Szent Vendelin buzgón kérünk Isten előtt légy meletünk marhadög elen védelmünk 1832" A kibetűzött feliratot igyekez­tem az eredeti írásmód szerint, a helyesírási hibákkal együtt inter­pretálni. Árokszállás a huszadik század­ban már elsősorban a kubikus-ag- rárproletár rétegről volt ismert, és hogy a földművelés mellett a falusi ipart, a csizmadiaságot, az aszta­losságot, a szűrszabóságot, a szűcsmesterséget űzték sokan a községben. Mégis, ennek az útszé­li szobornak a hatására elsőnek ar­ra kérdeztem rá Faragó Jánosné- val, Anci nénivel beszélgetve, hogy őriznek-e még valamit a múlt században feltehetően kiterjedt pásztorkodás hagyományaiból. Nem is gondoltam, kérdésem mennyire telibe talál: a Faragó Já- nosné által vezetett gyermek-hely­történeti és hagyományőrző szak­kör tavaly, a 37. Országos Népraj­zi és Nyelvjárási Gyűjtőpályáza­ton éppen a „Libapásztorok, bojtá­rok, kisbéresek községünkben” című tanulmánnyal nyert első dí­jat. Miközben hallgatom a nyugdí­jas tanítónő beszédét, hirlelenében nem is tudom eldönteni róla, a kis mezítlábasok egykori tanító néni­jéről, vagy mai „aprószentjeiről”, lelkes kis adatgyűjtőiről kellene-e írnom, akik miközben faggatják a rég letűnt idők tanúit - talán a saját nagyapjukat - át is élik a történetet, a történelmet, sőt meg is jelenítik azt; színpadi játékban, énekben, táncban előadva. Ez nem egyszerűen hagyo­mánygyűjtő, hanem valóban ha­gyományőrző tevékenység immá­ron sok-sok nemzedék, sok-sok Vendellé komolyodott Vendelin, Vendeluska élményként őrzött, fe­ledhetetlen emléke. Míg Anci néni az életéről beszél, óhatatlanul Gárdonyi meghatáro­zására gondolok; a falusi tanító lámpás, ha még oly kicsi is, de nélkülözhetetlen forrása a szellem világosságának. Méghozzá Fara­gó Jánosné olyan lámpás, amely nemcsak előrefelé világítja meg az utat, de hátra is vetve fénykorét, a múlt értékeit igyekszik átadni a mindenkori jövő nemzedékeinek. Minden történés élménnyé vált számára; a szülőfaluban, Tiszaná- nán eltöltött évek; a nagybácsi fa­lubeli szokásokról írott feljegyzé­seinek olvasmány élménye; a fia­tal tanítónőként a népi hagyomá­nyokban gazdag és a hagyomány- őrzésben már a két világháború között jeleskedő Szentistván egy­házi iskolájában eltöltött időszak; a partiumi Siter táncai és dalai, és egy ottani találkozás Tompa Mik­lóssal, a marosvásárhelyi magyar színház későbbi főrendezőjével, aki az érdeklődését a színház, a színpadi művészetek felé terelte. A találkozások mindig is külön­leges szerepet játszottak életében; a Jászság szülöttének, Muhoray Elemérnek, a magyar néptánckul­túra egyik megújítójának a támo­gatása; ismeretsége a zenetudós Sárossy Bálinttal és a kitűnő kore­ográfus Szigeti Károllyal; a legna­gyobb magyar sámánkutató, Dió- szeghy Vilmos ösztönzésére pedig belevágott egy Árokszállás néphi­tét feldolgozó monográfia munká­lataiba, amelyből a kuruzslásról és a boszorkányhitről szóló rész már el is készült. De nemcsak a jeles emberekre emlékezik, hanem szinte mindegyik tanítványára is. Különösen egy kényszer szülte in­tézményben, az árokszállási ta­nyasi kollégiumban eltöltött évek a kedvesek számára. És hogy mire a legbüszkébb? Talán arra, hogy „aprószentjei ”, az árokszállási lel­kes kis hagyományőrzők közül, egy rádióvetélkedő győzteseiként heten a bulgáriai Primoreban nya­raltak. Ha nem is az „Értől az óce­ánig”, de a „Csörsz-árkától a Fe­kete-tengerig” eljutottak.-rideg­Mit tesz a TESZ? Megváltozik a nyelvvizsga rendje Az idén is lehet Szolnokon bizonyítani Volt egyszer egy népfront Márciustól megváltozik az ál­lami nyelvvizsga rendje - adja hírül a Házi Jogtanácsadó januári száma. Az új rend igencsak soka­kat érint, hiszen az orosz szakos pedagógusokon kívül is szép számmal készülnek bizo­nyítványt szerezni idegennyelv­tudásukról. Az új nyelvvizsga az eddiginél rugalmasabb és differenciáltabb lesz. A pályázó döntheti el, hogy írásbeli vagy szóbeli vizsgát sze­retne tenni alap-, közép- vagy felsőfokon nyelvismeretétől, vagy a munkahelyi kívánalmak­tól függően. Lehetőség lesz ter­mészetesen arra is, hogy a jelent­kező úgynevezett komplex álla­mi nyelvvizsgát tegyen, tehát szóban is és írásban is megméret- tesse tudását. Az új rendszer ru­galmasságát dicséri, hogy lehe­tőséget ad a komplex vizsga leté­telére úgy is, hogy a pályázó két naptári éven belül tesz eleget az írásbeli és a szóbeli vizsgaköte­lezettségének. Ha valaki, mond­juk komplex középfokú vizsgára jelentkezik, de tegyük fel, hogy csak az írásbeli feladatokat tudja megoldani az elérhető pontok legalább 60 százalékáig, akkor „ természetesen írásbeli középfo­kú bizonyítványt kap. S minden további nélkül próbálkozhat a következő évben is a szóbeli vizsgán. A Házi Jogtanácsadó részletesen közli az egyes fokok feladatait, kö­vetelményeit is, s ez sokat segít a jelentkezőknek tudásuk felmérésé­ben. Első olvasás után annyi már világosan látszik, hogy az alap- és a középfokú vizsgakövetelmények között sokkal nagyobb a különb­ség, mint a közép- és a felsőfok között. A szakmai nyelvvizsga ter­mészetesen plusz szaknyelvisme­reti feladatokat is tartalmaz mind­három fokon. Akik márciusban szeretnének alapfokú nyelvvizsgát tenni, azok­nak január 31-ig kell jelentkezni­ük, míg a május-júniusi közép-, il­letve felsőfokú vizsgára március 15-e a határidő a budapesti köz­pontban. Szolnokon is lehet azonban nyelvvizsgát tenni az idén. Akik a TIT nyelvtanfolyamaira járnak, akárcsak tavaly, az idén júniusban adhatnak számot tudásukról. A je­lenlegi tanévben a pedagógusok átképző nyelvtanfolyamán mint­egy százhetvenen tanulnak, közü­lük százharminckilenc ösztöndí­jas. A tavalyi nyelvvizsgán főleg az alapfokra pályázók szerepeltek sikerrel. Az iskolai nyugatinyelv-tanítás hatására egyébként némileg csök­kent a TIT-nél a gyerektanfolya­mok száma. Örven4etes viszont,- hogy a felnőtt tanfolyamok irárit változatlanul.nagy az érdeklődés. A társulat nyelviskolája újabb an­gol és német tanfolyamokat indít. Azok, akik most kapnak kedvet a nyelvtanuláshoz, még jelentkez­hetnek. Február 9-én egyébként tájékoz­tatót rendeznek Szolnokon, a TIT Városmajor úti központjában az új nyelvvizsgarendszerről. Az érdek­lődők első kézből á budapesti Ide­gennyelvi Továbbképző Központ vezetőitől és a debreceni tudo­mányegyetem tanáraitól szerez­hetnek fontos információkat a vizsgafeladatokról, követelmé­nyekről és a vizsgaidőpontokról. Pill Elemér perzselő irigységgel bámulta azokat a szerencséseket, akik saját lakásukon (már azért is szerencsések voltak, mert volt la­kásuk) saját telefonjukról hanyag eleganciával leemelik a kagylót és tárcsáznak, majd elvetve magukat a fotelban, beszélni kezdenek... Ez igen, csettintett Pill Elemér, irigyellek téged öregem, ha valami­ért telefonálnod kell, nem rohanod kétszer körbe a Széchenyit, mint egy tébolyult vadászkutya, mert minden nyilvános telefonnak lóg a bele, akár egy rossz horrorfilmben, csak tárcsázol, és minden gondod megoldva... A boldog(?) telefontulajdonos pedig csüggedten legyintett: azt te csak hiszed, hogy ez olyan marha jó dolog. Mert van, mikor téves a hívás, persze te pont akkor állsz talpig szappanhabban a zuhany alatt, ez hálás poén egy vígjáték­ban, röhögsz is rajta, de csak addig, míg veled nem történik meg, aztán legszebb álmodból is felcsengethet valami perverz éjszakai bagoly, Elöljáróban annyit, hogy a régi Hazafias Népfront, úgy tűnik, min­den vonatkozásában megszűnt. Nem a falucsinosítás, az útépítés, a fásítás, a kertbarát klubok tették tönkre, hi­szen ezekre szükség volt. Sokkal in­kább az, hogy mint politikai mozga­lomnak adódott a párt által-olyan rá­erőltetett szerepköre, mint a válasz­tásokon való részvétel. A népfront jelöltjeként, javaslataként indultak a képviselők, holott a valóságban nem erről volt szó. A legutolsó kongresszuson az új politikai helyzetnek megfelelően a ecsetelhetném tovább, de minek! Csak felhúzom magam! A lényeg: ha telefonod van, megszűnt a ma­gánéleted! De Pill Elemér nem hitt a sirá­moknak, s az optimizmus pufók, rózsaszín felhőin zergeként ugrált, mikor pár év múlva hozzá is beve­zették a telefont. Piros volt, a zsinór karikára gömbölyödött körötte, ép­pen hogy csak nem dorombolt. Pill Elemér remegő áhítattal nyúlt a kagyló után (hol volt még a hanyag elegancia?), és tárcsázott. Legelő­ször Amálkának, feleségének re- begte el a hírt, hogy beszerelték áhítata tárgyát (Amálka egy pillar natra féltékeny is lett, mert ilyen bódult szerelemmel nem beszéltek még telefonról), aztán még körbe- tárcsázta a fél várost, hadd szerez­zen egy kis ujjgyakorlatot! Bent a munkahelyén az órán csüggött a tekintete, mikor ér haza Amálka, hogy végre otthon hívhas­sa fel. Mert az is felemelő élmény. Az első próbálkozásnál még nem fogott gyanút, a készülék kicsen­HNF akkori vezetői nem vették, vagy nem akarták figyelembe venni, hogy az új pártok alakulásával, szer- veződésével a népfrontra osztott ko­rábbi szerep nem csak idejemúlt, de ellenérzéseket is vált ki. Sokan re­mélték, megújul a mozgalom. Mind­ezt a tavaszi választások cáfolták, hiszen kiderült, hogy az urnák elé járulóknak nem egészen két százalé­ka sem bízott a jelöltekben. Ezzel kimondva, kimondatlanul megpe­csételődött a HNF sorsa. Ugyanakkor több apró települé­sen, de néhány városban is felmerült, gett, de senki nem vette fel, iste­nem, talán még nincsenek otthon, persze még vásárolni is kell, majd később hívom, gondolta boldog kábulatban, de ez a kábulat szerte­foszlott, midőn még este 8-kor sem vették fel otthon a telefont. Na! Mi van? Megcsal az asszony? - rezeg­tek Pill Elemérben az otellói indu­latok -, vagy terroristák rabolták el? - esett kétségbe, mert mostan­ság ez folyt a csapból is. Rémké­pektől űzötten vágtatott haza, keze megint remegett (de nem az áhítat­tól), míg a kulcsot erőltette a zárba, majd beesett az ajtón. Amálka rémülten nézett rá a fo­telból (pasas nincs, gondolta Pill Elemér, bár sandán méregette a szekrényt, de az már úgy túl volt terhelve, hogy legföljebb egy kerti törpe fért volna el benne, lámpás nélkül). - A telefon! - hörögte. - Miért nem vetted fel?- Mert tök süket! - mondta enyhe szánalommal Amálka, Pill Elemér pedig bravúros robinzonáddal ve­tette magát a készülékre, de az va­lóban bedugult, halllgatott, mint egy szfinx.- Utállak! - suttogta Pill Elemér a kagylóba, s kezdte értékelni tele­fonos barátja véleményét...- zsoldos ­hogy a mozgalom pozitív értékeit valahogyan meg kellene menteni. Gondoltak itt elsősorban a kömye- zetszépítésre, fásításra, szakkörökre. Mindezek után tavaly év közepén úgy szűnt meg a' népfront, hogy Tár­sadalmi Egyesülések Szövetsége ré­vén új szerveződés alakult. Ennek a felépítése,- feladatköre más, mint a HNF-nek. Az alapszabály kimondja, hogy a közösségek politikamentes, pártoktól független szervezetek, amelyeknek tagjai saját alapszabá­lyuk szerint, önállóan tevékenyked­nek. Elsősorban helyi feladatok ellá­tására alkalmasak. így akadnak kö­zöttük városvédő egyesületek, hon­ismereti szakkörök, mezőgazdaság­gal foglalkozó kistermelők, film- és színházbarátok, a Tiszaugért, Kisúj­szállásért szervezet, a jásztelki nép­fórum, sőt a Szolnoki Galéria Baráti Kör kulturális egyesülete is csatlako­zott eddig a Társadalmi Egyesülések Szövetsége megyei szervezetéhez. Elsősorban azért, hogy tevékenysé­gükhöz valamilyen szakmai segítsé­get kapjanak. Céljaik között szerepel az egyetemes emberi, polgári jogok szolgálata, közreműködés az önkor­mányzatokkal a helyi teendők meg­oldásában, a lakóhelyek környezeté­nek csinosabbá tétele, népi diplomá­cia, stb. Ami tény, megyénkben a TESZ megyei szervezetéhez eddig 26 kör, szakkör, klub csatlakozott 7 ezer 800 taggal. A teljességhez hozzátartozik:, nem kevés helyen fenntartással fo­gadták őket, mondván: kutyából nem lesz szalonna, elvégre az új „cég” nem más, mint Népfront-utódvállal- kozás. Hogy jogilag mindez igaz, vi­tathatatlan. Hogy szellemileg, a fel­adatot tekintve mégsem az, ezt majd a mindennapok gyakorlata igazolja. A csatlakozók száma pedig egyúttal el is dönti, hogy hosszabb távon élet­képes-e a TESZ, azaz a Társadalmi Egyesülések Szervezete. D. Sz. M. Telefontéma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents