Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-21 / 17. szám

4 1991. JANUÁR 21. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A húsipar is vár a pénzére A „Felháborító, amit a jószág­tartókkal művelnek” című, e ro­vatban január 17-én közölt olva­sói észrevételre a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Húsipari Válla­lattól az alábbi tájékoztatást kap­tuk: Tavaly, december 16-án (nem 15-én) Abádszalókon vállala­tunk vásárolt 21 vágósertést, és a levélíró Kiss József nyugdíjas azért reklamál, mert az általunk ígért időre nem fizettük ki a vé­telárat. Nyilvántartásaink alapján megállapítottuk, hogy az átvétel napján valóban nem fizettünk, de a felvásárlásnál közreműködő abádszalóki termelőszövetkezet megbízottja és más jelenlévők szerint is - közöltük a termelők­kel, hogy várhatóan csak január 10-e körül tudjuk a vételárat ki­fizetni. Ez év január 8-án kezdte meg az Abádszalóki Takarékszövet­kezet (megbízásunkból) akifize­tését, de évek óta ez a gyakorlat. Kiss József is felvehette volna 8-án vagy az ezt követő napok bármelyikén a neki járó össze­get. Két Kiss József nevű terme­lő adott le a már említett napon sertést, egyikük január 9-én 22 360 forintot vett fel, másikuk ja­nuár 14-én 19 110 forintot. Fel­tételezzük, hogy ez utóbbi a pa­naszos. Mindezektől függetlenül szükségesnek tartjuk, hogy ez­úton is tájékoztassuk termelőin­ket, szerződő partnereinket ar­ról, hogy az átvett vágóállatok vételárát általában 20 nap eltel­tével tudjuk kifizetni. (Minden átvételkor, és a kistermelőkkel folytatott valamennyi tárgyalá­son ezt elmondjuk.) A későbbi kifizetésnek az az oka, hogy sajnos a követelésein­ket mi sem kapjuk meg időben. Az elmúlt év során mindig tud­tuk tartani az ígéretünket, s re­méljük, az idén is. Ha mégis elő­fordulna egy-két nap csúszás, ezúton is - már előre - termelőink elnézését kéijük. Péter Gábor Hajdú termeltetési József igazgatóh. term, és felvás. osztályvezető hanyagolt épület megítélése sze­rint emberi lakásnak nem való. A csapadék a falat már több helyen eláztatta, omladozófélben van; nincs WC, mert ami volt, annak a faanyagát is eltüzelték az ott lakók; a telekhez tartozó utcai és Egy út menti árokparton pil­lantottam meg a karcagi Varró utcában azt a kenyérdarabot - te­tején egy szelet szalámival -, ami nemrég még valamelyik élelmi­szerbolt pultján kínálta magát. Harmadnap is ott volt, az esőtől duplájára dagadtan - már szalámi nélkül, mert úgy látszik, a kenyér a kutyának se kellett. Néztem, néztem a valamikor ropogós ke­nyérszeletre és akaratlanul eszembe jutott, hogy minket gyerekkorunkban így okítottak: Ha elejted a kenyeret, vedd fel, fújd le és edd meg; ha morzsát hullajtasz, ne taposd el, mert az „Isten áldása”. Ha csak ezt az egy szelet kenyeret láttam volna mostanában az utca porában-sa- rában heverni, azt gondolnám, hogy véletlenül ejtette el valame­lyik gyerek, de eldobott kenyér­egyéb kerítés a semmivel egyen­lő. Félnek a tavasztól, amikor e hely a legyek melegágya. A körzet lakóinak nevében ez­úton kéri a helyi önkormányzat segítségét, mielőbbi intézkedé­sét. és kiflidarabot a város más pont­jain is találhatunk. Azt mondják ma az emberek, hogy szegények vagyunk. Én pedig azt mondom, hogy addig, amíg eldobott ke­nyérdarabon akad meg a sze­münk, pazarlásról is beszélhe­tünk. Jó lenne, ha a gyerekeinkkel is megértetnénk, mennyi munka, törődés kellett ahhoz, míg a ke­nyér a kezünkbe került; míg a kicsi búzaszemből kenyér lett; és azt is, hány ember él a Földön, aki kenyérből sem lakhat jól. Ha ne adj Isten, korlátozott mennyi­ségben kerülhetne az asztalunk­ra, s úgy kellene érte sorban állni, ahogyan mi álltunk háború után, mindenki nagyon szomorú len­ne. ÖzvJ.I.-né Karcag A kenyér „Isten áldása" „Árok is van, gödör is van" Az Új Néplap január 3-i, vala­mint a január 12-i számában a Szolnoki Közúti Igazgatóságot érintő olvasói észrevétel, illetve fénykép jelent meg. A tárgyila­gos megítélés érdekében a kö­vetkező tájékoztatás közzététe­lét tartom szükségesnek. A „Végigárkolták az olcsó pi­acot” című írásban kifogásol­ják, hogy a térségében (4-es sz. főközlekedési út, Landler Jenő út csomópontja) az út melletti árok nem teszi lehetővé a piac gyalogos megközelítését. Igazgatóságunk a terület for­galmi rendje érdekében - az ille­tékes, akkor még tanácstagokkal és egyéb szervekkel - többször intézkedett. Az a véleményünk, hogy a szabálytalanul gyaloglók fokozzák az egyébként is meglé­vő balesetveszélyt, ám az árok mégsem azért készült, hogy az idős emberek mozgását akadá­lyozzuk, hanem azért, hogy a csapadékos időjárásban a burko­latról elvezesse a vizet, mert té­len, fagypont alatt az eljegese­dett csomópont rendkívül bal­esetveszélyes. (Megjegyezzük, hogy e terület vízelvezetése az önkormányzat feladata.) Megítélésünk szerint érdemes gyalogosan „kerülni”, mert a közlekedés rendjének betartása az egyetlen helyes magatartási forma lenne a balesetek elkerü­lése érdekében - még az olcsó piac környékén is. A „Kié a gödör” című fény­kép a Közúti Igazgatóság által kezelt forgalomirányító jelző­lámpa kábelaknájának fedlap- maradékát ábrázolja. A képen jól látható, hogy parkosított és acélszalag korlátoktól védett helyre telepítettük, ahol sem gépjármű, sem gyalogos elméle­tileg nem közlekedhet. Ismerve a fedlap teherbírását, nem volt könnyű beszakítani. Szerelőink naponta ellenőrzési és karban­tartási munkát végeznek, észlel­ték a hibát. A fedlap kijavítására intézkedtünk. Dr.Bede János igazgató „Hej, ha én is köztetek lehetnék..." Sajnos, idős koromnál, betegségemnél fogva nem tudom vállalni azt a fontos és nemes feladatot, amelyet a kedves Kónya László úr és társai ajánlottak fel a megyeszékhely közbiztonsága érdekében. Minderről e helyen olvastam január 7-én, de majd szeretnék arról is értesülni, hogy mind többen jelentkeznek a„figyelőszolgálatra”. Nagy segítség lenne, ha a rendőrség és a lakosság mellé a „kiskato- nák” is társulnának. Ez csak egy javaslat, de úgy vélem, széles körű összefogással lehetne megakadályozni az éjszakai rablásokat, a van­dálok féktelen pusztítását. Hallottam a rádióban, hogy szilveszterkor mennyi mindent összetörtek Pesten a magukból kivetkezett emberek. Szolnokon is volt rá példa. Szomorú és felháborító, hiszen ebben a szűkös világban számtalan helye lenne a pénznek, nem pocsékolhat­juk a szándékosan tönkretett értékeink helyreállítására. Csak megerősíteni tudom Kónya úr igen szép befejező sorait: „A jó elképzelést meg kell valósítani, hogy nyugodtabban járjanak-kel- jenek az éjszakában hazafelé vagy munkába induló polgáraink, anyá­ink, feleségeink és gyermekeink.” Minden kedves ajánlkozónak sikeres munkát kívánok és jó egész­séget. „Egy idős, beteg ember” Szolnok Környezetünk védelméért Levélmorzsák Földi Jánosné, nehéz körül­mények között élő, mozgáskor­látozott olvasónknak - kérésünk­re - a Törökszentmiklósi Városi Könyvtár igazgatója, Mezei Lászlóné nyújtott segítséget. Rendszeresen és térítés nélkül (házhoz szállítva) látják el ol­vasnivalóval, hangos anyaggal, azaz magnetofonra vett novellá­kat is hallgathatnak az ugyan­csak beteg férjével együtt. É le­hetőségről, a gyors családláto­gatásról örömmel értesültünk, és a rászorulók nevében is köszön­jük. Özv.Antal Demeterné és Ezsiás József olvasóink a jász- boldogházi polgármester úrnak, a termelőszövetkezet munkatár­sainak és mindazoknak fejezik ki hálájukat, akik lehetővé tették számukra, hogy a távoli tanyavi­lágból beköltözhessenek a falu­ba. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nehéz körülményei kö­zött sem feledkezett meg nyug­díjasairól. A közelmúltban - a szívélyes vendéglátás mellett - pénzzel és vásárlási utalvánnyal ajándékozta meg a volt dolgozó­kat. Ahhoz, hogy segíteni tudják a nyugdíjasokat, bizony minden alkalmazottnak felelősséggel, becsülettel helyt kell állnia a munkaterületén - írta levelében Vass György tiszaszentimrei ol­vasónk, és nyugdíjas társai nevé­ben köszönetét mond a vállalat valamennyi dolgozójának, az üzemmérnökségek vezetőinek. Az 1991-es, nehéznek ígérkező év feladatainak teljesítéséhez jredig erőt, egészséget kíván. A Szolnoki TSZKER Terü­leti Központ vezetőségének Kholl Ferencné kisnyugdíjas (a tiszatenyői, 9-es terménybolt vezetője volt) ezúton köszöni a decemberben nyújtott anyagi tá­mogatást. „Egy régi olvasó” jeligével, a családi pótlék utalására, igaz­ságosabb elosztására, csoporto­sítására vonatkozó, a december 19-i számunkban közölt javas­lathoz kaptuk e sorokat: Abból kell kiindulni, hogy a szülők többsége gyermekeire költi a családi pótlékot, és nem a kocs­mába hordja. Azzal a viszontjavaslattal él, hogy környezettanulmánnyal el­lenőrizzék a kiskorúak ellátását, szociális helyzetét, s az egyedi esetekben döntsék el, hogy a szülőknek, vagy a gyermek­ek élelmezéséről gondoskodó intézményeknek utalják a pénzt. Egyik jászladányi olvasónk (pontos névvel és címmel) elke­seredetten panaszolja levelében, hogy hiába hívta fel a helyi ille­tékesek, valamint a Jászberényi Köjál figyelmét arra az áldatlan állapotra, ami a Rákóczi út 33-as Számú házzal kapcsolatos, az in­tézkedés elmaradt. Az ott lakók téli tüzelője nem más, mint á he­lyi szeméttelepről elhurcolt lim­lom, gumikerék. A környék há­zainak ajtóin, ablakain - a purfix- szigetelés ellenére is - behatol az elviselhetetlen, egész­ségkárosító bűz. Bejelentésének lényegesebb pontjai: A 160-180 éves, alap nélküli, kívül-belül el­A tárgyalóteremből Ha ivott, vezethetnékje támadt A 22 éves szolnoki Somogyi István (Harmat út 4. sz.) noha még lovas kocsira sem rendelke­zik vezetői, akarom mondani hajtási engedéllyel, mégis oltha- tatlan vágyat érzett mindig a mo­torok iránt. Elsősorban a másoké iránt. Ebből kifolyólag három­szor is megbüntették már, hiszen például 1988-ban többek között huszonkét járművet igyekezett elkötni, sikertelenül. Olykor- olykor azért megvalósult a terve, és ilyenkor büszkén feszítve szelte a kilométereket - más jár­művén. Még az sem zavarta, hogy vezetés előtt rendszerint alaposan felöntött a garatra. Leg­utóbbi börtönbüntetéséből 1990. március 17-én szabadult. Au­gusztus 1-jén a barátaival együtt Szolnokon, a Léna étteremben három üveg sört öntött a gallérja mögé. Ez nem volt elég, mert az egyik barátja lakására menve to­vább iszogatott. Már másnap, éj­jel két óra körül elhatározta, sokunkat érint. Miért azokon csattan az ostor, akik erejüket felülmúlva, reggeltől estig robo­toltak azért, hogy saját lakásuk legyen, gyermekeiknek megfe­lelő környezetet, otthont teremt­senek? Maximálisan megértem az ország gazdasági helyzetét, s amíg csak lehetett, összehúztuk azt a bizonyos nadrágszíjat, de tovább már nem megy. Két kis­korú gyermekünk van, s úgy vél­jük, mindenki előtt jól ismert, hogy a gyerekruhák állami tá­mogatása szinte semmi. A kö­vethetetlen áremelések ellensú­hogy motort „szerez”. A mindig nála lévő fogójával sikerült is egy kis Simsonról lecsípni a lán­cot, majd csavarhúzóval több­szöri próbálkozás után beindítot­ta a motort. A havert maga mögé ültette, és hajnali három körül Szolnokon, a Csokonai utcában repesztett. Vesztére, mert egy rendőrkocsi állta az útját, amely elől már képtelen volt elillanni. Kiderült, nemcsak a motor lo­pott, de szaknyelven fogalmazva a vezető is enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került. Innen az útja egyenesen a Szol­noki Városi Bíróságra vezetett. A jogosítvány nélküli pityókás vezetésért, és lopás bűntettéért Somogyi Istvánt, mint többszö­rös visszaesőt 1 év 2 hónap bör­tönre ítélték. A fellebbezések után a megyei bíróság a börtön- büntetését 10 hónapra leszállí­totta, remélve, hogy ez is kellő visszatartó hatást fejt ki. Az íté­let jogerős. D.Sz.M. lyozására már nem képesek elfo­gadható szintre emelni a családi pótlékot. Oda jutottunk, hogy egyszerűen nem tudunk 1500 fo­rinttal több OTP-részletet fizetni havonta, mert akkor nem jut ke­nyérre. Éppen ezért kérdezem, hogy minket, fizetésképtelene­ket, vajon hová sorolnak majd, és mi lesz velünk? Végső elkeseredésemben írom, hogy talán a hajléktalanok vannak most jobb helyzetben, mert tőlük nincs mit elvenni, leg­feljebb támogatást, segítséget kapnak az államtól. Hozzászólás cikkeinkhez Még mindig dolgozóiak a viharkár helyreállításán A „Hol van már a tavalyi vi­har?” című, lapunk január 11-i számában közölt, képpel illuszt­rált észrevételre a következő tá­jékoztatást küldte a Szolnok Vá­ros Közterület-fenntartó Intéz­ménye. Az 1990. július elsejei vihar parkjainkban több mint egymillió forint kárt okozott. Ez az összeg a megtépázott fák ki­vágásából, gallyazásából és a hozzá tartozó szállítási költsé­gekből tevődött össze. A tavalyi költségvetésben a viharkárra nem volt fedezet, így a helyreállításra fordított össze­get más kertészeti munkától kel­lett elvenni. Dolgozóink - a ve­szélyességi szempontokat figye­lembe véve és külső szervek be­vonásával - folyamatosan mun­kálkodtak a vihar utáni kár hely­reállításán. Belterületen és a ki­emelt övezetekben befejezték a munkát. Szűkös anyagi lehető­ségünk miatt, a múlt év utolsó két hónapjában már csak mini­mális gallyazást tudtunk végez­ni. A Tiszaligetben viharkár után 131 tönkrement fát vágtunk ki, és ez év január 7-től ismét felvo­nultunk e területre, ami látható volt, hiszen az embereink a mai napig is ott dolgoznak. Azt a fát, amiről a felvétel készült, a meg­jelenésével egyidőben kivágtuk. Honfi Györgyné a kertészeti részleg vezetője Sok gondot okoz az alkatrészhiány A béketűrésnek is van határa cí­mű, január 7-i számunkban közölt észrevételre, mely egy SUPER STAR készülék javításával volt kapcsolatos, a Szolnoki Villa­mosipari Javító Vállalattól az aláb­bi választ kaptuk: A készülék jótállási idő alatti javítására, illetve a csereutalvány kiadására nem a jelenlegi vállalat volt jogosult. Nem vitás, hogy a panaszos rendelkezett a készülék­re vonatkozó átalánydíjas szerző­déssel, bár e kötelezettséget más szerviztől vettük át. Tény, hogy Csanádi István az átalánydíjat szervizünknek 1983-tól 1988-ig folyamatosan fizette, s nem vitat­juk, hogy az 1989-1990. évi díj rendezésével azért maradt el, mert a tévé több alkalommal javításra várt a szervizünkben. Ez alatt az idő alatt azonban kénytelenek vol­tunk több alkalommal - igaz, csak szóban - közölni, hogy a gyártó cégek egy-egy készüléktípushoz a Minisztertanács 74/1987./XII. 10./ Mt. sz. rendelettel módosított 35. /1978/VII. 6./számú szabáyza- ta alapján 6 évig köteles alkatrészt biztosítani. A szóban forgó készü­lék pedig ennél idősebb. Nem vi­tatjuk azt sem, hogy műszerészünk 1989-ben készpénzért javította a tévét, hiszen - mint említettem - az 1989-1990. évi átalánydíját nem fizették ki. A készülék jelenleg is szervizünkben van (január 10.), de sajnos - alkatrészhiány miatt már nem tudjuk megjavítani. Remé­lem, hogy rossz tapasztalatai elle­nére - újabb készülékének meghi­básodásánál - is igénybe veszi szervizünk szolgáltatását, amit ez­úton is felajánlok. Juhász István igazgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné tő, fiatal házasok kilátástalan helyzetéről így vall: Mélysége­sen felháborít a lakáshitelek ka­matának emelése, mely nagyon Egyik örményesi olvasónk - bár pontos névvel és címmel írta sorait, de kérte, hogy ne hozzuk nyilvánosságra - a családterem­Nézelődő, meleg napsütésre váró macskák az ablakban (Fotó: Mészáros) Mi lesz az adósokkal?

Next

/
Thumbnails
Contents