Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-21 / 17. szám
4 1991. JANUÁR 21. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A húsipar is vár a pénzére A „Felháborító, amit a jószágtartókkal művelnek” című, e rovatban január 17-én közölt olvasói észrevételre a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Húsipari Vállalattól az alábbi tájékoztatást kaptuk: Tavaly, december 16-án (nem 15-én) Abádszalókon vállalatunk vásárolt 21 vágósertést, és a levélíró Kiss József nyugdíjas azért reklamál, mert az általunk ígért időre nem fizettük ki a vételárat. Nyilvántartásaink alapján megállapítottuk, hogy az átvétel napján valóban nem fizettünk, de a felvásárlásnál közreműködő abádszalóki termelőszövetkezet megbízottja és más jelenlévők szerint is - közöltük a termelőkkel, hogy várhatóan csak január 10-e körül tudjuk a vételárat kifizetni. Ez év január 8-án kezdte meg az Abádszalóki Takarékszövetkezet (megbízásunkból) akifizetését, de évek óta ez a gyakorlat. Kiss József is felvehette volna 8-án vagy az ezt követő napok bármelyikén a neki járó összeget. Két Kiss József nevű termelő adott le a már említett napon sertést, egyikük január 9-én 22 360 forintot vett fel, másikuk január 14-én 19 110 forintot. Feltételezzük, hogy ez utóbbi a panaszos. Mindezektől függetlenül szükségesnek tartjuk, hogy ezúton is tájékoztassuk termelőinket, szerződő partnereinket arról, hogy az átvett vágóállatok vételárát általában 20 nap elteltével tudjuk kifizetni. (Minden átvételkor, és a kistermelőkkel folytatott valamennyi tárgyaláson ezt elmondjuk.) A későbbi kifizetésnek az az oka, hogy sajnos a követeléseinket mi sem kapjuk meg időben. Az elmúlt év során mindig tudtuk tartani az ígéretünket, s reméljük, az idén is. Ha mégis előfordulna egy-két nap csúszás, ezúton is - már előre - termelőink elnézését kéijük. Péter Gábor Hajdú termeltetési József igazgatóh. term, és felvás. osztályvezető hanyagolt épület megítélése szerint emberi lakásnak nem való. A csapadék a falat már több helyen eláztatta, omladozófélben van; nincs WC, mert ami volt, annak a faanyagát is eltüzelték az ott lakók; a telekhez tartozó utcai és Egy út menti árokparton pillantottam meg a karcagi Varró utcában azt a kenyérdarabot - tetején egy szelet szalámival -, ami nemrég még valamelyik élelmiszerbolt pultján kínálta magát. Harmadnap is ott volt, az esőtől duplájára dagadtan - már szalámi nélkül, mert úgy látszik, a kenyér a kutyának se kellett. Néztem, néztem a valamikor ropogós kenyérszeletre és akaratlanul eszembe jutott, hogy minket gyerekkorunkban így okítottak: Ha elejted a kenyeret, vedd fel, fújd le és edd meg; ha morzsát hullajtasz, ne taposd el, mert az „Isten áldása”. Ha csak ezt az egy szelet kenyeret láttam volna mostanában az utca porában-sa- rában heverni, azt gondolnám, hogy véletlenül ejtette el valamelyik gyerek, de eldobott kenyéregyéb kerítés a semmivel egyenlő. Félnek a tavasztól, amikor e hely a legyek melegágya. A körzet lakóinak nevében ezúton kéri a helyi önkormányzat segítségét, mielőbbi intézkedését. és kiflidarabot a város más pontjain is találhatunk. Azt mondják ma az emberek, hogy szegények vagyunk. Én pedig azt mondom, hogy addig, amíg eldobott kenyérdarabon akad meg a szemünk, pazarlásról is beszélhetünk. Jó lenne, ha a gyerekeinkkel is megértetnénk, mennyi munka, törődés kellett ahhoz, míg a kenyér a kezünkbe került; míg a kicsi búzaszemből kenyér lett; és azt is, hány ember él a Földön, aki kenyérből sem lakhat jól. Ha ne adj Isten, korlátozott mennyiségben kerülhetne az asztalunkra, s úgy kellene érte sorban állni, ahogyan mi álltunk háború után, mindenki nagyon szomorú lenne. ÖzvJ.I.-né Karcag A kenyér „Isten áldása" „Árok is van, gödör is van" Az Új Néplap január 3-i, valamint a január 12-i számában a Szolnoki Közúti Igazgatóságot érintő olvasói észrevétel, illetve fénykép jelent meg. A tárgyilagos megítélés érdekében a következő tájékoztatás közzétételét tartom szükségesnek. A „Végigárkolták az olcsó piacot” című írásban kifogásolják, hogy a térségében (4-es sz. főközlekedési út, Landler Jenő út csomópontja) az út melletti árok nem teszi lehetővé a piac gyalogos megközelítését. Igazgatóságunk a terület forgalmi rendje érdekében - az illetékes, akkor még tanácstagokkal és egyéb szervekkel - többször intézkedett. Az a véleményünk, hogy a szabálytalanul gyaloglók fokozzák az egyébként is meglévő balesetveszélyt, ám az árok mégsem azért készült, hogy az idős emberek mozgását akadályozzuk, hanem azért, hogy a csapadékos időjárásban a burkolatról elvezesse a vizet, mert télen, fagypont alatt az eljegesedett csomópont rendkívül balesetveszélyes. (Megjegyezzük, hogy e terület vízelvezetése az önkormányzat feladata.) Megítélésünk szerint érdemes gyalogosan „kerülni”, mert a közlekedés rendjének betartása az egyetlen helyes magatartási forma lenne a balesetek elkerülése érdekében - még az olcsó piac környékén is. A „Kié a gödör” című fénykép a Közúti Igazgatóság által kezelt forgalomirányító jelzőlámpa kábelaknájának fedlap- maradékát ábrázolja. A képen jól látható, hogy parkosított és acélszalag korlátoktól védett helyre telepítettük, ahol sem gépjármű, sem gyalogos elméletileg nem közlekedhet. Ismerve a fedlap teherbírását, nem volt könnyű beszakítani. Szerelőink naponta ellenőrzési és karbantartási munkát végeznek, észlelték a hibát. A fedlap kijavítására intézkedtünk. Dr.Bede János igazgató „Hej, ha én is köztetek lehetnék..." Sajnos, idős koromnál, betegségemnél fogva nem tudom vállalni azt a fontos és nemes feladatot, amelyet a kedves Kónya László úr és társai ajánlottak fel a megyeszékhely közbiztonsága érdekében. Minderről e helyen olvastam január 7-én, de majd szeretnék arról is értesülni, hogy mind többen jelentkeznek a„figyelőszolgálatra”. Nagy segítség lenne, ha a rendőrség és a lakosság mellé a „kiskato- nák” is társulnának. Ez csak egy javaslat, de úgy vélem, széles körű összefogással lehetne megakadályozni az éjszakai rablásokat, a vandálok féktelen pusztítását. Hallottam a rádióban, hogy szilveszterkor mennyi mindent összetörtek Pesten a magukból kivetkezett emberek. Szolnokon is volt rá példa. Szomorú és felháborító, hiszen ebben a szűkös világban számtalan helye lenne a pénznek, nem pocsékolhatjuk a szándékosan tönkretett értékeink helyreállítására. Csak megerősíteni tudom Kónya úr igen szép befejező sorait: „A jó elképzelést meg kell valósítani, hogy nyugodtabban járjanak-kel- jenek az éjszakában hazafelé vagy munkába induló polgáraink, anyáink, feleségeink és gyermekeink.” Minden kedves ajánlkozónak sikeres munkát kívánok és jó egészséget. „Egy idős, beteg ember” Szolnok Környezetünk védelméért Levélmorzsák Földi Jánosné, nehéz körülmények között élő, mozgáskorlátozott olvasónknak - kérésünkre - a Törökszentmiklósi Városi Könyvtár igazgatója, Mezei Lászlóné nyújtott segítséget. Rendszeresen és térítés nélkül (házhoz szállítva) látják el olvasnivalóval, hangos anyaggal, azaz magnetofonra vett novellákat is hallgathatnak az ugyancsak beteg férjével együtt. É lehetőségről, a gyors családlátogatásról örömmel értesültünk, és a rászorulók nevében is köszönjük. Özv.Antal Demeterné és Ezsiás József olvasóink a jász- boldogházi polgármester úrnak, a termelőszövetkezet munkatársainak és mindazoknak fejezik ki hálájukat, akik lehetővé tették számukra, hogy a távoli tanyavilágból beköltözhessenek a faluba. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nehéz körülményei között sem feledkezett meg nyugdíjasairól. A közelmúltban - a szívélyes vendéglátás mellett - pénzzel és vásárlási utalvánnyal ajándékozta meg a volt dolgozókat. Ahhoz, hogy segíteni tudják a nyugdíjasokat, bizony minden alkalmazottnak felelősséggel, becsülettel helyt kell állnia a munkaterületén - írta levelében Vass György tiszaszentimrei olvasónk, és nyugdíjas társai nevében köszönetét mond a vállalat valamennyi dolgozójának, az üzemmérnökségek vezetőinek. Az 1991-es, nehéznek ígérkező év feladatainak teljesítéséhez jredig erőt, egészséget kíván. A Szolnoki TSZKER Területi Központ vezetőségének Kholl Ferencné kisnyugdíjas (a tiszatenyői, 9-es terménybolt vezetője volt) ezúton köszöni a decemberben nyújtott anyagi támogatást. „Egy régi olvasó” jeligével, a családi pótlék utalására, igazságosabb elosztására, csoportosítására vonatkozó, a december 19-i számunkban közölt javaslathoz kaptuk e sorokat: Abból kell kiindulni, hogy a szülők többsége gyermekeire költi a családi pótlékot, és nem a kocsmába hordja. Azzal a viszontjavaslattal él, hogy környezettanulmánnyal ellenőrizzék a kiskorúak ellátását, szociális helyzetét, s az egyedi esetekben döntsék el, hogy a szülőknek, vagy a gyermekek élelmezéséről gondoskodó intézményeknek utalják a pénzt. Egyik jászladányi olvasónk (pontos névvel és címmel) elkeseredetten panaszolja levelében, hogy hiába hívta fel a helyi illetékesek, valamint a Jászberényi Köjál figyelmét arra az áldatlan állapotra, ami a Rákóczi út 33-as Számú házzal kapcsolatos, az intézkedés elmaradt. Az ott lakók téli tüzelője nem más, mint á helyi szeméttelepről elhurcolt limlom, gumikerék. A környék házainak ajtóin, ablakain - a purfix- szigetelés ellenére is - behatol az elviselhetetlen, egészségkárosító bűz. Bejelentésének lényegesebb pontjai: A 160-180 éves, alap nélküli, kívül-belül elA tárgyalóteremből Ha ivott, vezethetnékje támadt A 22 éves szolnoki Somogyi István (Harmat út 4. sz.) noha még lovas kocsira sem rendelkezik vezetői, akarom mondani hajtási engedéllyel, mégis oltha- tatlan vágyat érzett mindig a motorok iránt. Elsősorban a másoké iránt. Ebből kifolyólag háromszor is megbüntették már, hiszen például 1988-ban többek között huszonkét járművet igyekezett elkötni, sikertelenül. Olykor- olykor azért megvalósult a terve, és ilyenkor büszkén feszítve szelte a kilométereket - más járművén. Még az sem zavarta, hogy vezetés előtt rendszerint alaposan felöntött a garatra. Legutóbbi börtönbüntetéséből 1990. március 17-én szabadult. Augusztus 1-jén a barátaival együtt Szolnokon, a Léna étteremben három üveg sört öntött a gallérja mögé. Ez nem volt elég, mert az egyik barátja lakására menve tovább iszogatott. Már másnap, éjjel két óra körül elhatározta, sokunkat érint. Miért azokon csattan az ostor, akik erejüket felülmúlva, reggeltől estig robotoltak azért, hogy saját lakásuk legyen, gyermekeiknek megfelelő környezetet, otthont teremtsenek? Maximálisan megértem az ország gazdasági helyzetét, s amíg csak lehetett, összehúztuk azt a bizonyos nadrágszíjat, de tovább már nem megy. Két kiskorú gyermekünk van, s úgy véljük, mindenki előtt jól ismert, hogy a gyerekruhák állami támogatása szinte semmi. A követhetetlen áremelések ellensúhogy motort „szerez”. A mindig nála lévő fogójával sikerült is egy kis Simsonról lecsípni a láncot, majd csavarhúzóval többszöri próbálkozás után beindította a motort. A havert maga mögé ültette, és hajnali három körül Szolnokon, a Csokonai utcában repesztett. Vesztére, mert egy rendőrkocsi állta az útját, amely elől már képtelen volt elillanni. Kiderült, nemcsak a motor lopott, de szaknyelven fogalmazva a vezető is enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került. Innen az útja egyenesen a Szolnoki Városi Bíróságra vezetett. A jogosítvány nélküli pityókás vezetésért, és lopás bűntettéért Somogyi Istvánt, mint többszörös visszaesőt 1 év 2 hónap börtönre ítélték. A fellebbezések után a megyei bíróság a börtön- büntetését 10 hónapra leszállította, remélve, hogy ez is kellő visszatartó hatást fejt ki. Az ítélet jogerős. D.Sz.M. lyozására már nem képesek elfogadható szintre emelni a családi pótlékot. Oda jutottunk, hogy egyszerűen nem tudunk 1500 forinttal több OTP-részletet fizetni havonta, mert akkor nem jut kenyérre. Éppen ezért kérdezem, hogy minket, fizetésképteleneket, vajon hová sorolnak majd, és mi lesz velünk? Végső elkeseredésemben írom, hogy talán a hajléktalanok vannak most jobb helyzetben, mert tőlük nincs mit elvenni, legfeljebb támogatást, segítséget kapnak az államtól. Hozzászólás cikkeinkhez Még mindig dolgozóiak a viharkár helyreállításán A „Hol van már a tavalyi vihar?” című, lapunk január 11-i számában közölt, képpel illusztrált észrevételre a következő tájékoztatást küldte a Szolnok Város Közterület-fenntartó Intézménye. Az 1990. július elsejei vihar parkjainkban több mint egymillió forint kárt okozott. Ez az összeg a megtépázott fák kivágásából, gallyazásából és a hozzá tartozó szállítási költségekből tevődött össze. A tavalyi költségvetésben a viharkárra nem volt fedezet, így a helyreállításra fordított összeget más kertészeti munkától kellett elvenni. Dolgozóink - a veszélyességi szempontokat figyelembe véve és külső szervek bevonásával - folyamatosan munkálkodtak a vihar utáni kár helyreállításán. Belterületen és a kiemelt övezetekben befejezték a munkát. Szűkös anyagi lehetőségünk miatt, a múlt év utolsó két hónapjában már csak minimális gallyazást tudtunk végezni. A Tiszaligetben viharkár után 131 tönkrement fát vágtunk ki, és ez év január 7-től ismét felvonultunk e területre, ami látható volt, hiszen az embereink a mai napig is ott dolgoznak. Azt a fát, amiről a felvétel készült, a megjelenésével egyidőben kivágtuk. Honfi Györgyné a kertészeti részleg vezetője Sok gondot okoz az alkatrészhiány A béketűrésnek is van határa című, január 7-i számunkban közölt észrevételre, mely egy SUPER STAR készülék javításával volt kapcsolatos, a Szolnoki Villamosipari Javító Vállalattól az alábbi választ kaptuk: A készülék jótállási idő alatti javítására, illetve a csereutalvány kiadására nem a jelenlegi vállalat volt jogosult. Nem vitás, hogy a panaszos rendelkezett a készülékre vonatkozó átalánydíjas szerződéssel, bár e kötelezettséget más szerviztől vettük át. Tény, hogy Csanádi István az átalánydíjat szervizünknek 1983-tól 1988-ig folyamatosan fizette, s nem vitatjuk, hogy az 1989-1990. évi díj rendezésével azért maradt el, mert a tévé több alkalommal javításra várt a szervizünkben. Ez alatt az idő alatt azonban kénytelenek voltunk több alkalommal - igaz, csak szóban - közölni, hogy a gyártó cégek egy-egy készüléktípushoz a Minisztertanács 74/1987./XII. 10./ Mt. sz. rendelettel módosított 35. /1978/VII. 6./számú szabáyza- ta alapján 6 évig köteles alkatrészt biztosítani. A szóban forgó készülék pedig ennél idősebb. Nem vitatjuk azt sem, hogy műszerészünk 1989-ben készpénzért javította a tévét, hiszen - mint említettem - az 1989-1990. évi átalánydíját nem fizették ki. A készülék jelenleg is szervizünkben van (január 10.), de sajnos - alkatrészhiány miatt már nem tudjuk megjavítani. Remélem, hogy rossz tapasztalatai ellenére - újabb készülékének meghibásodásánál - is igénybe veszi szervizünk szolgáltatását, amit ezúton is felajánlok. Juhász István igazgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné tő, fiatal házasok kilátástalan helyzetéről így vall: Mélységesen felháborít a lakáshitelek kamatának emelése, mely nagyon Egyik örményesi olvasónk - bár pontos névvel és címmel írta sorait, de kérte, hogy ne hozzuk nyilvánosságra - a családteremNézelődő, meleg napsütésre váró macskák az ablakban (Fotó: Mészáros) Mi lesz az adósokkal?
