Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. JANUÁR 26. 13 Néplap Újsághír: özv^y Sáfár Tihamémé hetvenöt éves nyugdíjas a Blaha Lujza téri aluljáróban feltette az „itt a piros, hol a piros?” játékra az előző nap kézbesített nyugdíját. Vesztett. A rendőrség tiltott szerencsejátékban való részvétel vétsége miatt eljárást indított ellene. A piros kézrekerítésére országos körözést adtak ki. Megkérdeztük az alvárosi rendőrkapitányt, hol tart a nyomozás?- A nyomozás, az folyik - mondta szinte dadogás nélkül. - A legjobb rendőri erőket vetettük be a szokatlan és rendkívül veszélyes bűnügy tisztázása érdekében. Jelenleg a teljes személyi állományunk ezen dolgozik.- Név szerint?- Kovács 23. János tizedes, egy süket nyomkereső kutya, és egy javítás alatt álló CB-rá- dió.- Eredmény?- Hivatali titok. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy nulla. De ha valaki megjavítja a rádiónkat, meggyógyítja a süket kutyánk fülét, és előkeríti Kovács 23. tizedest, sajtó- tájékoztatót tartunk, amelyiken bejelentjük az alvárosi rendőrkapitányság megsegítésére létrehozott alapítvány számlaszámát. Erre várjuk a kedves bűnözők szíves adományait.- Mire használják majd a pénzt?- Ez is hivatali titok lenne, de magának elárulom. Mióta az állam kivonult a rendőrségből, önfenntartók vagyunk. Magunk gondoskodunk a megfelelő bűnözők beszerzéséről is. Van, aki másodállásban végzi ezt a felelősségteljes munkát. Például úgy, hogy nappal rendőr, éjszaka bűnöző. Éppen a minap jegyeztettük be a cégbíróságon az e célra alakított kft.-nket. No, de hogy az eredeti kérdésére is válaszoljak, van helye a pénznek. Kovács tizedes nemcsak hogy elveszett, de színvak is. Félő, hogy most is zöldet keres. A kutyánk két lábára sántít, és elvesztette a szaglóérzékét is. A rádiónk meg nem elég, hogy rossz, de az sincs, aki átvenné az esetleges rádióüzeneteket. E megnyugtató értesülések után felkerestük a szigorúan őrzött fogdában az évszázad bűnügyének főszereplőjét, özvegy Sáfár Ti- hamémét. Az ősz hajú bűnöző megengedte, hogy nemes egyszerűséggel Maris néninek szólítsuk. Miért is ne, hiszen e néven ismeri őt az egész alvárosi alvilág, mióta 1951-ben férjével beköltözött a hegyivárosi szuterénbe. Nem, nem önkényes lakásfoglalók voltak ők, még a városi tanács utalta ki nekik és négy gyönyörű gyermeküknek ezt a csodálatos, csöpögő mennyezetű, több mint húsz négyzetméteres lakást.- Kedves Maris néni, hogy is volt az az eset a pirossal? Tudja, ott a Blahán, az aluljáróban?- Ja, arra gondol? - mosolyodik el szemérmes pírral az arcán az ősz hajú, bűnöző matróna. - Az úgy volt, hogy a múlt héten szerdán..., de lehet, hogy csütörtökön hozta a postás a nyugdíjamat. Rögtön vissza is akartam adni neki borravalónak, de azt mondta, ne alázzam meg vele. Ha nincs egy fröccsre való, inkább várjam meg a következőt, és egyben adjam oda neki.- Megvárta?- Á, nem. A rádióban éppen a déli híreket mondták. Tudja, a plafonomon mennek a víz- csöppek, és a víz nagyon jól vezeti a hangot. így csöpög be hozzám az információ. Néha kissé összekeverednek a hírek, mert a szennyvízcső is csöpög, de azért idővel kiigazodik köztük az ember lánya.- És mit hallott?- Hát..., az egyik csövön azt, hogy elszaporodtak a zsebtolvajok. A másikon meg, hogy bevezetik az önkormányzati adókat.- Melyiktől ijedt meg?- Hát..., hogy is mondjam? Zsebem nincs, a tolvajok már rég elkerülnek... Úgy gondoltam, minél előbb oda kéne adni a postásnak azt a kis borravalót, mielőtt elviszik füstpénznek. így aztán elindultam.- A postás után...- Nem! Azt a régi párttitkárt akartam megkeresni, aki boldog nyugdíjaséveket ígért. A pártházban azt mondták, kft.-igazgató lett. Ott meg azt, hogy megszűnt a cég. A fél-^ szemű kukás asszony a minap a bank előtt látta sorban állni. Állítólag valami idegenforgalmi vállalkozáshoz kért újrakezdési kölcsönt. O akarja becsalogatni a nyugati tőkét Marx nélkül. Már vett is hozzá egy kígyóbűvölő furulyát és egy turbánt az arab turistáktól. Most tanulja az új nótát. Arra gondoltam, a városszéli javasasszonyhoz fordulok, hátha ő meglátja a varázsgömbjében, hová tűnt.- És ekkor...- Úgy van. Hallom ám az aluljáróban, hogy „itt a piros, ott a piros, hol a piros?” Rögtön rátettem a nyugdíjamat, hiszen ez csak kétesélyes volt.- Milyen ítéletre számít?^- Én bízom az igazságszolgáltatásban, fiam. Ha van Isten az égben, kiutalják nekem ezt a kényelmes, komfortos kis cellát. Én meg cserébe megígérem, hogy soha töljbé nem kérem számon az ígéreteket, akármilyen színű is legyen, aki a turbánban furulyázik. T. Ágoston László Tiltott szerencsejáték Viccturmix Bede István gyűjteményéből Csel- Miért fested a kocsid egyik oldalát kékre, a másikat meg pirosra?- Hogy a tanúk ellentmondásba keveredjenek. Próbafelvétel Marika meséli a barátnőjének:- Képzeld, tegnap próbafelvételen voltam egy új filmstúdióban, és egy óráig anyaszült meztelenül kellett lovagolnom a kamera előtt!- És? Szerződtettek?- Engem nem, csak a lovat. A válasz Az egyetemen a professzor egy röntgenfelvételt mutat az orvostanhallgatóknak.- Látják! Ez a beteg erősen sántít, mert egyik lába rövidebb, mint a másik. Nos, Önök mit tennének ilyen esetben? Kovács jelentkezik, majd így válaszol:- Én is sántítanék, professzor úr! Nyugalom Két szomszéd beszélget a földjüket elválasztó kerítésnél. Az egyik egyszer csak megkérdezi:- Te Lajos, mióta dohányoznak a teheneid?- Megőrültél? Miért dohányoznának?- Ha nem, hát nem... Akkor biztosan kigyulladt a tehénistállód! Fogorvosnál A fogorvoshoz új beteg érkezik. Az orvos ránéz, egyre figyel-. mesebben nézi, azután felderül az arca:- Á, van szerencsém! Ön bírságolt meg tegnap, mert tilosban parkoltam? Hogyan?- Hogyan lehet nyulat fogni? . ?- Kimész a szántóföldre/ beülsz egy barázdába, és utánozni kezded a répa növését. Bíróságon- Ön hol lakik? - kérdi a bíró a vádlottat.- Nekem kérem nincs lakásom.- És Ön? - kérdezi a másik vádlottat. v- Én a szomszédja vagyok. Madárijesztő- Mondja csak, Feri bácsi, miért nincsen ebben a szépen gondozott kertben egy madárijesztő?- Minek? A feleségem egész nap a kertben tartózkodik. Ha szerencséje van Egy városi férfi délután háromnegyed négykor megszólít egy kapálgató embert:- Mondja csak, bácsikám! Vajon elérem az ötórás vonatot, ha ezen a réten átvágok?- Hogyne, kérem! Sőt, ha szerencséje van és találkozik a falu bikájával, még a négyórait is. Kíséret Két fiú ül a pádon, az egyik meséli:- Egyszer árvíz lepte el a házunkat, s az apám egy ágyba kapaszkodva menekült.- És te?- Én? Zongorán kísértem. Ócska kalap- Micsoda pech! Kicserélték a kalapomat!- Ne búsulj, majd visszahozzák.- Hiszen az a baj, benne felejtettem a névjegyemet. Hiábavaló A rendőr rászól egy fogatosra:- Miért nincs lámpa a szekerén?- Hiábavaló lenne, hiszen a lovam úgyis vak. Karl-Karl- Olvasom Kari May-tól „A tőké”-t.- Hogyan? Azt Marx írta!- Tényleg?. Azért van, hogy már az ötvenedik oldalon tartok, és még mindig nem találkoztam az indiánokkal. Tenyérjós A jósnő elgondolkozva nézi ügyfele tenyerét, majd így szól:- Uram, nem akarom elkeseríteni, de önnel borzasztó dolgok történnek majd. Leszúrják, megperzselik, darabokra vágják és kisütik.- Várjon egy pillanatra! - kapja fel a fejét a kuncsaft -, előbb leveszem a disznóbőrkesztyűmet. Kudarc Kovács egy hirdetés alapján jelentkezett rádióbemondónak. Elment a felvételire, és éppen jön kifelé lógó orral az épületből, amikor találkozik Szabóval. Szabó megkérdi:- No, felvettek?- Nem.- És miért nem?- Me-e-rt pá-á-árttag vo-o-1- tam!
