Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-28 / 23. szám
Röplap 1991. JANUAR 28. „Ilyen létbizonytalanságban nem lehet élni” Tudom, sok családnak okoz gondot az OTP-hitelek kamatának emelése. Nap mint nap halljuk, hogy a kormány szociális védelmet nyújt azoknak a rétegeknek, akik nem tudják fizetni ezt a kamatot - oly módon, hogy az önkormányzatoknak erre a célra több milliárd forintot utal. Néhány napon belül döntenem kell és nyilatkozatot küldeni az OTP-hez, hogy melyik kamatformát választom, holott a lakásom rezsijét nem fedezi a nyugdíjam. Egyelőre azt sem tudom, hogy a helyzetemben milyen mérvű támogatást várhatok az önkormányzattól. Nem pillanatnyi segítséget kérek, de ilyen létbizonytalanságban nem lehet élni. Az elmúlt évben kaptam rendkívüli segélyt, de most úgy néz ki, hogy talán ezt is megvonják. Pedig még nehezebb helyzetbe kerültem, mert a szüléimét egy év alatt elveszítettem,' a nővérem férjét elgázolták, és családi háttér híján, mozgássérülten egyedül élek. A II. kategóriába tartozó, súlyosan rokkant vagyok, tehát már nem tudok dolgozni. (Szociális gondozásomhoz segítséget veszek igénybe.) Jelenleg 6.256 forint a nyugdíjam, az OTP-részlet, a villany, a fűtés, gáz és egyéb lakásrezsim összesen 4.954 forint, de ha ehhez még hozzáadom a havi 1.500 forint hitelkamatot = 6.454, tehát mínuszban vagyok 198 forinttal, s nem vettem egy darab kenyeret sem. Ezúton kérdezem, vajon re- ménykedhetek-e az önkormányzat segítségében? Nagy Margit Szolnok * * * Úgy véljük, számíthat a támogatásra, hiszen a központi alapból valóban több milliárd forintot osztanak szét a helyi önkormányzatok között, amiből segítik azokat, akik már képtelenek kifizetni havonta az 1.500 forint lakáshitelkamatot. Az önkormányzatok fogadják a kérelmeket - miközben a részfeladatokon munkálkodnak. Éppen ezért egykét napon belül térünk vissza a témára, s tájékoztatjuk az érdekelteket. Addig is olvasóink szíves türelmét kérjük. Nem sejtés, valóság! , A vevő manipulációt sejt” című, január 9-én megjelent levélhez az alábbi kiegészítést fűzöm: A tiszaföldvári Toldi út 22. szám alatti házra a vevökijelölési kérelmet tavaly szeptemberben én is beadtam a polgármesteri hivatalhoz - az üggyel foglalkozó előadóhoz, Türkinéhez. Pénzes- néhez hasonlóan, bízva az igazságos ügyintézésben, vártam, de nem tétlen. Szinte hetente érdeklődtem, hogyan halad a dolog. Ez annál is inkább sürgetett, mivel féleségem 1991. január 18-a körül várta a második gyermekünket. December elején hallottam, hogy ez a lakásvásárlási forma megszűnik, ezért még intenzívebben érdeklődtem, de konkrétumot soha nem mondtak. December közepén a munkahelyemen Türkéné személyesen kereste meg egyik munkatársamat azzal, hogy menjen haza, hozza vissza az igénylöpapírt (lányáét és férjé ét), mert úgy néz ki, még abban az évben sikerül házhoz juttatni őket. Ekkor úgy éreztem, mint akibe kést döfnek. Ilyen is lehet? Akiről szó sem volt, otthon laknak a szüleinél, külön szoba- konyhában, egy gyerekkel. A feleségemnek és nekem is egy-egy gyermekünk van az első házasságból, és albérletben vártuk a közös gyermekünket. Hát hogy is van ez? Mi alapján döntenek itt, végképp nem értem. Felmentem a polgármester úrhoz, kértem, hogy vizsgálja fe- • lül az ügyet, és segítsen. Ígéretet kaptam rá, s egy-két napon belül hívattak is. Azt mondták, van esélyem, de még több dolgot elkeli Az érem másik oldala Az utóbbi időben bőven .olvashattunk optimista tudósításokat a mezőtúri kórházról. Való igaz, hogy vannak ott olyan dolgozók, akikre már rég büszkék vagyunk, akik csendben, igazi hivatástudattal munkálkodnak, ám róluk nem sok szó esik. Unjuk viszont a visszatérő öndicséreteket; az új orvos-igazgató egy év alatt nem váltotta meg a világot, talán elődei és mások is tettek valamit. Kedves Újságírók! Ugyan készítsenek már riportot a szakdolgozókkal, a nővérekkel, sőt a betegekkel is! Kérem, kukkantsanak be a kulisszák mögé, és többek között látni fogják, hogy az újonnan beszerzett drága irodai veregetik a saját vállukat, akik annak idején ezt a házat el akarták törölni a színtérről. De ha Kossuth látná, hogy e szépen felújított épületet - pazar felszerelésekkel - alkohol-elvonókúrások utógondozására rendezik be, biztosan nem szalutálna az elöljáróság előtt. Az unokáink is látni fogják című tv-műsor mezőtúri epizódja pedig nagy közönségsikert aratott, mert nagyon is valós eseményt tárt fel. Talán közelebb van ez a kis alföldi város a tv-stú- dióhoz, mint egy tisztességes, arany középutas életvitelhez? Sebaj, több is veszett Mohácsnál ! Ám csak azt kérem - bár nem vagyok egészségügyes -, hogy a nevem ne kerüljön a cikk alá, mert nem szeretném, ha alkalomadtán a fogszakorvos-igazgató kihúzná a méregfogamat. (E sorok írójának neve és címe a szerkesztőségben.)- egy mezőtúri olvasó Levélmorzsák Horváth Istvánné és Csehik Andrásné a szolnoki Tavasz utca „elöregdett lakói” nevében írták levelüket - abban a reményben, hogy végre velük is törődnek majd a város vezetői. Az utcájuk közepe ugyanis csaknem egy méterrel magasabb a járdánál, így az onnan lezúduló csapadékvíz veszélyezteti a régi házak állagát. Sáros időben szinte járhatatlan az út, a járda, és ez az állapot régóta így van. Hiába mondták el gondjukat oly sokszor a különböző fórumokon, s azt is, hogy e házakban három generáció pontos adófizetői éltek és élnek, akik önerőből képtelenek az utcán bármit is javítani, senki nem segített rajtuk. Ezúton kérik a város önkormányzatának támogatását, intézkedését. A karcagi múzeum mindenese, Kovács István, aki a Hetényi Kórházat gyógyultan hagyta el nemrég, háláját és köszönetét fejezi ki az urulógiai osztály valamennyi dolgozójának. Műtété előtt és azt követően is úgy érezte, hogy ki-ki a maga posztján lelkiismeretesen, áldozatkészen törődik a beteggel. További munkájukhoz jó egészséget kíván. Igaz, borús idő volt január 3- án, de annyira nem, hogy emiatt egész délelőtt, de még 14 órakor is égjenek az utcai lámpák a szolnoki Ady Endre úton - íija levelében N. N. olvasónk, s kérdezi, vajon mennyibe került ez a városnak, s miből futja? Mint aki 4.700 forint gyedből egyedül neveli gyermekét, úgy véli, elmúlt a pazarlások ideje! intézni. Keressem fel az eladót, mind a feleséget, mind a férjet, és írassam velük alá a papírt. Megcsináltattam, bevittem a Szolnoki IKV-hoz, majd 19-én újból a tiszaföldvári polgármesteri hivatal. Itt azt mondták, másnapra legyen 10.000 forintom. Lett. Majd az volt a dolgom, várjak az ülésre, ahol döntenek. Megtudtam, nem minket jelöltek kivevőként. Ez ellen nem is szólnék, ha nálunknál rászorultabb, hátrányosabb helyzetűnek ítélték volna a lakást. De sajnos nem így történt. Szeretnék választ kapni arra, milyen indok alapján döntöttek? (Nálunk például nem voltak környezettanulmányon.) Előfordulhat, hogy - Pénzesnéhez hasonlóan - kezdettől fogva mi is hiába vártunk, hisz a vevőt már előre kijelölték? Én is, a feleségem.is egyszerű, bérből és fizetésből élő munkásemberek vagyünk. Olyanok, akik úgy gondolják, jöhet bármilyen rendszer, két kezünk által dolgoznunk kell becsülettel ahhoz, hogy meg tudjunk élni. Mégis az elmúlt évben, amikor a tanácsit a polgármesteri hivatal váltotta fel, valami jóleső várakozás töltött el. Azt reméltem, hogy igazságos, bürokráciamentes lesz. Olyan, akik a döntésnél merik vállalni a felelősséget, s nem mutogatnak egymásra. Most úgy érzem, ez még nem az a hivatal, ahol az embereket azonos mércével mérik. Szendi György Tiszáföldvár Jászkiséri, kiskőrösi vendégszereplés bútorok ellenpólusaként hiánycikk például a fecskendő, az injekciós tű - egyéb alapvető eszközökről nem is beszélve. Nőj a demokrácia is igazi túri módi itt, amolyan áldemokrácia. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint a gazdaságiigazgató-választás, melyet - a sikeres akció reményében - megismételnek. Tehetik, mert a paragrafusok szentesítik ezt a lépést. A Néplap január 17-i számában megjelent „Kossuth, ha tudta volna” című írás bizony kevés lényeget üzen hazánk nagy fiának. Nem gond, hiszen a Kos- suth-házat valakik, illetve valaki megmentette - nem kevés fáradság és kockázat árán. Most azok Érdeklődéssel olvasom a nemrég indult rovatukat, amelynek a címe „Azt beszélik a faluban”. Feszült figyelemmel vártam, hogy hozzánk is elérkezzen, s egy lakossági fórum után a falu problémáiról, kiútkeresésről olvashatunk majd. Helyette a régi cím alatt - Azt beszélik a faluban - három embernek, az iskola igazgatójának, a polgármesternek és az alpolgármesternek a véleményével találkozhattunk. Hát ez nem a falu! Az, hogy ők mit mondanak, kizárólag rájuk tartozik, de egy pártatlan, objektív újságnak - ha hitelességre törekszik - kötelessége lenne a falu többi lakóját is megszólaltatni. Ez a vélemény késztetett arra, hogy válaszoljak a „Rákócziúj- falu - ahol a háromfejű gyerektől félnek” című, január 12-én megjelent írásra. Magamról annyit, hogy 1963- tól 1990. szeptemberéig tanácstag voltam. 1969-től vb-tag, 16 évig mint párttitkár dolgoztam. Ezeket le merem írni, mert én mindig a falu érdekeit képviseltem, a kezemhez a közösség pénzéből egyetlen fillér sem tapad. Huszonnyolc évig társadalmi munkában igyekeztem minél többet tenni mindannyiunkért. Észrevételeim: l.Á cikk címe - „ahol aháromfejű gyerektől félnek” - sértő, nevetségessé teszi A tál «valóteremből Halálos borulás a mezőn „Az apáról fiúra” hagyományőrző csoportok jászkiséri bemutatóján, melyet a művelődési házban rendeztek nemrég, temperamentumukkal, fergeteges táncukkal nagy sikert aratott a jászberényi Barkóczi együttes. Vezetőjük H. Bathó Edit, a Jász Múzeum muzeológusa. (Fotó: Tánczos Alajos) Az öcsödi Hagyományőrző Pávakor tagjai január 20-án Kiskőrösön, a pávakörök bemutatóján lakodalmi dalokkal léptek fel - adta hírül Enyedi Antalné olvasónk, és az eseményről egy képet is küldött. Hozzászólás cikkeinkhez Egy volt tanácstag véleménye Ezen a helyen ki tudja hányszor leírtuk már, hogy aki alkoholt fogyaszt, még véletlenül se vezessen semmiféle járművet. Elvégre az italtól mámoros ember kezében a legszolidabb motor is megbokrosodhat, éppen ezért kormányozhatatlanná válik. Sajnos a 31 éves, tiszaigari ' Koroknai János mindezt figyelmen kívül hagyta, amiért a mögötte ülő jó barátja az életével fizetett. De haladjunk időrend szerint. Tavaly, augusztus 19-én Koroknai és T. I. kunhegyesi lakos Kunmadarasra motorozott. Végül is a Fácán kisvendéglőben kötöttek ki, ahol tetemes mennyiségű rumot és sört fogyasztottak. Orvosi szaknyelven fogalmazva, közepesen súlyos alkoholos állapotba került ez a fiatalember. Mindezek után motorra pattantak, és visszafelé indultak Koroknai munkahelyére, a pusztán keresztül, az úgynevezett gazdasági műúton. A pityó- kás vezető 60-70kilométeres sebességgel haladt, majd az egyik kanyarban elveszítette uralmát a gépe felett. Letért egy sekély árokba, onnan pedig valahogy kikerülve egy távolabbi beton aknafedőbe ütközött. A motor eleje a levegőbe emelkedett, majd hátrazuhant. Mindketten megsérültek, de a hátul ülő T. I. olyan súlyosan, hogy a füléből is folyt a vér, és rögtön elveszítette az eszméletét. Súlyos fejsérülésekkel a karcagi kórházba szállították, ahol az intenzív osztályon még hat napig küzdöttek az orvosok az életéért, mindhiába. A boncolási jegyzőkönyv kimutatta, hogy a fiatalember halála és elszenvedett, életveszélyes sérülései között közvetlen ösz- szefüggés található. Mindezek után Koroknai János tettéért a Szolnoki Városi Bíróságon felelt, ahol halált okozó ittas járművezetés miatt három év börtönre ítélték. Noha az ítélet nem jogerős, onnan bizonyára még kiszabadul. Nem így az áldozata, aki a lehető legsúlyosabb árral, az életével fizetett azért, hogy jó látási viszonyok között, derült, szép napon egy olyan motoros mögött foglalt helyet, aki alaposan a pohár fenekére nézett. D. Sz. M. falunkat az egész megye előtt. Ilyet rólunk senki sem gondolt vagy mondott a falu lakói közül. A veszélyeshulladék-lerakóhely építése ellen magam és a község lakóinak nagy része tiltakozik. Úgy gondoljuk, hogy jobb szegényen, de egészségesen élni, mint jómódban gyorsan meghalni. 2. Nem értem, milyen módon kapták azt az eredményt, hogy a polgármestert a lakosság 70 %-a támogatta a választáskor? Az igazság az, hogy a falu szavazóképes lakosainak 44 %-a ment el szavazni, és ebből 30 % támogatta Kiss Jánost. A közel ezernégyszáz szavazópolgár közül négyszáznegyvenegyen! 3. A magam részéről sértőnek érzem, hogy a falu lakóit iszákosoknak, analfabétáknak nevezi az iskola igazgatója és a polgár- mester. Kérdésem: Mit tett Marik Mihály - aki majdnem 30 éve itt dolgozik, 15 éve mint az iskola igazgatója - tíz analfabétizmus megszüntetéséért, az oktatás eredményességének növeléséért? Az a gyanúm, az ő „munkája” is benne van abban, hogy ez az állapot létrejött. Az önállóan gondolkodó, jól képzett nevelőket hatalmánál fogva lehetetlenné telte, és kénytelenek voltak innen elmenni. Van közöttük olyan tanárnő, aki jelenleg gimnáziumban tanít. Van, aki olyan énekkart irányít, amely országos versenyeken szerepel. Van olyan tanár, aki már évek óta egy másik faluban - mint iskolaigazgató - eredményesen dolgozik. Ok már másutt bizonyítottak! De sorolhatnám! 4. Ugyan belenéztek-e már a nyilvántartásba? Hány gyerek végei évente, és hányán jelentkeznek gimnáziumba, szakközépiskolába? Hogyan állják meg ott a helyüket? (Évek óta csak e’gy-két gyerekről hallottam,- akik eljutottak a főiskoláig.) 5. Kecskés János alpolgármester - nevét helytelenül írták - nem társadalmi munkában végzi a feladatát, hanem havi 4.000 forintért. Nem ártana végre mindenben az igazat mondani! Ha ezek után még a többi dologban is kíváncsiak lennének az igazságra, örömmel állok elébe. Sok érdekes dolgot tudnék mondani az iskola igazgatójának hat fegyelmijével, az iskolára nyíló kapuk behegesztésével kapcsolatban. Maradok tisztelettel továbbra is hű olvasójuk: Id. Busa András Rákócziújfalu * * * Szerkesztőségi megjegyzés: Id. Busa András - e sorait kísérő levelében, különböző kapcsolatokra utalva - elfogultsággal vádolta lapunk Rákócziújfaluról cikket írt munkatársait, mondván, hogy „érdemtelenül oly szilárdan állnak Marik Mihály és Kiss János mellé”. Amennyiben ez megfelelne az igazságnak, akkor ezeket az embereket támadó írások nem jelentek volna meg lapunk „Nyílt tér” rovatában, s e . helyen is. Id. Busa Andrásnak a fentiekben kifejtett véleményéhez is volna néhány megjegyzésünk. A polgármester, s még kevésbé az iskolaigazgató, nem nevezte például a falu lakóit iszákosnak és analfabétának, csupán tényként állapította meg - egy áfész-jelentésre hivatkozva -, hogy a faluban elköltött minden ötödik forint italra megy. S az is tény, hogy sok idős ember a segély átvételekor keresztet tett neve helyett. Lehetne vitatkozni egyéb megállapításaival is, de úgy véljük, nem a Rákócziújfa- lun nagyon divatos személyeskedés szolgálja a falu érdekét, hanem a reális kiútkeresés. Annak kimunkálását elősegítené a tervezett falugyűlés mielőbbi megtartása, melyen kitűnne, hogy az egymással hadilábon állók közül kinek van tábora. Ha meghívnak bennünket, szívesen részt veszünk a falugyűlésen. A jó munkakapcsolatért A január 19-i számban közölt, a „Megoldás: elsősorban a család” című cikkben - a nyilatkozatomhoz kapcsolva - hiányolja a szerzője a GYIVI kihelyezett pártfogójának tevékenységét. Ezúton is hangsúlyozni szeretném, hogy a GYIVI kihelyezett pártfogójával - aki nehéz körülmények között súlyos problémák megoldását vállalta - nagyon jó a munkakapcsolatunk. Többek között a törvénnyel már összeütközésbe került fiatalok elhelyezkedéséhez is közösen keressük a lehetőségeket. Nyilatkozatomban nem a pártfogó munkáját hiányoltam, hanem a támaszra szoruló fiatalok elhelyezkedési lehetőségét kevesel- tem városunkban. Türke Jánosné a Karcagi Családsegítő Központ vezetője Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából
