Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

1991. JANUAR 24. léplap Vevőre vár a víz... Mezőtúron a vízkémiai vizs­gálatok arról tanúskodnak, hogy a termálvizük jó hatással van a reumatikus panaszokra, a kösz- vényes, krónikus emésztési, az allergiás betegségekre, valamint a máj, az epe működési zavarai­ra, a krónikus légúti hurutos és gyomorhurutos panaszokra. A térségben már eddig is tör­téntek magányos kísérletek arra, hogy a termálvizeknek idegen­forgalmi vonzereje legyen. Néhány hónappal ezelőtt új vállalkozó jelentkezett: a Medin- vest Rt., amelynek szakemberei úgy vélik, hogy nem lehet gazda­ságosan üzemeltetni ezeket a lé­tesítményeket, ha egymástól el­szigeteltek, tehát hálózatban kell gondolkodni. Gyógy szálloda­láncolatot akarnak létrehozni az Alföldön, összekapcsolva az egymáshoz közel lévő városok, falvak gyógylétesítményeit. A termálvizek hasznosítását úgy képzelik el, hogy a közelükben luxusszolgáltatástól a kempin- ges, moteles kínálatig mindent megtaláljon a turista. Mezőtúrt a Medinvest kiemel­kedően alkalmasnak ítéli a gyógy-idegenforgalomra. Hi­szen az se mindegy, hogy a gyógyszolgáltatásokon kívül mit kínál még a város a szabadidő kellemes eltöltésére. Mezőtúron pedig ott a fedett uszoda, a va­dászház, a strand, a sportkombi­nát, az Erzsébet-liget, a szabad­idő-központ, a bevásárlóköz­pont, a kialakítható csónakázó­tó... A szabadidő pihentető kihasz­nálását biztosítja a Körös-Be- rettyó vidéke és a vadászati lehe­tőség is. A Medinvest Rt. szerint a gyógy-idegen forgalmi hálózat három év alatt kiépíthető. Az ön- kormányzat részvényesként vesz részt ebben a vállalkozásban. Ahhoz azonban, hogy a kül­földi vállalkozókkal felvegyék a kapcsolatot, tanulmányterv szükséges. A terv elkészítésével a mezőtúri önkormányzat meg­bízta a Medinvest Rt-t. Annál is inkább örülnek e lehetőségnek, mert a hálózat segítene a munka­hely-teremtésben, a kereskede­lem és a szolgáltatások színvona­lának emelésében. Óriási az érdeklődés a garancia nélküli hitel iránt Egy hete lépett érvénybe a Bu­dapest Bank Rt. és az Ipartestüle­tek Országos Szövetsége (IPOSZ) vezetőségének megálla­podása, melynek értelmében az ipartestületek tagjai három nap el­teltével 100-500 ezer forint hitelt igényelhetnek, s máris mintegy 600 kisiparos nyújtotta be kérel­mét az ország különböző bankfi­ókjaihoz. Ezek alapján eddig 80- 100 millió forint hitelt utaltak ki, további 200 millió forintot pedig az elkövetkező két-három napban folyósítanak. Szűcs György, az IPOSZ elnö­ke elmondta: a vártnál is nagyobb érdeklődés azt mutatja: a kisipa­rosok számos financiális gonddal küzdenek. Eddig elsősorban a ki­sebb vállalkozók vették igénybe a féléves lejáratú, évi 35 százalékos kamatozású hitelt. Általában 100- 200 ezer forintra van szükségük és ezt anyagvásárlásra, forgóesz­köz-bővítésre, kisebb gépek, be­rendezések megvásárlására, ille­tőleg a már megkezdett beruházá­saik gyorsabb befejezésére fordít­ják. Pályázat a jövő század iskolájára Jászivány reménykedik Igen különös épület, nézeget­ték a tervet Jászivány elöljárója és tanácstagjai a múlt év nyarán, de azért a pályázatukat haladék­talanul elküldték. Akármilyen furcsa is a hatalmas üvegfelület, a különleges kúpos forma, a tető­cserepek - napkollektoros iskolá­ja még úgysem volt a falunak. Nem ám, de még az országnak sem. A megyéből rajtuk kívül Hunyadfalva és Jászszentandrás pályázott az ajándék épületre, mely a kiírók szándéka szerint a jövő század energiaellátását hi­vatott előrevetíteni. Két éve alakult meg a Nemzet­közi Napenergia Társaság Ma­gyar Tagozata. A magyar szak­emberek korábban is ténykedtek már a nemzetközi szervezetben, innen az a bátorság, hogy a tago­zat megalakulása után nem sok­kal, hazai és külföldi bátorításra, megpályázták a Nemzetközi Napenergia Társaság 1993. évi világkongresszusának és azzal együtt a világkiállításának meg- rendezési jogát. Erős mezőnyben a választás Magyarországra esett. Dr. Imre László egyetemi ta­nár, a magyar tagozat elnöke el­mondta, hogy a pályázat kiírásá­val kettős céljuk volt. Az elméle­teken túl gyakorlati példát adni a 21. századi környezetbarát ener­giatermelésről, -hasznosításról, valamint igazolni azt, hogy minderre a magyar szakemberek képesek. Az autonóm energiael­látású közintézmény a világ- kongresszus egyik látványossá­ga lenne. A jövő században az energia- ellátásban nem az óriás erőmű­vek, hanem a kis teljesítményű, sokfelé telepített és a helyi kör­nyezeti, természeti adottságokat jól hasznosító energiatermelő művek lesznek az uralkodók - mondja dr. Imre László. - Ezek a kis központok, esetleg némi há­lózati rásegítéssel, egymástól függetlenül szolgálnák ki kör­nyezetüket, vagyis lényegében autonóm rendszereknek tekint­hetők. Energiatermelésbe bevon­ható a napfény, a szél, némely mezőgazdasági hulladék (faaprí- ték, szalma), de még a szennyvíz, a szemét is.- Elkészítettük a napház prog­ramtervét, a kiviteli tervekhez azonban már szükség van a hely­színre, mert az éghajlati viszo­nyok, a tájolás, a széljárás alap­vetően befolyásolják az épület elhelyezését. Olyan területre gondoltunk, ahol nincs villany, vezetékes víz, viszont az embe­reknek egy viszonylag nagyobb közössége él együtt. Igaz, még a tanyavilágban sem könnyű ilyet találni, ezért a kört kibővítettük az apró falvakra is, megengedve a részleges ellátást. így pályázha­tott eséllyel Jászivány is, Hu­nyadfalva is, Jászszentandrás azonban eleve kiesett a mezőny­ből, hiszen az iskolájukat már megépítették. A jövő század kisközösségi is­kolájában tantermek, videote- rem, a felnőtt lakosság művelő­dését szolgáló kultúrterem lesz, és ott lakik a tanító is. Az épületet úgy alakítják ki, hogy az íves, ferde felületeket a nap minél job­ban körbejárja, hatalmas üvegfe­lületeket terveztek és a tetőcsere­pek maguk lesznek a napkollek­torok. Az energiafelvételt még két energiatároló akkumulátorral kiegészített szélkerék segíti. Hasznosítják a szennyvíz bio­energiáját és ha kell, biobrikettel segítenek rá a központi fűtésre. Összesen tizenhat értékelhető pályázat érkezett az országból. A bírálóbizottság valamennyit vé­gighelyszínelte, döntés február elején várható. Az ötszáz lelkes Jászivány még reménykedik, bár úgy hallják, talán alkalmasabb vidéket is találtak a minta értékű napház építésére. Pedig idén önállósodtak Jászapátitól, szük­ségük van egy alsótagozatos is­kolára, ahol éppen 25-30 gyerek tanulhat. Igaz, hogy a falu köze­pén jelölték ki a helyét, körben villany és hálózati víz van, de a 35-40 milliós beruházáshoz ajánlottak fel fuvárkedvez- ményt, némi kivitelezési munkát is. (A legesélyesebb pályázók egyikeként a műszaki tervdoku­mentációt azonban mindenkép­pen megkapják.) Az ország gazdasági helyzete egy év alatt tovább romlott, kuta­tásfejlesztésre alig jut pénz, pa­naszkodik a Napenergia Társa­ság Magyar Tagozatának elnöke. A Bécs-Budapest világkiállítás körül is teljes a bizonytalanság, pedig a napházzal arra is készül­tek. Szándékukról azonban nem mondtak le, de a pályázati felté­teleknél most nagyobb súllyal mérik a helyi támogatást. A meg­térülésről számításokat nem vé­geztek, nem is a rövid távú gaz­daságosság volt a cél, hanem az elv, hogy lehet a környezet szennyezése nélkül is civilizált környezetben élni, művelődni. L.P. Új lakásban (3.) A legkevésbé indulatosak A Széchenyi lakótelep­ről a városközpont felé közlekedve, a vasúti alul­járó előtt sokszor néztem ábrándozva az ott épülő sorházakat. Közel kettő és félmillióért kínálnak itt egy lakást... Tóth Zoltán­nak is tetszett a gondolat, kettőnk között az a kü­lönbség, hogy ő vásárolt magának és családjának egyet, fizetett, mint a ka­tonatiszt, mivelhogy ép­penséggel katonatiszt. És egy sajnálatos esemény kapcsán pénzhez jutottak.- Sajnos, meghaltak a feleségem szülei - meséli Tóth Zoltán -, így örökölt Tószegen egy házat, azt eladtuk, és abból, meg a kölcsönökből megvásá­roltuk a lakást. Harminc­négy éves vagyok, tulajdonkép­pen szerencsésnek is mondhat­juk magunkat, hogy viszonylag fiatalon van saját otthonunk. De előreláthatóan öt évig van egy havi kilencezres törlesztésünk csak az OTP felé, amit újabb öt éven át felemelten, havi tizenhá­romezres részletekben kell fizet­nünk. Elkezdtünk lottózni, hátha sikerül... Hosszú vívódás után döntöttük el a vásárlást. Kívülről tetszett, az árából ítélve az ember azt gondolta, hogy valami külön­legesen jó minőséget fog kapni. És ez nem így van. Megmutat­nék néhány hiányosságot... Itt a lépcsőfeljáróban különösen jól lehet látni a fal görbeségét is, de nézze meg, félig letapétázták, a másik felének meg más a színe, a mintája is. Csak úgy kézzel tépve szabhatták a tapétát, toldo- zott-foldozott több helyen is. A legjobban szemet szúró a nagy szobában a parketta. Olyan lejté­se van befelé, hogy a szekrény esik hasra, az embernek józanul is az az érzése, hogy részeg, ha erre ránéz. Amikor jönnek a ba­rátaink, nem mernek a szek­rénysor közelébe ülni. Most ez­zel az is a probléma, hogy ezt a parkettát kijavítani csak úgy le­het, ha kiköltözöm innen... Meg­kértük egy barátomat, aki szak­értőnek tekinthető ezen a téren, állítson össze egy hiánylistát. Mondhatni, egy nagyvonalú vizsgálódás után olyan hiánylis­tát készített, amelyen harminc­nál több komoly hiba szerepel, tessék, itt a másodpéldány. Ezen például, nem szerepelnek olya­nok, hogy a kamrában egyenet­len a fal, mert azt el lehet visel­ni... Szerepel viszont ezen a hiány­listán valóban sok minden, a honvédtiszt úr által említetteken A szekrény majd hasra nem bukik (a fotón a fehér csík jelöli a függőlegest). kívül például, a következők: a bejárati ajtó felülete szálkás, csa­varfejes, lap és tok egymáshoz viszonyítva erősen deformált, záródása nehéz, peremtömítés hiányzik; a zuhanyozófülke ajta­ja illesztetlen, a keret repedezett, takarlécek szintúgy; gardrób­kamra ajtaja kinyílik, mázolási hibás; az étkező tapétája a fal­anyag betonacéljától rozsdafol­tos; a lépcsőnél a felső pihenő és az utolsó lépcsőfok ívelt szintkü­lönbséggel találkozik, a hiba életveszélyes a botlás lehetősé­ge, valamint az előtte lévő mély­ség miatt... És így tovább három és fél gépelt oldalon.- Hát ezek elsősorban szépség­hibák - magyarázza Tóth Zoltán­ná -, mert ezektől azért lehet ben­ne lakni, de ezért a pénzért az ember elvárná a minőséget és az esztétikumot is. Egyébként, ami­kor a minősíthetetlen tapétát rek­lamáltuk, arra hivatkoztak, hogy a szakemberek elmentek másho­va dolgozni, és a tanulók fejez­ték be a munkát. Bár egy szak­ember maradhatott volna...- Ezeket a lakásokat a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei ÁÉV készítette és értékesítette - veszi át a szót ismét a férj. - Az ember a kezdeti lelkesedés után, amikor jól megnézi, kezd dühös lenni, mert ezek a hibák mind a ha­nyagság miatt vannak. A szom­szédaink még nálunk is elége­detlenebbek. Itt a környéken mindenki el van adósodva, min­denki indulatosabb nálunk.- Önöknek sürgősen szüksé­gük volt erre a lakásra?- Dehogy. Volt itt a Rigón egy szolgálati lakásunk, amit lead­tam, és ami ugyanekkora alapte­rületű volt, és szintén egy plusz három szobából állt. Kényelme­sebben is éltünk benne, például sokkal több meleg vizet használ­hattunk, mint itt, ahol ketyeg az óra, mert minden lakás egyedi tüzelésű. Hogy mégis miért vál­laltuk ezt a kockázatot? A tósze­gi házat el kellett adni, azzal a pénzzel valamit kezdeni kellett. Katona lévén különösebb vállal­kozásba nem foghatok. Ez az egyetlen megoldás maradt, hogy a pénzünk ne értéktelenedjen el. Másrészt, ahogy minden család­ban egyszer vállalják, hogy há­zat építenek, mi is vállaltuk. Vé­gül is mi nem vagyunk annyira elégedetlenek, csupán ezek a hi­bák bosszantanak. Korrigálá­sukra a hajlandóság az ÁÉV ré­széről nem túl biztató. Mondom a lakást átadó illetőnek a kifogá­saimat, elkezdte piszkosul rán­colni a homlokát, számolgatott és azt mondja, hogy a felsorolt hiányosságok miatt háromezer forintot elenged. Hát nagyon ud­varias voltam..., mondom, ez nem túl sok, de majd utánanézek az áraknak, és majd meglátjuk, elfogadhatom-e. Másnap kijön a festők csoportvezetője, egy szimpatikus srác, az is ráncolja a homlokát, mondja, hat-hétezer forintot fizethetnek a rossz tapé­tázás miatt. És akkor még hol a többi hiba?! Különben nekem nem pénz kell, hanem az, hogy csinálják meg rendesen. Ahiány- lista első példányát a múlt héten megküldtem a vállalatnak, most várom, hogy reagáljanak rá. Én meg mit mondjak? Meg­van: milyen jó, hogy nincs pén­zem, ami elértéktelenedhetne! (Folytatjuk) M.H.L. ti fi \ i mi i / Reggel az óra csörgését sem vártam meg. Ahogy mostanában mindig, fölébredtem a kínzó kíváncsiságra, amely úgy tűnik, még ilyenkor sem hagy nyugton, persze csak az Öböl-krízis óta, de korán hajnalban, már négy óra körül kipattan a szemem, bár iszonyú álmos vagyok, hiszen még a késő esti híradókat is hallgatom, keveset al­szom, mégis szinte menetrendszerűen fölébre­dek, ma is fölpattantam, bekapcsoltam a rádiót, közben készülődtem, aztán kimentem a buszme­gállóba. Kicsit dideregve ácsorogtam ott a buszra várva, majd a vasútállomás jó meleg épületében álltam sorba a jegyért. Előttem egy öreg néni érdeklődött, hogy ő már nyolcvanéves is elmúlt, visszafelé is ingyen utazhat, vagy csak odafelé?- Persze, nénikém, ingyen - mondta kedvesen a pénztáros.- Hogy?- Térítésmentesen. A néni később útitársát kérdezgette.- Mit mondott? Milyen hentesen? A vonaton egy ifjú pár állt mellettem a folyo­són. A lány nyakában valami prém.- Mi ez? - kérdezte a fiú. - Patkány?- Annak rövidebb a lába.- Hát akkor?- Na? Minek van ilyen hosszú lába? A fiú nézte, hümmögött, vajon mi lehet ez?- Gólya? Nevettek. Szolnok felé közeledve elindultam a peron felé. Kissé ködös, fagyos táj mellett suhantunk el, a fák is mintha fázósan összehúzták volna magu­kat, zúzmarás ágaik reszkettek. A peronon egy másik fiatal pár hölgytagja fújta a füstöt, eldobta a csikket a lábak alá. Egy rigorózus úr felvonta szemöldökét, vörösödön a feje. A lány újabb ci­garettára gyújtott, laza eleganciával hajította a gyufát a földre. A mérges úr dúlva-fúlva lehajlott, felvette, s a csikkel együtt kidobta az ajtón. A lány megfelhőzött.- El... elnézést! - rebegte.- Semmi baj! Nem maga az egyetlen tahó ezen a vonaton. A fiúba mintha villám csapott volna, felfor- tyant.- Na, na, csak vigyázzon, hallja! A rigorózus úr mintha most nyugodott volna meg, mosolyogva fordult a lányhoz.-Ugye mondtam, hogy nem maga az egyetlen! És leszálltunk. Az Öbölről, Litvániáról, Lettor­szágról egész úton nem esett szó. Körmendi Lajos A magyar export jelentősen csökkent a Közel-Keletre Az elmúlt évben főként az Öböl-konfliktus miatt 40 szá­zalékkal csökkent a magyar export a közel-keleti országok­ba. így tavaly összesen 160 millió dollár értékű volt a kivi­tel értéke e térségbe, szemben az 1989. évi 270 millió dollá­ros exporttal. Menyhárt János, a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának illetékese az MTI kérdésére elmondta: a legnagyobb mértékben - fő­ként az embargó miatt - az iraki export 26-ról 4 millió dollárra, míg a kuvaiti kivitel 39 millió dollárról 18 millióra csökkent. Számottevő volt a visszaesés a szaúd-arábiai exportban is: eb­ben a viszonylatban 61 millió dollárról 28 millióra esett vissza a magyar kivitel. Ugyancsak jelentősen csök­kent az export Libanonba, Szí­riába, az Égyesült Arab Emír­ségekbe és Jordániába is. Egyedül Izraelbe nőtt a magyar kivitel: 23 millió dollárról 27 millióra emelkedett. Félő, hogy az idén a háború miatt további visszaesés várha­tó az exportban, miután a vál­lalatok 1991-es kötésállomá­nya az ilyenkor szokásosnak alig a felét éri el. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents